Észak-Magyarország, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Csütörtök, 1951. évi 'május hő 3. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 A Magyar Irólc Szövetségének kon­gresszusán beszédet mondott Révai József elvtárs- , — Kétségkívül eredményes volt ez a kongresszus, jó munkát végzett —■ mondotta. Felvetette az irodalmi al­kotó munka legfontosabb, legégetőbb, legidőszerűbb kérdéseit, megvitatta e-zeket a kérdéseket, szabadon, élesen, de elvi magaslaton, — hadd éljek egy kis fenntartássá], — legalább nagyjá­ból elvi magaslaton. Azt’ hiszem, hogy ezek a viták előre fogják vinni a ma­gyar1 iroda]om fejlődését.-— A kongresszus eredményességét hangsúlyozva bizonyos hiányosságait is meg kell állapítani. Az első hiá­nyosság abban ájlt, hogy a, kongress­zus vitáit bizonyos provinciái izma, jellemezte- Meglátszott a felszólaló, kon, hogy íróink zöme nem kíséri fi­gyelemmel, vagy nem kíséri elegendő figyelemmel a baráti népi demokra­tikus tcstvérországok irodalmi életé­nek a mienkéhez sokban basonjitó problémáit- Keni tanulunk barátaink­tól eleget, ez hiba, amelyet helyre kéjt hozni. Példaképünk, amelynek tökélyét elemi törekszünk a szovjet irodalom Példaképünk, amelyből merítünk, tanulunk, amelynek tökélyét elérni törekszünk a szovjet irodalom, kilö­ki;! íve azonban attól, hogy még a szovjet irodalomból sem tanulunk eléggé, hogy a szovjet irodalmat is inkább élvezzük, mint tanulunk be­lőle, hiba [enne elhanyagojni az iro­dalmi problémák figyelemmel kiséré­sét azokban a baráti országokban, amelyek társadalmi és gazdasági — és tegyük hozzá — irodalmi fejlődése nagyban és egészben ugyanazon szin­ten áll, mint a miénk. A második hiányosság, amely szem­betűnt a kongresszusi vitákon, az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kér­déséi szinte alig szerepeltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly hare a kozmopolitizmus eljen, igazi hare a sematizmus el jen elképzelhetetlen- A kongresszus vitáinak harmadik hiányossága abban állt, hogy szerepel­tek ugyan bőven mesterségbeli kérdé­sek — s ez helyes volt —, de ^ezek a mesterségbeli kérdések, az alkotás műhely-problémái nem függtek e’éggé össze az ország, a nép nagy kérdései, vei, nem kapcsolódtak össze eléggé az irodalom nagy építő és nevelő felada­taival­Negyedszer hiba és hiányosság volt, hogv a vitában nem tükröződött visz- sza: a magyar irodalom nem vajaiéi légüres térben fejlődik, hanem itt Ma­gyarországon, ahol az emberek egy adott nemzetközi helyzetben az impe­rialista háborús fenyegetések köze­pette a szocializmust építik. A békeharcnak át kell hatnia egész irodalmunkat A béke védelmének eszméje nem itatta át kellően a kongresszus vitái*. Pedig a- békeharc nem csupán a béke. publicisztika kérdése, nem témakérdés a versben és nem műfaji kérdés. Nem kii'ön műfajt akarunk teremteni, ami­kor a békéért való harcra szólítjuk fel a magyar irodalmat, ennek a harcnak egész irodalmunkat át kel] hatnia, mint ahogy áthatja egész né­pünk építő munkáját. Mine] inkább hozzájárul az. irodalom népünk öntu­datának átformálásával és erősítésé­vel a haza-'erősít éséhez, annál inkább a béke, irodalma lesz. — Ötödik hiányossága a vitának ab­ban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika. Az önkritika nem erős ol­dala íróinknak és ez komoly- baj. Ha az ország életében egyre inkább döntő mozgatóerővé válik az önkritika, akkor ez nem lehet és ne legyén máskép iro­dalmi életünkben sem. Hiányosság volt még a kongresszus vitáiban hogy a fiatalok, a magyar iro­dalmi élet utánpótlása