Észak-Magyarország, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-15 / 215. szám

Szombat, 1951 szeptember hó 15. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Őszi árpát vet már Bállá János gesztelyi középparaszt A faluban régebben mégcsak nem is hallották az őszi árpa hírét. Csak Bal­ia János olvasott róla valamit a szak­könyvekben. , Ez az öntudatos, haladó gondolkodású középparaszt 8 és fél holdon dolgozik. Gesztc'.y egyik leg­jobb gazdálkodója. Régebben szeretett volna, már őszi árpát vetni, de nem jutott vetőmaghoz. Tavaly aztán az rítépítésnél csongrádi földmunkások­kal találkozott, akik em’ítették, hogy náluk odahaza már régen ismerik és termesztik is az őszi árpát. Úgy álla­podtak meg végül, hogy a kubikosok őszi árpát hozatnak otthonról lovaik számára abraknak. Ballá János meg kiesére’i tavaszi árpával. I>e bizony az így kapott mennyiség­ből alig 700 négyszögölre jutott vető­mag tavaly ősszel. Hogy mi az előnye az őszi árpának? Nagyobb termést ad mint a tavaszi. Korábban lehet aratni, legalább S hét­tel előbb jutunk abraktakarmányhoz. Ezt már az idén is tapasztalam. Több mint 1 q termésem lett a fél holdnál is kisebb területen, ami 16 mázsás ter­mést jelent holdankint; pedig — saj­nos — el is késtem a vetéssel. Csak november közepén került földbe a mag. Az időben végzett vetéssel még ennél is nagyobb eredményt érhettem volna el. Az idén, hogy van már vető­magom, nem követem el mégegyszer u. hibát. Idejében elvégezte a tajajelökészí- téft. Keverőszántást végzett az aratás után megbuktatott tarlón s utána megboroná'ta a földet. — Száraz időben hengerelni is kell s azután jöhet a vetőgép. Vetés után ismét megboronálom a földet és megint lehengerlem, hogy elősegítsem a mag kelését.. Ezen a héten már földben lesz az őszi árpám s utána nyomban hozzáfoghatok a mélyszántáshoz az ősziek alá. Nagyon fontos ez, egyik legfontosabb előfel­tétele a jövő évi jó termésnek. A I’árt is ezt tanácsolja és már számtalan­szor tapasztaltuk, hogy igen okos do­log követni útmutatását. Minden is­merősömnek, szomszédomnak elmon­dom, hogy fogadják meg a tanácsot. A geszt.elviek között sokon követik a jő példát. — Orosz Balázs, Varga Károly, Mol­nár János, Bakó Sándor, Tnáncsi La­jos, Ilernádkakon Hajdú Ferenc kért tőlem őszi árpa vetőmagot. Már ők is elvégezték a. tala.jelökészítést. hogy idejében végzett vetéssel biztosítsák a jó termést. Ball$ Jánosnak szép termése volt az idén is, a föld meghálá’ta a jő munkát. Csaknem 16 q búzája termett 1 hold földön. A rozs több mint IS mázsát fizetett. Tiszta szöszösből 180 kg-ja lett, amiért mázsánkint 270 fo­rintot fizetnek. Ilyen eredmények mellett persze könnyen téliesítetté be. adását, bőven volt mibő' és maradt is neki elég. Kenyérgabonából 5 mázsát adott be „C“ jegyre, túlteljesítette takarmánygabona be­adását is. Most már csak a burgonya, meg a kukoricabeadása van hátra, az­tán teljesen rendben lesz, — teljesí­tette becsülettel áll'mpo'gári köteles­ségét. ÚJ BÁNYÁSZOK ORMOSPUSZTÁN o Amikor megjelentek Büdszentmihályon a bányavállalat toborzói, bizony nagyon soV fusogás kelt szárnyra. Az ellenség minden alkalmat megragadott, hogy yisZ’ szalartsn azokat, akik megértve az idők szavát, bányamunkára, akartak jelentkez­ni. Nem volt könnyű feladat annak a í0—J2 embernek beszervezése, akik a községből vég*. is bányászokká lettek, de a toborzóbizottság tagjai megtalálták a helyes hangot. A reakció végig-hosz. ízig üvöltözött: „ne menjetek élve a föld alá... olyan mesterség az, ahol minden oillanat veszéllyel jár-., rossz a bánás­mód. . tossz a szállás... éhezni fogtok-, semmi sem lesz az ígéretekből .. Az ellenség hangja néhány embert fél- te is vezetett, hiszen ezideig vajmi ke- \eset hallottak bányászaink megválto­zott, denis, biztos életéről. Annál többet azonban a múltról, ami valóban nehéz, sötét, komor, szenvedésekkel teli kor­szak volt. A toborzásra kiküldött elvtársak azon- b3n azt mondták: „Ne a szavak beszél" jenek, hanem a tettek. Gyertek el, néz­zetek széjjel. Erővel természetesen sen­kit sep* tartunk ott. Ha nem találjátok megfelelőnek, visszajöttök- •" © Ljpp&i Mihály és 8 társa Onnospusz- tára kerüli. Az elfő meglepetés mindjárt az érke­zés estéjén érte őket. Lippai Mihály ak­kor érezte először, hogy szerető közösség baráti karjai közé érkezett. Az állomá* son nagy, pirosbetíjs tábla hirdette: „Sze* retetm i várunk benneteket”. Várta őket a legényszálló gondnoka, Reményi elv társ is. A gondnok, aki maga is óreg bányász és több mint húsz éven át dol­gozott e föld alatt, melegen érdeklődött eddigi sorsuk felől, azután elmondott egykét esetet saját múltjából, amikor nem zeneszó és feldíszített állomás, ha“ nem lenézés, semmibevevés, gúny fogad­ta az új bányászokat. © Lippaiéknali már messziről szemükbe ötlött a kidíszített, kivilágított gyönyörű legényszálló. A hatalmas ablakok, a nagy üvegezett ajtók, a villanyfényben sugárzó előszoba tisztára mosott kőkockáival — alig mertek rálépni — mind igen jó hatással volt rájuk. De a legszebb talán az volt — emlékeznek most vissza •—, ami­kor két egyenruhás vájár néhány kéré­sedén szóval köszöntötte őket: „Úgy lépjelek he ide, elvtársak, mint saját ott­honotokba. Mindez, amit itt láttok, a tiétek is, mindannyiunké, úgy is vigyáz­zatok rá. Szeretettel vártunk benneteket, hiszen azért jöttetek, hogy segítsetek ne­künk, az egész országnak. Mi erre a készségetekre agzal válaszolunk, hogy jó szakmunkásokat nevelünk belőletek...’1 © Kényelmes, tiszta, matraccal ellátott, négyágyas szobákat kaptak. Ünnepi va­csora következett és mivel még nem volt késő, Reményi elvtárs végigvezette az újonnan jöttékét ai nemrég épült legény- szállóban, amely rádióval, sakkal is fel van szerelve. Elmondotta a gondnok, hogy a szállót másfél millió forintos költséggel építették. Mindjárt felhívta figyelmüket a tanulás, a, művelődés fon­tosságára, a szakkönyvek tanulmányozá­sára Különösen ajánlotta Volosin: „Kuz- nyecki föld” című bánvászregényét. © Másnap reggel a bányairodában a párttitkár elvtárs és ;v. üzemvezető be­szélgetett Lippai Mihályékkal, Aztán egy tapasztalt főaknász a hányába ve­zette őket. Azt hitték, hogy mindjárt dolgozni kezdenek, de nem ez történt. Hat napon át, esetenkint 4-—4 óra hosz­szat ismerkedtek a bányával. Mi tagadás — mondják — az első napok igen izgalmasak voltak. Amikor meprceesent egy-egy tartógerenda, ki. felé-szaladhatnékjuk támadt. Ott volt mellettük a felügyelő és azonnal meg­magyarázta, hogy ettől nem kell félniük, ezek az apró reccgenések legbiztosabb jelei araiak, hogy a tető a normális erő­kifejtéssel hat. Fimenlek a, munkahelyekre is, ahol megfigyelték a sztahánovisták gyors mun­káját. A felügyelő elmondotta nekik, milyen nagy kitüntetésben részesíti Nép- köztársaságunk a kiváló dolgozókat, s hogy sztahanovistának lenni — dicső­ség. A régi bányászok is időt szakítottak arra, hogy néhány szót váltsanak velük. Mindez szétoszlatta Lippaiékban a kezde­ti szorongó érzést. Barátságossá vált a föld mélye, s a karbidlámpák csillogó fényénél Lippai Mihály megismerte az ipari bányászokat, akik önzetlenül ké- szenállnak mindenkor, .a., segítségnyújtás­ra. * A 4 óra elteltével — amikor kijöttek a föld alól — egy óra pihenő követke­zett, majd 4 órán át elméleti oktatás­Török Gergely elvtárs, a II akna pávttitkára, gyakran járja végig a le­gényszálló szobáit. Érdeklődik problé­máik felől. Arról is beszél — saját éle­tének eseményeit eleveníti fel —, hogy azelőtt a vidéki bányászdolgozók polos- kás karakókban, cementzsákokkal leta­kart fapriccseken aludtak, ha ugyan tudtak aludni és a munkába kimerültén, fáradtan mentek. Nem volt fürdőjük, zuhanyozójuk sem. Lent az olajos, pisz­kos bányavízben kellett megmosdaniok, mert teleli kegyetlenül hideg volt a ba- rak. Az ujjnyi széles repedéseken havat fújt be a szél. A viz megfagyott a ve­derben, se szeri, se száma nem volt Értekezletet tartottak a napokban az Ózdi Kohásza-tf Üzemek újítói, sztahánovistái. Valuch Ignác elvtárs' újítási meghízott beszámolt a gyár újí­tási mozgalmának eredményeiről, hi­báiról. Bejelentette, hogy 1947-ben 97 volt a gyár újítóinak száma, ma már 1748 újító segíti elő találmányaival a azoknak, akik egész életükre kínzó reu­mát szereztek. © Es elkövetkezett a munkában töltött első műszak a bányában. Lippai Mihály id. Tóth Mátyás mellé került csillésként, a Rákosi lejtaknában. A II. ereszkében van ez a munkahely, az alsó szinten- Tóth Mátyás nyugodt, jó szakmunkás. Sok.-t magyarázott. Megmutatta a rése­lés fortélyát. A fúrólyukak elhelyezésé­nél beszélt a legtöbbet. ,.J!a jó a fúrás —. mondta Tóth elv- társ — sok szenet ad a robbantás. Nem kell annyit csákányozni, emdlkedik a százalék, többet keresel”. Amikor Lippai a kábelre akasztotta lámpáját, rögtön levette és elmondta, hogy a vezetéken átüthet az áram, ez balesete' okoz. Az első műszakon még nem engedte, hogy egymagában esillézzen, habár egy ember is elég ehhez a munkához. El­ment vele a forgató lemezig és közben szüntelenül oktatta. „A csillét fogantyú­jánál kell fogni.. jói meg kell hajolni... a féklét -biztosan kell fogni..." A türelmes, jó vájárnak köszönhető ez, hogy Lippai Mihály már megszerette a bányát és azon gondolkozik, hogy há­rom hónap múlva vájáriskolába megy. Id Tóth Mátyás felajánlotta segítségét: — beszél a vájáriskola vezetőjével; Igen nagy öröm érte, amikor műszak után a legényszálló faliújságján olvasta- nevét s a munkában elért 120 százalé­kos teljesítményét. Reményi elvtárs a röpgyűlésen rámu­tatott arra, hogy jó termelési eredmé­nyekkel. pontos, fegyelmezett munkával az ötéves tervet viszik győzelemre, a bé­ke megvédéséért dolgoznak, harcolnak, így hálálhatják meg a sok kedvezményt, az ingyen ruhát, inget, bakancsot, fejvédő sapkát, hűségjutalmat, s a második ott­hont, amellyel a Párt segíti a bányászo­HOLD1 JANOS nagyobb és olcsóbb termelést. Szatmári Ferenc elvtárs, a Nagy­üzemi Pártbizoltság titkára rámuta­tott, hogy a Gazda-mozgalom kereté­bon tovább kell fejleszteni az újítá­sokat. Az értekezlet végén 20 ezer fo­rint jutalmat osztottak ki az újítók között. Biztosítsa a MÁVAUT a tapolcai dolgozók munkahelyükre történő szállítását A MÁVAUT miskolctapolcai járatán az utóbbi hetekben sok, panaszra okot adó eset foVdult elő. Ezek közül most csak keltőt akarunk elmondani. Tapolcáról reggel 7.22 és 7.30 órakor indul inenetrendfezerű autóbusz Miskolcra. Ezeknek a járatoknak nézelünk szerint az volna a rendeltetése, hogy a dolgozó­kat és a diákokat szállítsák be Tapol­cáról miskolci munkahelyükre, illetve az iskolába.. Szeptember 5-én azonban a 7,22.es autóbusz nem az ott várakozó dolgozókat, hanem a kirándulók egy csoportját vitte Miskolcra. Ezután még három autóbusz érkezett Tapolcára, ezek közül egy ismét kiránduló csoportot szállított Miskolcra és csak a másik keltő 7 óra 45 perces, illetve 7 óra 50 perces indulással vette fel a várakozó és meglehetősen elkeseredett hangulatú dol­gozókat. A textiles üdülőnél várakozó dolgozókat azonban a harmadik autó­busz sem vette fel. Arra hivatkoztak, hogy az autóbusz megtelt. Csak 5-en vá­rakoztunk ott, a kocsiban bőven lett vol­na még állóhely 5 ember részé.re, így ka megkésve is, de — elérkeztünk volna munkahelyünkre. Az ezután jövő negyedik autóbuszon szintén lett volna részünkre hely, de az meg sem állt. Gya­log kellett az utat megtennünk, emiatt másfél óra kiesett munkaidőnkből. Szepler.ilzer 6'án az eset megismétlő­dött A 7-22-es autóbusz nem vette fel a textiles üdülőnél várakozó 2 dolgozót, mondván, hogy az autóbusz megtelt és vigasztaltak, hogy majd a. 7.30-as autó­busszal bemehetünk. A 7.30-as kocsi 740-kr- érkezett öt utassal. Meg is állt, de a gépkocsivezető és a jegykezelő ki­jelentette, hogy nem visz el bennünket, mert „ezen cg autóbuszon csak diákok utazhatnak". A 7.22-es autóbusz a diá­kok zömét már elszállította, ebben a ko­csiban az öt utas közül csak kettő volt diák, a másik 3 — korát tekint-e — nem az iskolába igyekezhetett. T': nem szállunk fel erőnek erejével az itóbusz- ba, ismét gyalog kellett voln: .ejönnünk a városba. Feltételezzük, hogy a MÁVAUT vezető­sége nem tud ezekről az esetekről, ez­ért hívjuk fel ezúton figyelmét, hogy az ilyen hibákat javítsák ki. Szat -dri György 1' - Alti-Ióné 5 év alatt 97-ról 1748-ra emelkedett a% újítók száma az Ósdi Kohászati Üzemekben A Minisztertanács ülése A Minisztertanács Dobi István el­nökletével pénteken délelőtt ülést tar­tott. A Minisztertanács rendeletet hozott a vallásfelekezeti alap létesítéséről. Az alap az egyházi feladatok ellátásának anyagi biztosítására, tehát az egyhá­zak dologi és személyi kiadásainak fe­dezésére szolgál. A földművelésügyi miniszter előter­jesztésére rendeletet fogadott el az amerikai fehér szövőlepke elleni véde­kezés fokozásáról. A rendelet a véde­kezést állami feladattá teszi. A Minisztertanács az egészségügyi miniszter előterjesztésére rendeletet hozott az állami közegészségügyi fel­ügyelet szervezéséről. A Szülői Munkaközösségek vezetőségválasztó gyűlései elé Az 1951—52-os tanév megnövokc. dett feladatainak arányában nőit meg a Szülői Munkaközösségek felelőssé­ge és eúlya is. A fegyelem megszilárdításáért és a tanulmányi színvonal fokozott eme­léséért indított harcunk olyan mér­tékben lesz eredményes, amilyen mértékben a szülői munkaközösségi szervezetek mozgalmi tevékenységük­kel alátámasztják az állami terve­ket. A szülőket csak tettrekész vezető­ség tujja mozgósítani. Éppen ezért egész évi munkánk sikere szempont­jából nagy jelen tosegiiek a szeptember 15-én és 16-án megtartandó vezetö- ságválasztó szülői értekezletek. A Szülői Munkaközösség új veze­tőit. választmány tagjait úgy kell kiválasztani, hogy az iskolák és óvo­dák osztályhareos, tettrekész vezető­séget kapjanak. A választás demo­kratikusan, osztályonkint történik. — Óvodákban és osztatlan iskolákban s választmányi tagokat korcsoporton, kint választjuk meg. Az osztály (kor* csopo.rt) szülői munkaközössége sza­vazással választja meg a választ­mányba jelölteket. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy a legmegfelelőbbekre bizzuk a Szülői Munkaközösség irányítását, vezet$. sét! A pedagógusoknak és az MNPSz­szervezeteknek úgy kell megszervez­niük az ünnepélyes vezetőségválaszló értekezleteket, hogy azok neTelőha- tásuak legyenek. Hozzák közejebb a szülőket az iskolához, óvodához, hogy pedagógus és szülő egyaránt eredményes nevelömunkát végezzen ebben az iskolai évben. Hegytné Simon Magda Sz. M. megyei előadó. A konclói bányaüzem legjobb csapatának válasza Szloboda Sándor sajószentpéteri vájár versenyfelhívására Az Eszakme&yarország szeptember 9.i számában megjelent Szloboda Sándor sajószentpéteri vájár versenykthivasa, melyben versenyre hívja a kondói ba nyaüzem legjobb csapatát. A versenyki hívásra az alábbiakat válaszolom: Kedves Munkatársam! Versenyfelhívásodat az üzemvezetőség ismertette előttünk. Alaposan áttanul­mányoztuk, s megállapítottuk, hogy pjz abban foglaltak azt a célt szolgálják, hogy a versenyszellem fokozásává!, a termelés emelésével, takarékoskodással minél jobban elősegítsük szocialista fej lödé: linkéi. Ezeknek szemelőtt való tartásává,1 a felhívást csapatom nevében elfogadom és a kővetkezők teljesítésére kötelezzük magunkat: 1. A hiányzó munkaerőkre eső terme­lési részt is normaként vállaljuk, az év hátralevő részében 140 százalékos átlag' gal termelünk. 2. Az anyagtakarékosségi mozgalom kiszélesítése érdekében 5 százalékos }ő- szertnegtakarítást vállalunk ugyanolyan teljesítmény mellett. 3. Mint dédesi lakos vállalom, hogy dédesi munkatársaim között a hiányzások megszüntetése érdekében széleskörű fel * világosító munkát végzek. Kérem az üzemvezetőségeket, heg» a közöttünk fennálló párosverse.ny ered­ményeiről minden héten tájékozuaeanak bennünket­Előre az évi terv sikeres befejezéséért! Barnóczki Géza vájár. Kundó „Sokan vannak most a faluban, akik bánják. hogy nem jegyeztek több kölcsönt!“ A Tervkölcsönkötvé. nyék harmadik sorsolá­sával sokezer család , ott­honának ajtaján, kopo. gott he a szerencse kisebb-nagyobb összegű nyeremény formájában­így történt ez Aszaló községben is, ahol On- dreák Ferencné, a. ta­nácselnök felesége egyik 50 forintos kötvényükkel 250 forintot nyert- (Fér­je most nincs odahaza — katona). — A pénz mindig jól jön — meséli a fiatal- asszony kedvesen — el~ kél a házban, mint ok. teherben a meleg, per­sze, hogy örülök a nye­reménynek. Mi örömmel jegyez­tünk annakidején Terv- kölcsönt és lám, meg is van az eredménye. Mert hát nézzük csak! 2 50 forim-ot nyertem én...? Nem bizony, hanem sok­kal, sokkal többet. Ha pénz alakjában nem is, de más jormábun száz­szorosán. A nyert 250 forint mellé odaállítom éli az új tanácsházát. amelyet 280 ezer forin­tos költséggel építettek A volt egyházi iskola át­alakítása is sokba ke­rült és még nagyobb nyeremény vele, hogy a végi iskolában inkább a tüdőbajt szerezték meg a gyermekek, mint a tu. dóst. Az átépítéssel ezen változtatlak. Az állomás­ról hosszú bekötőutat építettek, 27 ezer forin­tot adott rá az állam- Mindezek a tervkői. csönjegyzés óta főttek létre. így is visszakap­juk megletézve forint­jainkat s én biztos va­gyok benne, hogy ha községünk többet jegy­zett volna, már a kul- túrházunk is megépült volna. A fötdmüvesszö- vetkezetben levő áruhal. mázt is annak köszön­hetjük, hogy az öntuda­tos dolgozók annakide. jen megértették, álla­munk felhívását. Sok új gyárat kelleti ahhoz épí­teni, a meglévőkbe is sok új gépet kellett be­állítani, hogy mindez a rengateg karton, flanel és gumiáru hozzánk el­jusson. És — így van ez — új konyhabútorunkat is a jegyzésnek köszön­hetem, hiszen a tervköl- csönjegyzés óla a mi jövedelmünk is emelke- deli. Nekem megtérült a befizetett összeg egy ré­sze forintban is. Nyer­tünk és most megint nyerhetünk még többet is. itt van a másik sor­solás, alig pár nap vá­laszt már csak el a Bé­kekölcsön kötvényeinek húzásától. Reménykedhe­tek abban, hogy megint nyerek, hiszen Békeköl­csönt is jegyeztünk, ahogy ez kötelessége is mindenkinek, aki bé­két akar. Sokan vannak a faluban, akik most bánják, hogy nem je­gyezlek több állami köl­csönt, hiszen így több volna az esélyük a pénz- nyerésre is. Én csak azt tudom mondani: a kölcsönjegy- zcsek és a kölcsön sorso­lások bizónyitják, hogy mindig az a helyes, amit a nép állama kíván tő­lünk, amire a Párt, a kormány felhív minket-. „Sajnálom, Iiogy kétéve csak 200 forintot jegyeztem...“ Amikor két évvel ezelőtt kormányza­tunk felhívással fordult hozzánk, hogy jegyezzünk tervkölcsönt — Írja Ignácz János miskolci dolgozó — ezer forintot jegyeztem, hogy én is elősegitsem az új gvárak, utak, napközi otthonok, bérhá­zak építését. Egyikben én is kaptam rendes, egészséges lakást. Külön öröm szamomra, hogy most a sorsolásnál egyik kötvényemmel 500 forintot nyertem. Ami­kor kölcsönt jegyeztünk, azzal az ország fejlődését segítettük elő. ugyanakkor sal­ját magrmknak is pénzt takarítottunk meg és a tetejébe még nyereményhez is í 1 ’ * 1V Irt Hasonlóképpen beszél Palkó György vilmányi dolgozó paraszt is, aki 200 fo­rint tervkölcsönt jegyzett, s a mostani sorsolásnál már 100 forintot kapott. A Tervkölcsön is segített abban, hogy a faluban vízlevezető épült, hogy új gépállomást kaptunk, hogy gépek segí­tik, könnyítik munkánkat — mondja. Érdemes volt jegyezni I Sajnálom, hogy csak 2'0 forintot jegyeztem. A jegyzés egyúttal takarékoskodás is volt, a most kapott 100 forintot k’póíolom, s új nr i.-i veszünk felrsccemnck. (:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom