Észak-Magyarország, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-19 / 193. szám
4 ESZAOTAGTWOIWTÁ 6 Vasárnap, 1951 augusztus 19. 46. §. (1.) A Magyar Nép- * köztársaság biztosítja dől- ( gozóinknak a pihenéshez \ ős üdüléshez való jogát. c) . . . . * c) Pejiér vitorlás siklik a Balaton l krk vizén, kacagástól hangosak :i S nyári erdők, tábortűz lángol a lie- f gyeken, Iióíchér ággyal, ízes étellel, (q itallal várnak az 'üdülők. Mindenho C\ vá elmehetsz, ahová azelőtt csak a j kény es dámák cs léhíítö ficsurok jár- / tak. Munkád jutalmaként kapod az f üdülést a nép államaitól. Billenj jól. ( vidáman és gondtalanul, ha megér- dem led, ha jól dolgoztál. Szerezz új Q cró't az alkotó munkához. Hogyha / visszatérsz kipihenve, barnára sülve. S súlyban meggy arapodva a munka f gépei mellé, újult erővel érhess cl \q újabb mun ka győzelmeket. £ Bao Baj hadseregének küenc tisztnövendéke átállt a Vietnam Mspliodserentisz Paris. Saigoni eredetű hír szerint a dalati tiszti iskola. — amely a bao- dajista zsoldos hadsereg tisztjeit képezi ki — kilenc növendéke megszökött és csatlakozott a vietnámi demokratikus hadsereghez. — FILMGYÁRTÁSUNKNAK az öt. eves terv keretében egyre fokozódó üteme szükségessé tette új filmgyár létesítését. A terv keretében az üzemen kívül álló, pasaréti filmgyárat állították helyre és szereltek fel. Az új, szovjet gépekkel felszerelt filmgyár lehetővé teszi a készülő játékfilmek számának és művészi színvonalának emelését. « Levelezőink, megyénk dolgozói köszöntik az Alkotmány ünnepét Ünnepi lelkesedéssel, üzemeinkben a szocialista kötelezettségvállalások túltel. jcsitcsével, faltainkban a cscplés és begyűjtés meggyorsításával készültek me. gyenk dolgozói Alkotmányunk ünnepére. A dolgozók levelei, megnyilatkozásai — kivált munkatettei — bizonyítják: mélyen átérzik ennek a napnak jelentősegét, tudják, mit köszönhetnek Alkotmányunknak, a nép törvénykönyvének, amelynek életrehivását a Szovjetunói dicső hadseregének felszabadító harcai, Pártunk eredményes, győztes küzdelmei tették lehetővé. • Kondi Péter diósgyűrvasgyári alapszervezeti párttitkár írja: ..Oly sok megaláztatás után van becsületünk, munkánkat dicsőség övezi. Annyi keserű év után megtanultunk örülni. * Juhász István (Sála) írja; ..Hogy Alkotmányunk ünnepét még szebbé legyük, ezen a napon avatjuk fel a kultúrotthon!, ezen a napon adjuk át rendeltetésének az általános iskola két osztályában a tiszta új padokat, ' * Fábián Gyuláné vasesztergályos így ír: „Alkotmányunkat minden erőnkkel megvédelmezzük Tóth Béla, a diósgyőrvasgyárí sülly észtekés kovácsműhely alapszervi párttitkára a munkafegyelem ellen vétők, a kimaradozók felé irányilja a szavait: — Talán a kimnradozűknak semmit az Alkotmány? Az ő életükben nem érvényesülnek az Alkotmány szavai, hogy a Magyar Népköztársaság minden egyes polgárának biztosítja a munkához, az üdüléshez, a művelődéshez való joBÁNYÁSZSORS RÉGEN ÉS MA Szürke, majdnem őszies az idő, Eső- csöppek kopognak a háztetőkön. A föld lucskos, sáros, a bányából kijövő szén vizes lesz — fényesre ázik. A vcgnélküli kötélpályáról szőkehajú, kerekarcú leány szedi le a rakott csilléket; testét bő, vastag, vízhatlan esőköpeny védi. Dobol az eső a Mirta-bánya főaknászi irodájának ablakán is. Vastag füstfelliő üli meg a szobát, négyen is cigarettázunk: két bányász, a íőakuász és jómagam. ( Alapjában véve mind a négyen bányászok vagyunk, — úgynevezett „földalatti’’ emberek — s ahogy Horváth Zoltán új bányamunkás nyugodt, derűs arcára nézek, önkéntelenül eszembejut a múlt, amikor ezt a tekintetet nem lehetett fel. fedezni egyetlenegy bányász arcán sem. Hiszen a derű és biztonság érzése isme. rétién fogalom volt akkor, a törvény nem védte á dolgozókat; az úri Magyar- ország „alkotmánya” nem a biztonság érzését rajzolta a bányászok arcára, hanem a megaláztatást, a dühöt és a nyomort. Jó lenne, ha az ember agyából olyan gyorsan és könnyedén elpárologna az át- kos múlt minden rossz emléke, mint ahogy szétoszlik a szoba füstje szellőztetés titán. Igaz, a múlt bűne több a füstnél, ke. gyeden valóság volt, amit nem könnyen felejt az ember. 1941 őszén, egy csúnya, ködös novemberi hajnalon történt. Már kelek óta jártuk Az országutat hat másik munka- nélküli bányásztársammal együtt. Az otthonról hozott hátizsák, ami túlkönnyü volt már elindulásunkkor is, — cafattá ázva, üresen lötyögött a hátunkon. Minden ennivaló nélkül bandukoltunk a Ködöt szűrő liajnuli derengésben a liuda. bánya felé vezető úton. Szó nem cselt köztünk$ ugyan kinek lett volna kedve ---------------------A l kotmányunk beszélgetni1 Csak úgy belülről vitatkozott önmagával mindenki. Kovács Laci bácsi, 40 én körüli bányász, akit odahaza öt éhes gyerekszáj várt, odajött hozzám és megjegyezte: „Úgy látom, fiam, mi itt jeleslegesek vagyunk. Lásd, sehol senki sem biztosít számunkra egy falás kenyeret.” Nem emlékszem mit válaszoltam rá. Vonszoltam előre a testem, napok óta meleg étel nem volt a számban, az agyam egyetlen gondolatot őrölt szüntelen; a feletted élő uraknak, a bányabáróknak fontosabb az ölebük, minthogy veled mi van; mit eszel. Ez járt a fejemben és az, hogy százan és ezren járják még az utakat, úgy ahogy mi. Az öreg Kovács közben lemaradt tőlünk. Csak amikor a rudabányai személy- vonat el pöfögött mellettünk, kezdtük keresni:. Elve nem is láttuk többé. A vonat elé vetette magát. Ötsoros kis újsághír lett belőle. És mi hatan még jő sokáig jártuk a bányaüzemeket, míg munka akadt. A fasisztáknak a háborúhoz kellett a sok szén. A bányász, aki munkát kapott véres verejtékkel dolgozott a betevő la- lalért. Teste alatt tócsává gyűlt az izzadt, ság. Volt olyan vájár, aki a téli hónapokban egyáltalában nem is látta a napfényt. Reggel hattól este hatig dolgozott, hogy valahogy eltarthassa családját. Cserébe a kemény munkáért, a sok szénért nem kapott megbecsülést. Csak kurta, kutyának való mondatokat. Ha néha bemerészkedett valamilyen panaszszót az irodába, bármennyire is remegett a lába a Izimerüllségtől, vigyázzba kellett állnia. Nem nézték embernek, szám. név volt a kapitalisták, a bányabárók üzleti lapjain. Horváth^Zoltán hasonlít az öngyilkossá lett öreg Kovács fiához. Talán azért is jutott eszembe és vontam párhuzamot a múlt embertelen világa és a mi fényes jelenünk között. A fiatal, alig két hónapja a föld alatt dolgozó bányamunkás, de másképpen is érez, beszél, gondolko. dik, mint akkoriban a bányász. Hangja bizakodó. Érzi, amit ma minden dolgozó érez és különösen érzik a bányászok: a Népköztársasági Alkotmány, a dolgozók Alkotmányának hatalmas erejét. — Büszke vagyok — mondja Horváth Zoltán, s arca ezt is fejezi ki —, büszke vagyok, hogy a bányászok nagy család, jába kerülhettem. Itt tényleg úgy is érzi magát az ember, mint testvérek között. Mindenki segít, nevel, tanít. A vájárom, Sebesi Gynla mindent megmagyaráz, sőt odabent a bányában gyakran a főaknász elvtárssal beszéljük meg a termelési prob, lémáinkat. Nehezen szakadtam el a földműveléstől, idegenkedtem a bányától, de most már úgy szeretem a bányát, hogy nem tudnék elszakadni tőle. Munkám után a fizetésen felül ruhát, bakancsot kapok s még egy egész sor kedvezményt élvezünk mi bányászok. Tudom, hogy mindezt a Pártnak köszönhetem, amely megvalósította a dolgozók Alkotmányát. Hálámat úgy rovom le, hogy lenn a föld alatt még iobban és gyorsabban igyekszem elsajátítani a bányászmestersépet, A megbecsülésért becsületes munkát, akarok végezni! • Az eső egyre veri a tetőt. Szürke ködös az idő, hasonlít ahhoz az őszi sáros hajnalhoz, amely még most is bennem él cs mégis más . . . mennyire mást Eszembe futnak Alkotmányunk örök- érvenyességü szavai: „A Magyar Népköz, társaságban minden hatalom a dolgozó népéé' HOLD1 JANOS kulturális ajándékai megyénknek Akik kimaradóénak, lazítják a munhafegyelmet, megfeledkeznek minderről és Alkotmányunkból csak a jogokat sze retnék maguknak biztosítani a kötelessé• gek teljesítése nélkül. Cz.illi Gyuláné sátoraljaújhelyi sztahanovistát Népköztársaságunk külföldi üdülésre küldte. Kétheti szabadságát a baráti Bulgáriában töltötte. Levelében be. számol róla, milyen nagy szeretettel fogadták őket a bolgár dolgozók. ír Szófiáról, az ország fővárosáról, amelyet az építkezés ópoly lüktető irama jellemez, mint Budapestet, Sztahanovista társaival együtt a bulgáriai Sztálin városban, a Fekete-tenger partján üdültek. Gyönyörű nyaralóban laktak, kitűnő ellátásban részesültek. — Életem legboldogabb két betét töltöttem itt «1. Hála érte Pártunknak, dolgozó népünknek. Hálámat még jobb munkával fogom leróni, — fejezi be levelét Czilli Gyuláné. Bakondi Imre, a mezönyárádi „Uj élet” tszcs dolgozója nagy örömmel szá. mól be arról, hogy fiát, aki a Horthy-rendszerben nem tanulhatott, most fog. fák felavatni Néphadseregünk tisztiévé. Én a mezönyárádi termelőszövetkezeti csoport tagja vagyok — írja. — Mióta a nagyüzemi gazdálkodás útidra léptem, sokkal könnyebbé vált az élelem. A csoportban megtaláltam jörömest, boldogulásomat, biztonságomat. Üzenem minden dolgozó paraszltársamnak: kövessék a mi példánkat. • „A szakma legjobb dolgozója” kitüntető címet szerezte meg az elmúlt esz. tendőben Ostoróczki Béla ózdi sztahanovista olvasztár. Jó munkája jutalmául két hétig Csehszlovákiában üdült a Magas Tátrában. Örömteli, boldog napokat töltött el a baráti csehszlovák nép körében. Hazatérésekor megfogadta: Még szebb eredményeket fog elérni, hogy megköszönje az Alkotmányt és a magyar nép törvénykönyvében foglalt jogok ily szép megvalósítását. * A Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozik Oszlafi Belőné hengercsapkenö munkás Az Alkotmány Napján visszaemlékszik a keserves múltra, amikor mindig fenyegetett a munkanélküliség réme. Ma Alkotmányunk biztosítja mindenki számára a becsületes munkál cs a munka ja szerinti bért. Osztafi Béláné az Alkotmány tiszteletére 110—120 százalékot teljesített és szépen emelkedett keresete. EL határozta, hogy kislányát orvosnak adja. Még többet fog termelni, hogy mind az ö gyermeke, mind a többi gyermekek szá mára még könnyebbé, gondtalanabbá tál jé}: a tanulás, ALKOTMÁNYUNK VAN A történelmünk poshadó mocsár volt, benne a nép szájig merülve gázolt, cipelve bankárt, arisztokratát. Leráztuk őket már és sebeinket begyógyítva, partra vezetett minket a dicső Szovjetunió', s a Párt. Most itt állunk. Kezünkben van a törvény. A partról völgyön át vezet az ösvény és kék hegyeknek kanyarog az üt. Törvényünk van. Gyönyörű. A mi munkánk és járjuk már a szabad népek útját, a jövőnek feszítve homlokunk. Vasasok Óidon, alföldi parasztok, kik kovácsoltok, kik kévéket raktok, hol gyár zúg s ahol a kasza cseng. Népünk harcos, alkotó erejének dicséretére csendüljön az ének. Alkotmányunk van! Itt van! A miénk! KUCZKA PÉTER on a x"~\n ax—v A on „A Magyar ‘ Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéihez való jogát“ — hangzik Alkotmányunk IS. paragrafusának első poníja. Az Alkotmány évfordulójának ünnepségein van mit ünnepelnie a magyar kultúrának, amely soha olyan eredményeket nem ért cl. mint népi demokráciánkban. Van mit ünnepelnie ezen a téren megyénknek is, amely kulturális intézmények százaival gazdagodott és a kultúra itt is a széles dolgozó tömegek közkincsévé lett. Emlékezzünk csak vissza a múltra -mikor Misko’enak. ennek a hatalmas ipari, kereskedelmi ést kulturális . gócpontnak. a borsodi szénmedenec és iparvidék központjának nem volt egyeteme nem voltak olyan szakiskolái amelyekre pedig nélkü'üzbe‘et!en szükség lett volna. A régi rendszer urai még a gondolatától is borzadtak , annak. bogy ..Vörös Diósgyőr“ közvetlen közelében műszaki főiskolát állítsanak fel; fékek attól, hogy a munkásmozgalom gócpontjában a-jövő mérnökeit megérinti a haladás. a , felvilágosodás szelleme. Pedig ha valahol, úgy Mis koleon meg volt minden adottsága annak. hogy egy műszaki főiskola hallgatói elméleti tudásukat gyakorlati ta- ocsztolalokkal gazdagítsák. Í20 míHiA foríiHos b*rubárá«a őoűf a místro’cí ©ayet®mí vörös Népköztársaságunk kormánya a Párt i-ezdeménvezésére megteremtette a mi» ’-ölei Nehézipari Műszaki Egyetemet ISO millió forintos beruházással felépíti a műegyetemi Tarost. Kő. zé peyrópa legkorszerűbb műszaki egyetemén n fldaiak ezreit képem zik ki. hogy ötéves tervünk megvalóriásához a szocializmus felépítéséhez megfelel * SZfirnií n<l oárni Trnísz&kl VG" zető áPion rendelkezésálnkrc. Ugyanakkor új középfokú szakiskolák feehpit-pmnk sorát létesítette kori mányupk Miskolcon és a- megye más városaiban, nagyobb községeiben, hogy ipari üzemeink bányáink rnezőenzda Ságunk kereskedelmünk megkapja a népgazdasági tervek megvalósításához szükséges szakembereket. A dolgozók gyermekei számára min den lehetőséget, eszközt és segítséget megad kormányunk ahhoz hogy elsajátíthassák a legmagasnhhfnkú ismerete két. Diákotthonok ösztöndíjak, ingyenes oktatás tankönrvsecélyek. tanfei szerelések segítik elő a dolgozók gyeri- írekeinev gondtalan tanulását. Megyénk zenei kultúrájának fejlesztésére alakult át a miskolci zeneiskola Zenekonzervatóriummá és a klasszikus zene népszerűsítését a zenei műveltség kisz'-'esneset szolgáira az intézmény égisze a’att működő Nagymiskolci yr—"versen v zen eka r. Felépült a diásqvőrvasgyári Ipari Tanulóváros A múltban siralmas volt az ipari tanulók nevelése. A tsnonc a „meiszter“ urak inasa; kifutója volt s a nevelés eszköze a nadrágszíj. A szegény tanonc keveset tanult a. szakmából, de anná] többet koplalt. Népközt'- '-rnV az ipari szakemberképzést is új. korszerű alapokra helyezte. Az ipari tanuló ma megbecsült ifjú dolgozója társadalmunknak. A diósgyőri Ipari Tanulóváros lakói saját korszerű műhelyeikben és a diósgyőri nagyüzemekben nyerik szakmai gyakorlati kiképzésüket. Már tanulási idejük alatt rendes fizetést kapnak és akik jól tanulnak, tehetségesek. az előírt tanulóidőnél ko rábban nyerhetnek bizonyítványt és kerülhetnek be szalominkfi/ - az üzemekbe. Népköztársaságunk véglegesen felszámolta a régi megalázó ta- uonerendszért. Lehetővé tette Népköztársaságunk a felnőtt dolgozók szamára is a tanulást, a továbbképzést. Erre szolgálnak a ..dolgozók iskolái“, a szakérettségi és más intézmények. Elő valósággá váltak az Alkotmány szavai: a műveltség többé nem kivált- ságesak monopóliuma, hanem a népé. A dolgozók állama hatalmas összegeket fordit megyénkben is a tömeg kultúra, a szocialista kultúra terjesztésére. közkinecsé tételére. As államosított miskolci Nemzeti Színház fej. leeztésére évröbévre egyre nagyobb összeget -áldoz kormányunk, mint ahogy azt az utolsó két évben tapasztaltuk A burzsoá színházi kultúra helyét a szocialista színházi kultúra foglalta el: ez a színházi kultúra népünk érdekeit szolgálja, népünk harcait segíti a szó cializmns építéséért, a béke megvédel- mezéséért. A Tájszínház a legkisebb községekbe is elviszi a leghaladottalb színházi kultúrát. Nagy lépéseket tettünk az utolsó két esztendő alatt Borsod megyében is a fnlumozisitás térén. Több mint 170 mozi működik megyénk községeiben s az ötéves terv végére minden község, ben fog működni mozi. 87-re emelkedik megyénkben a kultúrotthonok száma Nagy méretek * öltött a Vnl'urális tömegmozgalom. Üzemi, városi és fa tusi kultúrcsoportjaink a téli és tavaszi kultúrversenyek folyamán tanúbizonyságot tettek fejlődésükről. Borscd- Abaúj-Zemplén megye csoportjai az országos bemutatón is nagy sikerre* szerepelt. Sokat fejlődött a kultúrott- honmozgalom. Megyénltbcn l ezt dó szerint 67 kultúrotthon működik és az Alkotmány . évfordulóján SO újabb kuhúrolthon kezdi meg működésit . Dubiesány, Sajóvolezd, Visa, Eea* plénagárd, Erzsébet-tanya, Nyiri. Fü. zérkajáta, Tibolddaréc, Mezőkeresztes, Hidasnémeti, Szendrő, Luca. Garadm, Sála, Hangonv. Bodrogkeresztur, Alacska, Felsözsolca, Szirmabcscnyő és Szikszó községben kezdik meg tervszerű munkájukat a kultúrotthonok. Az új kultúrolthonok felépülését elősegítette az önkéntes társadalmi munka, mint például Tibolddarócon, ahol az ifjúság napi 4 órai önkéntes munkát vállalt az épület rendbehozására a a lakoSság anyagot biztosított. Az év végén már 100 kultúrotthon fog működni megyénkben. Kulturális eredményeinkről beszélnek a városi közkönyvtárak: a 30 ezer köteles miskolci közkönyvtár, a műszaki könyvtár, a körzeti könyvtárak, üzemi könyvtárak, községi népkönyvtárak. Községeink 60 százalékában non már 100—200 kötetes népkönyv- , tár. I Ezek új szellemet vittek a faluba. A falu dolgozói szívesen, nagy örömmel olvassák a magyar klasszikusokat, a haladó írókat szovjet kfinweket. —• Tudják, hogy könyv értékes segítőtársuk munkájukban fejlődésükben. Képzőművészeti kiállítás Miskolcon Borsod megyében is megvalósítja Népköztársaságunk azt. amit Alkotmányunk leszögez: hathatósan támogat, ja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait a íh-á/olú a nép győzelmét hirdető művészetet. A borsodi képzőművészek az utóbbi két esztendő, ben hathatós támogatást kaptak Pártunktól. Ezirányú munkásságuk eredményeiről fog beszámolni az ősszel Miskolcon rendezendő reprezentatív lciáXHfásuk, amelyen a dolgozók képzőművészeti iskoláinak tehetséges növendékei is bemutatják müveiket. Alkotmányunk évfordulója gazdasági, politikai fejlődésünk mellett ruita. 5« fei’ödésünk eredményeinek is | — rdng ünnepe lesz. (B. B.) Pálinkát adunk cefréért l q baráckeefre vételára maligand fokonként 0.2 h!f. pálinka 1 q szilvaeefre vételára maligand fokonként 0.17 htf. pálinka 1 q almacefre vételára madgand fokonként 0.12 tüf. pálinka 1 q körtecefro vételára ma'igand fokor1'-- m 1 q vegyesgyümölc3 vételára tnnligand fokonként 0.12 hlf. pálinka A különböző cefréket Sárospatakon a Központi Gvümölcsszeszipon Vállalat telepe; Miskolcon, Diósgyőrött s Cörömbölyön a Miskolci Szesz, is Likörevnr telepei veszik át.