alig jutott szó­hoz,. Hogyan harcoljunk az Irodalmi sematiznnisellen A kongresszus főkérdése az irodalmi sematizmus elleni harc volt. Helyes, hogy ez volt a főkérdés. Ez megfelelt annak a kultúrpolitikának, amelyről Pártunk II. kongresszusa szólt és az az egyöntetűség és szeuvedé’yesség, aiveiy a sematizmus elleni harc kérdésében megnyilvánult, bizonyítja, hogy Pár­tunk IT. Kongresszusán a magyar iro­dalmi élet ütőerét, helyesen tapintóink. Amikor most fellépünk a sematizmus ellen — folytatta a továbbiakban Kávai elv tára —, amikor színvonalat, mester, séfi'beli tudást elmélyülést kívánunk íróinktól, akkor ez a hare nem az esz­meiségért megvívott harcunknak a rísz. szacsinálását, hanem továbbfejleszté­sét jelenti. Nem arról van sző, hogy most már az irodalomnak szabad kezet adunk arra, hogy járja a saját útját és ne segítsen az államnak a Pártnak a népet nevelni és nevelődni, építeni és át­formálódni, hanem fordítva, arról van szó, hogy még jobban segítsen. Vájjon miért rossz a sematikus iroda, lom, amelyben a hős isä a barát is, ,.a A MAGYAR IRODALOM FELADATAI Révai József elvtárs felszólalása a magyar írók kongresszusán ellenség is papírmaséfigurák? Azért rossz az ilyen irodalom, mert ez az iro­dalom iicm nevel, vagy ha nevelni pró­bál, akkor úgy nevel — Fégyin e.vtár- sam szavait idézem —, mint egy kiérde­mesült pedagógus, mint egy vénkisasz- szony-nevelőnő. — Az irodalomnak az a feladata, hogy. tükröt tartson az ember elé és azt mondja neki: „Nézd meg magad, ismerd meg embertársaidat ismerd meg viszo­nyodat hozzájuk, tehát a társadalmat — ismerd fel saját jellemed lehetőségeit, a rosszakat is és a jókat is — és tanúd meg követni jobbik énedet, cselekedj és riadj vissza azoktól a visszafelé rángató mozzanatoktól, amelyeknek a — -g.mnta'-á- sa szintén feladata az irodalomnak; ne engedj rosszbbik éned csábításainak.“ A sematizmus elleni here — hare az olyan irodalom ellen, amelyben olyan t i- gurák szerepelnek, akikben az ea Per nem ismer saját magára, saját jobbik énjére, vagy az ezt. fenyegető veszélyek­re,, az alakokkal nem tud igazán eggyé válni, velük gyűlölni és szeietni és nem kap kedvet velük együtt harcolni és cse­lekedni. — Harcolni a sematizmus ellen az igazán nevelő embert átalakító iroda­lomért azt jelenti; eleven, egyéni típu­sokat formálni, akik éppen azáltal típu­sok, mert egyben egyéneik is. Az író kö­telessége általánosítani az élet, a világ, a valóság jelenségeit: feladata elválasz­tani a lényegest a lényegtelentől, egy­szóval kötelessége típusokat alkotni, ha nevelni akar. Csak ilyen típusokon is­merheti fel a cselekvő ember önmagát, saját igazi lényét, — jobbik énjét., pél­daképet vagy elrettentő példáját. Megál'apíi'otta Révai elv-társ, hogy a mi irodalmunk még nem tudott i'ven típusokat alkotni, vagy ha akad is né. hány olyanféle típusokat sikerűit te. renu'eni, akik nem kommunisták, A kommunista munkás, a kommunista vezető, irodalmi alakját úgy megfor- nuVni, hogy benne magunkra ismer­jünk, szeressük ezt a., típust és — a könyvet elolvasva — másnapra ne fe. lejtsük el: — ilyet alakítanunk még nem sikerült. Felhívta ezután Révai elvtárs a fi. gye’met: pedig mennyi típus van az új, átformálódó Magyarországon, s né­hányat felsorolt* közülük, majd így folytatta: Persze, csak „osztálynyel­ven“, száraz „púrtnyclven“ soroltam fel ezt a négyféle-tipust. Nem négy van, hanem 1’izonnégv, vagy száz.tizen­négy. Nem arról van szó, hogy bízó. nyes osztályok, vagy rétegek üres maszkjait képzeljük el típusként. Tí­pus az egyéni ember a maga egyéni életével és sorsával. S nekünk nem prometheusi, fausti típusokat kell al­kotnunk, a mi hőseink nem titánok, sem félistenek, mégesak nem is Toldi Miklósok. A mi hőseink igenis az egyszerű dolgozó emberek. Nem hibát­lan, mesebeli hősök, hanem o.'yan emberek, akik a kapitalizmus, hol jönnek és mennek a szocializmus, ba és eközben a világot átalakít­va — átalakítják önmagukat. A pozitív bős kérdése — Hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót* a pozitív hős kérdéséről. Ez a kérdés elválaszthatatlan a se­matizmus elleni harc problémáitól. A Párt irányította rá íróink figyelmét. Soha sem azt’ mondtuk azonban — és nem szabad ígv fé'reérteni azt a ba­ráti tanácsot, amelyet Pártunk íróink, nak igyekezett adni —, hogy a pozi. tív hősöknek holmi hibanélküli és gáncsnélküli lovagoknak kell lenniük. Ilyenek legfeljebb a mesékben van­nak, a hősi eposzokban és még oft sem mindig. Még Achilles is sebez­hető volt, Siegfried is sebezhető volt, Toldi Miklósról nem is szólva. A munkásosztály hivatott arra, hogy a kapitalizmus nyomorúságától, eja’ja- sodásátol, kizsákmányolásától meg. váltsa a világot, az emberiséget. De Marx és Enge's, Lenin és Sztálin nem arra tanjtotak, hogy a munkásokat idealizáljuk. A szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket’ örökül kaptunk a kapita izmustól,' Es bizonyos, hogv a munkásosztály sok rosszat is kap örökségbe. A munkás, osztá'y is sárból és aranyból van, mint Goethe embere, a munkásosztályt’ is a kapitalizmus termelte ki. De a ir.un- kásosztá v nemcsak terméke, hanem sírásója is a kapitalizmusnak. A mun­kásosztály az az osztály, amelyben leginkább mcgt’alá'juk a sár mellett az aranyat, a hősöket, a kapitalizmus sírásóit. Es az irodalom feladata az, hogv országonkint, koronkint konkré­ten ábrázolja ezeket a munkáshősöket és a' kornak megfe’elő arányban mu_ l’assa meg azt is. ami a kapitalizmus öröksége a munkásosztályban és azt is, ami arany benne, azt, ami új, a hősi, előremutató, az új világot át­alakító mozzanat. Más a tipikus munkás ma, más volt tegnap és más lesz holnap. A szovjet irodalomtól tanulnunk kell — hadd tegyem hozzá -— sokkal többet, mint eddig. De a mi mai életünk pozitív hőseit úgy megformálni, hogy egysze­rűen átvesszük és lemásoljuk a mai szovjet irodalom mujikásíiguráitj tév®. dós lenne. Ez. is sematizmus lenne, helytelen lenne. Az írónak a pozitív hős figurájának megalkotásánál köfe. lessége nem beleragadni a jelenbe. Meg kell mutatni az előremutató moz­zanatokat! De hadd tegyem ehhez hozzá azt a taktikai, mé'y és bölcs ta­nácsot, amelyet Lenin és Sztá'in soha sem szűnt meg hangoztatni: az élcsa­patnak nem szabad sem elmaradni a néptől, a tömegtől — de előre szalad, nia sem szabad. Ha ezt a tanácsot az iroda’omra vonatkoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy realizmus romantika nélkül —, minf ahogy ezt Zsdánov nagyszerűen meghatározta — elkép­zelhetetlen. Álmodni a realista írónak is kötelessége. De itt nem akármi'yen álmodásról van szó, hanem a realitás ta’aján való álmodozásról. A harcot’ ábrázo'ő, a valóságos helyzetet ábrá­zoló, minden nehézségével, probléma. javai együtt, mert a mi dolgozó em. bérünk csak így ismer magára az iroda'om által ábrázolt valóságban és csak így kap kedvet, hogy elörcmen- jen, nemesedjék, harcoljon a jövőért’. Néhány szót a parasztábrázolá- sunkról. Ez komo’y, nagy és nehéz probléma az irodalom számára is, az é'et számára is, s azért nehéz az iro­dalomban, mert nehéz az életben. Az az író, aki nem érzi át teljes leikével a parasztban és elsősorban a közép, parasztok százezreiben végbemenő ví­vódást. aki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az ál­lamnak, a Pártnak abban, hogy ez a döntés végső soron a fa u szocialista átalakításának javára történjék. Es aki a parasztnak ezeket a nehézségei­ket, lelki vívódásait is ábrázolni meri, ne féljen attól, hogy bárki is az ob- jektivizmus vádjával illeti. Az írói világnézet A sematizmus o’leni harc kapcsán felmerült a vitában a teket’ség, az élettapasztalat kérdése. Hadd- vessem fel ezzel kapcsolatban az írói világnézet kérdését. Egyesek úgy értelmezik a sematizmus elleni harcot, hogy most már visszahelyez, zük jogaiba az ösztönös alkotó kész­séget és száműzzük ennek kapcsán az író vi'ágnézelét, hogy eladunk attól a tanácsunktól és kívánságunktól hogy a haladó író tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxizmus- leninizmust. Nem állunk el ettől a ta­nácsunktól. A sematizmus elleni har­cot nem így értelmezzük. Persze a te. kétség nem rossz dolog, sőt igen kí­vánatos dolog. De a tehetség nem azonos az úgyneveze t ösfebetségge', amelynek a jellemzője az, hogy meg­elégszik önmagával és nem igyekszik fejlődni, csiszolódni, tanulni. A marx­ista-leninista vi ágnézetet szembeállí. tani az élettapasztalattal — és van­nak. akikben talán öntudatlanul van ilyen .törekvés — ez azt jelentené, hogy elfeledik: a marxizmus-lcniuiz- mus is élettapasztalat. Az irodalom. hoz kell tehetség. Ke',1 egyénileg gyüj. tött, az életben szétnéző és résztvevő író á’tnl összeszedett élettapasztalat. De világnézet nélkül haladó, forra­dalmi világnézet, a nmrxizmus-lenin- izmus világnézete nélkül megreked a tehetség, tönkremegy az őstehettég és még az egyénileg gyűjtött életta. pasztalat 'is zavaros masszává lesz az ember agyában és szívében, nein tud benne kiigazodni. Aki a marxizmus, leninizmust úgy fogja fel, mint holmi bemagolt tételeknek gyűjteményét, annak a számára, de’ csak annak a számára, persze, az írói világnézet az alkotás akadályának tűnik fel. De a marxizmus-leninizmust nem így fogja felfogni, aki tudja, hogy az elméletj a haladó vi ágnézeí, rendkívüli segít­séget tud nyújtani az Írónak, mint tipusalkotónak, mint emberábrázoló, nak, a saját élettapasztalatainak ál­talánosításánál. Már pedig nem író az, aki a maga élettapaszta atait nem tudja általánosítani. A marxizmus- leninizmust így kell felfogni! — A tanulás csak az östehclsége. két rontja el. Az igazi tehetséget fej. leszti, 'előreviszi és nem szegényífi. ­Néhány szót a sematizmus és mű­gond viszonyáról, arról a problémáról, amelyről itt hosszasán és sokszor he­lyesen Déry Tibor beszélt. Ya'óban harco m a sematizmus elten, ez azt is jelenti, hogy nem könnyen venni az írói munkát, hanem komolyan, oda. adással, elmé!yiilfcn dolgozni. Hasz­nos figyelmeztetni a fiatalokat: no siessetek, ne vázatokat készítsetek, érleljétek meg a mondanivalótokat, ne szüljétek meg a magzatot kilenc- hónap előtt. Révai József elvtárs beszédének második részét holnap közöljük. Pártbizottságaink, pártszervezeteink fordítsanak gondot a tcveíező mozgalom fejlesztésére és biztosítsák a levelezés teljes szabadságát! Kovács Sándor elvtárs előadása az Északmagvarorszász nmnkás­parasztlevelezőinek értekezletén Levelezőink, a lap olvasói, megyénk dolgozói körében nagy érdeklődés előzie meg az E szakmag yarország munkás, pa, nsztlevelezötnek a hétfői munkássá nets napon megtartott megyei értekezletet. Az értekezleten Borsod-Abaúj-Zemplru üzemeiből, termelőszőtelkezett csoportjaiból, állami gazdaságaiból, gépállomásai­ról, községekből, a pártszervezetektől és tömegszervesetektől, a megye mimten részéből mintegy 100. levelező jelent míg, A Megyei Pditbizottsúg képviseleté, ben Kováé*-,Sándor elv árs ágit. prop, titkár, továbbá Kovács Jolán és Ssentmiklósiné elvtársak, az MA politikai munkatársai vettek részt az értekez­leten, Képviseltették magukat a szomszédos megyék pártlapjai, a Szabad Nóy- rád, a Szabolcs Szatmári Néplap, a lit vasmegyei Népújság s megyénk úz' int lapja ina k szerk esztőségei. A Pártoktatás Jlása nagytermében, feliratok hirdették a sztálini tanVáno. lat: ,,A •munkús-parasztlcvelezök — a.proletárközvélemény parancsnokai. Vigyázz levelezőidre, mini a szemed fényerő — ők a te hadsereged.,, Levelezőink kezdik átíognl az egész megyét Tiíth Ferenc elvtárs, az Eszahmagyar. ország üzemi pártszervezetének titkV.a üdvözölte* az értekezlet résztvevőit. — Tóth Béla. elvtárs levelező, a diósgyőr- vasgyári süllyesztőké* kovácsmükeiy sziahánovistája vette át az elnöklést. ne­vezető szavaiban méltatta a megyei érte­kezlet jelentőségét. Ezután Kovács Sándor élvtárs a Me­gyei Pártbizottság ágit. prop. titkára tartotta meg beszédét. Elöljáróban utalt arra a fejlődőm amely az Eszakmagyarország levelező munkájában a Párt Központi Vezetősége ágit. prop, osztályának bírálata óta egy esztendő alatt végbement. Egy eszten-lé- vel ezelőtt megyei pártlapunknak 30 at. landó levelezője volt, ma 250, akkor na­ponta átlag 0—8 lévél érkezett a szer­kesztőséghez, ma 15. A számok mögött élet van. Azt mutatják, hogy a megye minden részét egyre inkább kezdik átfogni derék párttag és pártonlcívüli levelezőink. Feltárják a munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek életét, a közvélemény elé viszik a munka ^'ó és rossz oldalút. A levelező mozgalom fejlődését vissza­tükrözi a lap miiiőségi változása is. Hozzájárult ahhoz, hogv a lap közked­velt lett, szeretik, megbecsülik a dogo­zók. Egy évvel ezelőtt még pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink lebecsülte« a ■levelező mozgalmat. Megnyilvánult ez abban, hogy ismeretlen volt a levelezök- kal való önálló foglalkozás, nem töfflilte-z a levelezőkkel és nem védték meg őket a támadásokkal szemben. Ezen a 'éren van már némi változás, de még csak kez­deti változás. Egyes levelezők még min­dig félnek feltárni a hibákat, a maguk mélységében, félnek rámutatni egyes személyek hibáira, ha azok magas tiszt­séget töltenek be. A torábbi fejlődés kulcsa, hogy pártbizottságaink, pártszervezeteink foglalkozzanak egyénileg is a leve­lezőkkel. Az év végéig 500 állandó levelezőt! A cél az hogy niéginkúbb munkáslap­pá, méginkább a dolgozó parasztok, a műszaki értelmiségiek, a nevelők, a nők, az ifjúság, még inkább a mi szeretett Néphadseregünk lapjává tegyük az Eszakmagyarországot. Ennek feltétele az is. hogy növeljük a lap olvasótábo­rát és levelező hálózatát. As év végére, injg leli kétM&teS' niink és legalább SOO.ra kell emel­nünk az állandó levelezők száméit. KözmegbccsüHté kell lennünk a, le­velezőket. Legyen a levelező mozgalom szívügye a párttitkároknak, a vezetőknek. Őrköd­jenek a levelező mozgalom szabadsága felett. A Szovjetunióban törvény ved. a levelezőket. Ezért azt javasoljuk, forduljon az értekezlet Népköztársaságunk kormá­nyához és kérje, hogy védje nálunk, •is törvény a levelezőket. Megállapítottuk, hogy a levelezők­nek csupán egykarmada vesz részt ko­moly oktatási munkában. Levelezőink­nek akár párttagok, akár pártonkívü- liek, legalább középfokú politikai, is. kólán kelj tanülniok. , Levelezőinknek szélesjá1,ókörű, sokoldalúan képzett embereknek kell |enniök, akik látják üzemük, munkaterüleiük problémáit és gyö­keréig meg tudják vizsgálni a hi­bák okait. Kevés «. női levelező- A dolgozó nőket fokozottabb mértékben be kel] vonni a levelező mozgalomba. A továbbiakban rámutatott Kovács elvtárs hogy a levelekből még hiány­zanak a színes, éiményszerü írások, rieiyes volna például, ha a bányászok, munkások megírnák, milyen volt a mu'tban a május 1. Akj nem néz visz. sza a múltba, nem lehet .elég harcos a jövőben. Ifjúságunk lauujja meg­tisztelni azt, ami a múltúnkban szá­zadokon át jó, hasznos, ‘haladó volt. Ebben jelentős szerep vár a. levele­zőkre is.. A bírálatra válaszoljanak az érdekeltek! Lapunknak minden eddiginél-jobban kc)j mozgósítania az előttünk álló fel­adatok megvalósítására. Fel’ kel! lép. nie a munkafegyelem lazítok, a kár. tevők, a hanyagok eljön- Fc) kell fed­nie az. üzemeinkben, egész gazdasági életünkben mutatkozó hiányosságokai. kíméletlenül meg kell bélyegeznie a bürokráciát. Ez jcvejezöink feladata is. Oda kell hatni, hogy a bírálóira az érdekeltek feltétlenül reagáljanak. Ha a lap leközli a {evejezők sorait, akkor ez már a Párt szava, a le­velező hangja a Párt hangja, ame­lyet egyellen pártszervezet, vagy tizem vezetősége sem hagyhat fi­gyelmen kívül La na íüsaakmagyflroi&aás havonta egyszer mérleget készít, ősz- széf ogja jót közöl a levelező mozgalom alakulásáról, különösképpen arról, inj történt a lapban közölt bírálatok nyo­mán. Ha pártszervezeteinknél ejértük a komoly változást a levelező mozga­lommal kapcsolatban. a/. év végére nem 500, hanem sokká] több jeveje. zőnk lesz s a szerkesztőséget a leve­lezők hatalmas serege fogja körül­venni. így lesz a mi lapunk méginkább a do|gozók (apjává, így kovácsoljuk olyan láncszemmé, amely eliépheteilen kapcsot jelent a- Párt és a dolgozó tömegek között. Kovács Sándor ejvlárs nagy tetszés­sé) fogadott beszéde .után Sárközi An­dor eivtárs, a lati felelős szerkesztője tartotta meg beszámolóját az Eszak- magyarország levelező munkájáról. A referátumokat rendkívül értékes, sokojdalú,' eredményes vita követte* Ennek során hangzott el Rubiesek László elvtárs, sárospataki levelező veisenyfe]hívása, amelyet lapunk első o]dalán közlünk. A felszólalásokra adott válasz után az értekezlet hatá­rozati javaslatot fogadott el, ezt ugvancsak lapunk vezető helyen kö­zöljük. A munkás parasztjevejező érteke?,» let résztvevői táviratban üdvözöl­ték és melegen ünnepelték népünk forrón szere lett vezérét, Rákosi elvtársat. A Rákosi elvtárshoz intézett távira­tot lapunk első ojdnján közöljük. A nagyfontosságú értekezlet az luierna- cionálé hangjaival ért véget. A Kovács eivtárs referátumát kő. vető eseményekről lapunk jegköze- |ebbi számaiban számolunk be. A levelezők látogatása a szerkesztőségben, az MT[- ben és a nj'omdábau Az ankét után a levelezők és az ílszakmagyarország szerkeszt őségéne K dolgozói közös baráti ebéden vettek részt, majd felkeresték a Magyar Táv­irati Iroda helyiségét, a Borsodi Nyomdát és a szerkesztőség hejvisé- geit. Nagy érdeklődéssel tanulmányoz, ták a lap elkészítését. Este a levelezők resztvettek a tisz- leletükre rendezett Ésmkmagyaror. szág-kujf úr esten. BKKE Május 1—5-ij; Két brigád Lengyel íilm. Előadások kezdete, hétköznap Ml I fél S. »asár- és ünnepnap tél 4. fél & fél $ órakor KOSSUTH Május 1—11. Távol Moszkváiéi ®lŐa<5áJok: Hétköznap fi. s ragtr- ünnepnap 4, fi 6» S órakor FAKLYA Május 1—‘.Wg flz Orel gíteös nusziulása Szovjet film. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom