Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-13 / 36. szám

ESZÄKIAGIÄRORSZÄG G» Ódi Kohászati Ihemek halad az élen^ a Központi Vezetőség zúsHajú rt folyó kongresszusi versenyben Harminchat kalturcsoport veit részt az Országos léli Falusi Xulturversany jólslkerüit megyei döntőjében J AZ MDP BORSOD-ABAU3- ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZ0TT$AGÁNAK LAPJA Víl. évtol vám — 36. szám f'ra 50 fillér Miskolc. 1951 február 13. kedd A Minisztertanács határozata a munkáéi őtoborzásról A Pravda berlini tudósítójának cik. két közli a üyugatnémetországi fasiszta fegyveres erők újrafelfegyver zéséről. , fin'd g a t neme to rszág lakossá­ga... nem al:ar az amerikai agressso- roh és a ibonni revansisták áldozatául esni —• írja a tudósító. — A háborús provokátorok kénytelenek csaláshoz és a Esoldos-toborzás megtévesztő módszerei. Hes folyamodni. Ebben a tevékenysé­gükben messzemenően kihasználják a munkanélküliséget és a nyomort. Az utóbbi időben Nyugatnémctórszág min­den részén garázdálkodnak ilyen ágyú- töltelék-toborzók.“ Miközben Truman, Eisenhower, McCloy és Adenauer aljas módszereivel Nyugatnémetországban az ágyútöltelék- toborzás szolgálatába állítják a sajtót, a rádiót és a filmet, — a mi országunk­ban is megjelent egy toborzó rendelet: a Minisztertanács határozata a munka­erő toborzásról. Ez a határozat megálla­pítja: munkanélküliség Magyaror­szágon végleg megszűnt és 1950-ben az iparban és az építőiparban munkás- hiány lépetf fel; az üzemek nem tudják többé egyedül a munkásfelvétel régi módszerével, a gyárkapunál jelentkezők felvételével munkaerószükségleiiiket biz. tosítani. Ezért az ipar mnnkaerősziikseg- letének jelentős részét 1951-ben szerve­zett toborzás útján leéli fedezni.“ 1/” ötféle toborzás, — két világ, két- féle eredmények, kétféle távla­tok. Mit mutat proletár testvéreink, dol­gozó társaink helyzete az Egyesült Ál­lamokban és az Egyesült Államok po­litikai és . gazdasági rabságába züllesz- tett kapitalista országok bánt Az amerikai monopóliumok minden erejükkel a haditcrme'ésre térnek át, de a fegyverkezési hajsza meggyorsu­lása egyáltalán nem jelenti a. munka- nélküliek csökksnóaét eöt jelenleg épnru megfordítva: együtt jár a munkanélkü­liek számának növekedésével, mert a ÍJékeipar elsorvadása, közvetlenebbül ki­hat a dolgozóik helyzetére, mint a hadi­termelés kiterjesztése. Egyetlen hónap alatt félmillióval növekedett az ame­rikai munkanélküliek száma és várható, hogy a munkanélküliség tovább fokozó­dik, mert számos vállalat, sőt iparág megszünteti termelését. A Financial Ti­mes ezt írta: „A munkanélküliség, amely idáig elsősorban a nyersanyago. Icát közvetlenül feldolgozó üzemekben mutatkozott, rövidesen átterjed a kész­árut gyártó vállalatokra is.“ Nyu- gatnémetországban egyetlen hónap alatt több textilgyár, egy autógyár, 10 margaringyár, egy pótkávégyár és két «ijságpapírgyár zárta-be kapuit és jut­tatta az utcára a gyárak munkásait. — Olaszországban is — hivatalos statisz­tika szerint — több mint 2 millió a munkanélküliek száma. Az Egyesült Államokban és csatlósainak országaiban együttvéve meghaladja a 45 milliót a tétlenségre, munkanélküliségre kárhoz­tatott dolgozók száma. Ausztriában egyre nő az állásnélküli orvosok száma. É s a kapitalista országokban azok sem mondhatják magukat meg­elégedetteknek, akik még dolgoznak, mert soha nem tudhatják, mely napon veszítik el kereseti lehetőségüket, de emellett bérük reálértéke is szinte nap­ról-napra csökken. Az Egyesült Álla­mokban a ruházati cikkek ára 90 szá­zalékkal magasabb, mint a második vi­lágháború előtt volt, az élelmiszerek közül a hús 10, a kenyér 6, a tojás 18, M cukor 25 százalékkal lett drágább három hónap alatt, ugyanezen idő alatt a dolgozok reálbére 15 százalékkal csökkent. Belgiumban három hónap alatt 22 elsőrendű fontosságú élelmi­szer ára emelkedett, Dániában 10—60 százalékkal lettek drágábbak a nélkülöz­hetetlen élelmiszerek. Olaszországban 52-—62 ezer lira egy család havi létmi­nimuma, — a vasasok átlag 27 ezer lí­rát, az élelmezési és textilmunkások en­nél is sokkal kevesebbet, 18 ezer lí rát keresnek. Finnország fővárosában, Helsinkiben az emuit évben lakbér- nemfizetés miatt 3 ezer családé' la koltattak ki az utcára. A boly bá nyászok fizetése jóformán csak a lak­bérre és egyéb ezzel kapcsolatos költ cégekre elegendő, a megmaradó pénz éppen csak az élienhalástóJ menti meg őket. Az állandóan emelkedő árak mellett, ugyanis a bérek nem, vagy csak alig változnak, mert. a ka- pjta'-iamus hú sáfárjai, az imperialis ták ügynökei, a jobboldali szériáidé mokraía munkásáru]ók minden igye­kezetükkel a bérfagyasztás politika jit ás gyakorlatát kürottk. J/" ülönösen súlyos a Titó banda vé- *-*- rés fasiszta diktatúrája a'att szenvedő jugoszláv dolgozók helyzete. A Titó banditák az utolsó csepp vért is kiszívják a jugoszláv dolgozókból- A főbb élelmiszerek ára hétszeresére, nyolcszorosára emelkedett. Az életszin vonal annyira alacsony, hogy még a háborús évekkel sem lehet összeháson [ítani A munkások és tisztviselők reálbére csupán az elműt évben újabb 50 százalékkal csökkent. A bel grádi hóhérok egyik legfőbb támoga tóinak, az angol „munkáspárti“ veze tőknek hivataos xapja, a Daily He raid is kénytelen volt bevallani: „Bel­grádi utcáin toprongyos madáríjesztök tömege hemzseg.... A legelemibb élel­micikkek sem kaphatók... A népet tü­dővész pusztítja...“ Az átlagkereső ju­goszláv munkásnak — meg ha van is élelmiszelj egye — akkor is a fekete­piacon ke 1 vásárolnia, mert a kiadott élolmiszmmennyiség egy hónap he lyett 5 napra sem elég. A feketepiaci hiénák garázdálkodása folytán a ju goszjáv munkásnak 16 órát keli dol­goznia egy kiló lisztért, 60—70 órát egy kitó zsiradékért. Jugoszávia min uou községéből összeiogdossák a dől gozó parasztokat, kényszermunkára hajtják őket és közben arról hazudoz- nak, hogy ez „önkon.es munka“. lm peria ista gazuáik egyik lapja, az amerikai Time is lerántotta a leplet erről a hazugságról, amikor közölte tudósítója jeieulwet: ,figy szerbiai utamon talátkostam egy 200 parasztból álló menetoszloppal csákány és lapát volt a kezükben. Azt mondták, hogy ezek önkéntes munkavállalók. De a me­netoszlop elején és végén géppisztolyos katmák meritek...“ A kényszermun­kára hajszolt dolgozók száZozérazámra szöknek meg a katonai építkezések tői és bányákból. Tavaly a szerbiai építkezésekre és üzemekbe került 62b ezer dolgozóból 430 ezer megszökött. Vállalták a megtorlást, a Iiankyvie-s pribékjei által rendezett hajtóvadá­szatot, de nőm voltak hajlandók ar ra„ hogy naponta 14—16 órát robotol jaaak szállás kielégítő élelmezés nélkül, szabadnap nélkül az imperia­lista rabszolgatartók profitjának gya rapításáért­A mikor az idősebb dolgozók el­**• olvassák ezeket a külföldi je. hintéseket éa áttanulmányozzák Mi­nisztertanácsunknak a munkaerő- toborzásról kiadott határozatát?, visz, szaemlékeznek az átkozott Horthy- fasizmus idejének kínszenvedéseire. Látják a Duna-hidakat, amelyekről annyi nyomorgó anya ugrott’ kis gyér. mekeivel a folyó vizébe. Visszaszáll gondolatuk azokra az ülőkre, amikor nap, mint nap egyre fogyó reménnyel mentek el a gyárkapuhoz, vándoroltak üzemről üzemre, hogy hol találhatná nak legalább a mindennapi kenyeret biztosító munkalehetőséget. A ,,Si- pőcz-leves ’ a zsúfolt? népkonyhák, az „emberpiacok”, a havat lapátoló ál­lástalan diplomások, az agyonzsufolt barakklakások, a díjtalan díjnokok. a szellemi szükségmunkások, az éhezés, az éhségtől és betegségtől nyögő gyér mek képe és emléke elevenedik fel előttünk. Es hazánkban mindez már a múlté! Eltűnt az „urak” bűnös, népellenes uralmával együtt, mert felszabadított bennünket a Szovjetunió, mert a Tárt, Bákosi elvtárs vezeti a magyar dolgozó nép harcát. Alegszünt Ma­gyarországon a munkanélküliség és a munkaerőszükséglet biztosítására már a régi módszerek sem elegendőek. A Szovjetunió tapasztalatait hasznosítva hatalmas előnyöket biztosít a Minisz­tertanács határozata az ipar új dől gozói számára. Ez évi népgazdasági tervünk teljesítéséhez 160 ezer új munkás inunké beállítására van szük­ség, a mezőgazdaságból felszabaduló dolgozók, a nők és az ifjúság köréből 1951 első felében 62.100 új munkást kell toborozni. [VI i teszi ezt szükségessel Az a magával ragadó, soha nem la. tott lendületű építőmunka, amelyet a boldog szocialista jövő megteremté­séért folytatunk. Elég, ha csak né_ hány megyei adatot ismertetünk. Me­gyénk építőipari vállalatai 50—100 százalékkal nagyobb összegű beruhá­zásokat hajtanak végre, mint az el­múlt évben- A. Diósgyőri Kohászati j Usörnek hatalmas arányú fejlesztésé, he* külön beruházási! vállalatot létesí­tenek, ennek egymagában 4—5 ezer dolgozója lesz. Kazincbarcikán, Be- lentón megkezdik • talaj ioaképpoai MEZÖCSÁT SZÖVETKEZETI MEZŐVÁROS LETT! Kilenc term elő csoportba tömörültek a mezőváros dolgozó kis- és középparasztjai Újabb termelőcsoportok alakultak a megye több községében A Nyomban, hogy Turkevén megkez dödött a „földindulás“, Mozőcsáton megszületett a jelszó: „Ami lehetsé­ges Turkevén, lehetséges nálunk is“ Megindult a lelkes fevilágosító mun ka. A népnév lős; sorra, járták a dol- g zó kis- és középparasztokat, el" vítt-k hozzájuk a íelvi ágcsítö szót. Beszéltek arról, hogy miért előnyö sebb a közös munka, a nagyüzemi gazuáikodás, s ezzel mind több dogo- zót vezettek rá a boldogulás biztos útjára. így indult még az áramlás a fényes sikereket elért „Szabadság" .úetószövetkezet felé. Mind több kis- és középparaszt kérte fel.é-elét, mások új csopor­tok alak-tására szervezkedtek. Először a Táncsics termelöcsoport ala kult meg 22 taggal kis és középpa­rasztokból. Hamarosan újabb három csoport született, a két „régi“ mellett. A felvilágosító munka egyetlen pil lanatig sem szünetelt, s az érdeklődés mindjobban iíött. Uj és új tagok ke­irodáit, jöttek mások a Párthoz és kérték: segítsenek abban, hogy' új csoportot alakítsanak. Mozőcsáton forr az új, a szebb élet utáni, vágy és a legfrissebb adatok büszkén ta’ nusKodnak az országos jelentő­ségű eredményről, amely a mezőcsáti dolgozó parasztok életében fordulatot hozott. Fordu’ó pont ez, hiszen a mezőváros dolgozói, kis- és középparasztjai meghallgatva a Párt, a kommunisták szavát, fel hagytak a régi, a megszokott gazdál­kodási móddal ős Je'kosén, meggyőző (léssel ráléptek az új, az egyedül he lyes útra — a szövetkezeti gazdálko­dás útjára. Így ma Mezőcsáton a IH. täpusu „Szabadság" termelőszövetkezet mellett nyolc új I. tipusu ter- melőszöveíke-eti csoport működik, Hz a 9 csoport magában foglalja Mezöcsát minden dolgozó kis- és középparaszt j át. Büszkén, boldogan jelentették hétfőn minden magyar do]göző szeretett ve zetöjének, Rákosi elvtársnak, hogy resték fel a már meglévő csoportok I „szövetkezeti mezőváros lettünk" 2673 hold földdel 443 család 499 tagja lépett Mezőcsáíon termeiöcsoportba A város utcáin,, a kapukban min­denütt, amerre csak járunk, erről be­szélnek az emberek. Elmondják egy másnak, hogyan jutottak el addig, amíg elhatározták, hogy közös mun kában dolgoznak tovább. Tudja már mindenki, hogy a „Szabadság“ termelőszövetkezet 637 taglétszáma 180 új taggal szaporodott, földterülete több mint ötezer holdra növekedett. A többi dolgozó kis- és középparaszt az újonnan alakúit I. tipusu termelő csoportokba tömörült. Csak vasárnap 973 holddal rendelkező 144 család írta a]á a belépési nyilatkozatot. Hétfőn újabb 120 kis- és középparaszt kereste fel a termelőcsoportok irodá­ját és kért belépési nyilatkozatot. Ezzel Mezöcsát új büszke nevet kapott, szö.etkezeti város lett. Mezőcsáton összesen 443 csa.ád 499 taggal 2673 holddal lépett be a tor memesoportba. Közülük 178 középpa­raszt. 180 kisparaszt, a többi agrár- proletár. Minden csati dolgozó parasztról úgy beszélnek ezután: a Szabadság, Táncsics, Petőfi, Rákóczi, Munkácsy, Uj élet, Uj barázda, XI. Kongresszus, vagy a Reménység termeíőszövetkeze ti csoport tagja. Ilyen neveket válasz tottak a csoportoknak, az új élet felé indult dolgozó parasztok. Mindegyik név kifejezője annak az elhatározás­nak, hogy a termelöcsoport erőssége lesz a béke védelmének, a békéért vívott harcnak. Keresztes Mihály elvtárs beszéde dot, Ez az elhatározás megmutatkozott a vasárnapi nagygyűlésen is, ahol Ke­resztes Mihály elvtárs minfeztevhe lyettes mondott nagy figyelemmel ki­sért beszédet. A kultúrházban, a nagygyűlés szín helyén talpalatnyi hely nem volt. So kan nem is fértek be a terembe. Az udvaron maradtak, vagy a mezőváros különböző helyein elhelyezett hang­szórók köré tömörültek és úgy hall gatták a beszédet. Erről az esemény röl senki el nem maradt volna. Min­denki kiváncsi volt, hogyan született meg az első tszcs, hogyan fejlődött, gazdagodott a esoport tagsága. Keresztes Mihály elvtárs elmonáot ta, hogy a Szabadság termelőcsoport 18 taggal 237 hold földön kezdte meg működését. Ennek két esztendeje már. Azóta hatalmas fejlődésen mentek ke resztül. A dolgozó kis- és középparasz tok állandó érdek’ödése mellett úgy dolgoztak, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá vált: a szövetkezeti gazdálkodás nagyobb eredményeket, jobb mő* magasabb életszínvonalat biztosit. Persze a kulákok igyekeztek vissza riasztani a dolgozó parasztokat attól, hogy belépjenek a tszes-be „Ne men­jetek a csoportba, nem lesz nektek jó“ — hangoztatták szél tóbén hosszá­ban. Volt, akit megingatott, eltánto­rított a belépéstől az aljas suttogás, a kulákok rémhírterjesztése, de ké sőbb ezek is belátták, hogy a kommunisták most is — mint mindenben — az ő érdekeiket tartják szem előtt, amikor arra szólítják'fel mindannyiukat, hogy lépjenek be a csoportba. Szólott Keresztes elvtárs arról a példamutató magatartásról, amelyet az újonnan belépett tagok tanúsítottak. A nyilatkozat aláírása után maguk kérték, hadd mehessenek Sk is nép­nevelő munkára, hadd győzzék meg minél több dolgozó paraazttársukat a tszcs be való belépésről. A most ala kujt Táncsics és Petőfi csoport páros versenyben állott egymásai, hogy me­lyikük szervez be több tagot a cső portba. versenyből a Petőfi tszcs ke­rült ki győztesen. Ennek a csoportnak 90 tagja van, a Táncsics csoport 62 tagot számla’ „Köszönjük a Pártnak, hogy rávezetett bennünket erre az útra“ Keresztes elvtárs beszámolóját hoz­zászólások követték. Makiári Berta» lan, a Rákóczi csoport tagja hangoz­tatta : a Szabadság tszcs eddigi ered­ményei is meggyőztek bennünket ar» ról, hogy helyesen cselekszünk, ha csoportban dolgozunk tovább , Nem kell félnünk már a kulák- uzsorütól, könnyebb lesz az éle’ tünk, a munka nehezét gépek végzik ej. •— Köszönjük a Pártnak — hangoz­tatta Vigh György 8 és fél holdas középparaszt, a Petőfi tszcs elnöke —, hogy rávezetett bennünket erre az útra. ígérjük: úgy fogunk dolgozni, hogy pél­dát mutassunk a környék egyé" nileg dolgozó parasztjainak. El akarjuk érni, hogy őket is meg­győzzük az igazságról: a közös munka szebb, jobb életet, fel- emelkedést jelent! így született meg Mezőcsáton a nyolc új I. tipusu termelőcsoport, így indultak el a szövetkezeti mezőváros dolgozó kis- és középparasztjai a biz« tos felemelkedés felé. „Ami lehetséges volt Turkevén és Mezőcsáton, lehetséges nálunk is!“ A termelőcsoportok felé való fordu­lat a turkevei és mezőcsáti példa nyomán szerte a megyében nagy mé­reteket öltött. Mind több községből jelentik, hogy a dolgozó parasztok terme’ lőcsoportot alakítottak. Putnokon 22 dolgozó paraszt — köz­tük 8 középparaszt: Zahora András« né, Solymosi János, Rankovics Béla, Csak István középparaszt — alakított tszcs t. A csoport az első típus szerint kezdte meg működését és a „Béke“ nevet választotta. Viss községben „5 éves terv“ elnevezéssel a Ili. típus szerint alakult termelőcsoport. A cső- portba 16 család, 17 tag lépett be, «zinpctribeu első típus szerint a ,JI. Békekongresszus“ nevű csoportban II család indult az új élet felé. Köztük -van Vida János 11 holdas, Köves 1st» ván 10, Mogza János 10 holdas közép, paraszt is. Termelőcsoport alakult ezenkívül Vilyvitány, Bükkábrány, Tömör, Eulókércs, Bolyok, Bükk* zsére, Jósvafő, Füzérkomlós, Nagy« csecs, Mezőnagymihály, Alsóregmec, Iíejökercsztur, Dámóc és Nemesbikk községekben in. Az elmúlt héten a megye terülő’ tén 786 család 1013 tagja lépett termeiöcsoportba. Szerte a megyében a népnevelők azzal indulnak harcba, mind több egyénileg dolgozó paraszt beszervező* sóért, hogy „ami lehetséges volt Túr» kévén és Mezőcsáton, lehetséges ná­lunk is“. építést, a mezők és szántóföldek he­lyére korszerű bányavárost varázsol a Párt, a népi demokrácia, a magyar dolgozó nóp ereje. Megyénk területéről 2100 új mun­kást" kell toborozni. Az új munkások ugyanolyan munkafeltételekkel, úgy an- olyan munkabér mellett dolgoznak, ugyanolyan juttatásokra, jutalmazá­sokra van jogcímük, mint a gyárak, vállalatok, üzemeik régi munkásainak. Biztosítják számukra a szakképzés és továbbképzés lehetőségét. A szükség­hez képest gondoskodnak szállásukról. Az az új munkás, aki az egyéves to­borzási szerződést aláírja, munkábs- ii Iámkor a bányászában 400, az építőiparban 200 forint jutalmat kap Különösképpen hangsúlyozza a hatá­rozat: „A toborzás önkéntes; « tófyor- a £ehnldgosítdst a meg­győzés" és megállapítja: szigorúan meg kell büntetni a toborzásra vonat­kozó rendelkezések megszegőit, külö nősen azokat, akik megsértik a tobor­zás önkéntességének a)ape|vét és a dolgozókat kényszerrel, vagy megté. vesztéssel bírják rá a szerződés meg­kötésére. A toborzás február 20-án kezdő- dik. JK’sörendü feladata párt. szervezeteinknek, hogy a maguk terü­letén a legjobb agitációs és szervező munkát biztosítsák, jól irányítsák e!_ sősorban a helyi tanácsok munkáját, amelyek közreműködnek a vállalatok munkaerőtoborzásánál. Be kell kap­csolni a határozat jé végrehajtásába az összes tömegszervezeteket, elsősor­ban a DEFOSz.t, az MNDSz-f és n DISz t, taggyűléseken, pártnapokon, politikai iskolákon, politikai körök­ben, a Szabad Föld Téli Esték előadá­sain, asszonykörökben, minden más összejövetelen és főként — személyes agitáció, jó felvilágosító munka út­ján el kell érni, hogy megyénk a határozatban számára megállapított feladatot a legrövidebb idő alatt és a legjobban teljesítse. Meg kell ma« gyarázni a Minisztertanács határoza­tának szavaival: ,,As ipari munka na­gyobb jövedelmet, magasabb életszín­vonalat jelent és a szakmai tudás elsa játitásának lehetőségeit nyitja meg az üzemekben, építkezéseken munkát válla­ló dolgozók számára.“ Magyarázzuk meg mindenütt: az ipán munkára je­lentkezők munkavállalásukkal is hozzájá. rulnak az ötéves tér- sikeréhez, a béke védelméhez! RÁMENTI GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom