Észak-Magyarország, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-29 / 200. szám
9 Szerda, 1951. augusztus hó 29. ÉsrAmrerxRORszAC Oromiko elvtárs sajfőiiyifafkozala Hew-Yorkban a sanfrancískói értekezletről Augusztus 27-én Newyorkba érkezett a Szovjetunió küldöttsége, amely résztvesz a sanfranciscói értekezleten. Gromikó elvtárs, a küldöttség vezetője a következő nyilatkozatot tette a sajtó képviselőinek: ,,A szovjet küldöttség azért megy el a sanfranciscói értekezletre, hogy résztvegyen a japán békeszerződés rendkívül fontos kérdésének megvizsgálásában. Amint a szovjet kormány már bejelentette, a szovjet küldöttség saját javaslatait fogja előterjeszteni a japán békeszerződéssel kapcsolat ban. Természetes, hogy ezek a javaslatok magán az értekezleten fognak elhangzani. Reméljük, hogy ezeket a javaslatokat mindazok támogatni fogják, akiknek valóban érdeke az olyan japán békeszerződés, amely megteremti az alapot ahhoz, hogy Japán normális kapcsolatokat létesítsen más országokkal — elsősorban azokkal, amelyek a legtöbbet szenvedtek a japán agressziótól — és következésképen megteremti az alapot a távolkeleti tartós béke számára," De Gá?peri washingtoni útjának célja, hogy Olaszországot még jobban bekapcsolják a háborús politikába Az olasz sajtó továbbra is behatóan foglalkozik De Gasperi olasz miniszter- elnök közelgő' washingtoni látogatásával. A reakciós sajtó eleinte azzal hitegette az olvasókat, hogy a miniszterelnök washingtoni látogatása meghozza a trieszti kérdésnek Olaszország szempontjából kedvező megoldását és a békeszerződésnek kedvező értelemben történő revízióját. Ma azonban már a kormánypárti lapok is kénytelenek elismerni, hogy De Gasperinek Trumannal és Achesonnal folytatandó tárgyalásaitól legfeljebb azt az „eredményt’’ lehet várni, hogy Amerika, Anglia és Francia- ország háromhatalmi nyilatkozatban az olasz békeszerződés katonai záradékai, nak megszegésére „hatalmazza fel” az olasz kormányt. Kim ír Szén és Peng Teh Huai tábornok viszontválasza Ridg waynek Phenjan (UjKína). Kim ír Szén tá- I rancsnokságával, hogyan tagadhatja Ön homok, a koreai Néphadsereg főparancsnoka és Peng Teh Huai tábornok, a kínai népi önkéntesek parancsnoka válaszolva Ridgway augusztus 25‘i levelére, megállapítják, hogy Ridgway nemcsak hogy tagadja a komoly ^provokációt, hanem indokolatlanul arra sem hajlandó, hogy gondosan és felelősségteljesen rendezze ezt a kérdést- „Sőt mi több, Ön azt a rosszindulatú rágalmat hangoztatja, hogy ezt az incidenst mi „koholtuk’ . Ilymódon igyekszik kibújni a súlyos felelősség alól, amely felelősséget Önöknek kell viselniük. Mi az Ön válaszát teljesen elfogadhatatlannak tekintjük” — jelen, tik ki válaszukban Kim ír Szén és Peng Teh Huai tábornokok. Rátérve az augusztus 22-i éjszakai incidensre, a válasz idézi Ridgway gyalázatos kijelentését, mely szerint ezt az incidenst a népi demokratikus hadsereg „koholta” és hogy „az nem is érdemel választ”. Önnek es az önkényes magatartása már'tnagábahvéve is elég bizonyíték arra, hogy est as incidenst önök előre megfontolták. Ön válaszában azt is állítja, hogy a többi ’incidenst vagy mi „koholtuk", vagy irregularis csapatok akcióiról van szó, amelyek a legcsekélyebb kapcsolatban sem állanak Önökkel. Ha azonban az augusztus 19.i incidenst elkövető délkoreai csapatok nem is voltak közvetlen össze, köttetésben az Egyesült Nemzetek pahogy összeköttetésben voltak a délkoreai csapatok főhadiszállásával? Lehetséges talán, hogy az augusztus 22-én éjjel tá- madó repülőgép ugyancsak irreguláris délköréül repülőgép volt? — Teszik fel a kérdést Kim ír Szén és Peng Teh Huai tábornok, majd válaszukat a következőkkel fejezik he: Mi ezennel ismételten javasoljuk Önnek, hogy ezt a súlyos provokációt mindkét fél komoly felelősségtől áthatott magatartással kezelje: akkor biztosítani lehet a tárgyalások folytatását az igazságos és észszerű fegyverszüneti egyezmény megkötésére. Ugyanakkor kérjük Önt, utasítsa összekötő tisztjeit, jöjjenek Keszonba, hogy a mi összekötő tisztjeinkkel együtt — tiltakozásunk teljes jogosságának ismételt bizonyítására — újból vizsgálatot folytassanak arról az incidensről, amely augusz. tus 22-én éjjel történt, amikor az Önök katonai repülőgépe bombázta és fedélzeti fegyverekkel lőtte küldöttségünk székbe.- vének szomszédságát. /Izcrt, hogy a világ népei képesek legyenek megismerni az incidens teljes és való képét. követeljük, hogy a mi példánkat követve hozzák nyilvánosságra a két fél közötti üzenetváltások teljes szövegét és az Önök hírügynökségei és a sajtója mindenütt kapjon engedélyt ezek teljes közlésére. Várjuk az Ön válaszát. A PROPAGANDISTA A műhelyben szünet nélkül csat. lógnak a szerszámgépek. Komarov mérnök padlásszobához hasonló kis irodájából úgy tűnik, mintha egyenletesen, nyugodtan menne a munka, ho- lőtt a látszat csal: minden egyes részleg, minden brigád versenyt fut az idővel A moszkvai csiszológépgyár dolgozói is idő előtt akarják befejezni évi gyártási tervüket. Az irodában csöng a telefon. — Fjodor Vasziljevics 13 óra 30 perckor lesz itt — mondja a fiatal titkárnő. A mérnök bámulatos pontossággal érkezik meg a műhelyből. — A gépgyártási intézet aspiránsa, most készíti doktor jelöld disszertációját — mondják a párlirodán, s hozzáteszik még: — A legtevékenyebb propagandisták egyike, szemináriumvezető. i\agy feladatokkal kell megbir. L * koznia a termelésben. Csak igen pontos és jó időbeosztással rendelkező ember állhalja itt a sarat — jegyzi meg a párt titkár. A mérnök most 36 éves. Alacsony, élénk szemű, igen energikus ember. Tizenhárom évvel ezelőtt jött a gyárba, a technológia elvégzése után. Magánúton, munkája közben folytatta tanulmányait. — Az úttörőtábor ozások és a kom- szomolévek alatt tanultam meg szerve- zelten élni, nem szétforgácsolni erőimet — mondja magáról a mérnök. — Tudja értékelni az időt, nagy elfoglalt, sága mellett angolul is megtanult, hogy elolvashassa az angol nyelven írt műszaki könyveket. A kommunista mérnök propaganda- munkáját apró munkával kezdte: ifjúsági ülésen beszámolót kellett tartania a politikai helyzetről. Fegyelmezett komszomol létére nem ellenkezett, bár magában elégedetlenkedett, mert ez az előadás felborította egész napi tervét. Éjszaka ellopott néhány órát az alvás idejéből, hogy áttanulmányozhassa a szükséges anyagot. J\/Je g s z € r e 11 e m ezt a munkát — mondja Komarov mérnök, a gyári pártszervezet propagandistája. Napja csaknem percekre van kiszámítva. Egyre több és több időt fordít tanulásra, hogy bebizonyítsa: megér, dcmli a Párt bizalmát. Céltudatosan tanulmányozza a Bolsevik Párt történetét, Lenin és Sztálin müveit, de arra is szakít időt, hogy folytassa egyetemi tanulmányait. Nemrégiben kitünően tette le bölcsészeti karon a tanár jelöld vizsgát is. — Mint szemináriumvezető a legjobban attól féltem, —- mondja Fjodor Vasziljevics, — hogy elvonttá válnak előadásaim. Mindent elkövettem, hogy összekapcsoljam a tananyagot az élettel. Kivonatokat olvastam jel az újságokból, beszéltem a külföldi kommunista pártokról, diplomatáink követke- zctes békeharcáról, ár. országban folyó munka fellendüléséről- Nehezen ment a jegyzetkészítés is, de nem engedtem. a követelményekből „Úgy írjátok- meg a jegyzeteket, ahogy tudjátok’* — mondottam a mestereknek, öntőmunkások- nak, modellkészítőknek és kovácsoknak, akik az én szemináriumomra jártak. Én • így kezdtem, de minél nehezebb volt az anyag, annál makacsabbul „ültem rajta”. Sokszor előfordul, hogy elfelejtem az alapgondolatot, vagy nem tahi. lók megjelelő szavakat. Újra elolvasom azt a részt. Rájöttem: újra megfogalmazni az anyagot, annyit jelent, mint átgondolni. Ezért követelem meg a jegyzeteket minden hallgatómtól . A termelési értekezleten, amikor ^ elmondja beszámolóját, nemcsak mint gazdasági vezető. hanem mint propagandista is beszél. Ismerteti az eredményeket. majd megmagyarázza, hogy a műhely és az egész gyár szempontjából milyen sokat jelent a szakmák együttes elsajátítása, megnevezi az élenjárókat, akikre büszke az egész kollektíva. A párt propagandista vonásai kiegészítik a kommunista vezető, a tudós mérnök, a szovjet hazafi arculatát. Amikor a szeminárium hallgatói: Iljinszkij és Aldo sin kovács, Bjelov és Sirenyin öntő mester, Bikov modellbe- szító, Bususev, az öntöde ellenőre és c többiek a pártszervezet által kijelölt bizottság elölt számot adtak tudásukról, Poljakov, a pártiroda titkára ezt mondotta: — Mondhatom, hogy becsülettel tel. leshetlek párt kötelezettségüket. Jól tanultak, politikailag érett emberekké váltak. Megemlítette, hogy a politikai tanú. lás milyen előnyös hatással van a kommunisták fejlődésére, majd így folytatta: CoÄ felből állapítottam meg ezt. ^ A műhelyben megszilárdult a fegyelem- Megváltozott a pár [megbízatások iránt tanúsított magatartás, megváltozott a társadalmi aktivitás. Vegyük például Bjelov mester esetét. Részlege egy időben egyenetlenül dolgozott. Neve most már egyre gyakrabban szerepel a ..Dicsőség-táblánNemsokára útira megkezdődnek a szemináriumok. Az egyik kommunista a minap azt kérte, tegyük maid át Komarovhoz. Jó híre ran an- nak a szemináriumnak és vezetőjének: Komarov elvtársnak. Száz-százezer forinío! kap kultúrotthon létesítésére a begyűjtésben legjobb megye és község Az aratási és cséplési munkák sikeréből a ku-ltűrbrígádok {.? kivették részüket. A Népművelési Minisztérium ezért elhatározta: megjutalmazza a kiválván dolgozó kultúr csoportok at és a begyűjtésben legjobb megye és község dolgozói részére, kultúrotthon létesítése céljából száz-százezer forintot juttatA vállalatoknál hagyott munkakönyvét kezelése A Munkaerőtartalőkok Hivatala közli: a vállalatok azokat a munkaiönyve- ket, amelyeket a munkavállalók1 a mun. kaviszony megszűnése után 8 napon belül nem vettek át, kötelesek az MTH nyilvántartási osztályára beküldeni. Az MTH ezeket a munkakönyveket csak a munkakönyvkiállító hatóságon keresztül adja ki. Ebben az esetben a munkavállaló rövid kérvényt nyújt be a lakóhelye sze. rint illetékes járási, városi, kerületi munkakönyvkiállító hatósághoz, amelyben kéri az utolsó munkahelyén hagyott és az MTH-nak beküldött munkakönyv kiadását. Ha a munkahelyéről (ahol munkakönyvét otthagyta) önkényesen lépett ki vagy fegyelmi úton bocsátották el, a kérvényre köteles 25 forintos okmánybélyeget ragasztani. A kérvényen fel kell tüntetni a munkavállaló nevén és lakcímén kívül a születési évet, hónajiot, napot, anyja nevét, annak a vállalatnak a nevét és címét ahol munkakönyvét otthagyta, valamint a vállalattél való kilépésének módját. A hatóság a kérvényt az MTH-nak előterjeszti, az MTH ennek alapján & munkakönyvét a hatósághoz küldi, ahol azt a munkavállaló átveheti. — Ai olaszországi Venezia tartomány lakosainak körében nagy megdöbbenést kellett Montgomery látogatása, aki az e vidéken folyó szárazföldi és légi hadgyakorlatokat szemléli meg. Belluno és Údine városok falain százszámra jelentek meg a békét követe lő és tiltakozó feliratok. Udine gyá. raiban a munkások tiltakozásul rövid időre beszüntették a munkát. _ MEGÉRKEZTÜNK, FIUK! A szőkehajú lloda Karcsi felkiáltására mindannyian a fülke ablakához rohantak. Egymás válla felett bámulták a lassító vonatból az eléjük táruló képet. Az esőtől fényesre ázott, bádoglemezzel fedett házak melleit döcögött a mozdony. Az épületek között széles utcák ágaztak jobbra.halra, a kockakövekkel szegélyezett járdákon néhány bőrsapkás bányász figyelte az érkező vonatot. Arcukat nem igen látták, mert az ellenzőé sapka eltakarta, no meg erősen alkonyodon is, némelyik telepi ház ablakán már kikandikált az estét jelző lámpafény. .— Hát helyben vagyunk — sóhajtotta inkább, mint mondta Kovács Andris s maga sem tudta miért, de kicsit összeszorult a torka. Az a bizonyos rossz érzése jelentkezett, amely már akkor elfogta, amikor a Szuhavöigy hegyes.dombos vidékére ért. Alföldi síkságokhoz szokott szeme minduntalan akadályokba ütközött; ho! sivár, kopár sziklatetők, hol haragoszöld lombkoronájú cser- és tölgyerdők zárták el a kilátást; Fojtotta a nyitott ablakon beverődő mozdony füstje is, de inkább maga a tájék feküdte meg a kedélyét. UGYANÍGY VOLTAK A TÖBBIEK IS és ez némileg nyugodtsággal töltötte el Kovácsot. Hiába no, alföldi fiúk voltak mind. annyian, 18 és 22 év között.-— Nem, nem a félelem ez — nézett végig társain Kovács —, nem, inkább az, hogy még sohase jártak bányában. Hanem a hírét azt igen, azt hallották. Éppen a gazdaságban beszélt róla Törötc bácsi, aki, valamikor, 1939-ben már dolgozott ezen a vidékért. 1 Iát nem éppen a legrózsásabb helyzetet festette le„A bányászok mogorvák, szótlanok. Ha valami rosszat csinálsz, azonnal ordítanak, ha látják, hogy félsz, kifiguráznak. Rossz a szállás, a felügyelők elváriák, hogy a kantinban fizessen nekik az újonc, máskülönben olyai vájár mellé osztják be, hogy egy műszakot sem bír ki. Aztán a mérnök, az meg kész istencsapás, bizony- nem egykönnyen lehet kibírni ezt az életet ” No jó, dehát ahogy Boda Karcsi mondta, nem 1939.et írunk. Ezzel vágta el az öreg Török szóáradatát és másnap hajnalban tizennyolcán vonatra ültek— T'"ézzétek csak fiúk a kötélen a csilléket! KOVÁCS ABBAHAGYTA A MERENGÉST s a Cseresi Jóska által jelzett irányba fordult. Látták az apró csilléket, amint gyengén himbálózva, egyenletes távolságban sorjában eltűntek két csupasz dombcsúcs közölt— Arra van biztosan a bánya szája is — folytatta Cseresi- — Holnap már mi is lent leszünk a föld alatt. Hű, fiúk, ha elgondo, lom, hogy annyi föld lesz a fejem felett, ugyancsak koponya va. karhatnékom támad. — Minek jelentkeztél akkor, ha előre vakarod a koponyádat, — avatkozott a beszédbe Kovács. — Minek, minek! Csak azért, amiért te, pajtás. A bányászok, nak nagy gondja van, kevés a munkaerő és így segítünk nekik— Én azt hiszem, hogy inkább neked fognak segíteni, te balkezes -r- nevetett a beszélőre Boda Karcsi —, ismerlek én te. . A SZÖKEHAJU FIÚ már nem érkezett befejezni a mondatot. A vonat nagyot zökkenve megállt a kivilágított állomás előtt. Győr. san felkapkodták csomagjaikat s leugráltak a lépcsőn. Kovácsnak már a leszállás pillanatában szemébeötlött a kijárat. felett egy nagy- tábla. Piroshetns írás volt rajta. Apró villanykörték világították meg. Hangosan olvasta: „Szeretettel várunk benneteket!’’ Az első nap a bányában Kovács a bánya legalsó szintjére, a 42. számú fejtésre került, Jó hosszú utat kellett megtenni idáig. Keskeny, majd széles szénfolyosók váltották egymást, néhol annyira le kellett hajtania a fejét az alacsony tető miatt, hogy az orra majdnem a térdét verte, a szeme nehezen szokta meg a sötétséget, bukdácsolt, a karbidlámpa sem akart égni és ha az öreg, őszhajú vájár, akihez beosztották, nem figyelmezteti, bizony a fejebubja tele lett volna dudorodásokkal. Majdhogy nem kézenfogva vezette a munkahelyre. MOST ITT ÁLL és kíváncsian várja, mi következik. Ki nem adná kezéből a lámpát, amely most egyetlen biztos pontja, szorítja is erősen. Mi is történnék, ha hirtelen kialudna, hogy is jutna ki, de hát ez sem akar égni, hogy a fene . •, — No csak cimbora, nem úgy kell azzal bánni, nem hímestojás az, hanem vasból van. így ni, látod elvtárs. Veregesd egy kicsit a támlához, mari- jobban ég, olyan a lángja, mintha villany lenne. Az öreg Tatai még egyszer elmagyarázza, hogyan kell bánni vele s közben Kovácsban egyre enged a feszültség a meleg, barátságos szó hallatára- Ugv figyel az öregre, mintha az apja lenne, most már szét is mer nézni s kissé csodálkozva figyeli, hogyan csúfítja el egy keskeny zöldesen csillogó kis meddőréteg a szénfalak tömör feketeségét. Aztán hirtelen megpattan felette a biztosító gerenda, — ugyancsak összerezzen, még a lámpa is megremeg a kezében. No mcst gúnyolódni fog a vájár — gondolja, de az öreg arcán izom se rezdül, úgy tesz, mintha észre se venné.) és tovább magyaráz: — MINDENEKELŐTT A TESTI ÉPSÉGEDRE ÜGYÉLJ CIMBORA. Ugv bizony. Ezt tartsd mindig szem előtt. De a másik épségére is vigyázz, hiszen az is azért harcol, amiért te. Lásd, én 25 éve vágom a szenet, de baleset még nem ért. Pedig abban az időben, amikor én kezdtem a szénvágást, nem nagyon oktattak ki, hogy s min- viselkedjem- Nem bizony. Sőt azon igyekeztek a rájárok, hogy elmarják maguktól a csillést. Persze, ennek meg volt az oka. Minél több bányász szakmunkást neveltek, annál kevesebb reményük volt a régieknek arra, bogv a marat végigdolgozhassák. Volt úgy is, hogy 3—4 hónapig munka nélkül tengődtek. Érted.e. fiam? Bizonytalan volt a holnap s a bányászok úgy néztek az új emberre, mint aki egy darab kenyeret vesz el az övékéből. Most azonban másként van. Majd meglátod! Gyerünk, fogjunk hozzá! •k MAR AZ ÖTÖDIK ÜRES CSILLÉT NYOMTA FEL Ková.cs a munkahelyre. A lába remegett, a feje kóválygott, arcáról csak úgy patakzott a veríték- Llát bizony, ki volt merülveKicsit megállt pihenni. 'A lámpa vizet eresztett, most már en. gedelmeskedett az is. — Az öreg Tatai bácsi — gondolta magában — épp ellenke. zője annak, amiről Török mesélt. Dehát ez a csille ... az ördög tudja, hogy lehet az — ő, akiben ugyancsak van erő, alig bírja felnyomni az emelkedésen az üres csillét, míg a nála soványabb, gyengébb testalkatú régi bányászok szinte felszaladnak vele a parton. ZÖRGÉS ÜTÖTTE MEG A FÜLÉT. Hátranézett. A vájat legelején egy üreset fordítottak be. — Jó lesz megindulni — markolta meg a csille fogantyúját és nekirugaszkodott. Alig lépett azonban kettőt, nCm bírta tovább. Nyomta — nyomta, mégsem ment. Az arca verejtékben fürdött s a lábát újra elfogta a remegés. Nem és nem megy! _ --------Hirtelen a felügyelő sárgaréz vetítővel ellátott lámpáját pillan, tóttá meg. — Le fog hordani — ijedt meg az új bányamunkás. Minden erejét összeszedve, ismét megpróbálkozott az üressel. Lassan, szinte csigamódrá haladt előre, de ekkor két kezet látott a magáé mellett s a felügyelő barátságos hangját hallotta: —- Nézd csak, elvtárs! Ha a meddőbe ágyazott talpfához fe. szíted a lábad, milyen könnyen előre tudod lökni a csillét. Ennek is fortélya van ám, mint mindennek. Ereszd csak el. Lásd én felé. nyire sem erőlködöm, mini te és mégis haladok. KOVÁCS MEGFOGADTA A TANÁCSOT s a hatodik for. dulóban már egyszuszra fel tudta nyomni a csillét. De amikor a hetedik üreset hozta, baj történt; az üres leesett. Messze volt még a munkahelytől, a környező vágatok is elég távol voltak. Nem volt más választása, hacsak nem akart a vájárnak szólni — ezt pedig szégyelte —, minthogy megpróbálkozzon egyedül feltenni. Igen ám, de hogyan. Mind a négy kereke leesett és bizony akárhogy erőlködött, a sín közé szorult üres meg se mozdult.. — Ha beledöglök, akkor is felemelem — markolta meg talán huszadszor is a láncot Kovács és kétségbeesett erővel újra hozzá, fogott. A csille megbillent, alig arasznyira felemelkedett, amikor váratlanul egy kéz nehezedett a vállára. Alacsony, vízhatlan köpenybe burkolt alak állt mellette. Kis sárgaréz lámpájának fénye vakítóan csillogott a sima színfalon. ÍGY NEM LESZ JÖ, ELVTÁRS, — állította meg erőlködésében Kovácsot. — Csak megszakítja magát vele. És miért nem szólt, be a legközelebbi munkahelyre, hogy segítsenek? Sokkal több időt veszít el így, mint azzal a 100—150 méteres úttal. Jól jegyezze meg elvtárs, itt mindenki egymásra van utalva és a segítség kötelező. Most pedig figyelje csak, mit kell ilyenkor csinálni. Ezzel a vízhatlan köpönyeges vastag bordafát tett a csille aiá s egymaga feltette a sínre a csillét. — Na látja, cimbora, többet észszel, mint erővel, — n a közmondás itt is érvényes. Máskülönben meg hol is dolgozik? — A 42.es munkahelyen, Tatai bácsival. —- No, akkor mondja csak meg neki, hogy munka után jöjjön be hozzám, Szabó üzemvezető mérnökhöz az irodába. — Az elvtárs az üzemvezető? — igen, én, na, jó szerencsét? Kovács percekig bámult a mérnök távolodó alakja után. Kisebb lett körülötte a fény, a szénfalak megnyúltak', egy két fa megreccsent, kósza léghuzat billentette oldalra a lámpa lángiát, s ahogy egyedül maradt, megint elfogta a félelem érzése. De aztán eszébe jutott az ötyg Tatai, a felügyelő, a mérnök és a csendesség ellenére is tudta, nincs egyedül. Eszébe jutottak az imént hallott szavak, s még jobban érezte, hogy a különböző munkahelyeken dolgozó, még — számára ismeretlen bányászok összetartanak és mindig készek segíteni egymásnak, NEKIDÜLT A CSILLÉNEK, a kerekek megindultak s közben, mintha a némán bámészkodó színfalaknak beszelt volna, hangosan, örömmel mondta: — Barátok közé kerültem. HOLDI JANOS
