Észak-Magyarország, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-25 / 47. szám
« ÉSZAKMAGYARORSZAG Ysslratp, IMI. Mmto V IS. Qsxtáiyunk Osztályunk Osztályunk Osztályunk agya ügye ereje dicsősége Ez a Párt! < I •i i i < < < ♦ < « < Ml KOMMUNISTÁK... Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi, a nagy proletárhadvezémck, Lenin elvtársnak hadserege vagyunk. Nincs nagyobb tisztes, ség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztes" ség, mint tagja lenni annak a Pártnak, amelynek alapítója és. vezetője Lenin elvtárs. Nem mindenkinek adatott, hogy ilyen Pártnak a tagja lehessen. Nem mindenkinek adatott, hogy kiállja azokat a megpróbáltatásokat és viharokat, amelyek egy ilyen Párt tagságával kapcsolatosak. A munkásosztály fiai, az ínség és harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és a hősies erőfeszítések fiai: ezeknek kell mindenekelőtt egy ilyen Párt tagjainak lenni. Ezért nevezi magát a leninisták Pártja, a kommunisták Pártja egyszersmind a munkásosztály Pártjának. (Sztálin esküjéből.) Kalinin a kommunista emberről > > Népünk szeretett vesére, Rákosi elvtárs mondta... W ban sines a magi I irányban kisebbít í kizárólag meggyfi AZ ELSŐ a szeretet, a nép, a dolgozó tömegek iránt érzett szeretet. Az embereknek ■—e-rtui kell az embereket. Ha szereti az embereket, könnyebben, vidámabban él: Bonkisem él oly nehezen, mint a mizantróp, az ombergyülölő. A MÁSODIK —- n becsületesség■ Hozzá litM szoktatni a gyermekeket ír. becsületességhez• űrre « tanítónak következetesen, a pedagógia minden lehető fogósával törekednie kell- Nem hazudni, nem csalni, becsületes, nek lenni! A HARMADIK — a bátorság. A szocialista ember — a munka embere, — a világot akarja meghódítani és pedig nemcsak ezt & föld. gömböt, hanem a világegyetemet is át akarja fogni az emberi értelemmelA NEGYEDIK — az elvtársi összetartás. — Elvtársi összetartásra ■ feltétlen szükségünk van. Szükség vám rá már csak azért is, kapitalista környezetben élünk, mert rendszeresen uszítás folyik Uniónk ellen és valamennyi, burzsoá szomjasan várja azt az alkat, más pillanatot, oviikor letiporhatja, a Szovjet. •uniót, Ezt a pillanatot természeteién nem fogják megélni, de a Szovjetuniót csak. acélfal védheti meg- Még erősebb lesz a Szovjetunió, ha a szovjetpolgárokba gyermekkoruktól kezdve beleneveljök az elvtársi össeetart/tst. Iskolás koruktól kezdve ez őszinte, szocialista összeforrott. súgót. így, ha, a Vörös Hadseregbe lépnek, vagy •i harctérre kerülnek, könnyebb lesz katonailag is összeforralok, mert a szocialista hazaszeretet már előzőleg összefofrásztól% őket. AZ ÖTÖDIK — a munkaszeretet. A munkát nemcsak szeretni kell, hanem a munkához való viszonyunk legyen becsületes: tartsuk min dig szem olőtt, hogy az ember, aki él, eszik, de nem dolgozik: mások munkáját e3zi meg.., Folytatni lehetne az új ember tulajdonságainak felsorolását, de megelégszem az eddi giekke). E tulajdonságok a marxisták és leninisták tulajdonságai. De ugyanezek a követel, menyek minden becsületes, egészséges gondolkozásé emberrel szemben is. Éppen ezért értékes a mi elméletünk, mert azt követeli, ami a becsületes, egészséges gondolkozásé e.mber számára megkövetelhető. A FEGYELEM ön- magától következik, azokból a tulajdonságokból, amelyeket as előbb felsoroltam . •. „Nem szabad elfeledni, hogy mm den párttag felelős a ''hitért és a Párt felelős minden tagért., »k.iUnunk — megóvni Pártunk sziíáidsá- gát, ellenálló képességét, tisztaságát. Igyekeznünk kell feljebb, feljebb és feljebb emelni a párttag elmet és annak jelentőségét.” (LENIN) „,.. Minden néven nevezendő tét temért, amelyet a proletárdiktatúra alatt elkövettem, nyugodt lélekkel vállalom a felelősséget és eszemágá- magam szerepét bármiféle lebbíteni. Amit én tettem, [győződésemtől vezettetve fettem. Nem is kívánok ezért semmiféle védekezést előhozni, csak a/.t mondom, hogy az akkori véleménye, met mind a mai napig megtartottam és semmi okom sincs azt megbánni, an. nak dacára, hogy 10 évet börtönben ültem.“ „ ... Hiába volt az üldözés, a börtönök, a statárium. Hiába küldtek sorainkba provokátorokat- A Magyar Kommunista Pártot nem tudták megtörni, vagy kiirtani. Mindig új és éj erők jöttek a kidőltek helyére s a Kommu. nista Pár? mindenütt elevenen és cselekvőén jelentkezett ott, ahol a magyar dolgozó nép és a nemzetközi haladás érdekei ezt megkövetelték .. 4 t * * t 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 / 4 4 IN. GONCSARENKO; A PÁRT 'Az idő lemossa az írást a kőről, as idő jeleket s jclszókat megőröl, de míg éU a világ: ál a „bolsevik“ szó, zengő érc a hangja is a fénye izzó. Henne van, a szóban szent lángja hitünknek, harc a boldogságért s a győzelem-ünnep: verünk dobolása — forró, tiszta könnyek, s vidám csendülése gyermeki örömnek. 0, Tárt, a te öklöd lesújt a gazokra, s hol homály hunyorog: lágyulsz te ragyogva; te friss vetéssel a sztyeppét telehinted s a kohók kéményét égig emcUnted. Egyenes álunkon te vezérelsz minket, népek nagy családját egyességre inted. A munka tűsében s a béke csatáin csak te vagy győzelmünk lobogója, Sztálin! 4 4 4 4 4 ! 4 4 | 4 4 4 4 4 í 4 4 Nagy Kommunista Pártomnak! (Részlet „Az agyonlőtt francia kommunisták leveleiből“ címfí okmány gyűjteményből) Faul Camphin 1910 október Síén belépett Charles Dobargos partizán-szervezetébe- Számos harci műveletben vett részt- 1048 október 84-én letartóztatták, 1943 november 1-én agyonlőtték. Fivérét, Maurice Camphin t 1943 tavaszán lőtték agyon- Kivégzése előtt írta az alábbi levelet. Néhány nap múlva társaimmal együtt agyonlőnek. Emelt fővel me. gyek a kivégzés elébe, tudom, hog3' teljesítettem kötelességemet és ltd fiad voltam, drága Pártom. 1935-ben beléptem a Kommunista Ifjúsági Szervezetbe s ott? dolgoztam Iioné bátyám példája és tanácsa nyomán; mély szeretettel gondolok rá az utolsó órákban. A körzeti bizottság titkárává választottak. Kitört a háború: önként beálltam a hadseregbe, égy évig voltam soraiban, majd amikor aláírták a szégyenteljes fegyverszünetet, visszatértem Arrasba, hogy civtársainimal együtt folytassam a harcot’. Maurice bátyámmal együtt belépBERIDZE FELVÉTELE A PÁRTBA (Részlet Assájev: Távol Moszkvától c. regényéből) A pártsiervezo- petitesen fdol- eégi feladatok elvonjanak a tanulmú- vásott mindent, nem hagyott nyaimtól- Féltem, hogy nem marad ki semmit- Megemlítette, r hogy Be elég időm a technikai tanulmányokra, ridzének két kitüntetése van , a amelyekben el akartam mélyedül. Vörös Zászló rendjel; ég a -Bácsület Láttam ilyen esetet, megtörtént egyik rendjele- Parancsban többízbeii dicsé- diáktársammal. Kinos dolog bevallani rettel emlékeztek meg ni In és juta. lomdíjakat is kapott. Büntetlen előéletű, semmiféle • pártnak nem volt soha tagja. Bíróság előtt sohasem ál lőtt. A pártba való félvételre hárman ajánlották. Bfbtmímov, Zalkind és Pi- szárjov -— az Államvédelmi Bizottság képviselője. Mindhárom ajánló évek hosszú sora óta ismeri Boridzct. Amikor Piszárjov ajánlását felolvasta, Zalkind megjegyezte: — Ez az ajánlás a mai repülőgéppel érkezett. , Miután felolvasott ‘ minden iratot, felszólította Beridzót, hogy beszéljen önmagáról. De előbb: még megkérte a bizottság tagjait, hogy — ha Szűk ségesnek tartják — intézzenek kérdéseket Beriűzéhez.- Senki sem; jelentkezett, csak Greeskin érdeklődött az olgothai vízíerőmü - tervének valame. lyik részlete felől. — Egy nehéz kérdést vártam, elv- társak és bevallom, . nagyon féltem tőle — kezdte el, beszédét Beridze- Szemmclláthatóan nagy Zavarral küzdött és arca égett- —A kérdés teljesen időszerű és így hangzik: „Mi az oka annak, hogy • csak most jelentkeztem a pártba?“ Hiszen már .35 éves vagyok és a szovjothatalom alatt lettem mérnök... Az elvtársak nen’méltó hozzá.“ tették föl ezt a kérdést, mégsem tu- szilyesenkó hogy helytelenül gondolkodtam, de most már tisztán látom, hogy megfontolatlan és könnyelmű voltam- Az elvtársak most joggal csodálkozhatnak: „Milyen könnyen veszi ez a Beridze, most egyszerre őszéire jut, hogy be akar lépni a pártba!“ De ez nem véletlen. Vizsgáljanak meg az elvtársak minden oldalról —- én valóban kommunista vagyo-k! — Beridze izgatottan bőszéit és Alexejen is egyre jobban erőt vett az izgalom. — Nagyon rosszul éreztem magam a há- i ború : kitörése óta — éppen azért, mert pártoniávüÜ vagyok- Hát még, amióta fülembe jutott egy pimasz csirkefogó megjegyzése! Éz a fickó azt merészelte mondani, hogy abban az esetben, ha a németek győzne!;, előnyös helyzetbe kerül az, aki pár- tonkívüli. Azóta szüntelenül gyötör a tudat, hogy pártonkiviili vagyok- 1 í eridze megtörölto homlokát és rövid szünet után így folytatta: — Nemrégiben összeült nálunk a pártkonferencia. Megmondom nyíltan: valósággal rosszul éreztem magamat, nem találtam a helyemet sehol, amig véget nem ért. Folyton azt kérdeztem magamtól: „Hogy maradhattál te ki ebből? Ez igazán nem Valaki — Tanja Va- egyenesen megkérdez* dóm figyelmen kívül hagyni.' Beeső- te tőlem: „Mondja csak, Georgij Da- letesen baismerem, liem tudok rá ku- vüdovics maga miért nem vesz reszt moly, elfogadható magyarázatot adni. Mindig úgy éreztem, hogy a pártba való belépés csupán külsőség és formaság... az a fő, .amit szívünkben érzünk •. • elengendő, ha tudatában vagyunk annak, hogy a pártot szeretjük ... A főiskolán, gyakorlati wnirkásságoji első eveiben úgy gonvesz a pártkonfercneián?“ Nem volt elég lelkierőm, hogy bovalljam: én pár- tonkívüli vagyok- Tegnap, Sztálin elvtárs beszéde alatt-, azt mondtam magamnak: „Beridze! Egyetlen na- pig, egyetlen óráig sem maradhatsz tovább a párton kívül!“ Georgij Davüdovies most már hedoltam. hogy jobb, ha egyelőre nem vesen, tüzesen beszélt. Régi szokása lepek be á pártba, nehogy a közös- szerint szakállút simogatta, vagy a keze ügyébe osö tárgyakat tologatta ide-oda- Egyébként a pártba való felvételét egyhangúan megszavazták. Greeskin a szavazásnál mindkét kezét felemelte. — Még egy pillanatra. *. csak egy szót! — kiáltott fel Zalkind, amikor már azt hitték, vég-e az értekezletnek. Mihail Boriszovics hangja és tekintete elárulta erős felindultságát, amint szólásra emelkedett: — Nehéz idők járnak, elvtársak, nehéz idők hazánkra, népünkre és pártunkra egyaránt- Még nem ürítettük ki teljesen a szenvedések és veszedelmek poharát. De ez a nehéz korszak felszínre hozza az emberek értékét. Mint a királyvíz — pontosan megmutatja: ez itt az igazi drágakő, ez meg csak odatapadó szemét •. • Legkiválóbb embereink ráeszmélnek arra, hogy sorsuk elválaszthatatlan a Bolsevik Párttól, a mi sorainkba, a mi zászlóink alá akarnak állni! Meg akarják osztani Pártunkkal a küzdelem nehézségeit. A fronton ezzel a szóval indulnak a katonái; támadásra: „Kérem, tekintsenek kommunistának!“ Most én is úgy tekintek Beridze elvtársrra, mint hadseregünk egyik kiváló harcosára, akire súlyos feladat hárult a győzelem érdekében. Úgy látott hozzá, úgy akarja megoldani, ahogy igazi kommunistához illik! Szivem egész melegével köszöntelek, Beridze elvtárs! jl/f indkét kezével megszorította a ^"•“•főmérnök jobbját, mélyen a szemébe nézett és megölelte- Utána Batmanov lépett oda hozzá és ő is megölelte. Közben fülébe súgta: ,,F.zt már régen meg kellett volna tenned, szeretett barátom“. A többiek nyomában Alexej is előlépett. Beridzo ránézett és mosolygott. Mert Ivovsov arcáról — mint mindig — most is le lehetett olvasni azt, ami a lelkét tl- töltötte. Alexej örült, de zavarban is volt. Beridze magához ölelte- Megcsókolták egymást. A nap már végefelé járt. Mindenki sietett vissza dolgozószobájába. tem egy partizánszervezetbe; fi 1913 március 1-Lén hősi halált halt a német hóhérok golyóitól, miufán kegyetlen kínzásokon ment keresztül a börtön, ben töltött hosszú hónapok alatt. En 1942 áprilisában illegalitásba mentem; 1942 október 24-én 9 francia és 3 nőméi? rendőr megsebesített és letartóz, tatott. Ez este 9 órakor történt. Kö. rülvotték a házat, amelyben rejtőztem; a rendőrök azt? követelték, hogy adjam meg magamat; futni próbáltam; a Lille (különleges brigád) egyik rendőre, Dolannoy háromszor rámlőtt, megsebzett a térdemen és n combomon, elestem a a rendőrök rám. rohantak. Ezek az emberek még fran. eiáknak merik magukat nevezni! Elvittek a Liliébe, a rendőrség köz jjontjába és ott reggel S óráig kínoz, tak, ököllel és furkósbotokkal vertek, ki ahol óit. A rendőrség vezetője, Rochat rondőrtanácsos maga is az arcomba rúgott néhányszor; habár csaknem elvéreztem (az orvos később azt mondta, hogy haladéktalanul kór. házba kellett volna. küldeni), — a kínzást nyugodtan tovább folytatták. Csak hajnali öt órakor mondtam meg a nevemet, elviselhetetlen kínzások. után. Mindenáron azt akarták el. érni, hogy eláruljam találkozóhelyünket, de én azt állítottam, hogy nem ismerek senkit a földalatti szervezet, bői cs nem tudom a találkozók helyét sem. Végre október 25-én 11 órakor fél. holtan a Saint-Sauveur kórházba vit. tek; igen gyenge voltam, hat napon át feküdtem eszméletlenül, köze-ljár- tam a halálhoz; két műtétet hajtották végre rajtam. Éjjel-nappal négy felfegyvorzett rendörfelügyelő őrzött, habár mellig gipszben feküdtem. Itt szeretnék köszönetét mondani figyelmes bánásmódjáért annak a nővérnek, aki a Henri Fenillet kórteremben en. gom ós betegtársaimat ápolt. 1942 november I2-én átvitték a né. met kórházba (Calmette), ahol három és fél hónapig feküdtem; onnan átküldték a Loos-i rabkórházba; ide február 24,én érkeztem meg. Egy héttel később kihallgatásra vittek, kezemnél fogva felkötöttek és így függ. tem öt óra hosszat., s a barbárok, akiket ott nyomozóknak neveznek, box tréningbábunak használtak. Más alkalommal összekötöztek és meztelenül három éles vasvesszőre fektettek, amelyek csaknem közvetlenül a padlóra voltak erősítve; az egyik rúd a fejem, a másik a derekam, a harmadik a lábam alatt húzódott végig; ebben a helyzetben tartottak három óra hosszat. A következő kihallgatásokon villanyárammal töltött sisakot erősítettek a fejemre és mindannyiszor hallatlan vadállatiassággal vertek, ökörinakból készült korbáccsal (az egész hátam tele van forradásokkal); négy napon át nem adtak ennem és aztán étellel telt csajkát mutogattak. De minden kínzás ellenére sem adtam ki elvtársaimat, egyetlen egyet se mindvégig tagadtam azt, amivel vádoltak. Végre megengedték, hogy csomagokat kaphassak és kaptam is négy küldeményt, de továbbra is ma. gánzárkában tartottak; két ós fél hónapon át nem vittek ki sétára. 1943 július 28-án a loosi börtön szörnyű poklából elvittek és még aznap este megérkeztem az arrasi börtönbe. Ismét magánzárkába dugtak, megfiltot. ták a csomagküldést; újra kezdődtek a vallatások és kínzások. Megcáfoltam az ellenem felhozott vádakat, de a nyomozó-hóhéroknak sikerült hamisítványokat csempészni a vizsgálat’! anyagba, amiről csak a törvényszék előtt győződhettem meg. Végre átvit, tek a közös cellába. Több mint 7 hónapot töltöttem magánzárkéban, ott kínlódtam az éhségtől, de mégsem veszítettem el bátorságomat és jókedve, met. 1943 október ö.án játszódott le a törvényszéki komédia (ügyvédünk aludt az ülésen, úgy kellett felzavarni, hogy elmormolja védőbeszédét). Azon a napon ötöt ítéltek halálra, köztük vakmerő barátomat, George» Louehet-t, aki valósággal az apám volt. Ennek ellenére éppúgy nevetek és énekelek, mint azelőtt: utolsó pillanatomig francia kommunista mara dók; stniniit.se sajnálok, ha csak azt nem, hogy keveset sikerűit tennem; ha újra kezdhetném az életemet, ugyanezt az utat járnám meg. Büszke vagyok rád, nagy Kommunista Pártom, büszke vagyok megvesztegethetetlen fiaidra; ellenségeink naponta gyilkolják, de semmit se tudnak ki. venni belőlük. Kivégzésre menet a „Marseillaise“-t és az „Intcmacio- nálé”-t fogom énekelni és a szívem büszkén fog verni örömében, hogy már látjuk, hogy a teuton-hordák hogyan vonulnák vissza a dicsőséges Vörö3 Hadsereg csapásai alatt, lát’, juk, hogy az ellenállási mozgalom hogyan növekszik hazánkban, látjuk, hogy a Kommunista Párt erősebb, mint azelőtt. Nem sajnálom, hogy meghalok. Tudom, hogy bosszút fognak állni értem és elvtársaimért, — az árulók és a hitleri paprikajancsik nap mint nap pusztulnak a partizánok golyóitól. Sokat megöltek a mieink közül. Udvöz. löm utolsó levelemben a felszabadulás c hőseit, köztük Julien Apiot-t (a hóhéroknál; semmivel sem sikerült szó. Iásra bírniok), üdvözlöm Charios De- bargest, Augusztin Lambert-t, Jules Domonf-t, Armand Pillard.t, (aki a kínzások következtében halt meg. minthogy segítség nélkül 48 órán át feküdt a csupasz földön), üdvözlöm Maurice bátyámat és a többieket mind!... Francia ifjak emlékezzetek ezek- ro a hősökre! Az 8 nevük mindörökre összeforrt a becsület és a hősiesség fogalmával. Elvtársaim is nyugodtan várják utolsó pillanatukat velem együtt. Franciák, ifjú kommunisták, partizánok, egy pillanatra se csüggedjetek, ne engedjetek a fenyegetéseknek! Eg. jen a hazafiság és a szabadság bennünket? lelkesítő lángja még erősebben tibennetek! Űzzétek ki az ellenséget Franciaországból, verjétek le az árulókat, legyetek könyörtelenek! Ne sirassatok bennünket, emeljétek magasra a harci zászlót! Ti bosszút fog. fok állni értünk, elvtáraak! Köszönet a becsületes embereknek, akik velünk tartottak, a halottak ne. vében és mindazok nevében, akiknek meg kell halniok! Huszonegyéves vagyok, néhány nap múlva megválók fiatal életemtől, de azért halok meg, hogy Franciaország fiai és leányai szabadok és boldogok legyenek. Nem árulhatom el Pártomat, mosolyogva és dalolva megyek a kivégzésre. Számomra nem rettene- tcs a halál. Eg veletek partizántársaim, bűesu. zom tőletek ifjú kommunisták, búcsú, zom tőled nagy Pártom ós főied, gyönyörű hazám 1 A halálba menet üdvözöllek benneteket. Éljen a Kommunista Párti Éljen Franciaország!
