Észak-Magyarország, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-19 / 193. szám

ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE Irta: HARMATI SÁNDOR Az ötéves terv megvalósítása, a szocializmus építése közben válik az ország valóban népünk közös tulajdonává, új és igazi hazájává Révai József elvtárs megnyitotta az ötéves Terv-kiállítást 1/ ÉT ÉVE, liogy az egykor elnyomott, kizsákmányolt, jogfosztott magyar dolgozó nép megalkotta és Népköztársa, ságunk alaptörvényévé tette Alkotmá­nyunkat. E naptól kezdve írott törvény- nyé vált mindaz, amit a magyar dolgozó nép a Szovjetunió dicsőséges felszaba­dító harcai és a nagy Pártunk által ve­zetett kemény küzdelmek eredményeként elért. Dolgozó népünk új Alkotmánya elvi­leg különbözik az ország minden előző alkotmányától. Mintaképe a Sztálini Al. kotmány. A régi, úgynevezett „ezeréves alkot­mány” az úri Magyarország alkotmánya valójában csak alkotmánykeret volt. Ezt a keretet az uralkodó osztály úgy hajlí­totta, bővítette, vagy szűkítette, ahogyan az mindenkori osztályérdekeinek megfe­lelt. így lehetett alkotmányszerű a régi derestörvény, melynek alapján „alkotmá­nyos” cselekedet volt deresre húzni a mai dolgozó parasztok elődeit, a jobbá­gyokat. Ennek az „úri alkotmánynak” alapján volt természetes Horthy.Magyar- országban a munkások és parasztok nyú- zása, az értelmiség megalázása. Az úri Magyarország „alkotmánya” a kizsákmá­nyolás védelmét szolgálta. A nagy Szovjetunió fegyveres ereje szétzúzta a régi Magyarország államhatal­mát úri „alkotmányával” együtt és meg­nyitotta dolgozó népünk felemelkedésé­nek útját. Pártunk, Rákosi elvtárs bölcs irányításával győzelmesen vezette dolgozó népünket, hogy élni tudjon a felszaba­dulás adta lehetőségekkel és hazájuk igazi uraivá tette a dolgozókat. A Párt által vezetett harcok győzelmes eredmé­nyeként mondhatta ki Alkotmányunk, hogy: „A Magyar Népköztársaság a mun­kások és párásítók állama, A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” \ LKOTMÁNYUNK felszabadult ov- szágunk társadalmi, politikai és gaz. dasági rendszerét tükrözi vissza, amely merőben más, mint a régi úri Magyar- országé. Iparunk megszabadult a kapitalizmustól s az ipari termelésben a szocialista íorma ma már osztatlanul uralkodó lett. Az ország sokezer hatalmas gyára, olyanok mint a mi Diósgyőrünk, Ózdunk, Bor. sodnádasdunk ma már nem dölyfös gyá­rosok, hanem a munkásosztály legjobb­jainak irányítása alatt áll. Mezőgazdaságunkban megszüntettük a földesurak hatalmát és korlátok közé szorítottuk a kizsákmányoló kulákokat. Pártunk és kormányzatunk egyre több gépet bocsát dolgozó parasztságunk ren­delkezésére és a falvak lakói közöl egyre több dolgozó lép rá a szövetkezeti nagy. üzemi gazdálkodás útjára. Egyre több az olyan község, mint Mezőcsát, Gelej, Né­gyes, Szentistván és még sok más, ahol a dolgozó parasztság egésze rájött, hogy az egyéni apró parasztgazdaságok, az el. avult szerszámok és földművelés csak a kulákoknak használt. Ezért szaporodik rohamosan megyénkben is a termelőszö­vetkezeti .csoportok száma, ezért lépett erre az útra az elmúlt héten is több mint 1500 család. Nagykereskedelmi vállalataink sem a baszonéhes tőkések kezén vannak többé, kiskereskedelmünkben is egyre több a szövetkezeti és állami bolt, melyeket a dolgozók irányítanak. Az országunk gazdasági életében vég- betnent változásoknak megfelelően meg­változott társadalmunk osztályösszetétele is. Eltűnt társadalmunk egykori kényúri ingyenélő osztálya, a földeurak osztálya. Felszámoltuk a dölyfös kapitalisták ural­mát is az ipar területén. Megszűnt 3 nagykereskedők és spukelánsok garázdál­kodása áruforgalmának területén. A ki­zsákmányolok utolsó maradványa, a ku- lákság sem szívhatja akadály nélkül a dolgozó parasztok életerejét. így válik valósággá Alkotmányunk szava: „A Ma­gyar Népköztársaság állama . .. harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen .. Társadalmunk osztályösszetétele azt tükrözi, hogy a korlátok közé szorított kuláknk kivételével eltűnt a kizsákmá­nyolok osztálya. A Párt vezette munkás, osztály pedig, szoros szövetségben a dől" gozó parasztsággal és haladó értelmiség, gél, valóban az ország gazdájává vált. A MI MUNKÁSOSZTÁLYUNK nem ^ kizsákmányolt osztály többé. Ő rendelkezik a termelés szerszámaival és eszközeivel és mert rendelkezik velük, megszűnt a munkásosztály kizsákmányo­lásának minden lehetősége. A mi mun­kásosztályunk ma már teljesen új mun­kásosztály. És ez a munkásosztály olyan csodákra képes, mint a diósgyőri kohó­építők, akik 21 nap alatt és az ózdi kohóépítők, akik 11 és fél nap alatt építették át kohójukat, hat hónap helyett. Az ilyen munkásosztály soraiban nevelőd­hetnek olyan dolgozók, mint Bendula Gyula kohászmester, Uiczker Géza kohász Veres Kálmán kőműves. Bajusz István lakatos és még sokan mások a szocializ. mus építői sorában. Alkotmányunk tiszteletére felszabadult munkásosztályunk tagjai szocialista köte­lességvállalásokat tettek és felajánlásai­kat Diósgyőrött, Ózdon, Borsodnádasdon, építkezéseinken és bányáinkban egyaránt teljesítették is. A mi munkásosztályunk a Szovjetunió munkásosztálya példáját követi, amelyről Sztálin elvtárs azt mon­dotta: — .teljesen új, a kizsákmá. nyoláslól megszabadult munkásosztály, melyhez hasonlót az emberiség történelme eddig nem ismert” „Általában azt szokták mondani — Írja Sztálin elvtárs —, hogy a parasztság a kistermelők olyan osztálya, amelynek tagjai atomizálva vannak, szét vannak szórva az egész országban, egyenkint túr­ják a földet elmaradt technikájú apró gazdaságaikban, rabjai a magántulajdon­nak és a földesurak, kulákok, kereskedők, spekulánsok, uzsorások, stb. büntetlenül zsákmányolják ki őket.” Valóban ilyen volt a mi dolgozó pa­rasztságunk, felszabadulásunk előtt. Ma azonban ezt már. nem lehet mondani. A mi dolgozó parasztságunk megszabadult legnagyobb átkától, a földesúri önkény­től és kulákkizsákmányolói is erős kor­látok közé vannak szorítva. Élete össze­hasonlíthatatlanul szebb és jobb, mint régen volt. A Párt szavára egyre többen lépnek arra az útra, amelyen a Szovjet­unió dolgozó parasztsága oly magasra emelkedett. Ezen az úton halad a mi me. gyénk több mint 300 termelőszövetkezeti csoportjának 15 ezer dolgozó parasztcs#- ládja is és nem kétséges, hogy minden becsületes dolgozó paraszt meggyőződésből rá fog lépni erre az útra. PZ AZ ŰJ PARASZTSÁG vállalta Alkotmányunk tiszteletére, hogy amint elcsépel, teljesíti beadási kötelezett­ségét mindjárt a gép alól és odaadja a nép államának feleslegét is. A mi felsza. badult parasztságunk soraiból került ki megyénkben is az az ezer dolgozó paraszt, akik 200 százalékkal túlteljesítették be­adásukat, vagy a termelőszövetkezeti cso­portok közül a tomanádaskai „Haladó” tszcs, amely 303 százalékra teljesített. Nem kétséges, hogy a mi megyénk, min. den becsületes dolgozó parasztja gyorsan, maradéktalanul teljesíti kötelezettségét. Elmondhatjuk, hogy a mi dolgozó p3' rasztságunk sem a régi parasztság már. Olyan parasztság, amely elindult a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaság útján, a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen lehetséges útján. Követi példa­képét, a szovjet parasztságot, amelyről Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy „ . ., teljesen új parasztság, amelyhez hasonlót az emberiség története eddig nem ismert.” Munkásosztályunkhoz és dolgozó pa­rasztságunkhoz hasonlóan értelmiségünk sem a régi már. Nem kénytelen többé kiszolgálni a nép elnyomóit. Ma már ér. telmiségünk döntő része a néppel együtt építi szocialista hazánkat. Alkotmányunk ünnepén büszkén te­kint vissza minden munkás, dolgozó pa­raszt és haladó értelmiségi az eddig meg­tett útra. Szilárdan halad előre újabb termelési sikerek eléréséért, hogy építse szocialista hazánkat, erősítse a nagy szov­jet nép által vezetett béketábort. Ezen a napon megvénk minden becsületps dől. hozójának bálája és szeretete száll Al­kotmányunk nagy teremtője, Pártunk és népünk szeretett vezére és tanítója, Rá. kosi elvtárs felé. Szombaton délelőtt nyílt meg a Műcsarnokban az Ötéves Terv-kiállí­tás. A megnyitó ünnepségen reszt­vettek Pártunk Politikai Bizottsága, Központi Vezetősége, az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanács tagjai politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Megje­lent a megnyitón J, D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykö­vete, Huan Cen, a Kínai Népköztár­saság magyarországi nagykövete és a baráti államok követségeinek ve­zetői. A kiállítást Révai József elvtárs, népművelési miniszter nyitotta meg. — Ez a kiállítás, melyet Alkotmá­nyunk törvénybeiktatásának második évfordulóján nyitunk meg: propa­gandakiállítás. Igen, propaganda, a szó nemes értelmében, hogy népünk lássa és jobban megértse mindennapi munkájának érte’mét és összefüggését hazánknak az ötéves terv megvalósításával be­következő hatalmas fejlődésével. Ez a kiállítás saját tetteink, eddigi és jövendő eredményeink megmutatása, hogy munkásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk, értelmiségünk lássa és jobban megértse: he’yes. hogy váll­vetve, szoros egységben dolgozik, hogy a cél, aminek eléréséért küzd, megéri a fáradságot, a munkát az áldozatot. Ez a kiállítás — ismétlem — propa­ganda: de az igazság hirdetésének értelmé­ben abban m értelemben, hogy a jó bor­nak is kell cégér. Az ötéves terv ujjáalakítjf Magyarországot — Méreteiben és mélységében eredményeiben és jellegében nem volt még az országban olyan horderejű gazdasági és kulturális átalakulás mint amilyent ötéves tervünk jelent. Az ötéves terv a sző szoros értel­mében újjáalakítja Magyarorszá­got, az ötéves terv nyomán meg­változik hazánk gazdasága, föld­rajza, technikája, népünk életkö­rülményei, öntudata, az emberek egymáshoz való viszonya. Az ötéves tervvel szilárd gazdasági alapot teremtünk nemzetünk függet­lensége számára. Erős ipar nélkül nincs igazi nemzeti függetlenség — ezt jó száz évve] előttünk Kossuth Lajos is felismerte. Nehézipar, vas- és acélkohászat, szerszámgépgyártás, autóipar, motorgyártás, vegyiipar, alu­míniumipar nélkül a nemzeti függet­lenség üres szó. Mi most megteremt­jük ezeket az iparokat. Ez azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra elvágjuk az útját annak, hogy Magyar- ország visszasüllyedjen abba a gyarmati sorba, amiben évszáza­dokon át senyvedett idegen elnyo­más alatt. Ellenségeinknek az ország határain innen és túl — ez, persze, nem tet­szik- Az imperialisták, akik néhány évvel ezelőtt még MarshaJl-scgéllycl is boldogítani akartak bennünket, csak azért, hogy országunk gyarmati állapotát, elmaradt agrárjellegét, füg­gőségét népünk ellenségeinek segítsé­gével fenntarthassák, most ráfogják a fehérre is, hogy fekete és azt kiabál1 ják, hogy az ötéves terv, amely ha­zánkat a vas és acél országává fej­leszti, gyarmat tá. még hozzá szerintük , szovjet gyarmattá“ teszi Magyaror­szágot. Ha nekik Dunápentele és Inóta a Barcikni Kombinát, a földalatti vasút, a Tiszalöki Erőmű és öntöző­mé, az ország villamosítása — gyar­matosítás-, akkor csinálják ezt utá­nunk Iránban és Egyiptomban, Maláj­földön és Marokkóban, vagy akár Olasz- és Franciaországban. Tudomá­sunk szerint sem Franciaországban sem Olaszországban, de Angliában sem épülnek acélkohók és erőmüvek és ami ehhez tartozik: egyetemek és iskolák, könyvtárak és kuítúrházak. Ott leg­feljebb kaszárnyák épülnek amerikai csapatok számára. ötéves tervünk — a békés épí»és terve '— Hazudni is félig-meddig értel­mesen kell. Ellenségeink azonban ér­telmetlenül hazudnak és bután rágal­maznak. Ráfogják ötéves tervünkre, hogy semmi más célja, nines, mint or­szágunk hadi potenciáljának emelése. Ha országunk fejlett iparfal rendel­kezik, akkor persze, nem gyengébbek leszünk, hanem erősebbek, fia népünk életszínvdnala 50 százalékkal nő, ha dolgozóink és gyermekeink müveit emberekké lesznek, akkor az ország is erősebb lesz. Be kel] tehát valla­nom, hogy a veszprémi és a miskolci műegyetemmel, a kultúrotthonokkal, a népkönyvtárakkal és a falusi mozik ezreivel, sőt. az új győri színházzal is „hadi potenciálunkat“ emeljük. De mondjunk le az új Nemzeti Színház megépítéséről, csak azért, hogy ..hadi potenciálunk“ ne emelkedjék t Ki tehet róla, hogy az uraknak rossz a lelkiismeretük és még Állami Népi Együttesünk, sőt talán még operai balettkarunk tagjaiban is álcázott ka­tonákat látnak? Az ötéves ten-bizonyság népünk te­remtőereje, tehetsége, leleményessége, rátermettsége mellett. Az ötéves ter­vet a mi nagy Pártunk kezdeményezte és dolgozta ki. de menetközben foly­ton javítani, megvalósítani csak dol­gozó népünkkel együtt, az ő értelmé­nél? és kétkezi munkájának segítségé­ve], lehet. Együgyű hazudozók azt ál­lítják, hogy ez a nagy ország- és természetátalakító terv „kényszer­munkára“ épül. Rendben van, csinál­ják utánunk! Próbáljanak az urak az amerikai titkos rendőrség segítségével Sztahánov-mozgal- Hiat szervezni, teszem azok között a dokk. munkások között, akiknek százezreit tet­ték mint megbízhatatlanokat feketelis­tára. Hol ván újítómozgalom, verseny­Az ötéves terv átalakítja a magyar parasztság életét, újjáteremti a magyar falut is. Ehhez az első lépést 1945-ben tettük meg a földosztással. A második lépést most teszük meg, az ötéves terv­vel, mezőgazdaságunk gépesítésével, dol­gozó parasztságunk műveltségének és jólétének emelésével a társas szövetkezeti gazdálkodás útján. A földreform nagy vívmány volt, amely a parasztság kezére adta a földesúri földet. A földreform eredményeit védjük meg és fejlesszük tovább a gépesítéssel, a szövetkezeti gaz­dálkodással. „Földet vissza nem adunk!” — így szólt Pártunk harci jelszava 1946-ban, amikor a reakció rohamra indult a föld­reform ellen. És, hogy a parasztkézre jutott földet megvédjük az imperialisták támoga­tását élvező úri reakcióval szemben, hogy örökre a dolgozó parasztság­nak biztosítsuk azt a földet, amit Az ötéves tervben valósul meg, ölt tes. tét Pártunk régi harói jelszava, amelyet öt évvel ezelőtt a még ereje teljében lévő ellenség mellének szegeztünk: „Nem a kizsákntányolóknak, hanem a népnek építjük az országot!" Az ötéves tervet megvalósítani és a szocializmust építeni: egy és ugyanaz. Lehetne-e szó Dunapen- teléről és Inotáról, a veszprémi egyetem­ről és a falu villamosításáról, ha hazánk­ban a Kohner és a Weiss bárók, az Esz. terházyak és Pallavichiniek, a Nagy Fe. rencek és Hagyó-Kovácsok, a Mindszen- tyek és Grőszök lennének még urak? Nem, nem lehetne! Nagyot alkotni csak az a nép tud, amely magának dolgozik és amely­nek a nyakán nem ülnek tőkések és . nagybirtokosok. Ebből az következik, hogy helyesen tét. tűk azt, amit a Kohnerekkel és Weis? Manfrédokkal, az Eszterházyakkal és Hagyó-Kovácsokkal és Nagy Ferencek- kel és a Grőszökkel tettünk, még ha eköz­ben kissé meg is sértettük kizsákmányo­lásra és elnyomásra, összeesküvésre és hazaárulásra való „emberi jogaikat”, fgér- 'ük, hogy ezekben a „jogaikban” tovább­ra is korlátozni fogjuk őket. Azt mond­ják, hogy ezt tiltja a békeszerződés! Azért a pénzért azt is mondhatnák: a bé­— Nem. ötéves tervünk a békés építés terve. Az a nép, amely ily roppant gazda­sági és kulturális átalakítási • mun­kába kezd, békét akar. A mi ötéves tervünk nem áJ| egy­magában. Hasonló munka folyik a Volga és a Don mellett a Szovjct- únióban és a népi demokráciák orszá­gaiban, bizonyságául annak, hogy 800 millió ember békét akar. építeni akar. Csinálják utánunk az imperialista urak ezt is. Szavaztassák meg a fran­cia, az olasz, az angol munkásokat, mit akarnak inkább: villamosítást, lakóházépítést, gyár- és iskolaépítést-e, vagy kaszárnyákat és ágyúgyárakat amerikai parancsra ? mozgalom, anyagtakarékosság! mozgalom, Gazda-mozgalom az amerikai és angol hadiiparban? Tudtommal sehol. A gumibot és a könnygáz, az újjle. nyomat és a feketelista módszere nem alkalmas módszer arra, hogy ki­váltsa és fokozza a munkások munka, kedvét, leleményességét, teremtő­erejét. A mi ötéves tervünk homokra épülne, ha nem dolgozó népünk, nagyszerű munkásosztályunk lelkese­désére és teremtőerejére, tehetsé. gére és értelmére, öntudatára és ön­kéntes fegyelmére épülne. És azért nem épül homokra, hanem he, tonnái és gránitnál keményebb alapra, mert dolgozó népünk akaratára, lelkese­désére, munkájára épül. 1945-ben kapott a felszabadító Szov­jetunió és a magyar munkásosztály segítségével, ezért kell továbbmenni és őrökre elvágni az útját a Icapita. lizmus visszaállításának a mezőgaz­daságban is. A szövetkezeti gazdálkodás révén válik visszavonhatatlanul, örök időkre paraszti földdé az úri nagybirtok földje, A szövetkezeti gazdálkodás szaba­dítja fel a parasztot elszigeteltségé, bői és elesettségéböl, teszi részesévé a technika és a kulturális fejlődésnek, teszi a szocializmusnak a munkás • osztállyal egyenrangú építőjévé. És mert ez így van. — van jogunk dől. gozó parasztságunktól önön érdekeinek megértését, állampolgári kötelességeinek teljesítését kérni és elvárni. Az ötéves terv a parasztság fölemel­kedésének terve is, az ö segítségere és munkájára, önérdekére és hazafias­ságára is épül. keszerződés tiltja Dunápentele és Inota megépítését, tiltja a munkás- és paraszt, gyermekek egyetemi tanulmányait, tiltja kiváló művészeink jutalmazását Kossuth* díjakkal, tiltja új szocialista népi kultú­ránk megteremtését. Az emberi jogok, — ahogyan mi ér­telmezzük őket — a munkások és a dől. gozó parasztok, a népnek- segítő értelmi- ség emberi jogai, — Kazincbarcikában és a miskolci egyetemben, az új ipari technikumokban, a falunak juttatott traktorokban és kombájnokban, a kill- túrotthonokban és a munkásüdülőkben testesülnek meg. Az emberi jogok a mi értelmezésünk szerint abban fejeződnek ki. hogy nincs országunkban munkanél­küliség. hogy szabad a pálya mindenki előtt, hogy a dolgozó nép gyermekei számára az ország korlátlan lehetőségek földjévé lett. Ezeket az emberi jogokat és nem a szo­cialista építés ellenségeinek „jogait” biztosítja Alkotmányunk. Alkotmányunk paragrafusai nem csupán papíroson van. nak meg, hanem testet öltöttek és ölte­nek ötéves tervünkben, jövőnket építő tiagy -munkánkban, az egész nép és min­den egyes dolgozó fölemelkedését bizto. sító gazdasági és kulturális létesítmé­nyeinkben. Tervünk dolgozó népünk akaratára, lelkesedésére munkájára épül Nagyot alkotni csak az a nép tud, ameTy magának dolgozik A szövetkezeti gazdálkodás teszt a parasztot a szocializmusnak a munkásosztállyal egyenrangú építőjévé A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé! \mezőkövesdi tárás a harmadik, a mezOcsáií a nefljé-' ISZAM61M0RSZAG dik a járások között az országos begyűjtési versenyben VII. évfolyam — 193 szám Ara 50 fillér Miskolc. 1951 augusztus 19. vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom