Észak-Magyarország, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-21 / 17. szám
W51. M Január hő 21. «SZAKMAGYARORSZAL LENINÉ LT, LENIN ÉL, LENIN ÉLNI FOG! MAJAKOVSZKIJ: LENIN MAUZÓLEUMÁNÁL Elment a* éj s világosságot ontva a földre felóriásodott nagy-széles fénvpásztákon a hajnal. El a gyászt! Meghalt ugyan Lenin, de műve él világgá tündökölve szebb, jobb jövőt kivívó diadallal. Ha építs?, úgv illesszed a köveket egyként rendbe, hogy örökké így maradjanak eggyé összeillesztetten s ügyes kezed szép munkájában a messze jövő is mindig örömét lelje s téged mindenki büszkén emlegessen. S ha bármikor meghallod, hogy határainkon ellenség fegyvere dörren, — akárhol is élsz s akárhogyan élnél, 'ß rohanj a harcba azonnal s küzdj rettenthetetienül merészen, V» bizton s erősebbé nőlsz minden ellenségnél. Bajtársak! Életetek ha kedvező, ha kegyetlen, legfőbbnek mindig ezt a dicső, szentségcs célt lássátok é«. lelkesedjetek érte! Örök virulásává ifjúi hűségetekben gyászos múltú, hatalmas, nagy hazátok. Leóm z>c acn a Szinojrujbafl. Lenin es bzialin a kravda szerkőit tősqgében. A promefheusi merészs“0 lángé méje Mindenütt — még Ázsia legsötétebb zugaiban is — száz és százmillió ember látta benne, Iljicsbeni a drága testvérben és barátban, tanító mesterben és védőben, remé- nyeinek tüzes világítótornyát. Lapozzátok át nz idők könyvét; volt. e valaha is, valahol is a történelemben ehhez hasonló! O'yan ember hunyt ej, akihez fogható több nincs s lángelméje halála után is győzhetetlen prometheusi merészséggel hív bennünket a holnap felé. hív, hogy teljesítsük kötelességünket. Mdximßan, Harden (19*4) német hírlapíró A legnagyszerűbb ember Személyesen nem ismertem Lenint, de láttam azt a rend- kivüli hatást, amehjet neve az oroszokra gyakorolt- A legértékesebb tulajdonságok tyy<i- sültek benne: mások iránti emberséges érzület, egyszerűség, szerénység s az, hogy a maga számára soha semmiféle előjogát nem követelt — mindez óriási erkölcsi támaszt jelen» telt műiden orosz, minden kommunista, az egész botsevizmus számára. Fridtjof Nansen (192.4) Lenin művét Sztálin folytatja Lenin alakja olyan gazdag és nagyszerű témákat ad a költőknek, színműíróknak, regényíróknak és kritikusoknak, hogy önkéntelenül is izgalom fogja el az embert. Lenin alakját a legkülönbözőbb művészi formákban lehet fölidézni, mert hisz Lenin az Októberi Forradalom megtestesítője, melyből a jövendő összes forrásai nyílnak. A jövendő pedig biztosítva van, mert Lenin művét folytatja Sztálin, Lenin barátja és tanácsadója, a né- PQk nagy vezére. Harold Heslop (193S dec.) Osstrovszhij: LENIN MEGHALT Jéghideg fuvalattal vonult be a történelembe az J ezerkilencszázhuszonmegyedik esztendő. A január ka. Halmos hótömegeket hozott magárai és vad, haraggal 'szórta szerteszét. A hónap második felében pedig ádáz Hóviharok száguldottak; végig a földe ken. A délnyugati vasútvonalakon a hótömegek eltorla. beoltok a pályatestet. Az emberek elkeseredetten harcoltak |tzz elednek pusztító dühét ellen. A hókot Tógépek fémpropellerei belevágták a pályatesten felhalmozott hó hegyekbe és kemény munkával folcozatosan megtisztították tej útvonalat. A fagyok és hóviharok megrongálták, meg- ezaggatták, letépdesték a csontkeménnyé fagyott táviró- vezetékeket. Tizenkét táviróvonal közül csak három működött: az indoeurópai távíró és két közvetlen vonal. A sepetovkai vasúti állomás távirószobdjában a hó- írom morse-gép kopogott, ketyegett szakadatlanul, folytatta beszédét, amely csak a hozzáértő fülében vált zakatolásból szavakká, értelemmé. A fiatal távirásznőh szolgálatbalépésük első nap- ■zA jótól fogva legfeljebb húsz kilométernyi táviró- iszalagot bonyolították le, míg öregebb kartársuk már a Jiáromszázadik szalagkilométernél tartott. Az öreg, tapasztalt távirász nem úgy betűzgeti a szöveget, mint ők, nem táncolja közben homlokát, hogy az egyes szótagokból fáradságosan kialakítsa a szavakat, mondatokat. Simán, gondolkodás nélkül írja egyik szót a másik után. Es most, 'ebben a pillanatban a következőket hallja a gyakorlott távirász fiile: ,(Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek!“ Mialatt a távirász ezeket a szavakat leírja, azt gon- Botja magúban, hogy bizonyára a hófúvások miatt adnak te körtárératot megint. Kint, az ablakon túl, a viharos izéi vadul kavarrgatta, újra meg újra az ablak üvegéhez csapkodta a hópelyheket. A távirász felkapta fejét, úgy ír érnie tt neki, mintha valaki erősen megkopogtatta volna az táblákat. Pedig csak a hó volt. A távirász szeme akaratlanul is az ablakon egymásba fonódó jégkristályok tovatűnő liindéri világára meredt. Nincs emberi kéz, amely utánozni tudná ezeket a finom metszésű, csodálatos formájú leveleket, virágokat, indákat és szirmokat. A távirász szeme még mindig az ablak csodás jég. világára tapadt. Hátamögött változatlan egyhangú- tággal kopogott tovább a magáraliagyott távirógép. A távirász visszafordult és tenyerén végigcsúsztatta a szalagot, mely közben megtelt a jelek egész garmadával. A készülék a következőket jelentette: január húszon egyed d:én hat óra ötven perckod...“ A távirász villámgyorsan áttette az elolvasott jeleket rendes írásba, aztán eleresztette a szalagot és fejét kezére támasztva, hallgatta tovább:. „Tegnap meghalt Gorkiban ...*•« távirász lassan írja tt szöveget. Életében hányszor vett már fel híreket örömteli és tragikus eseményekről, hányszor tudta meg elsőnek a más emberek baját cs örömét! Már régen felhagyott aszal, hogy beleélje magát a szófukar, szaggatott mondatok értelmébe... egyszerűen felvette, meghallgatta a táviratokat és gépiesen papírra vetette a szavakat, anélkül, hogy a táviratok tartalmán, gondolkodott volna. A/fost is csak annyi történt, hogy valaki meghalt s vaUd.-i -l'A mást értesítettek erről a halálhírről. A távirász már elfelejtette a távirat bevezető szavait: „Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek!“ A készülék tovább kopogott. „V lad i mir II jics“ tette át ia jeleket az öreg távirász. Nyugodtan, kissé fáradtan ült a készülék mellett. Valahol meghalt egy Vladimir IIjics, valaki számára leírja most ezeket a tragikus szavakat, valaki hangosan felzokog majd kétségbeesett fájdalmában — de a távirász számára mindez oly végtelenül távol van, hiszen a dolog öt nem érdekli közelebbről, ő csak kívülálló szemlélője az eseményeknek. A készülék pontokat vonásokat, egyre csak pontokat és vonásokat kopogtat. A távirász füle az ismert hangokból már össze is állította az első betűt. Ez az első betű az ,,1“ volt. Es utána rögtön ott volt a második is, az „E“ betű. Ezután gondosan leírta a következő ,,N“ betűt és közben -még arra is kiterjedt figyelme, hogy a két sor között meghúzza a választóvonalat. Utána nyomban leírta a következő betűt, az „I“-t cs már úgyszólván gépiesen tette hozzá a legutolsó betűt, az ,,N“-et. A készülék most szünetjelt kopogtatott le és a távirász egy másodpere tieedrészéig rámeredt az éppen most leírt szóra: ,(Lenin", A készülék már tovább kopogott, de a távirász gondolatai újra meg újra visszatértek az ismerős névhez, amelyet az imént írt le. Es megint csak rátekintett a leírt szóra: „LENIN“. Hogyant Leninf A távirász szemének lencséje most egyszerre tekintette át, fogta fel as egész távirat összefüggő szövegét. Néhány pillanatig nézte, csak nézte a táviratot. Harminckét éves távirászgyakorlata folyamán most történt meg vele először, hogy nem hitt az általa leírt szavak helyes áttételében. Háromszor is átfutotta a leírt szavakat, de a szöveg mindig csak ugyanaz maradt: „Meghalt Vladimir IIjics Lenin“. Az öreg távirász felugrott, felemelte a táviróssa- lagot és újból rámeredt a jelekre. A két méter hosszú távírószalag megerősítette, amit nem akart elhinni. Halálsápadt arccal fordult a fiatal kartársnók felé, akii: egyszerre csak ezt a rémült kiáltást hallottál:: “•* Lenin megholt! LENINRŐL r ... Ahogyan Lenin forradalmi tevékenységével a 90es évek végén és különösen 1901 után, az „Iszkra“ kiadása után megismerkedteml arra a meggyőződésre Jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin az én sze. memben nem egyszerűen a Párt vezetője volt akkor, hanem a Párt tényleges megteremtője, mert 6 volt az egyedüli, aki Pártunk belső lé. nyegét és halaszthatatlan szükségle teit átértette. Ha Pártunk többi vezetőjével hasonlítottam össze, min dig ügy láttam, hogy Lenin fegy vertársai — Plehanov, Martov, Axelrod és a többiek — egy fejjel ki sebbek nála, hogy Lenin velük ősz szehasonlltva, nem egyszerűen a ve zefők egyike, hanem magasabb tt pusü vezető. Köszá’.i sas) aki a harcban félelmet nem ismer és bátran viszi előre a Pártot az orosz fórra, dalmi mozgalom ki nem kutatott útjain. Ez a benyomás oly mélyen vésődött lelkembe, hogy szükségét éreztem annak, hogy akkoriban emigrációban lévő közeli barátomnak írjak róla és nézetét kikérjem. Kevéssel ntána, mikor már száműzetésben voltam Szibériában —- ez 1903 végén volt — lelkeshangú vá. laszt kaptam barátomtól és egy egyszerű, de mélyenszántó, tartalmas levelet Lenintől, akivel, mint kidé. rült, barátom levélem tartalmát kö. zölte. Lenin levélkéje aránylag nem volt hosszú, de ez a levél Pártunk gyakorlatának merész, félelmet nem ismerő kritikáját nyújtotta és a pártmunka egész tervének nagysze. rfien világos és tömör kifejezését a legközelebbi időszakra. Csak Lenin tudott a legkúszáltabb dolgokról oly egyszerűen és világosan, oly tömören és merészen Imi, hogy min. den mondat nem beszél, hanem lő. Ez az egyszerű és merész levélke még jobban megerősített engem abban, hogy Lenin személyében Pár. tunk kószálj sassal rendelkezik .., MAXIM GORKI3: „Vladimír Iljies Lenin olyan jól ismerte a múlt történetét, hogy képes volt és tudott is a jelenből a jövőbe tekinteni. Ezt nem „a szép Szavak kedvéért“ gondoltam ki, ezt bizonyítja egész munkássága, minden cikke, különösen Október után. A munkások és parasztok októberi győzelmének ki. keriilket'etlenségét «is közelségét már előre látta a londoni gyűlésen. Általában Lenin, ahogy még senki ö előtte, előre meg tudta látni azt, aminek történnie kell. Azért volt képes és azért' tudta ezt megtenni, —- nekem legalábbis úgy tetszik — mert nagy léikének fele a jövőben élt. vaserejü, de hajlékony logikája teljesen konkrét, reális formákban mutatta meg neki a távoli jövőt. Nézetem szerint ezzel is magyarázható csodálatos állhatatossága a valósággal szemben, amely soha nem zavarta meg öt — bármilyen nehéz és bonyolult, volt, — szilárd hite sohasem ingadozott, hitt abban, hogy elérkezik a pillanat, amikor a munkásosztály és a parasztság kell, hogy legyen és lesz is Saját ura az egész világon.“ HENRY BARBUSSE: a ha ia^uoságuval. mozzanatokról (Így például az októberi na póktól) eltekintve, amikor arről volt sző, hogy közvetlen mozgásba kellett hozni a tömegeket, amikor rettegő erőt kellett latbavetni a hatalmas emberáradat irányítására — Lenin csaknem teljesen gesztusok nélkül beszélt. Csupán arra töreke» dett, hogy meggyőzze hallgatóit, hogy saját gondolatait hallgatóinak tudatába is beágyazza. De ezt nvsi külső formákkal, hanem a lényeggel, nem gesztikulálással és szójátékkal, hanem beszéde tartalmának világosságával és súlyával igyekezett elérni. M ANDERSEN NEXÖ: ...A kultúra képviselőinek leg. jobbjai, különösen azok, akik az Októberi Forradalom utáni kor. szakban nőttek fel, Lenin tisztelőjének vallják magukat és fokozatosan az új társadalmi rend tudatos harcosaivá lesznek .. . De még erősebb Lenin hatása az egyszerű munkásra, akinek ehhez nem kell az átnevelés bonyolult fo. lvamatán kereszitiümennie. A régi világ proletariátusa növekvő erejét és aktivitását teljés egészében Tc- nifinek, köszönheti, a nagy .kinyilat. koztatónak és alkotónak, akinek nincs párja a történelemben és Le« nin gyermekének, a Szovjefúnió. nak... Lenin jelentősége a nemzetközi proletármozgalom számára felbe csülhetetlen. Lenin lángesze egyesi» tette magában a tervezőt és a meg. valósítót, új célokat mufat a kultúra képviselőinek; a passzív szemlélet világából a cselekvés, a tettek világába vezeti őket. A proletáriá. tus felszabadító harca új lendülefet kapott. A munkásmozgalmat nem. lehet többé visszafordítani. Lenin életet lehelt azokba az erőkbe, am» lyek az emberiség haladásáért kar. colnak. BERNARD SHAW: — Eoldog vagyok, — mondotta Shaw 1924-ben — hogy hat évvel ezelőtt, amikor az angol sajtó a rá. galmok olyan özönével árasztotta el Lenint, amelyekhez még az 1780-ban George Washington ellen intézett rágalomhadjárat sem fogható, —* boldog vagyok, hogy én akkor üdvözöltem Lenint, mint Európa leg. nagyobb államférfiát, egyik neki megküldött könyvemre Írott ajánlásban ... Nem kételkedem benne, hogy eljön a nap, amikor London, ban George Washington szobra mel. lett fognak Leninnek szobrot állítani. ... Lenin nem volt szónok a szó mindennapi értelmében. Nem szónokolt, hanem egyszerűen beszélgetett HEINRICH MANN Lenin életében az ügy irfnt v&’ő törhetetlen odaadást látjuk, mellyel elkerülhetetlenül együtt jár a kö. jiyörtelenség mindenkivé] szemben, aki ennek az ügynek az útjában áll. Lenin nem kevésbbé szerette az em. bereket, mint az ügyet, amelyért harcolt, ezért volt oly nagy alkotó tevékenységében.
