Észak-Magyarország, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

I ÉSZAKMÁCTTROT^ZAG Vasárnap, 1951. s*«plwnl>er HB­PÁRTÉLET A „C-terv“ teljesítésére, a gyors és jó őszi munkára mozgósít a kékedi pártszervezet rította be. Ezeket a feladatokat leg­Pártunk életében nagy esemény lesz az alapszervezetek vezetőségét újjá­választó taggyűlés. Nagy esemény ez n mi pártszervezetünk életében is. Ezen a taggyűlésen számot kel| ad­nunk az eddig végzett munkáról, arról, hogyan valósítottuk meg a feladato­kat, mérleget kell készítenünk: mi volt jó és mi volt rossz munkánkban. Most alapszervezetünk eddigi mun­kájának csupán egy részletéről, a be­gyűjtési harcról számolok be itt. Boldog örömmel mondhatom el. hogy községünk dolgozó parasztjainak á'do- mtos, jó munkáját meghálálta a föld. Jó termést arattunk, emberemlékezet óta nem volt ilyen Kékeden. Igaz, az idő kedvezett. De azelőtt is volt ked­vező időjárás, a termés még sem sike­rüli i’ven jól. Az idei jó termésered­ményekben kiváltképpen az mutatko­zik meg, hogy községünk dolgozó pa­rasztjai megfogadták a Párt tanácsát, mindenféle munkát igyekeztek időben és jó módszerek szerint elvégezni. Eb­ből a termésből jut bőven arra. hogy minden dolgozó paraszt íeljusUse elő­irt beadási kötelezettségét, sőt arra is, hogy ezen túlmenően minél több felesleget adjon el az államnak. Részletekben vizsgálva a község be­adási tervét és a terv teljesítését, a követk '/.ö, nálunk a helyzet: Összes búzatermésünk 222(5 mázsa. A rozs 234, az árpa 438, a zab pedig 77 mázsa összesen. A kötelezettség kenyérgabonából 307 mázsa, takar­mánygabonából 339 mázsa, a /fC“ terv pedig 850 mázsa. A vételijegyek tanúsága, szerint ed­dig a kötelezőre, beadott mennyiség kenyérgabonából (búza, rozs) 339 má­zsa, ami azt jolenti. hogy ebből az elő­írást túlteljesítettük. Takarmánygabo­nából viszont valamivel kevesebb a beadott mennyiség, mint az előírás. Ugyanígy a (.C“ terv teljesítésében is van lemaradásunk. ..C“ tervünket ed­dig még 50 százalékban sem teljesítet­jük. Mindezek alapján egyik iegfőhb fel­adatnak most azt látjuk, hogy a felesleg­ből minél többet gyiitjtsünk be. Gabonánk ven bőven, de hogy a fe- les'eg még nagyobbrészt a kamrák­ban pihen, annak több oka van. Az első és legnagyobb hibát abbán bitóm, hogy későn ébredtünk fel. El­hanyagoltuk a népnevelő munkát. Nem volt rendszeres és elmélyült az agitá­ció. Felelősség terhel bennünket — elsősorban a pártszervezetet *— azért, bogy a begyűjtési törvényben biztosí­tott kedvezmények ismertetését elha­nyagoltuk. Ismertetni keleti volna az élenjárók teljesítményeit Í3, azok ét, akik községünk valamennyi dolgozó parasztjának példát mutattak. Id. Rtistyák Pál 4 mázsa, helyett 14 mázsát, ifj. Rustyák Pál 3 mázsa helyett 9 mázsát, Ivretovies András 8.73 mázsa helyett 18 mázsát adott be. Németh István 5 mázsa terményt vitt .,C“ jegyre. Ha kellően ismertetjük, ezek az eredmények ösztönzőleg hatottak volna azokra, akik késlekedtek. akik húzták-halasztották a beadást, híég a legutóbbi napokban is akadt közsé­günkben olyan dolgozó paraszt, aki csak kötelezettségét teljesítette, de felesleget egyá1 talán, vagy csak igen kis mennyiségben adott be. bár bőven van gabonája. így például ifj. Kovács •József középparaszt 90 mázsa terményt takarított be. kötelezettségen felül mégis csak 4 má­zsát vitt a szövetkezetbe -- igaz, a gép alól. Duleezki András is inkább otthon tartotta bőséges feleslegét, flhe’yett, hogy abból minél többet a nép államának adott volna át. Mikor azonban a népnevelők elláto­gattak a késlekedőkhöz — ez okulá­sunkra szolgált, más pártszervezetek is tanulhatnak belője — és megma­gyarázták, hogy a felesleg beadása nemcsak sok kedvezményt, előnyt je­lent, de hazafias kötelesség is, min­der békeharcos kötelessége, akkor szé­pen nőttek az eredmények. Az előbb említett ifj. Kovács is gondolkodott a népnevelők által elmondottakon s egyszerre 25 mázsa felesle­get vitt a szövetkezetbe. Megint utánaszámolt pontosan a dol­goknak, megállapította, hogy a fej­adagra, a vetőmagra megtartott és a szabad őrletéire megtartható mennyi­ségen felül még 25 mázsa van a kam­rájában. Bejelentette, hogy ezt is be­adja. A jó példa nyomban követőre talált. Igen helyesen, Duloczki is fogta magát és 12 mázsát rakott szekérre. Nemsokkal később még 15 mázsát adott be feleslegéből. Ezek a példák is bizonyítják, hogy már kezdetben népszerűsíteni kellett volna, az élenjárókat., sőt, az lett volna helyes és feltétlenül szükséges is, ha már akkor őket is bevonjuk az agitá- cióba. Az eddigiekből okulva újult erővel láttunk munkához. Kiszélesítettük » 4diff * kőtelezőre beadott mennyiség népnevelőknek, megbeszéltük velük alaposan, mit mondjon el, lógván szá­molja ki, hogy egy-egy dolgozó pa­raszt mennyit adhat még be felesle­géből, ezáltal milyen előnyökhöz, milyen jövedelemhez jut. Feltétlen el akarjuk érni. hogy gabo­nabeadási kötelezettségünket legaláob 130 százalékra teljesítsük. Persze, vigyázunk ^rra, hogy a be­gyűjtés mellett az őszi kapások betaka­rításában és beadásában se legyen hiba., Büszkék vagyunk arra. hogy Baka .Iános do'gozó paraszt a rozs ve­tését már befejezte, őszi kapásait is betakarította. A napraforgót közsé­günk átlagban 90. a kukoricát 50, a burgonyát pedig 15 százalékban taka­több, egy hét alatt elvégezzük. Ez begyűjtési munkánk mérlege. Tudjuk azonban, hogy a vezetőség újjáválas7,tására akko’ készülünk jól. ha az eddigi hibákat kijavítva a >o- ronlévő feladatokat mindenkor időbeD és jól elvégezzük, egyiket sem hanya­goljuk el. Éppen ezért most vasárnap népgyülést rendezünk, ahol .szembe­sítjük“ a jól dolgozókat é.s a kénvel- meskedöket, a példamutató beadókat és késlekedőket, együttesen értéke1 jük eddigi munkánkat annak érdekében, hogy a tanulságokat hasznosítva az ősz? feladatokat időben, gyor'-n, jól végezzük el. Erre a gyűlésre közsé­günk valamennyi dolgozója nagy izga­lommal készül­Petrás Géza párttitkár, Kéked Szeretettel üdvözöljük az Ózdi Vasas első levelező értekezletét amelyeken a munkásév cleg ők kicse­rélhetik egymás tapasztalatait, közö­sen tisztázhatják problémáikat, fel­adataikat. ürömmel kell üdvözölni, hogy az Ózdi Vasas szerkesztősége most fel­ismerte ezt ci hiányosságot és ma megmrtja a levelezők első értekezle­tét. Az értekezlet új Lendítő erőt fog adni a levelező munkájának mé, szorosabbra vonja a kapcsolatokat az üzem dolgozói és a lap, rajta ke­resztül a partbizottság között. Szeretettel üdvözöljük az Ózdi Vasas üzemi levelezőinek első érte­kezletét, amelynek munkájához jó eredményeket kívánunk. * Az értekezleten Papliczki Ferenc, a nagyüzemi pártbizottság ágit. prop. titkára tart előadást a munkáslevelezés jelentőségéről. A lap levelező munká­járól Csorba Barna szerkesztő számol be. Az Eszakmngyarország levelezési Az ózdi nagyüzemi pártbizottság lapja, az Ózdi Vasas egyre jobban felismeri a munkásjevelezcs jelentő­ségét, hasábjain mind gyakrabban közli a dolgozók levele it t amelyek be­számolnak a termelési eredmények­ről, a politikai munkáról, feli árják a hiányosságokat, közvetítik a Páti­hoz a tömegek hangját, kritikáját, javaslatait, kezdeményé zéséit. ' Az Ózdi Vasas üzemi lapunk politikai tartalmának elmélyülése, 'színvonalá­nak emelkedése szorosan összefügg levelező mozgalmának erősödésével. A levelek növekedő száma, kritikai szelleme arra mutat, hogy az ózdi üzemek dolgozói mindinkább magu­kénak érzik az Ózdi Vasast, fegy­verként ragadják azt kezükbe a ter­malésben mutatkozó hibák kiküszö­böl* éré, az előttünk álló feladatok megoldására. Az Ózdi Vasas levelező munkájá­nak eddig alapvető hiányossága volt, hogy nem épített lei szoros, állandó tapasztalatairól Bíró Péter, a Megyei lopesolatoVat a levelezőikéi, nem, Pártbizottság lapjának, munkatársa be­hívta össze őket megbeszélésekre, szél. 10 EZER FORINTOT NYERT... A megyei tanács nagy hanem az egész megyei épülettömbjének egyik tanácsnál is. Mindannyi" ajtaján szerény kis táb­la: Vámosi István nép­művelési előadó- ’ Eenvi- tunk a szobába. A fiatal előadó beszélgetést foly­tat Halász Istvánnal, Tárcái község tanácstit- árával Monoki Já­nos általános iskolai igazgatóval. Arról beszél lelkesülten, mit jelent majd a kultúrotthon Tar-; cal község dolgozóinak életében. Megmondja,, hogyan igényeljék az építési anyagot, hogyan kezdjenek a munkálatok­hoz. Felcsillan szeme, amikor a tárcáli küldöt­tek elmondják: közsé­gük dolgozói vállalják, an együtt örültünk vele, amikor megtudtuk, hogy egyik tervkölcsön kötvé­nyét 10 ezer forintos nye­reménnyel húzták ki. A tervkölcsönjegyzés Feleségem, nak része van. A ml fo* rintjaink is elősegítették a kulturális tömegmozga­lom mind erőteljesebb kifejlődését. — Boldog vajgyok azért is, mert nyerten^ gyermekem idején Szikszón szabad- részére téli ruhát, cápőt művelődési előadó volt vásárolok. A nyeremény- Yámosi elvtárs. Ágh 1st- összeg 50 százalékát ta­karékbetétkönyvre bent hagytam a bankban, nem is szándékozom egyelőre kivenni, mert tudom, hogy a dolgozók állama hogy társadalmi munká- a tervkölcsön kötvénnyel, val készítik el az új kui- amelyet az ő fel világosi ván elvtárssal, Diósgyőr- vasgyár egyik dolgozójá­val vett részt a tervköl­csön jegyzéssel kapcsola­tos agitációs munkában. Valamelyik nap is busz- pénzemet hasznos bérü­kén mutogatta dolgozó házásokra fordítja, ami. társainak azt a levelet, vei tovább erősödik álla- anielyet egy felsődobszai műnk. dolgozó paraszttól kapott. Levelében közölte Vámo­si elvtárssal, hogy azzal Vadonatúj könyvek so­rakoznak Vámosi elvtárs íróasztalán. J1 zeket is Vániforzászlól nyerlek a isrcaü faiskola dolgozói A tflreaU állami faiskola és olt- ványtelep dolgozói szép sikert arat­tak. Oklevelet; vándor zászlót és pénz­jutalmakat nvertek az őrszágos ver­senyben, amely a nyár elején .indult az oltványtelepek között. Szép ünnep­ség közben vették át a napokban munkájuk kitüntető elismeréseit. Széj András, Nagy István; Telenkó József, Sz.abó Béla, Roskó István, Magvar Téréz és Kovács Borbála díszoklevél* let kapott, Lapis András, '•81 (‘fán Pi­roska; Herszku Péter jjénzju falómban részé slirt. Az oltványtelep dolgozói megfogad­ták: a vándorzászlót nem engedik többé elvinni, ezentúl még jobb' mun­kát végeznek. Kovács Ferenc Tokaj. túrotthont, csak az épí­tési anyagot és a beren­dezési tárgyakat igény­lik. C zeretettel, alapos el* k mélyüléssel végzi munkáját Vámosi elv* társ, minden cselekede­téből át. ni. hogy szív­ügye a dolgozó nép kul­turális fölemelkedése. Hosszan vizsgálja az új kultúrotthon építési ter­veit, látja a megoldásra váró feladat apró nehéz­ségeit, de biztos bemre, hogy a legrövidebb időn belül felépül a taroali kultúrotthon, kultúra, műveltség árad a múlt rendszerben annyira el­hanyagolt faluban. Mindenki szereti Vá­mosi elvtársat — mond-' ja róla Gál Elekné elvtársnő — nemcsak az osztályon, nyere­ményből vásárolta? tó munkája alapján jegy- — kérdezzük. — A könyvnapok al­kalmával megvettem azo- ámosi elvtárs köz- kát a könyveket, ame­zett, 1090 forintot nyert, y/" ben befejezi híva talos munkáját. Elmond­ja, hogy sokszorosan nyertesnek érzi magát. ÖU sorakoznak aszta­lán a karton-tömbök, mind egy-egy kultúrott­hon működéséről, vagy építéséről szóló irattal van teli. Ezeknek az vette építéséhez is hozzájárul­tunk forintjainkkal — mondja. — Soha életemben nem tudom elfelejteni azt a határtalan boldog­ságot, e,mit akkor érez­tem, amikor tavasszal az üzemi kuli úrverseny bu­dapesti országos bemuta­tóján gyönyörködhettem a kultúrcsoportok sze­replésében, Kultúrforra- dalmunk sikereiben, győ­zelmeiben mindannyiunk­lyekre munkám jobb végzése céljából sürgő­sen szükségem van. Vet­tem ifjúsági könyveket iá gyermekemnek. Megtudjuk még, hogy amikor Vámosi elvtárs a Takarékpénztárnál fel­pénzt, azonnal 300 .forint értékben vá­sárolt a koreai gyerme­kek javára kibocsátott bélyegeket. Kopognak az ajtón- Vámosi elvtársat keresik* A mezőcsáti járási kul­túrotthon ügyében jöt­tek. Intézkedik. A járá­si kultúrotthonnak minél előbb működnie kell. így akarja Pártunk, ezt kívánják a dolgozók... (v. b-X Kazahsztánban 200 millió évvel ezelőtt élt batrachosaurus sősgyik maradványok at találtak Litvinovics, fiatal moszkvai geológus megkövesedett csontokat talált Kazah­sztánban a jeszili körzetben levő Tyer- szakkan-folyó partján'. A Szovjetunió Tudományos,- Akadémiáján megállapítot­ták, hogy a csontok a több mint két­százmillió ével ezelőtt, a föld geológiai történetének úgynevezett permi korsza­kában élt batrachosaurus maradványai. A Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának őslénytani intézete további kuta­tásra expedíciót küldött a jeszili körzet­be. B. P. Vjuskov, a biológiai tudomá­nyok kandidátusa, az expedíció egyik munkatársa ezzel kapcsolatban a követ* kezöket mondotta: — Befejeztük az ásatások első részét• Az eredmény minden várakozást felül­múl. A batrachosaurus-csontokon kívül a tarajos ősgyík maradványai is napvi­lágra kerültek. Ejjrópg, és Ázsia terüle­tén eddig még seholsem bukkantak ff a. sonló leletekre. A kazahsztáni ásatások új fényt vetnek az ősi szárazföldek éle­tének fejlődésére. Az expedíció tovább folytatja az ása­tásokat• A PAKOZDI CSATA S ZEPTEMBER 29-EN ünnepli aZ; ország a Néphadsereg Napját. 1848 szeptember 29-én verte szét a fejérmegyei Pákozdnál a fiatal magyar honvédsereg Jellasich bánnak t öbb mint kétszeres túlerőben lévő zsol­dos hadseregét. A honvédsereg győzelmet aratott ebben a csatában a számbeli túlerőben lévő ellenség felett, megmen tette hazánk fővárosát és ezzel lehető­séget biztosított Kossuth Lajosnak és a szabadságharc többi vezérének, hogy tovább szervezzék a forradalom és a * zabadságharc szent ügyét. Ezért a Mi­nisztertanács minden év szeptember 29. napját a „Néphadsereg Napja“-vá nyilvánítja. A VAK ÓZDI DIADAL — a 48-49­es szabadságharc vitéz honvédseregé­nek születésnapja volt, ebben a csatá­ban állta ki győzelmesen a tüzpróbát a fiatal honvédsereg, amely igazi nép­hadserege volt a magyar szabadságharc szent ügyének. A szabadságharc dicső korszakának írásban fennmaradt. do­kumentumai '— levelek, jelentések, új­ságcikkek és egyéb iratok — ékesszó­lóan tanúskodnak erről s megmutatják, milyen szerepe volt a nép fegyveres felkelésének Jellasich rabló hordájának szétverésében. Szeptember 11-ének reggelén tört be Jellasich csapataival, számszerint több mint 80 ezer főnyi sereggel a Dráva több pontjain át az országba, hogy a bécsi udvar utasításait követve, elfoglalja a fővárost s már csírájában legázolja a nemzetnek minden fegyve­res ellenállásra való szervezkedését. Az a sereg, amely Légrádnál, Varasánál cs másutt országunkra rontott — igazi zsoldos rablósereg vált. Jellasich csa­patainak zömét jól kiképzett és felsze­relt sorkatonasúg, valamint hírhedt testőrgárdája, a „sseressánok“ alkot­ták. Egy szemtanú így ír erekről a martalócokról: ,.A szerezsánok a Ká­roly-városi és Bán-i kerületek rendes zászlóaljai mellett egy nemét képezték a határszéli erőknek. Kendes díjok, ho­ni szolgálatban nem volt, ahelyett a határszéli ^martalékra lévén utasítva a kormánytól csak lőszert kaptak. Fegy- verők: hosszú p^iska, pisztoly s egy kardszerű hosszú kés, melyei hand- zsárnak neveznek.“ EZ A SE EEG — mini minden né­pek szabadsága eilen harcoló sereg — rabok és gyilkosok hordója volt 8 amerre csak járt, pusztított, fosztoga­tott, még maguk Jellasich tisztjei is így írnak katonáikról: „négy nap alatt Pest előtt fogunk áVni. Jaj ezm vá­rosnak, mert határerőink annyira el vannak keseredve és felbőszítve hogy oft borzasztóan fognak garázdálkodni, most &e,n lehet Őket a legdurvább ki­hágásoktól visszatartani és opnak, ra­bolnak borzasztóan“. Jellasich tisztjei persze nem is igén igyekeztek vissza­tartani a sereget a gátnélküli foszto­gatástól. Sőt a főparancsnok a legfőbb irányítójuk, a bécsi kamariUa, való­sággal kényszerítette is a csapatokat a fosztogatásra, mert a magyar határ át­lépésétől fogva a katonáknak célzatosan nem fizettek zsoldot. Az imperialista hadseregei: koreai gaztetteire emlékeztet az a kép, amely Pátka község elöljáróinak a közlöny 1848 október 17-i számában közzétett jelentéseiből tárul elénk: „ . . . A rabló csoport iszonyú nyo­mokat bogyóit maga után. Tűzhe­lyeink szétszórva, ajtajaink s ablakaink összezúzva. Mezítelen nép jajgat az utcá­kon. A barbár kegyetlenséget leírni le­hetetlen. A cudar csorda feldúlta a há­zakat, mindennemű ruháinkat *elrabolta, az ágyneműket felhasogatta, a tollat szélnek eresztette. Az élelmiszereket el­szórta., barmokat lödözött, a férfiakat ''gkötözte, asszonyokat fertöztetett. Jó­ágat, ruhákat s egyéb háziszereket, me- '’eket ma 'val nem vihetett, utca köze­gén haló’ a rakva meggyújtotta s por­rá égette JELL 1SICH seregének fékeveszett garázdálkodása azonban éppen az ellen­kező hatást keltette, mint amit az ak­kori idők szabadsággyilkosai tervbe vet­tek. A Dunántúl népe harcos akarattal szállt szembe a pusztítókkal. Duzzadó folyamként nőtt azoknak a szama, anik fegyvert ragadtak p hogy megmentsék családjukat és házi tűzhelyeiket a teljes megsemmisüléstől és megvédelmezzék 'a haza szabadságát, „A mesterember, az iparos puskával, lándzsával, fokossal, a szánt óvető kaszával felfegyverkezve várta a felhívást, mely öt az ellenségre indítsa. Az apák fiaikat, a nők férjeiket magok ösztönözték a táborba szállniok. És az ország maga egy nagy táborrá lett, mely­ben százezrek villogtatták fegyvereiket.** — írja e kor nagy történetírója, Hor­váth Mihály. És nemcsak a honvédsereghez csatla­koztak egyre többen és többen. A meg­szállás alá került területeken széleskörű partizánmozgalom bontakozott ki. A nép fegyveres csapatokba tömörüli és újra meg újra harcba szállt a szerte baran­goló rabló csordákkal. Nagykanizsa né­pe szeptember ]8-án száz harcoló sze­rezsánt vert agyon. a baranyamegyoi népfelkelők pedig elfogták Jellasich utó- csapatának, , Roth tábornok seregének egész lőszer szállítmányát. Csaknem 200 ezer töltényt zsákmányoltak és ez újabb lendületet adott a fegyveres ellenállás­nak. A PAKOZDI CSAT A BAN a nép fiai, az újonc hadsereg feltartóztatta Jellasich Pest-Buda felé törő hordáját. A menekülő, megvert sereg szétszórásá­ban, megsemmisítésében ismét nagy szerepet játszottak a fegyverre kelt nép felkelő osztagai. ? Az utakon és az erdőkben mindenfele császári katonák holttestei feküdtek, másokat pedig — mint a leírások el­mondják — a lakosság .jóba és gabona- vermekbe süllyesztette eV' A közlöny 1848 október ' 11-én részletes tudósítás­ban számol be arról, hogyan kényszerí­tene a reguláris csapatokkal szorosan együttműködő fegyverre kelt nép, Jel­lasich utóhadát, Roth tábornok egész se. regét fegyverletételre. „Jellasich hátrahagyott csapata, mely Roth generális vezérlete alatt közelgett Fejérvár felé, vele ott egyesülendő, fo­lyó hó 5~én meg is érkezett, s Fejérvár" hoz közel Tacz és Soponya között tábori is ütött. Perezel vezérlete alatt Hunya­diak, más nemzetet ók és számos felkelt nép tódult ellene . . . Dicséretet érdemel Kálózd helység jegyzője Izsáki Györgyi aki idejében meghallván az ellenfél dü­börgését, a helység alatti hidat fel* szedte, maga pedig 10 társával a sötét+ ben rápuskázott az ellenségre, mely a sűrű lövésekből számos katonaság jelen* létét gyanítván, nem mert helyéről el* mozdulni s csak reggel folytatta tovább útját . . , Roth kettős lépésben halad 6-án Dég felé, s azon akadály miatti hogy a Sió hídja felszedetett, megálla­podni kényt elenítetett. Seregünk a Sió partján nyomta öt s mintegy 12 ezer alföldi nemzetőr segítségével a folyam mellett félkörbe fogta a heverészö rabló csoportot. A túlparton mintegy 10 ezer felkelt somogyi, baranyai s tolnai nép szomjuhozta az ütközetet, melyben ugyan ezúttal nem részesülhetett. Roth látva a kénytelenséget, szorult helyzetében nem volt mást tennie, mint fegyverüket le­raknia k, s magukat gyalázatosán . meg- adniok. A tisztek őrizet, alatt Pestre, a nép pedig hazájába kísértetett”. A MAGYAR NÉP önvédelmi harcát nem a horvát nép ellen vívta .— ezt bi* zonyítja a foglyul ejtett . közkatonák szabadon bocsátása. Jellasich hadseregé­nek jelentős részét ugyanis erőszakkal toborozta Horvátországban. Turopolje kerület lakosai ellen ágyúkkal megerő* sített katonaságot küldött, mivel nö.m akartak fegyvert fogni a magyar nép el* len, s aljas rágalmakkal uszította sere+ gét a szabadságáért küzdő magyar nép ellen. így ír erről a közlöny cikkírója: „Ez ismét új jele a magyar nagylelkű* ségnek, ki még a pártüto, de elámított horvátokban is testvéreit tekinti, s őket hazájokba kísérteti, hogy idejük legyen az elhagyott pályára visszatérniük. Mondjátok meg elámított szegény nép hon maradt társaitoknak, hogy harcotok igaztalan volt ... Mondjátok meg9 hogy a magyar nem akarja horvát test­véreit kiölni, mint Jellasich et comp. híresztelve hazudá, hanem csak önjén* tartási harcot vív, melynél szentebb. harca nincs a nemzeteknek.**

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom