Észak-Magyarország, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-04 / 78. szám

VH évfolyam — 78. »ám ______Ára 50 fillér_____________________ ______________Miskolc, 1951 április 4, szerda ÁPRILIS 4. Távirat Sztálin elvtárshoz a Magyar Dolgozók Párt fa Központi Vezetősége és a Minisztertanács által rendezett ünnepi ülésről Sztálin generalisszimusmak Moszkva. Hat esztendeje verte le a magyar nép kezéről a bi­lincset a hatalmas Szovjetunió hósi hadserege. Felsza­badulásunk ünnepén forró hálával köszöntjük Ont, Sztálin generalisszimusz Köszönjük Önnek a függetlenséget, a szabadságot és a békét, a Duna partjain élő magyar nép évszázados rabságból való felszabadítását, A szovjet nép az On vezetésével 6 év előtt nem. csak felszabadította hazánkat, hanem azóta is állandó segítséget nyújt szabadságunk, függetlenségünk, békénk megvédésére, népünk anyagi és szellemi felemelkedésére. A szovjet nép testvéri támogatásának köszönheti a Magyar Népköztársaság a gazdasági, állami, kulturális építő munka terén elért sikereit. Hat éve gyáraink romokban hevertek. Ma újjáépül, ve és megnövekedve dolgoznak, hogy megvalósítsák fel. emelt ötéves tervünket. Ha éve tankok és ágyútalpak tépték fel mezőinket, ma traktorok ezrei szántanak ugyanott: a béke vetése alá törik a földet. Ma a magyar munkás abban a gyárban dolgozik, amelynek 6* a gazdája. Ma a magyar paraszt a maga földjén dolgozik s egyre inkább iBmeri fel a közös ga2. dálkodás előnyeit. Azt, hogy országunk mostohából édes. anyánkká lett, azt, hogy a munka robotból és szenvedés. bői nálunk is becsület és dicsőség dolgává lett, azt, hogy népünk felemelt fejjel, öntudatosan sorakozik fel a sza» bad népek családjában mindenekelőtt önnek és a szov­jet népnek köszönhetjük. „A magyar népi demokrácia si­kereinek egyik döntő összetevője — mondotta a Magyar Dolgozók Pártjának II Kongresszusán népünk vezére. Kákosi Mátyás elvtárs — mindaz a baráti segítség, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak és akitől ez a segítség nem egyszer kiindult. Magának Sztálin elvt'ársnak.“ A világ népei ma elszánt harcot vívnak az imperia. llzmus sötét erői ellen, a héke nagy ügyének megvédé­séért. A héke seregének Ön a vezére, Sztálin genera. Usszimusz Éhben a hatalmas hadseregben bizton számíthat a mi népünkre, a magyar népre. A mi népünk egy em­beröltő alatt kétszer szenvedte át, az imperialista háború borzalmait. Hat esztendő óta megtanulta megismerni a béke, az építő munka szépségeit. A magyar nép egysé. ges és eltökélt akarata, hogy rendíthetetlen hűséggel, erejét nem kímélve áll helyt a Szovjetunió vezétte 800 milliós béketáborban. Felszabadulásunk 6. évfordulóján megfogadjuk Oju nek, Sztálin generalisszimusz, hogy a magyar nép is ke. zébe veszi a béke ügyét és mindvégig kitart mellette. Megfogadjuk, hogy még inkább megszilárdítjuk sike­reink és felemelkedésünk zálogát, népünk boldog jövőjé­nek alapját: a szovjet.magyar barátságot. Felszabadulásunk hatodik évfordulóján megfogadjuk: népünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborral egységesen menetel a nagy Sztálin vezetésével a végső győzelemig Nagy Imre elytárs beszéde az Operaházban rendezett ünnepi esten A továbbiakban vázolta az eredmé­nyeket, melyeket dojgozó népünk a felszabadulás nyomán elért és hang­Ahol Sztálin — ott a győzelem! Kimutatott ezután arra, hogy az im. periajisták véres világégés felidézésé­vel akarják * kapitalizmus rozzant szekerét kihúzni a kátyúból. Gyönge- ségük tudata adja kezükbe a gyilkos fegyvert, mert rádöbbentek, hogy a szocializmus és kapitalizmus egymás melletti megtérése a szocializmus békés, vértelen győzelmével ajándé- kozná meg az emberiséget. Ettől fél­nek az imperialisták, ezért akarnak a háború fegyveréhez nyujni. A Szov­jetunió, valamint a hatalmas béketá­borba tömörülő népi demokratikus or­szágok azonban kitartanak a béke ügye mellett, mert szentül hiszik, hogy a szocializmus győzelméhez ve­zető út, legemberibb út a békés te­remtő munka útján. Az imperiajisták háborús tevékeny­ségének fokozása Európában közvetlen közeliinkbe hozta a veszélyt. Imperia­lista gazdäjk igyekeznek megszilárdí­tani a Tito pribékek rémuralmát, hogy Jugoszláviát az imperialista hatalmak felvonulási területévé tegyék a Szór. jetunió és a népi demokratjkus orszá­gok, Népköztársaságunk ellen. Mi, magyarok, megtanul‘uk, hol a helyünk az imperialista fasiszta hódítók ej’enj harcban: a Szovjet- unió oldaján! A béke magyar arcvonalán is új feladatok várnak megoldásra: a béke lobogója ajá kell tömörülnie minden becsületes embernek. —• A hatajmas békehare élcsiapata — folytatta — a békeszerető nagy szov­jet nép, amelyet a béke zászlóvivője, Sztálin e]vtárs vezet, éppen ezért 1589 százalékos telfesíiménv a Diósgyőri Gépgyárban súlyozta: a Szovjetunónak és SztSVn- nak köszönhetjük, hogy 6 év alatt év­százados feladatokat oldottunk meg, a béketábor legyőzhetetlen} mert ahol Sztálin, ott. a győzelem, — Dicső Pártunk vezetésével dolga, ző népünk, igaz hazafiassággal, a nagy Szovjetunió iránti mély hála érzésével építi szocialista hazáját. Felszabadnia, sunk évfordulóján szerte az országban városaink és falvaink dolgozói az ün­nep tiszteletére rendezett szocialista versenyben elért kjváló teljesítmé­nyekkel fejezik ki eltökéltségüket* hogy a munka frontján való helytál­lással biztosítják hazánk felvirágzó.' sát. — Biztosak vagyunk benne — mon­dotta befejezésül —, bogy erőfeszítéseinket újabb sikerek koronázzák, hogy Rákosi elvtár­sunk hivő szavára dolgozó népünk egyemberként köveit Pártunkat azon az úton, amelyen biztosan el­jutunk a szocializmus győzelméhez, — Felszabadulásunk hatodik évfor­dulóján megfogadjuk, hogy népünk a szovjetunió vezette hatajmas béketá­borra] egységesen menetel a nagy Sztálin vezetésével a végső győze­lemig Nagy Imre elvtárs beszédét több­ször szakította félbe a nagy taps. Kü­lönösen magasra csapott a lejkesedés, mikor Nagy Imre beszéde után Dénes István, a DISz főtitkára javaslatot tett, hogy az ünnepi estről küldjenek táviratot Sztálin elvtársnak. (A táv- iratot lapunk vezető helyén közöjjak.)’ Az ünnepi estet Dobi István, a Mi­nisztertanács elnöke zárta be, majd ünnepi műsor következett. Jfa hat év*. Felvirradt szabadsá­gnak napja. Hazánk felszabadulásának nagyszerű, történelmi napja. Ka­zahsztán, Turkménia, Üzbegisztán tá­jékairól, a Volga és az Amu-Darja vi­dékéről, a tajgákból és a sztyeppékról jöttek a hősök és elhozták számunkra a szabadságot, a jövőt. Leverték az év­százados súlyos bilincseket a magyar dolgozó nép kezéről, lábáról ée a fel­szabadított magyar nép munkára fe­szült. Széncsat» és hídépítés. Megépültek az <let hidjai. Csillék tízezrei ontották az ipar kenyerét. Arccal a vasút felé for­dultunk. Újjáépítettünk, de egyhamar ezzel együtt már újat is építettünk. 8 ima már azon küzdünk, hogy a Pártkon­gresszus határozatában számunkra kije. lölt megtisztelő, gyönyörű feladatoknak megfeleljünk ée négy év múlva — vagy ha nagyon jól dolgozunk, már előbb is ■— elmondhassuk: megszűnt hazánkban embernek ember által történő kizsák. znányolása. ■ A'munkás a hatalom birtokosa, az ország ura lett. Becsületté, dicsőséggé, hősiesség és érdem dolgává lett a mun­ka. Kossuth-dlj, Népköztársasági Ér­demrend, Munka Érdemérem, sztaháno- vietft jelvény díszíti a legjobbak mel lét. Példát mutat a munkásoeztály a ha. zafiságból, többet * mindig jobban ter­mel, hogy példáját követve dolgozó pa­raszt, néppel haladó értelmiségi, nő és fiatal egybeforrjon a Párt vezetésé­vel az új élet győzelmes megteremtésé­ben. A dolgozó paraszté lett a föld. Boldogul, magának dolgozik és feltá­rult előtte a még szebb élet felé vezető fi?: a közös gazdálkodás, a nagyüzemi termelés útja. As ifjúság eMtt. mit nyitott meg a felszabadulás T Válaszolt erre a miskolci városháztér! Iskolában a Szülők Iskolá­ján egy bányáé* asszony. Arról be- (tflt, hogyan futotta el szemét a könny, a boldogság ée az öröm könnye, amikor meglátta, hogy az általános iskola VTH. osztályát most végző kislánya mit jegy. Sett be a kérdőívre: „Orvos akarok lenni...“ Míg beszélt a többi szülő előtt, szem* Ismét könnybeiábadt. A hála és a szeretet, a boldogság könnyei­től, hogy aa ő lánya: a bányász gyer­meke szabadon választhat, milyen pá­lyára szőKtja őt képessége. Erről Írták az iEszakmagyarországnak, amikor be­számoltak róla, hogy a közgazdasági leánygimnázium most végző növendékei nem attól rettegnek, hogy a munkanél­küliség kárhozatoe tespedése, ideget, erőt őrlő borzalma vár rájuk, amikor tilépnek aa iskola kapuján, hanem az a fő- beszédtémájuk: „Melyikeit vá­lasszuk a sok szép hivatás közül, ami mind nyitva áll előttünk." Von mir* visszatekintenünk. Hegy­oldalt járunk, ahova nem kényelmes sé­tány vezet, mégis felfelé, mindig maga­sabbra haladunk. Dolgozni, küzdeni kell minden lépésnyi előrehaladásért, le kell küzdeni a nagy akadályokat. Har­colni, győzni kell a nehézségekkel, az ellenséggel .szemben, de lendít, ász elő­re, folyton előre az út a csúcs felé. Ha időnkint visszanézünk, újult erőre ka­punk, mikor látjuk, mennyit haladtunk már. Es akkor újra hajrá, újra neki az útnak. Sok verejtéket hullattunk, m5g idáig eljutottunk. Nézz csak vissza! Ott van mögötted az infláció, a zöld, sárga és lila billió és trillió, a kukoricakása, a buci, — de megérte! Az; előttünk álló megjárandó úton is kemény erőfeszíté­sekre van még szükség — de megéri! Épül a Dunai Vasmű, az Inotai Erőmű és annyi más. Ha Sej úszentpétérén túl Ózd felé tartasz, Kazincbarcikánál lát­hatod, hogy a szántóföldek helyén szo­cialista várost építünk. Kultúrházalt, is­kolák, családi házak, bérházak, üdülők mindenütt, — a nép erőfeszítéseiből, a népért, a népnek. Ha Tapolca felé ve­zet az utad, ott is láthatod tervünk gyönyörű alkotását, mely a mi fiaink számára épül: az egyetemi várost. A Szovjetuniónak, Sztálinnak kö­szönhetjük. Sztálinnak köszönhetjük, hogy elindul­tak a hosszú vonatok, amelyek hozták a heverő országnak, az éhező élelmiszert, a gyapotot, a vasércet, a vetőburgonyát Sztálinnak ’ köszönhet­jük, hogy eljöttek a legjobbak közűi is a legjobbak, Bárdin és Zsuravljev, Nyi. kityin, Amoszov, Jegorov, Bikov, Fili­monov és Maximenko, Obrazcov, Oszipov, Mojszejev és Balasova. Jöttek a kárpát, ukrajnai magyar kolhozpaTasztok és a mi dolgozó parasztjaink jártak az épü­lő kommunizmus országában. A nagy Sztálin elküldte hozzánk a szovjet ipar, mezőgazdaság és tudomány legkiválóbb, jait, akik átadták nekünk évtizedes munkájuk kincseket érő tapasztalatait. Lenintől, Sztálintól, a dicső Bolsevik Párttól tanul a mi féltett szemünik- fénye, kincsünk é* győzelmi biztosité- kunk: a Párt, amely Rákosi elvtárs irá­nyítását követve új munkahőstettekre, új diadalokra szervezi, lelkesíti, mozgó, sít ja dolgozó népünket. Es Sztálin elvtárs elküldte hozzánk is szavait: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig ki­tartanak mellette.“ A magyar nép mély­ségesen megérti és magáévá teszi a nagy tanító útmutatását. Hisz csak kö­rül kell néznie, csak emlékeznie kell. Hány dolgozó tekint otthon fájdalma­san összeezorulő szívvel egy-egy fény­képre, a mosolygós, nevető fiatal arcra, vagy a. kedves ráncos arcra — az apa, a leány, a testvér, a férj, aki a háború áldozata lett. Legyőztük m romokat. A szabad­ság és az építő akarat gyönyörű ered­ményeit látják mindenütt. Amikor büszke örömmel végignézel rajtuk és — joggal — úgy látod őket, mint saját gyermekeidet, úgy is gondoskodjál ró­luk. Mert veszettül vicsorgó vadállat vo. nít ismét Nyugatról ás Délről. Krupp űr Berchteagardenben piheni ki fogsága, nak „fáradalmait“. Szabadon van Er- mansdorf, leszállították Wesemmayer büntetését, bűnbocsánatot kaptak ha­zánk náci hóhérai. Szabadon járnak, haditerveket készítenek a náci táborno. kok. Aa SS hiénák „becsületének helyre­állításáról“ merészelnek nyíltan szólni Nyugatuómetorszégban. Ugrásra készen acsarkodik Belgrádban a jugoszláv nép bitang gyilkosa, Tito és fasiszta söpre. dóké. Mert az amerikai finánctőke vi­láguralomra tör, mert vasszögekkel ki­rakott jármot akar rakni a fölszabadult népekre, mert rabszolgákat akar min­denütt a világon a pénzeszsákok, a pán­célszekrények további duzzasztására. — Koreát akar mindenütt, rommá pusztí­tott milliós városokat, élve eltemetett hazafiakat, benzinnel leöntött és meg- gyujtott gyermekeket, Műrészeit feje­ket. Mi azonban élni akarunk! Mi dolgozni akarunk 1 Mi vidám örömtől boldogan akarjuk élvezni munkánk mégérdemelt gyümölcseit! Áz élet nevében, az embe­riség nevében, a gyermekek és az anyák nevében küzdünk és harcolunk, hogy keresztülhúzzuk az amerikai imperialis­ták és hazaáruló bérenceik átkoe terveit. Ezért készül minden becsületes ma­gyar arra, hogy április 8-án aláírja a követelést: az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. A magyar nép azt is tudja, hogy a bekéről szélé beszéd, a békéről szóló írás egymagá­ban kevés és gyenge. Béketettekkel, mindennél beszédesebb cselekedetekkel kell harcolnunk a békéért I Erősítenünk kell drága hazánkat! Erősítenünk kell a felemelt ötéves terv feladatainak mara­déktalan megvalósításával. Erősítenünk kell a tavaszi munkával, a növényápo­lással, a termelőszövetkezeti mozgalom további, még nagyobb arányú fejlesz­tésével. Erősítenünk kell a tanulással. A vas és az acél, a gépek országává kell tennünk és fogjuk tenni hazánkat, a kizsákmányolástól mentes emberek, a játszi kedvben szaladgáló, egészségtől és boldogságtól viruló gyermekek és a megelégedett, tanult, boldog felnőttek országává. Ezt fogadjuk meg ma, nagy nem­zeti ünnepünkön, felszabadulásunk ha­todik évfordulóján! Megfogadjuk, hogy megvédjük a szabadságot, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk. Megvédjük ered. ményeinket, amelyeket Sztálin elvtárs segítségével, a Párt és Rákosi elvtars vezetésével vívtunk ki. Az ünnepi emlékezés adjon még acé­losabb, áldozatosabb hard kedvet, építő akaratot minden becsülete* magyarnak! NAMENyl GÉZA. A Magyar Dolgozók Fártja Közpon. ti Vezetősége és a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa hazánk folsza. badításának évfordulója alkalmából kedden este ünnepi estet rendezett az Aljam j Operaházban. A* Operaház gyönyörűen feidjözített színpadán az ejiröki asztalnál foglalt helyei. Rákosi Mátvás ejvtárs is, akit a díszelőadás kö­zönsége helyéről felállva, percekig tartó tapssal üdvözölt. Ott ü]tek az ejnökségben a Párt Politikai Bizott­ságának tagjai, a Mjnisztertanács^több tagja, a tömegszervezetek: vezetői, ki­váló dolgozóink, sztahánovistáink, tu­dósaink, művészeink, íróink képvíse. lói. Ott foglalt helyet J. D. K|szeröv elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, A magyar é» szovjet Himnusz el­hangzása után Dobi István, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke nyitotta meg m finné, pi estet. A nemzet ügyét szolgálni a hazaszeretet, a becsület és dicsőség dolga Ezután Nagy Imre elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politika} Bi. zóttságának tagja, élelmezési minisz. tér mondott ünnepi beszédet. — Dolgozó népünk legdrágább kin­csét, Szabadságát, nemzeti törekvése­ink. százados küzdelmeink beteljesedé. sét, felszabadujásunkat ünnepli. Az el­nyomott, Jejgázott népek nagy barátja, a szabadság ejőharcosa és oltalmazója, a hatalmas Szovjetunió hozta meg né­pünk szabadságát. E szabadság sziklaszllárd talajára épü| a magyar-szovjet barátság, mely testvéri szálakkal füzj né­pünket a Szovjetunióhoz. — Népünk saját múltjából megta. nulta, hogy katasztrófák érik hazán­kat, ha vezetői az ország sorsát a maradiság, a reakció szekeréhez köti. Kiemelkedni és a megujhodott or­szággal újabb ezer esztendő utján elindulni csak a Szovjetunió, a nagy Sztá'in segítségével tudunk. Fe!sv,abadu]ásunkká! elindultunk azon az úton, melyen haladva, diadalmasan építjük a szocializmust. Ezért messze kiemelkedő nemzeti ünnepünk ápriljs 4-e. — A szocializmusért folyó munká­ban lett népünk vezető erejévé a mun­kásosztály — folytatta tovább Nagy Tmre ejvtárs —, ebben a küzdelemben lett naggyá és erőssé dicső Pártunk, a Magyar Dolgozőkr'Pártja. A szocializmus ügye nemzeti ügy. A nemzet ügyét szolgálni pedig a ha­zaszeretet, a becsület és a dicsőség dolga. Népünk hűséggel követi nagy ve­zérének, Rákosi Mátyásnak útmu­tatását. aki egész élete példájával az Igazi hazafiasságot testesíti meg, aki do’goző népünket a szocializ­musért fojyő munkában és harc­ban győzelemre vezeti. A diósgyőri gyárak dolgozói fel­ajánlásaik teljesítésével, túlszárnyalá. savai készültek fel a felszabadulási évforduló méltó megünneplésére. A Diósgyőri Gépgyárban igen sok 150 százalékon felüli normateljesítés volt. A vasszerkezetnél Koréi József 152, Bordás Bertalan 177, Pap Zoltán 373, a rugóüzemben Vojnarovics Ist­ván 173, Besenyei János 136, a ko- váesnníhelyben László Lajos 215, Ju­hász László 260, Tóth Béla 197 száza­lékot ért el. A szereidében Litvin Jó. zsef szfahánovista 1588 százalékra teljesítette normáját. Tóth Sándor 150, Főgel Ferenc 200, Kreikpos Jó­zsef 172 százalékot ért el. Gombos Jó­zsef szerelőbrigádja 203 százalékos A Diósgyőri Kohászati üzemek dől. gőzéi elfogadták az RM Acélművének párosverseny kihívását és a csepeliek­eredményével „a gyár legjobb brigád, ja“ címet érdemelte ki. A Diósgyőri Kohászati üzemekben a számtalan értékes termelési ered­mény közül is kitűnik a kohászati építkezés dolgozóinak szép sikere. A Martin-acélmű V. számú kemencéjé­nek átépítését 180 óra helyett 104 óra alatt végezték el. Aczéi Gyula, Sonkoly János, Rohály András és Üveges András brigádjai állandóan 150 és 200 százalék közötti eredmény­nyel dolgoztak. A kemence építésénél 390 ezer forint értékű megtakarítást* ériek öl a használt téglák beépítésé­vel, további 340 ezer forint értéket jelent népgazdaságunk számára, hogy a kemence hamarabb kezdheti meg nek levélben küldték el versenyválla- lásukat. A MARTIN-ACELMÜ dolgozói tM, termelését. A Diósgyőri Kohászati Üzemek válasza Csepelnek: Ax ét végéig 2,930.000 forint értékű acélt termelnek terven felül!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom