Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1950-06-25 / 145. szám

1 jryeiv ia,m dtterkezot ass öaesaépi,

nemzeti nyelvből került ki. Követ- kezesképpen a'dialektusok és zsargonok az össznépi nemzeti nyelv elágazásai,- amelyeknek semmifélé nyelvi önállóságok sincs és tengő- désre vannak ítélve. Azt gondolni, hogy a dialektusok és zsargonok önálló. nyelvekké fejlődhetnek, amelyek képesek kiszorítani a nemzett nyelvet és annak helyére lépni, — annyi, mint elveszteni a történelmi perspektívát és letérni a marxizmus álláspontjáról. .

Marxra hivatkoznak, „A szent Max“ című müvéből idéznek, ahol az áll, hogy a burzsoáknak „saját nyelvük van,, hogy ez a nyelv a „burzsoázia, ferméko“., hogy ezt áthatja, a morkantilizmus, az adásvétel szelleme. Egyes olvtársaink ezzel az idézottel akarják bizonyítani, hogy Marx a nyelv „oeztály- jellege“ mellett foglalt állást, hogy tagadta az egységes nemiét! nyelv létezését. Ha ezek az elvtársak tárgyilagosan fogták volna fel feladatúkat, egy másik helyet is idézniük kellett volna, ugyancsak „A szent Max“Tcímü műből, ahol Marx az egységos nemzett nyelv kialakulása útjainak kérdését érintve ar- ról beszél, hogy a dialektusok egységes nemzeti nyelvvé koncentrálódnak a gazdasági " és politikai koflcentrácíé következtében.

Következésképpen Marx elismerte az egységes nemzeti nyelvnek mfnf magnsabbröh'áü ' formának szükségességét". áih'elynek a dialektusok, mint alacsonyabb formák alá vannak rendéivé.

Mit jelenthet ilyen esetben a burzsoá nyelv, amely Marx Szavai szerint ,a burzsoázia terméke“ ? Ugyanolyan nyelvnek tekintetfe-e Marx ezt, miht a külön nyelvi szerkezettől bíró nemzeti nyelvet» Ilyen nyelvűek tokintbétte-e azff Természetesen nem! Marx egyszerűim azt akarta mondani, hogy a burzsoák kalmár szókincsükkel beszennyezték az egységes nemzeti nyelvet, hogy a burzsoáknak megvan a saját kalmár zsargonjuk. Ki tűnik tehát, hogy ezek az elvtársak •elferdítették MftTx ; álláspontját. Mégpedig azért, ferdítettek el, mert Marxot nem marxisták módjára, hanem a dolog lényegébe be nem hatolva, mechanikus módon idézték.

'Hivatkoznak Engelsre, idézik „A munkásosztály helyzetű Angliában“ című könyvéből, hogy „...az angol munkásosztály (az idők, folyamán egészen más néppé lett, mint az angol burzsoázia“, hogy „a munkátok más dialektust beszélnek, más eszméik és képzeteik, más szokásaik és erkölcsi elveik, más vallásuk és pálinkájuk van, mint a burzsoáziának“. Énnek az idézetnek alapján, egyes elvtársak arra, a következtetésre jutnak, hogy Engels ■tagadta az Össznépi, nemzeti nyelv szükségességét, hogy ö — lám — sa nyelv „osztály-jellegének“ álláspontján volt., Igaz ugyan, hogy Engels ' itt nem dyelvről, hanem •dialektusról bőszét, .mivel teljesen tisztában van a zeni, hogy a. dialektus, mint a nemz.cti nyelv ki ágazása, nem léphet a nemzeti nyelv helyébe. Ezeknek .az elvtársaknak azonban úgylátszik . nem nagyon vap ínyükre, hogy nyelv és dialektus .között* különbség van . , , Nyilvánvaló, hogy az idézotet nem, he’vónyídófm hozták fel, mert hiszen Engels itt, nem. ^osztály- nyelvekről“ beszél, hanem főként hsztály-eszmókről, képzetekről,- szokásokról, erkölcsi elvekről, vallásiról, politikáról. Teljesen helyes az, hogy a burzsoák, iltefflleg a proletárok eszméi, képzetei; szokásai, Erkölcsi elvei, vallása, politikája merőben ellentétesek. "De hogy korül Ido a nemzeti nyelv, vagy a nyelv „osztályjellógc“ ? Talán a társadalomban meglévő osztály- nnentőtekr ténye érvül szolgálhat a nyelv „oszfályjellege't mellett vágysz egységos pomzéti nyelv szükségességé ellen» A marxizmus áz;t tanítja,- hogy a nyelv közössége egyike a‘hemketi 'legfontosabb ismérveinek, ugyanakkor azonban jól tudja, hogy a nemzeten belül DSZtályéileiitéték yapnak. tíiísmfl- rih-8 az említeti? élvtársak ezt a Sifirxista tételt» j:'-K •'

HívktkPSjPak íiBÍnpefR ftf 4jnuitatnaK. ama, hogy Lafargue „Nyelv és forradalom“ című cikkében elismeri a nyelv „osztftlyjellc- gét“, hogy állítólag tagadja az össznépi nemzet! nyelv szükségességét. Ez nem igaz. Lafargue valóban beszél „nemesi“ vagy „arisztokratikus“ nyelvről és «. társadalom különféle rétegeinek „zsargonjáról“. Ezek az elvfársak azonban elfelejtik, hogy Lafargue, akit nem érdekelt a nyelv és a Zsargon különbségének kérdése és a dialektusokat hol' „mesterkélt nyelvnek“, hol meg „zsargonnak“ nevezi, határozottan kijelenti brosúrájában, hogy ,/na aristokráciát megkülönböztető mesterkélt nyelv ... abból az Össznépi nyelvből vált ki, amelyen a burzsoák és az iparosok, a város ős a falu beszélt“.

Lafargue tehát elismeri az össznépi nyelv létezését és szükségességét, s ugyanakkor teljesen megérti az „arisztokratikus nyelv“ és a többi dialektus és zsoigon alárendelt jellegét és függését az össznépi nyelvtől.

Kiderül, hogy a Lafarguera tőr tént hivatkozás nem talál célba.

Hivatkoznak arra, hogy Angliában az angol hübérurak egyidőben .századokon át“ francia nyelven beszéltek, míg az angol nép angol nyelven beszélt, hogy ez a körülmény érv a nyelv „osztályjellege“ mellett ős az ösS2népi-nyclv szükségessége ellen. Ez azonban nem érv; liánéin valami anekdóta-félo. Először is francia, nyelven akkoriban' nem valamennyi hübérúr beszélt) hanem a királyi udvarban és a grófságokban élő angpl hübérurak jelentéktelen felső rétege. Másodszor, ők sem hoími „osztálynyel-' ven“ beszéltek, hanem a közönséges, össznépi francia nyelvon. Harmadszor, mint tudjuk, ez a francia nyelvvel folytatott különcködés később nyomtalanul eltűnt és átadta helyét az össznépi angol nyelvnek. Azt gondolják ezek az elvtársak, hogy az angol hübérurak „évszázadokon át“ tolmácsok útján értették meg magukat az angol néppel, hogy nem használták az angol nyelvet, hogy akkoribon nem volt össznépi angol nyelv, hogy abban az időben Angliában a francia nyelv több volt holmi szalonnyelv,, női,, amely csupán az angol arisz-. tokrácia fölső rétegének szűk körében dívott? Hogy lehet ilyen.anek- dúta-jellogü „érvok“ alapján ta-. godni az össznépi nyelv meglétét és Szükségességét f

Az orosz arisztokraták egy időben- a cári udyarban és a szalonokban szintén szórakoztak- a francia nyelvvel. Büszkélkedtek azzal, hogy amikor oroszul beszélnek, francia módra dadognak, hogy csak francia akcentussal tudnak oroszul beszélni. Azt jelenti-e ez, bogy Orosz-, országban abban az időben nem volt össznépi orosz nyelv, hogy az Össznépi nyóíii'ábban az időben fikció volt, az --„osztály nyelvek“ ol- lénben valóság"!: '

: ElVtársáink;. itt legalábbis két hibát követnek el.

Az első hiba abban áll, hogy a nyelvét összekeverik a felépítménnyel. Ab gondolják, hogy ha a felépítmény osztályjellcgú, a nyelv sem lehet össznépi, hanem osztály- jcITegünck kell lennie. De már fe-iitebb megmondtam, hogy a nyelv és a felépítmény kőt különböző fogalom, hogy marxista nem keverheti össze őket.

A második hiba abban rejlik, hogy ezek az elvtársiak a burzsoázia és a prolotariátus érdekeinek ellentétét, éles osztályharcukat a tárasadalom szétesésének, az ellenséges osztályok közötti mindenféle kapcsolat megszakadásának tekintik. ügy vélik, hogy mivel a társadalom szétesett és nincs többé egységes társadalom, csupán osztályok vanpak, nincs szükség az egész társadalom számára egységes nyelvre. nincs szükség nemzeti nyelvre sem. Mipmrad pút, ha a társadalom szétesett és nincs többé össznépi nemzeti nyelv? Megmáividnak az osztályok és „osztálynyelvek“. E? úgy értendő, hogy minden egyes „osztályhyelvnek“ meglesz a saját „osztály-nyolvtana“ — lesz „yrqietir“-nyelvtan, „burzsoá“ nyelvtan. Persze. ilyen nyeivram,* a valóságban nincsenek, ez azonban r.em b&tort'alahítjá el ezeket 'az elv- társakat s , ők hisilk, hogy "ilyen nyelvtanok majd rúégjotennek. '

"Voltak nálunk egyidőben olya'n „marxisták“, akik azt állították, hogy az országunkban az Októberi Kor Hidalom után maradt vasufak buzsoájcllcgüek, hogy hozzánk, marxistákhoz, nem méltó használni őket, hogy fel kell szaggatni őket és új „proletár“-vasutakat kell építeni.. Ezek a „marxisták“ ezért a „froglodita“ (.barlangiaké) csúf- nevet kapták.

Érthető, hogy a társadalomra, a* osztályokra a nyelvre ,vonatkozó ilyen primitív, anarchista nézetnek semmi köze a marxizmushoz. Ez a nézet azonban kétségkívül létezik és még mindig él egyes «1- févelyedett elvtársaink fejében.

Természetesen nem igaz az, hogy r.t éles -osztályharc folytán a társadalom szétesett olyan osztályokra, amelyek nincsenek többé gan- duságilag egybekapcsolva egymással egy társadalomban. Ellenkezőleg. Amíg a kapitalizmus létezik, a burzsoát és a proletárt a gazdasági élet minden szála egymáshoz kapcsolja, mint az egységes kapitalista társadalom részeit. A bur- zsoák nem élhetnek és nem gazdagodhatnak,. ha nem állanak rendelkezésükre, bérmunkások, a proletárok nem élhetnek, ha nem vállalunk béimunkát a kapitalistáknál. A InrZsoák és a, proletárok közti mindennemű, gazdasági kapcsolat mtgszűnése piindcnnemü- termelés megszűnését jelenti,, - mindennemű termelés megszűnése viszont a tár- -snd.ilntnnnk, mágukpak az osztályoknak pusztulására vezet. Érthető, hogy egyetlen osztály sem t karja megsemmisítésnek kitépni magút. Éppen, ezért bármily éles is az osztályharc, nem vezethet a társadalom szétesésére. Oldván a marxizmus ködöseiben Való tudatlanság és a nyelv természetének teljes megnemértése sugalmazhatta egyes e, társainknak a íáfsadalöm zétesi. síiül, az „osztály“-nyelvök. :ol, m „osztály“ nyelvtanokról szóló mi séf. '

HiVátköznak továbbá Léfniiire és arra emlékeztetnek: Leniií elismerte, hogy a kapitalizmusban. két kultúra 1 ft te zik ■— bufZSöá és proletár kultúra ---, 'hdgy a nemzeti ■ kultúra jelszava a kapitalizmusban nacionalista' jelszó, j Mindez igaz és Leninnek ebben teljesen igaza vám Mi köze azonban ehhez a nyelv, „osztályjéllegének“? Amikor etek az elvtársak Leninnek azokra a szavaira hivatkozunk, amolyek szerint a kapitalizmusban kőt kultúra létezik, nyilvánvalóan azt akarják sugalmazni az olvasónak, hogy a két kultúra — -a burzspá és a proletár kultúra —• megléte a társadalomban azt, jelenti, hogy nyelvnek is kettőnek kell len- uie, minthogyha nyelv kapcsolatban áll a kultúrával, —- következésképpen Lenin tagadja az, egységes nom- zeti nyelv szükségességét, következésképpen Lenin az „osztálynyelveik“ mellett van. Ezeknek az elvtársaknak hibája abban áll, hogy á nyelvét azonosítják és összekeverik a kultúrával. Márpedig a kultúra és a nyelv — két különböző dolog. A kultúra lohet burzsoá és szocialista kultúra, ezzel szemben a nyelv, mint az érintkezés eszköze, mindig össznépi nyelv és a burzsoá kultúrát is, a- szocialista’ kultúrát is szolgálhatja. Vájjon nem tény-e, hogy az orósz, az ukrán, vagy az üzbég nyelv épp olyan jól szol-" gólja most a szocialista kultúrát,, mint az Októberi Forradalom előtt a burZsoá kultúrát szolgálta» Ezek az elvtársak tehát mélységesen tévednek, amikor, azt állítják, hogy a két különböző . kultúra, léte két kü-, lönböző nyelv kialakulására és az egységes nyelv -. szükségességének tagadására vezet.

Két kultúráról, beszélve, Lenip éppen abból a tételből indult Jd, hogy, a ket kultúra létezése npni vezethet az egységes nyelv tagadásához és két nyelv képződéséhez, hogy, p nyelvnek egységesnek" kell lennie. Amikor ,a bumliatiUc azzal kezdték vádolni Lenint, liogy tagadja a n mzeti nyelv szükségességét . és á kultúrát „ném,- zctnélkülitiek“ fogja fgl, Lenin —•". mint tudjuk — élesebi tiltakozott ez ellen’ és kijelentette, hogy a burzsoá

mm ura elien narcol es iipm a nemzeti nyelv ellen, amelynek szükségességét vitathatlannak tartja, Furoea, hogy - néhány elvtársunk a bundisták nyomdokába lép. . . .._ i

Ami az egységes nyelvet illeti, amelynek szükségességét Lenin . állítólag tagad-jaj meg kellnne hallgatni Lenin következő szavait: „Az emberi nyelv az érintkezés legfontosabb eszköze. A nyelv egysége és akadálytalan fejlődése egyik legfontosabb feltétele a modern, kapitalizmusnak megfelelő valóban szabad és széleskörű kereskedelmi forgalomnak és a lakosság. egyes osztályok szerinti szabad 6s széleskörű csoportosulásának“,

Kiderül, hogy a tisztelt elvtársak eltorzították Lonin nézetét

Végül, Sztálinra hivatkozva, idézetét hoznak Sztálintól, amely szőrűit ,a burzsoázia és a nacionalista pártjai tobak és maradnak obben az időszakban az ilyen nemzetek vezotő ereje“. Ez teljesen helyes. A burzsoázia és nacionalista pártjai vezetik valóban a burzsoá kultúrát épp úgy, mint ahogy a proletáriátus ős nemzetközi pártja vezeti a proletár kultúrát. De mi keresnivalója van itt a nyelv „osztályjellegének“ » Vájjon ezek az elvtársak nem tudják, hogy a nemzeti nyelv a nemzeti kultúra formája, hogy a nemzeti nyelv a burzsoá kultúrát ja, a szocialista kultúrát is szolgálhatja! Vájjon elvtársaihknak nincs tudomásuk a marxistáknak arról az ismert meghatározásáról, amely szerint a mai oroez, ukrán, bjelorussz és más kultúrák tartalmukat tekintve szocialista, formájukra, vagyis nyelvükre nézve nemzeti kultúrák? Egyetőrte-. nek-e ezzel a marxista, meghatározással»

Elvtársaink hibája itt az, hogy nem látják a különbséget a kultúra és a nyelv között és nem értik, hogy a kultúra, tartalmát tekintve, változik a társadalom fejlődésének minden új szakaszával, míg a nyelv marad, s egyenlően szolgálja mind az új kultúrát, mind a régit.

így tehát!

a) a .nyelv mint. az érintkezés eszköze, mindig egységes volt és marad a társadalom számára és közös a társadalom tagjai számára;

b) a dialektusok és zsargonok létezése nem tagadja, Jianem megerősíti az össznépi , nyelv létét, amelynek elágazásai,, a amelynek alá vannak rendelve;

■ e) a nyelv „osztályjeHegérsk“ formulája oibáj nem marxista formula.

Kérdés: Melyek a nyelv jellemző iamertetőjeleif

Felelet: A nyelv a társadalmi lét

mindig működő társadalmi jelenségeinek sorába tartozik. A társadalom keletkezésével és fejlődésével keletkezik és fejlődik. Elhal a társadalom elhalásával együtt. A társadalmon kívül nincs nyelv.

Ezért a nyelvet és fejlődési törvényeit csak abban az esetben lehet megérteni, ha szoros kapcsolatban tanulmányozzák a társadalom történetével — annak á népnek a történetével, amelyé a tanulmányozott nyelv és amely ennek a nyelvnek alkotója és hordozója.

A nyelv szerszám, eszköz, melynek segítségével az emberek érintkeznek egymással, kieBerólik gondolataikat és kölcsönösen megjrtik egymást. A nyelv,, minthogy közvetlen kapcsolatban áll a gondolkodássá^ regisztrálja és szavakban, szavakból összetett mondatokban lerögzíti a gondolkodás munkájá- i:ok eredményéit, az ember megismerő tevékenységének vívmányait és így lehetővé teszi a gondolatcse- íőt az emberi társadalomban.

A gondolatok kicserélése állandó és létfontosságú szükséglet, minthogy nélküle lehetetlenség az emberek együttes tevékenységét megszervezni a természet erői olleni harcban, a szükséges anyagi javak megferemtéséért vívott harcban, lehetetlen sikereket elérni a társadalom termelő tevékenységében — következésképpen lohe teljen magának a társadalmi termelésnek a lé- tozése. Ebből következik, hogy olyan nyelv nélkül, mely érthető a társadalom számúra és közös annak tagjai számára, a társadalom megszűnik termelni, szétesik és megszűnik, -mint- túisadalom létezni. Ebben áz értelériibon' a nyelv, az érintkezés eszköze, ejgyúttal a társaijaioru narcanalc es fejlődésén«»» is eszköze. ,.

'Amint" ismótotős, á áyöív valamennyi' szava együttvéve' alkotja a nyelv úgynevezett szótári szókészletét. A nyelv szófári szóké.sz- tetéoen a legfőbb — úz alapvető szókincs, ahová mint annak magva, minden gyökérsző is tartozik. Á nyelv alápvető szókincse jóval kevésbbé bő, mint a nyelv szótári szókészlete, azonban igen sokáig él, évszázadokon át és a nyelv számára új szavak képzéséhez alapöt. ád. A szótári szókészlet a nyelv állapotának képét tükiözii minél: gazdagabb és sokoldalúbb a szótári készlet, annál gazdagabb és fejlettebb a nyelv.

A szótári szókészlet azonban, egymagában véve, még aeip jelenti a nyelvet -— hanem mindenekelőtt, a nyeiv épitőaDyaga. Minthogy az építőanyagok az építésnél nem je* lontik áz épülfefet,. jóilöhdt, nélkü“l lök lehetetlen az épületet felépíteni, hasonlóképpen-a nyelv szótári szókészlete sem jelenti magát nyelvet, jóllehet nélküle semmiféle nyelv sem gondolható 'él. A nyelv' szótári szókészlete azőnbkn igen nagy jelentőségre tesz szert, ami*' kor azt a nyélv grammatikája fel* használja, vagyis a nyelvtan, amely;' meghatározza a szavak 'ragozásának, a szófüzSáhck szabályait és így a nyelvnek rendszeres és értelmes jelleget ad. A nyelvtani i (alakfán és mohdnftan) ' s szavak ragozása és a sZőfüZéS szabályainak gyűjteménye. Köve'tkezéskép- pen a nyélv'a nyelvtan segítségével kap lehetőséget arra, hogy az, emberi "gondolatokat" afliypgi nyelvi burokba öltöztessél A nyelvtan megkülönböztető vonása abban áll, hogy megadja a szavak ragozásának szabályait, nem * ikonkrét szavakat, hanem a szavakat 'általában,, bármilyen, konkrétság- nóL ,kül; megadja a mondatszerkesztés szabályait, amikor is nem,, valamely konkrét mondatot tart azesn előtt, például egy konkrét alanyt, egy konkrét állítmányt, stb;, hanem általában bármilyen mondatot, függetlenül ennek vagy annak a mondatnak konkrét formájától. Következésképen a nyelvtan azzal, , hogy elvo- natkoZik- áz' egyestői ős konkréttől, mind a szavakban, mind a mondatokban — az általánost ragadja meg, ami a szavak ragozásának és a monűatfűzósnok alapját képezi í* ebből nyelvtani szabályokat, nyelvtani törvényeket szerkoezt. A nyelvtan az emberi gondolkozás hosszú elvonatkoztató munkájának eredmé- nye, a gondolkodás hatalmas siko reinek jele.

Ebben a tekintetben » nyelvtan a mértanra emlékeztet, amely törvényeit a konkrét tárgyaktól elvonatkoztatva adja meg, a tárgy a Mil- mint konkrétság nélküli testeket tekinti, a a köztük lévő viszonyúkat nem mint bizonyos konkrét tárgyak közti köiikrét viszonyokat határozza meg, hanem mint minden konkrét-- ság nélküli testek viszonyait álta áian Eltérőd} a felépítménytől, amely a termeléssel nem közvetlenül, hanem a gazdaság közvetítésé vei függ össze, a nyelv közvetlenül az ember termelő tevékenységével van kapcsolatban épp úgy, mint bármely más tevékenységével; munkájának kivétel nélkül minden szférájában. Ezért a nyelv szókincse, mint amely a legérzékenyebb a változások iránt, majdnem szakadatlanul a változás állapotában van. Ugyanakkor a nyelvnek a felépítménytől eltérően neon kell megvárnia az alépítmény megszűnte tését. Változásokat visz bo a ezó-: kincsébe az alépítmény , fölszámolása előtt és függetlenül az alépítmény állapotától.

De a nyelv szókészlete nett úgy

változik, mint a felépítmény, nem a réigi kiküszöbölése és az új felépí . lése útján, hanem a létező szókincs új szavakkal való kiegészítőé« útján, amelyek a társadalmi rend változásaival, a termelés fejlődésével, a kultúra, a tudomány, stb. "fejlődésével kaposplatban keletkeztek,, amikoi is apnak ellenére,, hogy a nyelv Szókincséből rendesen bizonyos számú elavult szó eltűnik, a szókészlet sokkal több új szóval egészül ki. Ama az alapvető szókincset, illeti, ez alapjában megmarad és használják tovább, mint a nyelv síékineeónog ......."

i.v-t - n