Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1950-06-11 / 133. szám

A Miskolci Állami Nemzeti Színház évi mérlege Rákosi elvtára figyelmeztető sza­va az, ideológiai frontunkon tátongó résekről, tömörítetté, friss lendü­letű harcra ösztönözte a Párt, a munkásosztály, népi demokráciánk erőit a kultúra meghódítására, A rothadt, burzsoá ideológia behatolá­sához még egy esztendővel ezelőtt is olyan hadállásokkal rendelkezett a reakció, mint a vidéki színházak. Elég visszagondolnunk a rosszem­lékű Földesy-éra istolsó évére, a kapitalista késen levó miskolci szín­ház teljes lezüllésére, bomlasztó ha­tására, a súlyos politikai károkra, amelyeket okozott, hogy értékelni tudjuk a mélyreható fordulatot, amely Rákosi elvtárs figyelmezte­tése nyomán a vidéki színházak ál­lamosításával bekövetkezett, 4 Párt irányításával, a Párt se­gítségével új színház született, amely úgy különbözik a régitől, ■mint a mi szocializmust építő, te­remteí, életünk a régitől. Vj kulturá­lis intézménnyel gazdagodtunk, amely Nagy-Miskolc s a megye dol­gozóinok számára: fegyver az osz­tályharcban, segítő az épltőmunká- bpn, erősség a békéért folyó küzde­lemben. Ez a színház „feltárja s hozzáférhetővé teszi a dolgozók szá­mára a művészet összes kincseit, amelyek munkájuk kizsákmányolása révén keletkeztek, amelyek ezidáig a kizsákmányolók rendelkezésére ál­lottak“. Vj nézőtér és -áj színpad keletkezett. Diósgyőrvasgyár, űzd, a bányák, a borsodi gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetke­zeti csoportok, községek dolgozói vették birtokukba a nézőteret. Több, mint 7 ezer állandó bérletei je­lentkezett a hívó szóra, egy-egy da­rabnak 14—15 ezer látogatója volt. Az új közönség igényei, a való­ság megismerése utáni vágya, ma­gas művészi értéke, fogékonysága az igazság és a szép iránt kötele­zően kijelölte a színház politikai ét művészi munkáját. d színház minden dolgozója be­csületesen, odaadó on teljesítette kö­telességét, a színház műsorpolitikája egészében új úton haladt, a gondo­san előkészített •magasszínvonalú előadások előrevitték kulturális éle­tünk fejlődését, — Nagymiskolc s a megye dolgozói megszerették, •magúkénak érzik a színházat. Ezrek és ezrek merítettek belőle erőt a feladatok megoldásához, ismerték meg harcunk távlatait és vértezték fel magukat a szocialista kultúra fegyverével. s A Miskolci Állami Színház jelen­tős eredményeit «^sorban annak köszönheti, hogy munkája közép­pontjába az élenjáró szovjet kultúra színpadi remekműveinek megismertetését állította. Révai elv­társ írta: „Arra van szükség, hogy folyamatosan ismerkedjünk ezzel a kultúrával, hogy lehetővé tegyük szerves és állandó hatását a mi szü­lető új kultúránkra.“ A miskolci színház érdeme, hogy a Moszkvai jellemtől a Szabad szélig sokolda­lúan mutatta be a diadalmas szov­jet színházi kultúra sokszínű, gaz­dag kincsestárát. Különösen tanul­ságos volt az olyan darabok bemu­tatása, mint a Dohányon vett kapi­tány, Filmcsillag, Szabad szél, ame­lyek szemléltették, hogyan lehet friss tartalommal megtölteni a leg­régibb ezerszer felhasznált kerete­ket is, hogyan lehet a szokványossá vélt műfaji hagyományokat idősze­rű mondanivalók szolgálatába állí­tani. Megismerhettük annak a szín­művészeinek eszmei; politikai és művészi értékeit, amelyet a nagy Bolsevik Párt útmutatásai irányita- oak, amely hűséges utitársa, segítő­je a szovjet népnek a kommuniz­musért vívott hősi küzdelemben. Fontos feladatának tekintette a jsinháp az új magyar drámai al­kotások bemutatását. A? új magyar dráma kibontakozását a színház cte 'tréretes kezdeményezésekkel is elő­segítette. Vállalkozott több mü, mint Barabás Tibor: Magyar jako­binusok e. történelmi színmüvének, Mikszáth: A Noszty fiú esete.,, a. müve új színpadi változatának öfiSütStíMr»; Ij»e» a tám, egyéb feladatok rovására a kelleténél töb­bet is teljesített. • Mi jellemezte a miskolci színház ■művészi munkáját t Kétségtelenül: meg nem alkuvó, szívós, áldozatos törekvés, kemény küzdelem as új megragadására, a szociálist a-realista színjátszás kiformálására. Az egy­mással szemben álló frontokat vilá­gosan felrajzoló, a haladás, a béke ügye mellett határozottan állást foglaló, pártos szellemű, osztályhar­cos, a szocialista építés céljait tu­datosan szolgáló színjátszás felé tört minden előadás. Elsősorban a biztoskezű politikai és művészi ve­zetésnek köszönhető, hogy ez a tö­rekvés komoly eredményekkel is járt. A sikerért meg kellett küzdeni az ízlésbeli eltévelyedéssel szemben, amit a múlt színjátszás hagyott ránk gyászos örökségül, új alapokra kellett átállítani a színészek mun­kájút, akiknek jelentékeny része el­fásult, elsematizálódctt a régi vi­déki színjátszás elképesztő sivársá­gában, kizsákmány oltságáb an. A Párt, a munkásosztály hathatós segítségének eredményeként a szí­nészek hetekig készülhettek, alapo­san elmélyülhettek egy-egy szerepbe, megismerkedhettek a darab legben­sőbb mondanivalójával. Kibontakoz­tathatták tehetségüket, értékesíthet­ték tudásukat, felkészültségüket, le­hetőségük nyílott a magasrendú kol­lektív színjátszás kialakítására. Az eddigi taposómalom, idegtépő kény­szer helyett öröm és alkotás lett számukra is a munka. Nemcsak a közönség, a színészek is magukénak érezhetik végre a színházat. A ré­gire gondolva elmondhatják Szta- r.iszlavszkival: „Micsoda kínszenve­dés színésznek lenni!“ Es az újra tekintve vele kiálthatják: „Micsoda gyönyörűség a művészet és az al­kotás!“ Mélyreható átalakuláson ment végbe színházunk belső életében is, amelytől elválaszt hatatlan a szín­ház munkájának politilcai tartalma, művészi színvonala. Az üzemi párt- szervezet irányításával pártnapokon, szemináriumokon, Sstaniszlavszki- körökön, társadalmi tevékenységben ismerkedtek meg mindjobban a színház dolgozói hivatásuk nagysá­gával, szépségével, felelősségteljes föladataikkal. A színházi együttest — rendezőket, színészeket, a tech­nikai dolgozókat — áthatotta az a tudat, hogy a kultúra meghódítá­sáért folyó harc katonái, a Párt vezette kultúr forradalom harcosai, a néppel, a népnek, a népért munkál­kodnak. • Milyen hiányosságok mutatkoztak a Miskolci Állami Színház munká­jában t ~ ‘ * Nem fordított elég gondot a ha­ladást clőrelenditő, forradalmi szel­lemű, szinpadi hagyományok, az orosz, magyar és egyéb klasszikusok megismertetésére, annak az örökség­nek tudatosítására, amelynek ápo­lása, gondozása, továbbfejlesztése — Lenin tanítása szerint — a prole­tariátus feladata. Hiányoltuk a Gorkij-darabokat, amelyek a legéle­sebben világítják be a halódó, rot­hadó kapitalizmus ée a feltörő dia- dabnas szocializmus határmesgyéjét. Nem tudta betölteni a színház azt a hivatását, amely dolgozó és ta­nuló ifjúságunk nevelésében reá hárul. Az ifjúsági előadások jobbá­ra a rendes műsor darabjaiból ke- jűltok ki ée sem igazodtak az ifjú­ság nevelésének, tanításának sajá­tos szempontjaihoz. A dolgozók ér­deklődése a zenés-műfajok, különö­sen az operák iránt nőtt. Ezt az érdeklődést a Gördülő Opera gyér­számú előadása nem elégíthette ki. Dicséret illeti a miskolci társulatot, hogy saját erőivel színpadra vitte Donizetti: Szerelmi bájital c. dal­művét. A gyakoribb, rendszeresebb operaelőadások kérdése megoldásra vár. A színház értékes kezdeménye­zése volt az irodalmi matinék elin­dítása, amelyek célja a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kultúrájának megismertetése. Kár, hogy az értékes terv kivitelezése egy előadás után félbeszakadt. A Tájszínház sikeres működésével értékes kapcsolatokat épített ki a bányák és falvak dolgozóival. Ke­vésbé mondhatjuk ezt el az üze­mekkel kapcsolatosan. A színháznak nagyobb támogatást kellett volna nyújtania az üzemi kultúrcsopor- toknak. Szorosabb kapcsolatokat kellett volna kiépítenie elsősorban Diósgyőrvasgyár, Ózd kultúr-munká- saivaL Ezekből a kapcsolatokból a színház igen sokat nyerhet. Általá­ban: bizonyos befeléfordulás volt tapasztalható a miskolci színháznál. A serény tanulás, képzés olykor háttérbeszorította a tömegekkel való széles kapcsolatok kiépítését. A be- feléfordulás a sikereken való fel­buzdulást eredményezte, ami a kriti­kára való helytelen reagálásban je­lentkezett Bár volt rá törekvés — bírálati láda elhelyezése a színház előcsarnokában, kritikai pályázat lényegében a színház nem fordított gondot a kritikai közvélemény ki­alakítására. Nem teremtette meg szervezeti feltételeit annak, hogy a dolgozók, az új nézők elmondhassák véleményüket a színház munkájáról, rendszeresen közölhessék észrevéte­leiket, bírálatukat. » Pártunk területi lapja, az Eszak- magyarország figyelemmel és fele­lősségérzettel kísérte a színház mű­ködését, mint kibontakozó kultúr- forradalmunk egyik jelentős erőd­jét, A Imi túra meghódításáért ví­vott hare egy-egy győzelmeként az öröm szavaival üdvözöltük a sikeres előadásokat. Birálalainkat mindig a közös nagy ügy szolgálata, az építő szándék vezette. Ez a szándék érvé­nyesült a hiányosságok, a hibák feltárásinál íj. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a megvalósítás nem minden esetben fedte a szándé­kot. A hibákra való rámultatás oly­kor öncélúvá vált. Nem vette figye­lembe, hogy új szocialista színhá­zunk hibáival szemben helytelen olyan éles álláspontra helyezkedni, mint ahogy azt tettük a régifajta burzsoá színjátszás romboló hibái­val szemben. Vj színházunk fejlődé­sinek elősegítéséhez több megértésre van szükség. A színházi bírálatok nem voltai: mentesek az eredeties- kédésre, az érdekes megállapítások öncélú csillogtatására irányuló tö­rekvéstől. Ez a hajlam csúsztatta félre olykor a tollat a hibáic feltá­rásánál, A miskolci Állami Nemzeti Szín­ház egyévi mérlege: Pártunk, népi demokráciánk újabb ideológiai, po­litikai, kulturális győzelmét jelenti. Az eredmények továbbfejlesztésével, a hiányosságok kiküszöbölésével a megnagyobbodott megye dolgozói­nak színháza még sikeresebben fog­ja szolgálni a szocializmus épité- sét? SÁRKÖZI ANDOR, A MSNSss felhívása a dolgozó parasBÍfiatalohhos A MINSz elnöksége felhívást in­tézett a dolgozó parasatfiatalokhoz az aratás, a cséplée, a terménybe- gyűjtés feladataival kapcsolatba». Ebbe» meghatározza az Ifjúsági Szövetség falusi szervezeteinek .fel­adatait. Felhívja a dolgozó paraszt- fiatalokat, járjanak az élen, hogy szüleik földjén és a saját földjü­kön az aratási munkákat idejében elvégezzék, Tegyék ünnepélyessé az e!«í) gabcaftsíáiljtást. Felhívja a termelési őrszemeket, hogy ezekbe» a hetekben az eddiginél is nagyobb éberséggel járják a határt és aka­dályozzák meg, hogy az ellenség a gabonában kárt tehessen. „Az ara­tás, a csépié», a tprménybegyüjtés feladatainak végrehajtásában való részvétel az első megbízás, ameiyet a Párt ad új forradalmi szerveze­tünknek, a Dolgozó Ifjúság Szövet­ségének“ —- ígPRdja a felhívás; f ' ..... " \ *BARÁT ENDRE: FELKELT A NAP,.. ügy áll a vár, akár c múlt avult kíséitete, Torz árnyékát éjfélidőn vájjon megmérted-et Figyelted, mint borzonganak a lodrogparti fák S dohos ködöt úsítnali a setét kazamaták... Az udvaron, hol működött a deres és a bot. Denevér száll az éjben és öreg bagoly huhog ... 1 A De. hajnalon rigó repül a régi vár körül, Száz hangos és vidám veréb a törésekbe ül A bástyák dohos sarkait rőt napfény önti el S amott a tölgyfán hangosan egy gólya kelepet Es lent a földeken, hol a jobbágy ekéje járt, — Most traktorzúgás veri fel az ébredő határt Friss szél vagdossa szerteszét a várfalról a port, Fellcclt a Nap, — munkába állt egy termelőcsoport!... • Fenti verset az Eszakmagyarorezág olvasóinak küldte a kiváló költő és író, akinek Táncsicsról szóló drámáját, mint emlékezetes, leg- először Diósgyőrvasgyár munkásszía játszói mutatták be, V-............. ........................................... J Az Állami Bábszínház vendégjátéka aVasgyárban, Diósgyőrött, Perecesen és Miskolcon Három előadást kitöltő műsorral indult el a budapesti Állami Báb­színház északmagyarországi kőr­útjára, hogy megmutassa a dolgo­zók aprajának-nagyjának,' hová fejlődött a Szovjctúnió kiváló báb­játékosainak tapasztalatai alapján a magyar bábművészet. Diósgyör- vasgyárban, Diósgyőrött és Perece­sen, majd a Miskolci Nemzeti Szín­házban tartott a Bábszínház 3—S előadást, amelyek során a „Piroska és a farkas“ mesejátékot, a „Ta­vaszi mesék“ műsorba foglalt két mesedarabot, „Aladdin és a csoda­lámpa“ cimü háromfelvonásos me­sejátékét mutatta, be. Mindjárt bevezetőben meg kell állapítanunk, hogy az előadásokra a közönségszérvezés a Vasgyárban,, Diósgyőrött és Perecesen jól funk­cionált, ugyanakkor azonban Mis­kolcon a szervezés mondhatnék — teljesen csődöt mondott. Ebben hibásak azok, akik az előadások megszervezését elvállalták, ugyan­akkor azonban semmit sem tettok a megfejelő számú közönség bizto­sítására. A Bábszínház kjválő művészei feltétlenül megérdemelték azt a nagy érdeklődést, amit az első elő­adások közönsége tanúsított. Meg­érdemelték a minduntalan feltörő tapsot, tetszésnyilvánítást mind a díszletekért, mind a művészi és ki­fejező, ötletes bábukért, a bábuk és mozgatóik játékösszhangjáért. Megállapíthatjuk, hogy az Állami Bábszínház színjátszói, bábkészítő művészei, díszlettervezői sokat ta­nultak az élenjáró szovjet bábmű­vészet mestereitől és dicséretükre válik, hogy amit tanultak, azt nem szolgai leutánzás formájában hasz­nosították, hanem me-gtermékenyí- tőleg hatott művészi önállóságukra. A művészi tapasztalatcserének, ter­mészetesen, az a helyes értelme­zése, hogy ne vessük ki a magun­kéból azt, ami jó, hanem hibáinkat igyekezzünk a jó tapasztalatok ré­vén kiküszöbölni. Ezt tették az Állami Bábszínház művészei, akik a báh és hang, a hang ős mozgás, a játék és a díszletek összehango­lását tökéletesítették és így ígvo- köznek megközelíteni a bábjátszás, térén a szocialista-realista művé» szét követelményeit. Ha összehasonlítjuk az „Aladdin és a csodalámpa“ című mesejáték­nak azt a felfogását és kiviteliig amit Obrazcovék bábtársulatától és az Állami Bábszínház művészeitől láttunk, jelentékeny oltérést ta­pasztalunk a két felfogás között, ez az eltérés azonban nem lényeg­beli, tartalmi elt’érés. Az eltérés a bábuk formájában, életszerű mozgásából, a hatáseszközök gaz­dagságában van a szovjet báb­játékosok javára. Viszont a mi bábjátékosaink gazdag .ötletesség- gél pótolják a pazarabb kiállítást. A tökéletes kifejező mozgást, amit; a pálcikákkal mozgatott szovjet bábuknál láttunk, nem pótolhatja a kézzel való mozgatás, mégis számtalan apró, kedves mozdulat ragadja magával a nézőt, A dísz­letek egyszerűségük melleit is ma­gas művészi színvonalon állnak, A dzsint Obrazcovék remek fény-' játékkal elevenítették meg, a mi bábjátékosaink stílusos jelmezü éíö nőt állítottak be a dzsin szerepébe. Az Állami Bábszínház előadásai igen jó álltaimat nyújtanak am, hogy a nagymiskolci és környéki bábosoportek és mindazok a köl­tiúrszervek, amelyek babesoport szérvezésével foglalkoznak, gazdag tanulságokat merítsenek a Báli- színház előadásaiból. Kívánatos tehát, hogy ma, vasárnap, ragad­ják meg még a lehetőséget a Báb­színház két előadásának megtekin­tésére. Az Állami Bábszínhá» ugyanis eredeti tervétől eltérőén ma, vasárnap még kőt előadást tart a Miskolci Nemzeti Színház­ban. Ot órai kezdettel a ,^Piroska és a, farkas“, 7 órai kezdettel azi „Aladdin és a esodajámpa“ cimü. mesejátékokat adják elő. A mai napra tervezett ózdi vendégszerep­lés a labdarúgőmérközós miatt ein marad, (hb)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom