Észak-Magyarország, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-28 / 23. szám

▼aslmap, Í95Í. ?vl Jarmlr fii 28. ÉSTAKMACYAWOTTSTJG * AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG RIPORTSOROZATA A Csáth nemzetség egykori földjén szabad, virágzó boldog életét építi a nép A megye egyik legfontosabb községe Mezőcsát. Eb­ben a nagy községben összesűrítve megtalálható mindaz a probléma, amely a szocializmus építésében megoldásra vár. Nagyjelentőségű feladat felvázolni azt a hatalmas fejlődést, amelyet Mezőcsát megtett azóta, amióta a di­csőséges Szovjet Eadsereg összezúzta a feudális fasiszta jármot, szabaddá tette előtte a boldog jövő felé vezető utat. Egy újságcikk szűk keretei non is tennék lehetővé ennek a feladatnak megoldását, ezért elhatározták, hogy lajmnlc riportsorozatban mutatja be dolgozó parasztsá­gunknak Mezőcsát útját, amely lényegében azonos egész dolgozó parasztságunk útjával. Hogy világosan lássuk a fejlődés hatalmas arányait, áhhoz vissza kell nyúlnunk a múltba, be kell mutatnunk azokat az erőket, amelyek azelőtt a falu sorsát meghatá­rozták. Vissza kell pillantanunk a feudalizmus sötét ko­rába, hogy jobban megértsük mai problémáinkat. Annál is inkább szükség van erre, mert hiszen Csát igazi törté­netét is meghamisították az „urak“ történetírói. Szomorú, de igaz, hogy Mezőcsát igazi történetéről maguk a mező- csátiak is igen keveset tudnak. Röviden és vázlatosan tudjuk csak ismertetni mi ts — ezúttal a jobbágyfelszabadításig — ezt a történetet. De amit feltárunk, alkalmas arra, hogy nemcsak a mező- csatiak, de megyénk összes dolgozó parasztjai is öntudato­san á'jzístfoglaljanak , keményen harcoljanak a múltat visszahozni kívánó belső és külső ellenséggel szemben és világosan, lássák az egyedül helyes utat, amely a még szebb és boldogabb jövőbe vezet. Ho«v részvét mellett temették el szombaton Yovilov e'vtárs akadémikust Moszkva dolgozói pénteken búcsúz, ok a január 25-én elhunyt Szergej Ivanovics Vavhovtól, a Szovjet Tudó. mányos Akadémia e'nökétö]. Délejótt 11 órától a késő esti órákig keresték fed a szov­jet főváros dolgozói a Szakszerveze ek Házának oszlopcsarnokában a szovjet nén hűséges fiának ravatalát. Vavilov e'vtárs&t nagy részvét me], let! szombaton temették el. A ravatal­nál megjelentek a népi demokratikus országok nagykövetségeinek és tnisz. silóinak képviselői, hogy kegyelettel adózzanak Vavilov elvtárs érmékének. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Ruszrryák István, az Akadé­mia elnöke küldött részvéttáviratot a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján hoz. Ünnepélyes keretek között megnyitották a Munkásmozgalmi Intézet kiállását Diósgyőrött Valamikor régen a Tisza voít ezen a vidéken a legiőbb úr. Széles, iszapos vize kisebb-nagyobb ágakra szakadva ömlőit a füzesek és a bejá.hatatlan nádrengateg, a zsornbókok között. Eb bő* a vízi világból emelkedett ki egy darabka fö'd, ahol pákászok, halázuK élték szabad ételüket. Menedékvár volt a föjdszjget, szökött jobbágyok tanyája — történelem nélkül. Má.yás király korában említi elő­ször a krónika, mint a Csáih nemzet­ség birtokát. Ugylátszik a Tisza kf-számith.itat- tan szeszélye kiszélesítette a száraz lölddarabot s a feudális urak nem Kés tek egy percig sem, hogy rátegyék kezüket a védtelenné vált ha'ászte- lepre. De Csáth úr nem soká g tartói te birtokában a sz'Uyós szigetet. Nem tudni pontosan m.kor, a? 1500-as évek elején a föld gazdát cse­rélt. A Pottornyayak ve ték meg és hosszú ideiig a kezükben maradt. _ Eb­ben a korban jndujt meg ételre-ha'-álra a háború a törökkel. VaJame'yik Pot- tömyay török fogságba került» — Vált­ságdíjat követeitek érte. A család ek­kor eladta a csátj birtok egyik feé. „8 ezer {árutokért szabad nemesek­nek.“ Török megszáljás atel menekülő urak vetették rríeg a lábukat ezén a földön. Büszke kúriákat emeltek és él­ték tunya é'-e'.üket. Ök a terített asz­tal mellett, a kúriáikban dúskáltak, ál­lati sorban tengődő jobbágyaik a föld- kunyhóban nyomorogtak, a soha vé­get nem érő robotban kínlódtak a ía- tuskóból faragott eke előtt. A történelem nem sokat tud erről az időről elmondani. Akiknek birtoká­ban pedig hiteles adatok vannak, azok jobbnak látják, ha hallgatnak róluk. Igen, a mezőcsátl „nemesek" legszívesebbén letagadnák azokat a gyalázatosságokat, amelyekkel a nemzet, a haza szörnyű pusz.ulásia árán fenntartották uralmu­kat, .,megvéd ék jogaikat”. Ha jött a török, nem átallották kéz­csókra, alázatosan odasompolyogm a török defterdárokhoz és a pasákhoz Egerbe, ajándékokkal kedveskedni ne­kik, borral' és szattyánbör csizmával és jobbágyasszonyok véres könny­hullása mellett készült hímes szőnye­gekkel. De ha jöttek a császár kato­nái, ők voltak az elsők, akik fejet haj­tottak és nem győzték felsorolni ször­nyű káraikat, amelyeket a töröktől szenvedtek. Ez nern is volt egészen alaptalan panasz. A nemesek azonban korántsem gyűlölték volna a „hitetlen" hódítókat, ha e sérelem nem érj őket. Nemesi jogok ide, vagy oda, a török alatt egyformán kellett . adóznia ne­mesnek és jobbágynak. Ez jobban fájt nekik, mint hogy az ozmánok elpusz1 i. tották az ország kétharmad részét és rabszolgának hajtottak el százezreket. Ez az aljas viselkedés nem változott meg, sőt még visszataszítebbá vált, amikor a kétségbeesés szé’én a nem­zet legjobbjai sorra indították harcu­kat a szabadságért. Vitézlő nemeseink kurucok voltak, ha Balogh Adám csapatai vonultak fel és labanc tisztekkel koccintottak, _ ha Babutin generális tört e'-őre. Színje egymá-'6a; versenyeztek, mely kijk árulja el ügyesebben a hazát, ök vol­tak a magyar nép leggonoszabb eljárt* séget. Veszedelmesebbek a csá zir zsoldosainál és a szú'tán jan csárja - nál. Ezek a nemesek sorvasztották e e nemzet erejét, tették közömbösség a magyar jobbágyokat, hogy melyik úr­nak szolgájának. A jobbágy <>]öV mindegy volt, osztrák, török, vagy a magyar urak ü’nek a nyakán. Mind­egyik megkövetelte a robotot, m?g a lézsmát. elhajtotta barmait, kifosztot­ta szegényes kunyhóját. Csakugyan, az urak tudták, jmi* kell e'haúga'nj erről a sz5rnyű időről. Mikor a török hódoltság vége'ért és a vérbefojtott szabad'ágktízdetmek lángjai kialudtak, ismét kialakult a nemesek birtokrendjei Mezőcsáton a Pottornyayak mellet, új uraságak tűntek fel. A Pobtorayay L A sötét mult család egyre szegényedett. Birtokaik a Ragályi és az Almásj csa'ád kezébe kerültek. Csát apró falu volt — azaz valójá­ban két fajú. A délj részeken, az a’végen volt a nemesi falu, udvarházaival, istállóival, magtáraival. Egy kőhajtásnyira a nemesi falutól kezdődött a zsellér­falu. Lakói nem tehették büntetlenül lábukat a nemesi faluba emezek azonban szabadon garázdál­kodtak közöttük Igaz ugyan, más uraság jobbágyai voltaik, de gazdá’k sem sokat törődtek velük. A nemesek megvámolták a zsellért, ha észrevet­ték, hogy jószága átlépte a birtokba- tárt. De ha mód volt rá — s ézt fel is használták, amikor csak tehették —, egyszerűen elkobozták a jobbágy egyetlen tehénét is. Ha kedvük úgy tartotta és a jobbágy panaszkodni meri, meg is botozlatták. ..Megcsapatták” a deresen, hogy is tení eleiemre és enge­delmességre tanítsák őket. Éz a vi'ág kegyetlen sziyósággal tartotta fenn magát a múlt század \ö zepég- A szabadságharc 1848-ban azonban csóvát dobott a megkórhadt úri rendre. Felszabadult a joobagyság és uruk kérdezése nélkül ment ej hon­védnek, Kossuth, a szabadság katoná­jának. Sok emlékünk erről a korról sincs. ÍA főutcán, az iskola falán szerény márvány-tábla hirdeti csak, hogy itt ta­nított az 1840-es évek elején Egressy Béni, a hires magyar színész, a Szó­zat megzenésí'öje- Ez mutatja, hogy Mezöcsátra is elfutottak a szabadság hirdető ás szavaik termékeny talajra találtak Kezdetben a nemesek is a szabad, ságharc mellett ved lak. Egészen ad­dig, amíg kj nem derült hogy Kosi suth komolyan gondolja a job­bágy felszabadít ást és Petőfi, Tán­csics, Vasvári még azt is kevesli, amit papíron ígértek a rendek. A szabadságharcot leverték és ha­bár a jobbágyfelszabadítást nem csi­nálhatták vissza, mégis ismét a ne­mesek lettek az urak- Úgy visel­kedtek megint a paraszttal, mint annakelőtte. Persze, ismét á jobbágy érezte meg a szabadságharc buká­sának következményeit, az uraknak hajukszála sem görbült meg. Egyik­másik ugyan „emigrált“ még a me. zőcsáti nemesek közül is, de lassün- lassan hazataláHak a régi húsos- faZék mellé s magára hagyták Kos­suthot, a hontalanokat. Hűségnyilatkozatot tettek a csá­szárnak és alázatosan, de szívósan harcoltak jogaikért. Jött a kiegye­zés. Ismét szabadkezet kaptak a jobbágyok fölött, Mert hiába volt meg a jobbágyfelszabadítás, a job­bágyság valójában nem szűnt meg. Kérdezd csak meg az öreg mező- csátiakat — Juhász István közép- parasztot —, mit beszélnek erről az időről'? Öregapjuktól hallottak róla eleget. A jobbágyfelszabadítás? Hát sokat lehetne beszélni róla, hogy voltaképpen felszabadítás volt-e az? Őrzik emlékezetükben az alávaló bűntettet, amelyet az urak elkövettek akkor is a jobbágyok ellen. Nézzük csak, hogyan állt a hely­zet. A Ragályiak, az Almásiak, Pottornyqyak, a Bobozy família nagy birtoktestekkel rendelkeztek s ezek voltak a legjobb földek- Ter­mészetesen a jobbágyok nagyobbik rééke ezen élt s raava a zselíérfalu ugyan-sak a nagybirtokok terüle­tén feküdt- A kisnemesek földje a eyengébb, szíkesebb részeken volt. Bebizonyosodott hogy holló a holló­nak nem vájja ki a szemét, s ami­kor arra került a sor, hogy a job­bágynak mégis oda kell adni a föld. jét, az urak határtalan aljassággal kijáüszották őket. Egyszerűen elcserélték a földeket, — a jobfiá-'-'-ok. földjét! A zsolléi'fölüek eredetileg a Pot­tornya, a Gallya, a Kiszely-tag, a Gorzsa, a Látóhalom, a Hörcsikes. a Bokornád, a Hiba, a Horgas, az Erdős és a Százdi részeken voltak. Uraik elkergették őket és kiosztot­ták nekik a szikes földeket. Végig a csicskei részen, a Burok­völgyön és a Burok-halmon, a Szőke és a Fekete-háton, az Erdőszáján a .Vásárosdombon, a Márkuson, a Rókalyukon a szegényparasztok egy és két vékás földjei voltak, — így határozott az urak ,,osztó igazsága". Nekik jutott a hús, a parasztoknak a csont, — és még ez is milyen áron? Olyan megváltást kellett fizetniük, hogy ogy nemzedék nyög'e érte a keserves robotot Még 1880 után is fizették á pa­rasztok a hírhedt „komesszációt“- így emlegetik a csáti dolgozó pa­rasztok nagyapáik nyomán a vált­ságdíjat. Hosszú évtizedek alatt sem sokat változott azután a falu társadalmi élete. Egyes nemesi családok elsze­gényedtek ugyan, de többségük, — ügyesen élve érintetlen hatalmá­val, — tovább élősködőit a dolgo­zók vérén. A falu változatlanul kettészakad! állapotban volt még a legutóbbi időkben is- A század elején előfor dúlt ugyan, hogy a parasztsori n süllyedt kisnemesek és a volt job bágyok családja között összeháza­sodás történt, de ez á lényegen nem sokat változtatott. Az upak to vábbra is urak maradiak és élese elkülönítették magukat a „pór nép­től“. Olyan gőgös, visszataszító me revséggel tartották távol maguké egykori jobbágyaiktól, mintha mié den percben számítanának am hogy egyszer ismét kezükbe kej-ti a teljes hatalom, eljön a leszámo­lás ideje. Cselédnyúzáb éfrán, érdekházas­ságok révén, szakadatlan korrupci' utján megtartották hatalmuka; Mezőcsáton tovább éltek a. közép­kor, a feudális uralom súlyos ma­radványai. A gazdagok egyre gazdagabbakká váltak és a szegények egyre szegé­nyebbekké. Ott volt a Makláry, rz Erős, a Lovas, a Fejes, a Szent- imrey és a Kiszely család, meg rz egykori birtoktulajdonos, a Po*- tornyay család, — mind jobban de­generálódtak, de felfrissítették őket az újak, a szomszéd községből érke­zők: a Dutkák. Márkok. Patakvek, Volnarovicsok és a Tolvajok, akik siövel^eTleV az „ősneirasekLel" és közösen fosztogatták n tJo'eozé népet. Szoktuk emlegetni, de nem mindig világosan, mit jelentettek a két világ­háború között a magyar feudalizmus maradványai. Erre keresve sem lehetne jobb pél­dát találni Mezőcsátnál. Itt a liíis szovjet csapatok megérkezéséig érin tétlenül maradt egy darab középkor. Csáttrn annyira természetes és magá­tól értetődő volt. hogy meg sem üt­köztek rajta. Ebben a faluban — pe­dig járási székhely volt. villany vilá­gított a házokban betonjárdát émfet tek. az ablakokból szólt a rádió —. de a társadalmi életben olyan éles szakadék volt az emberek közáft. mint azelőtt 500 esztendővel. Két közbirrokos'á.o'i fársn'at_volt. Az egyik — így beszéltek róla és így van be­jegyezve az 1943 /44-ben felfektetett adókönyvekben és telekkönvvekben — az „ahóvégesi nemesi közbirtnkos ság" és a másik a „zselléTközbirto kosság”. Mondani sem kell, hogy o „nemesi közbirtokosság" beiében voft mirden vaeyon és 'o-s Övék volt számos ingatlan, közöttük a háborúban leégett Korona szálló is. Erre „ősi jusson“ Italmérési joguk volt, amolyef nem is lehetett meg­vonni tőlük. Viszont a zsellér közbir­tokosságnak csak a Kiszely-tagon vol­tak sovány legelői. De a kezéjtkornaÁ egyéb nyomai is D’ósgyörvxisgyárban a DISz helyi­ségben ünnepélyes keretek közi meg nyitották a Munkásmozgalmi Intézet vándorkiállítását. Az ünnepi megnyitó beszédet Ecse- rj Gyuja elvtárs, a Nehézszerszácn. gépgyári Pártbizottság tagja mondta. Köszönetét mondott Pártunk Köz­ponti Vezetőségének, hogy a Munkás mozgalmi Intézet vándorkiállításával segítséget nyújt a diósgyőrvasgyárl dolgozóknak ahhoz, hogy Pártunk a munkásmozgalom hősei példáját kő­vetve, még fokozotl abban bareojhas. sanak a szocializmusért, a békéért. — Hogy nyiFan és büszkén beszélhetünk a dolgozó nép küzdelmeiről, a kommu­nisták áldozatkész, önfeláldozó mun­kájáról, a dicsőséges harcokról, ame­lyeket a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjai vívtak a dolgozó nép jogaiért, szabadságáéit, függetlensé. géért, — azt elsősorban a nagy SzoVj jeturaó felszabadító harcának, a nagy Sztálinnak köszönhetjük — mondotta Ecsegi elvtárs. Újult erőt merítünk a kiállítás anya­gából és a szabadságharcos hagyö- mányok szellemében, elszántan foly. tatjuk harcunkat a dolgozó nép íeiv emelkedéséért, az alkotó béke megvé- dclmezéséért. Ezután Győrgyfi Sándor elvtárs* központi kiküldött ismertette a kiállí­tás anyagát, jelentőségéi- Hangsa, lyozta: „Vörös Diósgyőr" dolgozói is keményen kivették részüket a mun­kásmozgalom harcaiból és ma is enaek megfelelően kel] végezniük a szocia­lista építő munkát. Az ünnepélyes megnyitó után % diósgyőri dolgozók nagy tömegei néz­ték meg e Munkásmozgalmi Intézet gazdag anyagú kiállítását. Be’kereskedelml Minisztérium élelmiszer-csomag akciója A Belkereskedelmi Minisztérium egyes fontosabb cikkekben a folyama­tos és egyenletes elosztás biztosításá- a a karácsonyi élelmiszercsomag a.k- ióhoz hasonlóan február hóra újabb lelmiszeresomag akciót tervez. Mi, vei az időjárás lehetővé teszi, az ak- ,'ió keretében megkezdik a tárolt bur­gonya kiosztását is. 1 Az élelmiszer akcióban a Budapest lés a cukorellátás tekintetében vele egyenlő elbírálás alá tartozó városok területén, valamint a kiemelt üze­mekben dolgozók és családtagjaik, ezenkívül az említett helyeken lakó önálló háztartással rendelkező nyug­díjasok (kegydíjasok, OTT járadéko­sok) és családtagjaik részesülnek. Ezeken a helyeken megkapják az élclmíSzorcsomagot a más terülefről bejáró üzemi dolgozók és családtag­jaik is. Az akció során a dolgozók l-3s számú megrendelő jegyet kapnak, melyre 0.80 kg zsiradékot, 5 kg bur­gonyát, fél kg mosószappant és 1 db kémosószappant vásárolhatnak. A dolgozók hozzátartozói, az önálló háztartással rendelkező nyugdíjasok I és családtagjaik, valamint a háztar­tási alkalmazottak 2-es számú meg­rendelő jegyet kapnak, melyre fél kg t zsiradékot, 3 kg burgonyát és 0.2 kg mosószappant fognak kiszolgáltatni. A megTendelőjegyeket a dolgozók és ezek családtagjai a dolgozó munka­helyén kapják meg. Kivételt képez­nek a nyugdíjasok és ezek családtag­jai. akik megrendelőjegyüket lakőho. lyükön a házmegbízott útján igényel­hetik. A megrendelőjegyek kiszolgáltatása „igénylési jegyzék“ alapján történik, melyet a helyi tanács végrehajfó bi­zottságának kereskedelmi osztályán lehet febraár 1-én beszerezni. Ugyanekkor vehetik át az üzemek, vállalatok, hivatalok, egvéb intézmé­nyek a Belkereskedelmi Minisztérium részletes utasítását is a további tud. nivnlókról. A z élelmíszercaomagm jogosító meg- rendelőjegyeket az üzemek, egyéb munkahelyek, február 2 ig kiadják és igy már február 6-től kezdve folya­matosan lehet vásárolni a megrendelő jegyek szelvényeire. voltak: ilyen volt a vásártartási jog is. Szinte hihetetlen, de így van: — a község négy vásártartási joga, — beleértve a hetipiac tartásának jogát is, — 1944 ig, a felszabadulás napjá­ig. 20 mozőcsáti „nemesi család“ bir­tokában volt... A jogot többszáz év­vel ezelőtt megszerezték és hol a , esászár generálisától, hol a. szultán basáitól kaptak rá megerősítést. Ezer meg ezer jó hazafi meghalt 48-ban a szabad-ácért és az pTen'őségért népünk legjobbjai szenvedtek börtönt és vár. fogságot Kufsteinban, de Mezöesáton még mindig nemesi jog volt á vásár, tartás joga. Nem szabad azt hinni, hogy ez a jog valami jámbor, eszmei kiváltsá­got jelentett! Szó sincs róla. Ez a vá­sártartási jog azt jelentette, hogy minden iparos és kereskedő, minden paraszt köteles volt „jobbácvi add-íát“ leróni az egykori nemesek előtt. Nem­csak fenyegető jelkép volt tehát ez a jog. emlékeztető a középkorra, hanem bizonyos pénzösszegben meghatároz­ható jövedelmi forrás. A 20 nemesi család a vásártartási jogot — mint azelőtt néhány száz év. vei — évenkint bérbeadta vállalko­zóknak Évi bérként egy vagon búza volt kikötve. Ez egymagában is te. kintélyos összeg és azt sem szabad elMei'Vni. hogy ezek a „nemesi csa­ládok“ egymás között adták-vették örökölték és ajándékozták a jogot és volt úgv. amikor egy-egv „nemes úrő“ volt a vásárjog nagyobb része. Eele-leges bizonyítgatni milyen gviílötetet éreznek ezek a kulák „urak“ nemesi armé'isaik, „kutyaböreik ” birtokában a dolgozók államával szemben, amely véget vetett ennek a harácsolúsaak is. Ez az állam egyetlen kézmozdulat, tál, tollvonással, a népfelség elvére támaszkodva elsöpörte kivá'fsáaoíkat Vógetvetetf alávaló játékaürnak, meg- szüntette a nóp évszázadokig tartó szabad kirablását, állati elnyomását. Csát népe valóban felszabadult és mostf boldogan élheti szabad, életét, építheti a jövőjét. Egykori kegyetlen urai. a kulákok még itt vannak, visz- szahózódva gőgös kúriáikba, de a fé­lelem már nem veri le az emberek fejéről a kalapot, amikor végigment­nek az utcán és találkoznak velük. Uralmuk egvszeromindenkerra véget, ért. a haladás kereken hnlálragázoltíiTc egvkori hatalmukat*. De még nem vb- széH'telenek. Ahol csak tudnak áriá­nak. Kizsákmánvolási lehetőségeik mind sri'rkAKb térre szovnlnak a dől-» erizók lefrinKhitti prvrro Kket. UgT-^á^u+én daruin eV ki büne^elelcmé- nveik emhw»rielen habzóul ^^«hik és meptevki'dérii'fr p néni dernr»Vv»á/»iq fd. len. Dutka és ^férk — két fKVelorn- r>o« — már megnsm^rkodet^ a rjAf^nzó nép eredével. Aki^r-ilé kár­tevéselVkel ViMv+ék marmh eben a megtéri ári. Tgaz hngv részét V*»r»+áV vissza annak, amit meg”» érd^mebek ... A meződéH dAlonrő n*?rfK.-y+ok ?n“n.d rhriudRtocjnbb,,n és k^ro^-nveTVbrn szár® usk ^zembfl a hn zeárrd/» T-érsroné el- lensérfo»el. nz imnerin]i«+a háborús liazf + ék klisék /*ÍTlVrt«oívol és ®gyT0 /'b''vr''hTipr» őrk^rlnok Csát véres tfn'+énrvfp srrs TuinhAt hopv az éhercégot fokozzuk és könyörtelenül harcoljunk az ellen­séggel szemben. Z3ITVAY IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom