Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1950-06-25 / 145. szám

Sa érthető *. BgyältaltLb««! sen «zükoégee megsemmisíteni az alapvető nzókinceet, Ha sikeresen használható egész sok történelmi időszak folyamán, nem is beszélve arról, Hogy az évszázadok folyamán felgyűlt alapvető szókincs megsemmisítése, minthogy új alapvető szókincs teremtése rövid idő alatt lehetetlen, a nyelv megbénulására, az emberek; egymásközötti érintkezésének teljes zűrzavarára vezetne.

A nyelv nyelvtani szerkezete még sokkal lassabban változik, mint alapvető szókincse. A korok folyamán kidolgozott és a nyelv vérévé vált nyelvtani szerkezet még lassabban változik, mint az alapvető szókincs. Természetesen, az idők folyamán változásokon megy át, tökéletesedik, megjavítja és pontosabbá teszi szabályait, új szabályokkal gazdagodik, de a nyelvtani szerkezet alapjai igen hosszú idők folyamán megmaradnak, minthogy, amint a történelem mutatja, sikeresen szolgálhatják a társadalmat számos korszak folyamán.

Uymódon a nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse alkotja a nyelv alapját, sajátosságának lényegét.

A történelemi azt mutatja, hogy a nyelv nagyon szilárd és óriási az ellenállóképessóge az erőszakos assznnlációval szemben. Néhány történész, ahelyett, hogy megmagyarázná ezt a jelenséget, beéri a csodálkozással, de a csodálkozásra itt semmi ok sincs. A nyelv szilárdságát nyelvtani szerkezetének és alapvető szókincsének szilárdsága magyarázza. A török asszimilálok évszázadokon át igyekeztek megnyomorítani, szétrombolni és megsemmisíteni a balkáni népek nyelvét. Ez alatt az idő alatt a balkáni nyelvek szókincse komoly változásokon ment keresztül, sok török szót és kifejezést vettek át, voltak „integrációk“ if, „differenciációk“ is, de a balkáni nyelvek elviselték és túlérték mindezt. Miérti Azért, mert ezeknek a nyelveknek a nyelvtani szerkezete és az alapvető szókincse alapjában megmaradt.

Mindebből az következik, hogy a nyelvel, annak szerkezetét nem tekinthetjük egy bizonyos korszak termékének. A nyelv struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse számos korszak terméke.

1 Eel kell tenni, hogy a mai nyelv elemei még az őskorban a rabszolgaság előtt jöttek létre. Ez egyszerű és szegényes szókincsű nyelv volt, de •meg volt a maga nyelvtani szerkezete, igaz, hogy kezdetleges, de mégis nyelvtani szerkezete.

A termelés továbbfejlődése, az osztályok megjelenése, az írás megjelenése, az állam létrejötte, amelynek az igazgatás számára szüksége volt többé-kevésbé szabályozott írásbeliségre, a kereskedelem fejlődése, amelynek méginkább szüksége volt szabályozott levelezésre, a sajtó megjelenése, az irodalom fejlődése, mindez hatalmas változásokat idézett elő a nyelv fejlődésében. Ez alatt a törzsek és népek felaprózódtak és szétváudoroltak, keveredtek és kereszteződtek, de a továbbiak folyamán megjelentek a nemzeti nyelvek és államok, forradalmi változások iftentek végbe, a régi társadalmi rendeket újak váltották fel. Mindez még több változást idézett elő a nyelvben és a fejlődésében.

Mélységes tévedés azonban azt gondolni, hogy a nyelv fejlődése épp úgy folyt le, mint a felépítmény fejlődése: a létező megsemmisítése és az új felépítése útján. Valójában a nyelv fejlődése nem a létező nyelv megsemmisítése és egy új felépítése útján történt, hanem a létező nyelv alapelemeinek kifejlesztése és tökéletesítése útján. Ugyanakkor az átmenet a nyelv egyik minőségéből egy másik minőségbe nem robbanás útján, nem a régi egycsapásra történő megsemmisítése és az új hasonló felépítése útján ment végbe, hanem az új minőségnek, az új nyelvszerkszet eleineiuok fokozatos és hosszas fel- halmozódása útján, a régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján.

Azt mondják, hogy a nyelv szakaszos fejlődésének elmélete marxista elmélet, minthogy elismeri a hirtelen robbanások szükségességét, mint ami feltétele annak, hogy a nyelv a régi minőségből új minőségbe menjen át. Ez természetesen nem helytálló, mert nehéz találni bármit is, ami ebben az elméletben

marxista volna. Be iiogvha a s*® kaszosság elmélete valóban elismeri a hirtelen robbanásokat a nyelv fejlődésének történetében, annál rósz- szabb rcánézve. A marxizmus nem ismer el hirtelen robbanásokat a nyelv fejlődésében, a meglévő nyelv hirtelen halálát és egy új nyelv hirtelen felépülését. Lafarguenak néni volt igaza, amikor hirtelen nyelvi forradalomról beszélt, amely állítólag 1780 ée 1794 között ment végbe Franciaországban. (Lásd Lafargue „A nyelv és a forradalom“ című brosúráját.) Semmiféle nyelvi forradalom, méghozzá hirtelen forradalom nem ment végbe akkoriban Francia- orszégban. Természetesen ezalatt az idő alatt a francia nyelv szókincse új szavakkal és új kifejezésekkel egészült ki, eltűnt bizonyosszámú elavult szó és néhány szó értelme megváltozott — és több nem is történt. De az efféle változások semmiképen sem döntik el a nyelv sorsát. A nyelvben a legfőbb a nyelvtani szerkezet és az alapvető szókészlet A francia nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókészlete azonban nemesei?, hogy nem enyészett el a francia burzsoá forradalom idején, hanem lényeges változások nélkül megmaradt és nemcsak hogy megmaradt, hanem tovább él ma is a modem francia nyelvben. — Arról már nem is beszélek, hogy a meglévő nyelv megsemmisüléséhez és új nemzeti nyelv felépítéséhez („hirtelen nyelvi forradalom“) milyen nevetségesen kevés öt-hat esztendő — ehhez évszázadok kellenek.

A marxizmus azt tartja, hogy a nyelv átmenete a régi minőségből egy új minőségbe nem robbanásszerűen, nem a meglévő nyelv megsemmisülése és új nyelv keletkezése, hanem az új minőség elemeinek fokozatos felhalmozódása útján, kö- vetkezésképen a régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján megy végbe.

Általában azoknak az elvtársaknak a tájékoztatására, akik vonzódnak a robbanásszerű átmenetekhez, meg kell mondani, hogy a régi minőségből egy új minőségbe robban ás útján való átmenet törvénye nemcsak a nyelv fejlődésének történetére nem alkalmazható, hanem ez a törvény nem mindig alkalmazható az alépítmény, vagy a felépítmény körébe vágó más társadalmi jelenségekre sem. Ez a törvény kötelező a társadalomra, amely ellenséges osztályokra oszlik. De egyáltalán nem kötelező arra a társadalomra, amelyben uinesenek ellenséges osztályok. Mi nyolc-tíz esztendő leforgása alatt országunk mezőgazdaságában megvalósítottuk az átmenetet a burzsoá egyéni paraszti rendről a szocialista, kolhozrendre. Ez forradalom volt, amely megsemmisítette a régi burzsoá gazdasági rendet a falun és új szocialista Teudet teremtett. De ez a fordulat nem robbanás útján meut végbe, nem a fennálló liatalom megdöntése és új hatalom felépítése útján, hanem a falu régi burzsoá rendszeréről egy xíjra való fokozatos áttérés útján. Es ezt azért sikerült véghezvinni, mert ez felülről jövő forradalom volt, mert a fordulat a fennálló ''atalom kezdeményezésére ment végbe, a parasztság .japvető tömegeinek támogatásával.

Azt mondják, hogy a nyelvek kereszteződésének a történelemből nagy számban ismert ténye alapot ad arra a feltevésre, hogy a keresztezés alkalmával új nyelv alakul robbanás útján, hirtelen átmenet útján a’régi minőségből ;gy új minőségbe. Ez teljesen helytelen.

A nyelvek kereszteződését nem szabad úgy tekinteni, mint valamely döntő csapás egyszeri aktusát, amely néhány év leforgása alatt meghozza a maga eredményét. A nyelvek kereszteződése hosszantartó folyamat, amely évszázadokon át tart. Ennélfogva itt semmiféle robbanásról sem lehet szó.

Továbbá. Teljesen helytelen lenne azt gondolni, hogy, mondjuk két nyelv kereszteződése útján egy új, harmadik nyelv keletkezik, amely egyik keresztezett nyelvre sem hasonlít és minőségileg különbözik mindegyiktől. A valóságban a kereszteződésnél az egyik nyelv rendszerint győztesként kerül ki, megőrzi nyelvtani szerkezetet, megőrzi alapvető szókészletét és saját fejlődésének belső törvényei szerint fejlődik tovább, ezzel szemben a másik

yelv fokoztosan elveszti minőségét

és fokozatosan elhal.

Következésképen a kereszteződés nem valamely új, harmadik nyelvet eredményez, hanem megőrzi az egyik nyelvet, megőrzi annak nyelvtani szerkezetét és alapvető szókészletét, s lehetővé teszi számára, hogy saját fejlődésének belső törvényei szerint fejlődjék.

Igaz, eközben a győztes nyelv szókészlete bizonyos mértékben gazdagodik a legyőzött nyelv szókészletéből, ez azonban nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erősíti a győztes nyelvet.

így volt ez például az orosz nyelvvel, amellyel történelmi fejlődése során számi nás nép nyelve kereszteződött, s mindig az orosz nyelv került ki győztesen.

Természetesen az orosz nyelv szókincse ennek során "kiegészült más nyelvek szókincse rovására, ez azonban nem gyengítette, sőt ellenkezőleg gazdagította és erősítette az orosz nyelvet.

Ami aa orosz nyelv nemzeti eredetiségét illeti, a legkisebb csorbát sem szenvedfe, mert az orosz nyelv megőrizte nyelvtani szerkezetét és alapvető szókincsét, továbbhaladt és fejlődött saját belső fejlődési törvényei szerint.

Nem lehet kétséges, hogy a ke- rcszteződési elmélef semmi komolyat sem nyújthat a szovjet nyelv- tudománynak. Ha igaz az, hogy a nyelvészet fő feladata a nyelv fejlődése belső törvényeinek tanulmányozása, úgy el kell ismerni, hogy n kereszteződési elmélet nemcsak, hogy nem oldja meg ezt a feladatot,' de még csak fel sem veti — egyszerűen nem veszi észre, vagy nem érti meg.

Kérdés: Helyesen járt-e el a Pravda, amikor szabad vitát nyitott a nyelvészet kérdéseiről? Felelet: „Helyesen járt cl“.

Hogy milyen arányban dőlnek el a nyelvészet kérdései — ez a vifa végén világlik ki. De már most el lehet mondani, hogy a vita nagy haszonnal járt.

A vita mindenekelőtt tisztázta, hogy a nyelvtudományi szervekben — a központban és a köztársaságokban egyaránt -— olyan rendszer uralkodott, amely nem felel meg a tudománynak és a tudomány művelőinek. A szovjet nyelvtudomány állapotának legkisebb kritikáját, sőt még az úgynevezett „új tanítás“ bírálatának legfélénkebb kísérletét is üldözték és oivágták a nyelvtudomány vezető körei. N. J. Marr hagyatékának bírálatáért N. ,T. Marr tanításának legkisebb helytelenítéséért értékes munkatársukat és kutatókat mozdítottak el Hasukból, vagy helyeztek alacsonyabb beosztásba. A nyelvtudomány művelői nem tárgyi ismérv alapján kerültek felelős beosztásba, tanom annak alapján, hogy föltétlenül elismerik-e N. J. Marr tanítását.

Mindönki tudja azt, hogy semmi- télé tudomány sem fejlődhet és érhet el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül. Ezt az általánosan elismert szabályt azonban minden teketória nélkül figyelmen kívül hagyták és lábbal taposták. Kialakult a csalhat. 'lan vezetőknek egy zárt csoportja, amely biztosította magát mindenfajta lehetséges kritikával szemben, s önkónyeskedni és arcát- lankodni kezdett.

Ennek egyik példája az úgynevezett „Bakui tanfolyam“, (előadások, amelyeket N. J. Marr Bakuban tartott). Ezeket maga, a szerző selejtezte ki, ő maga tiltotta meg újabb kiadásukat, azonban a vezetők kasztjának (Mosesanyinov „N. J. Marr tanítványainak“ nevezi ökot) rendelkezésére a sorozatot újra kiadták s minden fenntartás nélkül besorolták a hallgatóknak ajánlott segédkönyvek közé. Ez azt jelenti, hogy a hallgatókat megtévesztették, meri kiselejtezett „tanfolyamot“ adtak nekik teljes értékű segédkönyvként. Ha nem volnék meggyőződve Mesesanyinov elv társ és a nyelvtudomány többi művelőjének becsületességéről, azt mondanám, hogy az ilyen eljárás sunyi, mint kártevés.

Hogyan történhetett ez meg?

Azérf történhetett meg, mert a nyelvtudományban létrejött arak- csejovi rendszer* dédelgeti a felelőtlenséget és buzdítja «z ilyen aljasságot!.

A vila mindenekelőtt azért bizonyult szerfölött hasznosnak, mert fényt derített erre az arakcsejevi rendszerre és szétzúzta azt.

A vita jelentősége azonban ebben még nem merül ki. A vita nemcsak szétzúzta a nyelvtudományban uralkodó régi rendszert, hanem egyúttal rávilágított a felfogásoknak arra a hihetetlen zűrzavarára is a nyelvtudomány legfontosabb kérdéseiben, amely e tu- t'ományág vezető körei között uralkodik. A vita megkezdéséig hallgattak és elhallgatták a nyelvtudomány nem kielégítő állapofát. A vita megkezdése után azonban már íehotetlen volt hallgatni, kénytelenek voltak állást foglalni a sajtó hasábjain. Es mi történt? Kiderült, hogy N. J. Marr tanításában egész sor hézag, hiba, tisztázatlan probléma, kidogozatlan tétel van. Felmerül a kérdés, hogy miért csak a vita megnyitása után beszéltek erről N. J. Marr „tanítványai“ ? Miért nem fordítottak erre korábban gondot? Miért nem beszéltek erről nyíltan és becsületesen idejében amint ez a tudomány művelőihez illik?

N, J. Marr „tanítványai", N. J. Marr „néhány“ hibáját beismerve, úgy látszik azt gondolják, hogy r szovjet nyelvtudományt kizáróla^, N. J. Marr elméletének pontosabb kidolgozása alapján lehet továbbfejleszteni, s N. J. Marr elméletét marxista elméletnek tartják. Ezt niár nem, kíméljenek meg bennünket N. J. Marr „marxizmusától“. N. J. Marr valóban akart és igyekezett marxistává lenni, de nem tudott marxistává válni. A marxizmusnak csak egyszerűsítője és vul- garizálója volt a „proletkultosok“ és a „RAPP“-követők fajtájából.

N. J. Marr azzal, hogy a nyelvet felépítménynek minősítette, helytelen, nem-marxista formát vitt be a nyelvtudományba és tévútra vitte önmagát, tévútra a nyelvtudományt. Lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt egy helytelen formula alapján.

N. J. Marr bevitt a nyelvtudományba egy másik, ugyancsak helytelen és nem marxista formulát, amikor a nyelv „osztályjellegét“ tanította és tévútra vitte önmagát!, tévútra vitte a nyelvtudományt!. Olyan formula alapján, amely hely* Arakcsejev gróf (1769—1834) cári tábornok, akinek neve kíméletlen erőszakos elnyomó módszereivel vált hírhedtté. (Sz N. nzerk.)

leien, amely a népek és a uyutvoK) történetének egész menetével atten- kezik, lehetetlen fejleszteni a mv jet nyelvtudományt.

N. J. Marr a nyelvtudományba í a marxizmussal össze nőm egyeztethető, szerénytélen, pöf fészked 5 fennhéjázó tónust vitt be, amely mindannak puszta és könnyelmű tagadásához vezet, «mi N. J. Marr előtt! volt a nyelvtudományban.1

N. J. Marr nagy hangon „idea- listának“ pellengérezi ki az össze hasonlító történelmi módszert. Pedig ki kell jelenteni, hogy az ösz- szeSasonlító történelmi módszer komoly hiányai ellenére még min-; ■lig jobb, mint N. J. Marr valóban idealista négyelemes analízisé, mert az előbbi munkára, a nyelvék! tanulmányozására ösztönöz, etiéX szemben az utóbbi csak arra ösztönöz, hogy a kemencepadkán heverjünk és kávézaccból jósolgassunk a hírhedt négy elem körén belül maradva.

N. J. Marr minden olyan kisér-, letet, amely a nyelvcsoportok (családok) tanulmányozására irányul, nagy hangon az „ősnyelvi“ elmélet megnyilvánulásának minősít. Pedig nem lehet tagadni, hogy az olyan nemzetek nyelvi rokonsága, mint » szláv nemzetek, nem kétséges, és hogy e nemzetek nyelvi rokonságaink tanulmányozása nagy haszonnal járt volna a nyelvtudományra, a nyelvfejlődés történetének tanul- nányozása terén. Érthető, hogy as , ösnyelv" elméletének ehhez semmi köze.

Mikor N, J. Marrt és különösen, „tanítványait“ hallgatjuk, azt gondolhatnék, hogy N. J. Marrig semmiféle nyelvtudomány nem létezett és hogy a nyelvtudomány N. .T Marr „új tanításának“ megjelenésével kezdődött. Marx es Engels ezen a téren sokkal szoiényebbek: ők azt tartották, hogy az ő dialektikus materializmusuk annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a tudományok, köztük a filozófia, az előző korokban tettek.

Ilyen formán «, vita abban a tekintetben is lendített az ügyön, hogy feltárta a szovjet nyelvtudományban lévő ideológiai fogyatékosságokat

Azt gondolom, hogy minél gyorsabban szabadul meg nyelvtudományunk N. J. Marr hibáitól, annál gyorsabban lehet kivezefni abból az áldatlan helyzetből, amelyben most van.

Az arakcsejevi rendszer megszüntetése a nyelvtudományban, szabadulás N. J. Marr hibáitól, a marxizmus meghonosítása a nyelvtudományban — véleményem szerint ez az az út, «melyen a szovjetJ nyelvfudomúnyt meg lehetne gyó-1 gyítaní.

Mit kap a szovjet munkás a munkabéren kívül?

Ivan Grigorjevics Vjurkov, a moszkvai Sztálin-autógyár lakatosa -munkai) (vén kívül sok más juttatást és kedvezményt is kap.

Vjurkov családja öttagú: három gyermeke van. Felesége is az autógyárban dolgozik, a gyerekek tanulnak.

A múlt évben Vjurkov és felesége ■megkapta az évi szabadságot. A Vjurkov házaspár úgy határozott, hogy egy Moszkva környéki üdiilöotthon- ba utazik. Két ember egyhavi ellátása 1100 rubelba kerül, de Vjv.rko- vék csak Síéi rubelt fizettek:. A különbözeiét a gyári szakszervezeti bizottság téríti meg az állami társadalombiztosítási alapból.

Vjurkovék legkisebb lánya, Valja, óvodába jár. A múlt év nyarán az Óvodások két és fél hónapig egy erdei üdülőhelyen nyaraltak. Ennek a nagyobb részét is az állami társadalombiztosítói fizette, úgyhogy Vjur- kovékra csak SO százalék esett.

A másik lány —- Ljuba — a középiskola második Osztályába járt. Taníttatása ingyenes. Ljuba iskolai oktatásának költsége egy évben meg- haladja a 900 rubelt.

A legidősebb lány Anna, a múlt évben a technikumon tanult. Taníttatására a szovjet állam egy év alatt több mint 4000 rubelt fordított, nőm számítva az állami ösztöndíjat.

A múlt év nyarán Vjurkovné ki4 sebb betegségen esett át. A gyógy-, kezeltetés egyetlen kopekjába sémi került, sót a betegsége -idején táp-\ pénzt kapott. Ennek a segélynek ad összege attól függ, hogy o betegnek mennyi a szolgálati ideje. Aki több mint S éve dolgozik, munkabérének 100 százalékát kapja, ha beteg. y

A szovjet állam gondoskodása a dolgozók életének minden területéit tapasztalható. Vjurkovék például nemrégen szép új házban kaptak lakást. A bér alig teszi ki a család keresetének 3—4 százalékát.

\ Szovjetunióban -minden kás és alkalmazott segélyeket és jut-' tatásokat kap munkabérén kívül-. 1949-ben az állami társadalombiztosítás kiadásai csupán a Sétálván autógyárban osalcnesn 30 millió rá-, beit tettek ki.

Az ingyenes orvosi ellátáson, keil-j vezményes üdülésen kívül a sokg-j/er- mekes és egyedülálló anyák segélyt kapnak. Az ingyenes tanításon kívül ösztöndíjakat osztanak ki. A Szói:-, jetúnió lakossága 1949-ben 110 mü-] liárd rubel értékben kapott juttatásokat és kedvezményeket.

A szovjet nép, minden egye» szovjet család anyagi jóléte folyta-, nosan, szakadatlanul emelkedik. Ez\ a szocialista társadalom fejlődésiI törvénye. A szovjet ember biztosa» tekint a jövőbe.