Észak-Magyarország, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-03 / 127. szám
4 ÉSZAKWAGYAR ORSZÁG Vasárnap, 1951. trrl Június M 8 jtevéi ifyty Uaceai UispafiásU&z, Piros nyakkendői kislányok szaladnak a nagy fa alá. Úttörők. Firág ran a hajukban. Dalolni kezdenek: „A •mi hazánkban oly szép az élei, a mi hazánknál nincsen szebb...“ Csen. gin száll a rial, egyszercsak Szabó Eriit felkiállt: Pajtások! Eszembe jutott va- lami. írjunk a koreai pajtásoknak levelet. — írunk, de mit írjunk és ki írja? •— réti fel valaki, de az egyik pajtás már választ is ad a kérdésre: írja meg Siabó Edit mindanyyiunk nevében. Edit elpirul, s zavartan szinte maga elé mondja: En írjak kis testvéreink, neki De mit írjak! Segítsetek pajtások. A kérést nem kell ismételni. Ki ezt. ki azt ajánlja. Mindegyik mond egy-egy mondatot, amit üzenni akar a koreai pajtásoknak. Szabó Edit még « homlokát is összeráncolva írja, — lassan. szépen a levelet. Kedves Lit Így neveztelek el téged magamban koreai kispajtás, akit az újságban már oly sokszor láttalak. Tudod, értelmes arcodat látva, nagyon jó tanulónak cs okosnak gondollak Téged. Lehet, hogy orvos akarsz lenni, vagy mérnök, vagy akármi, de most vines, időd erre gondolni. Kólatok most bombaeső hullik, pincében laktok. Tahin ebben a percben fegyvert fogsz te is kezedbe, hogy mPgbosszuld édesanyád cs édesapád halálát. De nem vagy egyedül kis testvér em! Mi, magyar úttörők Veled és Veletek harcolunk. Mi is tudjuk, hogy mi az, amikor a sziréna hangja felbődül s nyomában ellenséges repülők raja süvít a fejünk felett. Végig éltük a II. világháborút: laktunk pincében, di. d®tünk fűteilen szobában, ettünk fagyott répát. Segítünk, mert Ti hasonló, sőt még rosseabb körülmények között eltek ma. Ezért gyűjtünk Nektek, ezért vásároljuk a koreai bélyegeket, azért, mert tudjuk, hogy igaz ügyért harcoltok. Kinek nines joga ahhoz, hogy békében és függetlenül éljen! Tudod Li, én most a sátoraljaújhelyi általános iskola VII. osztályába járok. Tanulás mellett sokat sportolunk, szó. fakorunk. Még soha nem voltam any- nyiszor moziban, mint ebben az iskolai évben. Tavaly nyáron úttörő csapatunkkal én is táborozni voltam, Csillebércen, az úttörők városában. Ez a város a mi büszkeségünk. Nagyon szeretek tanulni Li, építészmérnök akarok lenni, Mi mindnyájan, sátoraljaújhelyi úttörők nagyon szeretünk: Benneteket és 'szívből jövő meleg üdvözletünket küldjük Nektek, akik oly messze vagytok és mégis oly közel érzünk magunkhoz. Csak egyet kívánok Neked magam és pajtásaim nevében Li: minél előbb győzzön néped igazsága! Boldog gyermekek otthona az egykori „lelenc" helyén A Megyei Tanács miskolci gyermekotthonában vasárnap délutá- nonkint vidám társaság — a „nagy esa’ád“ szokott összejönni. Fiatal fiák, leányok, óvodások, sőt. kicsi ágyacskákban pólyásbabák is vannak kint az udvaron. Míg a nagyobb fiúk; leányok kefgetöznek, labdáznak, kerékpároznak, a kisebbek hintáznak, a homokban játszanak. Itt mindenki megtalálja a maga szórakozását. Ezt az épületet a múltban „Jelene“ néven ismerték, hivatalosan azonban gyermekmenhelynek nevezték. Mint ahogyan a neve megváltozott az épületnek, ugyanúgy a benne élő gyermekek sorsa is jóra fordult. A múltban, ha az árva gyermek elérte a 14 éves kort, kitették az utcára ás: föl is út — le is út. Igaz a gyermek vészben örült is ennek hiszen kínzó rabságból szabadult; de nem igen tudott utána elhelyezkedni. A lelenceket nem fogadta senki munkába, nem találták őket e'ég megbízhatónak. Ma nem a származásúnál fogva állapítják meg, hogy ki milyen becsületes és megbízható. Népköztársaságunk gondoskodik az árva gyermekekről mindaddig, amíg megélhetést tud magának biztosítani. Példa erre Papp Lajos. vagy Dorogi Lász'ó, akiket egy éves koruktól az otthon nevelt fel. A .vízvezetékszereléshez éreztek nagy kedvet, s a nyo’c- osztályú általános iskola elvégzése után víz vezetékszere’ő tanulónak mentek. Ma 18 évesek. Már mindketten felszabadult szakmunkások, havi keresetük 1400 forint. Vagy itt van Piványi Anna, aki épület szere1 önök tanul. Az egyetemi város építkezésén dolgozik. Felszabadulása után tovább tanul, mérnök akar lenni. De még sok-sok ilyen példa van; amiből láthatjuk hogy az árva gyermekek sem elhagyottak már. Róluk is éppúgy gondoskodik a dolgozók állama, mint a többi dolgozó gyermekeiről. Az otthonnal szemben az egyik épületet gyermekkórházzá alakították át. A beteg kicsinyek gondozását, ápolását, tisztántartását dr Grigási Pál ellenőrzi. Azok a fiatalemberek és leányok, akik már önállók lettek, kikerültek az otthon gondozásából; vasárnap délután mindig eljönnénk. Vonza őket a régi otthon, amelynek annyit köszönhetnek. Az intézmény nem „lelenc“ többé, hanem igazi boldog otthona az árva gyermekeknek. így változott meg az ózdi gyermekek élete / ’ y a kori látvány volt a múltban Ozdon: a prolctárgyermekek ott V* fürdőitek, lubickoltak a vasgyár elhasznált o’ajos. piszkos vizében, ami g szennycsatornán keresztül a Hangony patakba folyik. Itt ,,strandolt“ Dobos Jóska is két húgával. Az iskolából egyenesen ide jöttek. Csak estefelé mentek haza, mért anyjuk ágy sem volt otthon. Kapálni járt s ha valahová dolgozni ment, magával vitte a két legkisebbet. Édesapjuk aikalmi munkán dolgozott, csak nagy ritkán volt otthon kenyér. A patakhoz nem messze van a gyárkapu. Két órakor, amikor a gyárból kijöttek az emberek, odascrcg’ett a sok-sok gyermek. A munkások nekik adták kenyérmaradékjaikat. Jóska és húga ilyen tájban szintén közöttük ücsörgött. Néha még haza is vittek a kapott kenyérből. Este, amikor hazamentek, legtöbbször vacsora nélkül feküdtek le és reggel újra kezdték a napot. * A felszabadulás után megváltozott az ózdi gyermekek élete. ■e*- Régen csak a drótkerítés mögül láthatták a gyárigazgató ,.úr" minden kényelemmel berendezett lakását. Ma már nem az urak kényei- mét szolgálja a nagy lakás, hanem sok-sok boldog gyermek játszik, tanul benne. Ez az épület lett a napközi otthon; kertjét kibővítették a Szabadságkerttel. A gyermekek számára nagy fürdőmedencét építettek. Már nem a szennycsatornából kifolyó vízben fürdenek. Iskolai munkájuk után a gyümölcsfákkal beültetett, kényelmes lócákkal ellátott kertben tanulnak. Óvodás gyermekek kacagásától hangos mindig a napközi otthon udvara. A kert egyik zugát jázminbokrok veszik körül. Itt van a nyári „tanulószobájuk"; A nevelőnők szép versekre, dalokra tanítják őket. Nem régen nyílt meg Ozdon a bölcsödé a legifjabb nemzedéknek. Ugyanis a napközi otthon kicsinek bizonyult, a kicsik részére szép, új intézményt építettek. Nyugodtan dolgozhatnak az ózdi szülők, gyermekeik biztos helyen, a napközi otthonokban, a bölcsődékben gondos, szerető felügyelet alatt vannak. V Vdikannv: EGY ELVESZETT NAP MOSZKVA 182-es számú fiúköz zépiskolájában, ahol Pjotr Ivanyenko tanult, a Vll.ik osztály naplójában Petya neve mellé odaírtak égy „h“ be. tilt, amiről minden tanuló tudja, hogy azt jelenti: „hiányzott". A következő reggel az osztályfőnök táskájában igazolványt találhattunk, amely szerint Petya beteg volt. De ne vágjunk az események elé. Rendkívül szép reggel volt április 6-án. Petya heverészett és gondolkozott: ,,Mindennap úgy amazt tegyem: felkelni, elvégezni a reggeli tornát, iskolába menni, az órán tanulni..." — Pelya, vigyázz, el ne aludj! — szakította félbe gondolatait az édesanyja v- én most elmegyek. „Mi lenne vájjon, ha egy kis pihenőt szakítanék magamnak, csal; egyetlen napra!" — villant fel a gondolat Petya fejében. Végeredményben szabad egyszer nekem is pihenni egy kicsit! Há: más osztályzaton nincs, kettesem pláne nincs. — Egy pillanat alatt megszületett a terv. — Mama — mondta Fetya meg. tört hangon — úgy fáj a fejem ... — Talán influenzád van? — nyugtalankodott Praszkovja Szemjonovnu. AKKOR NINCS MIT TENNI: feküdj csak szépen, fiacskán. Ki tudja, még valami súlyosabb következménye lehelne.,. Praszkovja Szemjonovna gondosan betakarta a fiút egy meleg takaróval és elment. Tehát Petya számára pihenőnap kezdődött. Egy pillanat alatt kiugrott az ágyból és ugrándozni kezdett a szobában. De a reggeli tornát azért elmulasztotta. Ka már egyszer szünet van — akkor legyen az, teljes egészében. Az utcán Petyát zűrzavaros hun. gok fogadták. Ebben a reggeli órádban különösen nagy volt a forgalom, a sok ember — mind munkába sietett. Petyát először magával ragadta ez a, gyors tempó, de azután eszébe jutott, hogy neki nincs hová sietnie..; Egyszerre unalmassá vátt minden. Petya mendcgélt a- utcán és gondol, kozott: „Mit csináljak most! Kovámén jek!" De meg is adta magának a feleletet: ..Most már mindegy. Ahogyan mondják., arra megyek, amerre látok". A Seadovo-Szamolyocsna út felé pillantott és arra irányította lépteit. Mellette jöitek-mentek az emberek. Mindenki sietett. A MELLÉKUTCÁBAN egy „Mo. szkvics“ állt. Petya megállt és figyel- mesen nézte, hogyan pumpálja a soff őr az elülső kévéket. A sarok felől egy teherautó fordult ki és dudálni kezdett. Petya nem vette észre, hogy az autó útjában áll és tovább nézte a soffőr munkáját. A teherautó fülkéjének ajtaja kinyílt és a haragos vezető kiabálni kezdett: — Mi az! Nincs jobb dolgod, mint az utca közepén állni1 Mindig az ilyen semmittevők kerülnek az autó alá! — Kát én semmittevő vagyok! -— akart visszavágni Potya. De rájött, hogy mégsem való az utca közepén ácsorogni, hát inkább hallgatott cs tovább ment. A Szamotyocsuaján Petya az órára nézett. .4 viutatólc 10 óra £0 peroet mutattak. — Most algebraóra van — gondolta Petya. Éppen, hogy csak elkezdődött. Tolja Szavosztyanov talán felel: csak egyedül ő, Petyát nem kérdezik. A s. tán Vassza Geraszimovna a harmadfokú egyenletekről fog magyarázni... Petya a Kolhoz-tér felé ment és arra gondolt, - hogy fizika órán Bogomolov előadást fog tartani. Nemcsak úgy egyszerűen, hanem a katedráról. Petya egyszerre nagyon szeretett, volna az osztályban ülni a padjában, meghallgatni az előadást. $ a szünetben társaival beszélgetni! De a mai napra már bezárult az út az iskola felé. — Pelya — egyedül volt. A TOROS KAPUNÁL szólt a rádió. Éppen híreket adtak. „A dnyepropetrovszki űzetnek est- 'tergólyosai seta hón ovist a műszakot indítottak, gyorsabb munkamódszereket vezetnek be. Fiatal élmúnkásolc: Szevrjukov, Sosmin, Gvozgyev,“ A bemondó folytatta: „...Ma, február 6-án a \ fiatal esztergályosok elhatározták, hogy túl- szárnyalják a múlt héten elért eredményeket ., Petya megfordult és tekintete egy magas épület acélvázára esett. „Itt dolgozik Kolja nagybácsim is — gondolta. •— Ez aztán érdekes munka 'lehet". Fetyának egyszerre kellemetlen ér. zése támadt. Körülötte izgalmas élet forrott. Es minden ember igyekezett munkájával hozzájárulni. Egyedül ő. Potya Ivanyenko úttörő nem sietett sehová és nem csinált semmit fetya körülnézett', „igen, egyedül csak én nem .. — mondta meggyőződéssel és úgy tiint neki, mintha az utoán mindenki őt nézné é$ minden járókelő tudná, hogy S, Pe. tya, a munkahét kellős közepén pihenőnapot tart. A fiú hazasietett és úgy érésié, hogy valami hasznos, szükséges dologgal kellene foglalkoznia. De egyszerre eszébe jutott, hogy bármelyik percben hazatérhet az édesanyja cs neki. mint „betegnek" ágyban kell lennie, Petyának azonban már nem esett jól a fekvés, az ágy szélére üt. körülbástyázta magát könyvekkel és dolgozata fogalmazványának írásába kéz. dett, bár azt csak egy hét múlva kellett beadni. A folyosón léptek hangzottak . . . Szomszédjukhoz jöhetett valaki. Pe. tya. megismerte a hangjáról — a bat van éves öreg pék volt az. — A munkából siettem el magáhoí mondta a pék a szomszédnak. — Munkából!! Hát még mindig nincs nyugdíjban! — Ugyan, mit akar mindig aszal a. nyugdíjjal — sértődött meg a vendég. — PIKENN1 még mindig ráérek. Nem, nem az én természetemnek való, hogy összetett kezeiket, üljek. Tudja, munka nélkül az ember minden önbecsülését elveszíti. Boldog, szép az élet a diósgyórvasgyári Rákosi gyermekjátszótéren Vidám zaj veri fel a dÁósgyőrvasgyári Szabadság-kertet: itt van a Rákosi gyermekjátszótér. Kapuján hivogatólag intenek a dús lombú, ár. nyékot adó fák. A piros troszkával behintett utak mellett zöld pázsit, virágágyak gyönyörködte. tik a szemet. Pompás környezetben vannak a gyermekek, szerető gondoskodás veszi őket kö. rül. Ezernyi szórakozásra van alkalmuk. A bejárat mellett 10—15 apróság sorakozik a kerékpárpálya előtt, a>'ra várnak, hogy ők is felülhessenek a kis „biciklik" re. Mikor sikerül „ szándék, boldogan nézik a köriHálló többi gyermeket. Csak az a kár, hogy né- hányuknak túl nagyra csinálták a kerékpárt. Nem ér le a lábuk a PC’ dalra. Egy ügyes szöszke kislány egyszerűen segít magán. Nem ül fel a nyeregbe és úgy hajtja a kerékpárt. Igazi mesebeli körhinta is van. Autó, hajó, hétfejű sárkány, ló száguld a gyerekekkel. Különösen a fiúk kedvelik a körhintát. Farkas Ke. reno már harmadszor ül rá. Megkérdezzük, hogy nem szédül-e, de csak legyint és mosolyog. — Ka megnövök, sofőr leszek! Azért ülök mindig a körhintán autóba. Magasba repül a hajó. hinta. Sikít egy kislány. Jaj ne hajts annyira, könyörög a bátyjának. — de a kisfiú nem sokat ad rá Úgy látszik az az el. ve, hogy a „nőket" bátrakká kell nevelni. —• Ugyan melyikünk nehezebb, na gyere mér. jük meg... — mondia két kislány: Farkas Ju- lika és Prókai Marika és máris szaladnak a mér. leghinta felé, Sols kis nadrág és szoknya kopott már el a csuzdán is. A gyerekek nehogy kikapjanak, „ész- szerűsítést“ vezettek be. Nem „nadrágféken“, ha. nem otthonról hozott sző- nyegszélen csuszkáinak. A röplabda pályán lel. kés ifi csapat játszik. — Bajnoki mérkőzést játszanak, de nem éppen szabályosan. Oda se neki — szól az egyik —, az a fontos, hogy röp- labdázunk. A nagy izgalomban egyik jöveiu dőbeli bajnok már arról is megfeledkezett, hogy az édesanyja kenyérért küldte, s most itt szárad a kenyér a padom. Üde zöld fák alatt üldögélnek az édesanyák, ügyelnek gyermekeikre. Kötnek, stoppolnak, s közben élvezik a jó levegőt. a szép tavaszi napsütést. Prókai János, né is itt ül, ügyel kislány á ra. — Mikor nézem a gyermekeket — mondja —, sokszor eszembejut az én gyermekkorom, Bi. sony a muH rendszerben nekünk nem volt játszóterünk, az utca porában és a Szinvaparton jói. szőttünk. Sokszor néztünk be ide a kerítésen. — láttuk a sok érett gyümölcsöt, de nem te. hetink be lábunkat, mert ez a kert és a mellette lévő ház, mely ma DISz-helyiség. a nyár- igazgató „űré" volt. — Soha sem gondoltam arra, hogy valamikor az én gyermekem itt fog ját. szánt, — azt hiszem, tt gyárigazgató „úr“ sem gondolt erre. (német h): A TERV A GYERMEKEKÉRT N 'épi államunk már a hároméves terv idején nagy gondot fordított a gyermeknevelés céljait szolgáló intézmények létesítésére. Három új bö’csödőt épített megyénkben. Előzöleg két bölcsödét — amelyet a fasiszta háború tett tönkre — a felszabadulás után állított helyre. De a hároméves terv még sokkal többet is adott. A végrehajtás során tíz napköziotthonos óvodát létesítettünk és még további tíz megrongált épületet hoztunk helyre. 12 áj iskolát építettünk, ame’yek közül a legjelentősebb u szikszói, amelyet 3 millió forintos költséggel építettek meg és rendeztek be. A sárospataki-apróhomok- tanyai iskolát 330 ezer forintos, a bodrogkeresztári iskolát 150 ezer forintos beruházással készítették el. Miskolcon a Ma’inovszkij-áti iskolát 100 ezer forintos költséggel állították helyre. Izsófalván, Ormospusztán gyönyörű áj, modern iskolát építettek. Ozdon; Mezőc'sáton. Abaujszán. tón bölcsödét rendeztek be. Tisza- bábo’.nán, Alsózsolcán, Mezőlteresz. tesen, Szikszón, Felsődobszán, Forrón óvodát létesítettek. Szomolyán csecsemőrendelőt építettek. A tbc-re hajlamos gyermekek üdültetésének céijaira 220* ezer forintos költséggel Füzérradványban gyermeküdülőt állítottak fel. A hároméves terv során csupán Nagymiskolc területén három nagy gyermekjátszóteret létesítettek. köztük a diósgyőrvasgvári és a MÁV személypályaudvar melletti Gerö Ernőné játszóteret. De az áj intézmények sora ezzel még nem zárult le. Ötéves tervünk első évében nép- köztársaságunk kormánya tovább folytatta a gyermekek védelmét és fejlődését szolgáló intézmények létesítését. Miskolcon megépült a Nagyváthy-utcai gyermek játszótér, Bodrogkisfa'udon, Ozdon, Vaskón új iskola épült. Ozdon tejkonyhát is létesítettek. Szerencsen új szü'ö- ottbont, építettek, Encsen gyermekvédő intézetet létesítettek. Kazincbarcikán, Diósgyőrött új óvodát, Miskolcon bölcsödét rendeztek be « gyermekek számára. Mezőkeresztes sen Mezőkövesden, Királdon, Bor- sodnádasdon és Cigándon parkosított gyermekligetet készítettek. agy Pártunk, Rákosi etvtárs vezetésével elért sikereink lehetővé tették ötéves tervünk eredeti tervelőirányzataink feleme’ését, így még ebben az évben Tolcsván, Tantálon Szentistvánon áj iskola- fürdőket létesítenek 54 ezer forintos kö’tséggei. Diósgyőrött és Perecesen 280 ezer forintos tervberuházással még ebben az évben megépítik a bölcsődét. Monokon pedig átalakítják, korszerűsítik a jelenlegi bö’csödét. A mezöcsáti áj népfürdő 180 ezer forintos költséggel szintén még ebben az évben megépül. 210 ezer forintos költséggel még az idén napközi otthonnal ellátott óvodát kap Pereces, áj iskolát Szu- hafő. Ózd és Szuhogy község. Ezeknek ez iskoláknak a tervberuházási költsége meghaladja a félmillió forintot. Ei.ődön és Miskolcon 480 ezer forintos költséggel iskolákat bővítenék Ki, ezenkívül Miskolcon a Martintelepen és a Glósz- kitérőben új iskolákat építenek. A hejőkeresztári iskolát 100 ezer forintos költséggel építik újjá. O zdon, Sátoraljaújhelyen, Mezőkövesden, Szerencsen, Encsen; Mezöesáton, Miskolcon 200 ezer forintos költséggel gyermek- játszótereket létesítenek. Miskolcon a IV. kerületben, Hojő. esaba és a Dudujka között úttörőparkot készítenek. A fásítási munkálatokat már meg is kezdték, a parkosításra 50 ezer forintot irányoztak elő a második tervév költségelőirányzatában. Népköztársaságunk gondoskodik arról hogy a dolgozók gyermekei korszerű iskolákban tanuljanak, egészségvédelmükre modern orvosi intézetek álljanak rendelkezésre és árnyas ligetekben; virágos parkokban töltsék szabad idejüket. így érvényesül Népköztársaságunk alkotmányának egyik sarkalatos elve: nálunk valóban legfőbb érték az emberi Vidáman tanulnak, játszanak a diós győri dolgozók gyermekei a napközi nHh ooh-n
