Észak-Magyarország, 1950. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1950-05-21 / 117. szám

A% elmélet napi kérdései ★ MI A PACIFIZMUS ? A háborús veszély növekedése elengedhetetlen feladatunkká teszi, hogy felvegyük a harcot az impe­rialista háborús uszítok ideológiai fegyvereivel szemben. A Tájékoz­tató Iroda múlt év novemberében Magyarországon tartott ülése a kommunista, és munkáspártok kö­zépponti feladatává tűzte kj a béke védelmét és a háborús gyuj. togatók ellen} harcot. A Tájékoz­tató Iroda határozata megáílapL tóttá: „Most az a feladat, hogy hlég jobban fokozzuk a népek éberségét a háborús gyújtogatok kai’szemben, szervezzük és tómö- rífsük a széles néptömegeket a bé_ ke ügyének cselekvő védelmére, a népek alapvető érdekeiért, életü­kért, szabadságukért.“ A népek éberségének a fokozása megköve­teli, hogy leszámoljunk az imperia­lizmus csatlósainak egyik legve­szedelmesebb ideológiai eszközé­vé], a pacifizmussal A háborúról és békéről mjnden időszakban a béke megőrzésén fáradozott, ugyanak- 1 kor azonban élesen szembená'ljt a pacifizmus mindenfajta megnyilat­kozásával. Sztálin elvtárs a Szovj jetunió békepolitikáját így hatá­rozta meg: „Aki békét akar és kereske­delmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az minden­kor támogatásra talá| nálunk. Azokat pedig, akik megpró­bálnak rátámadnj országunkra: úgy visszaverjük, hogy bele­pusztulnak, nehogy mégegy- szer kedvük kerekedjék disz. nóorrmányukat a mj szovjet kertünkbe dugnj.° Míg a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokraták rothadt pacifiz­musa a háborús kalandorokkal va­ló megegyezéshez, az állandó en­gedmények és paktumok politiká­jához, ezen keresztül Hjtlerék fel- bátorításához és megerősítéséhez vezetett, addig szóló tanítás alapjait Marx és En. ge]s vetették meg, amikor vjlágo. tan megkülönböztették azokat a háborúkat amelyek a szabadsá­gért, a haladásért folytak, azoktól a háborúktól, amelyek az elnyo­más, a szolgaság kiterjesztését célozták. A háborúk eredetéről és jellegéről szóló tanítást Lenin és Sztálin fejlesztették tovább. Lenin és Sztálin kétféie háborút külön­böztettek meg: az igazságos hábo­rút., amelynek cé]ja a nép védelme i leigázásj kísérletek ellen, a doL gőzök felszabadítása a kapitalisták rabigájából. Ugyancsak igazságos háború a gyarmatok és függő or. ?zágok harca az imperialisták el­nyomása alól való felszabadulásu­kért. Ezzel szemben igazságtalan háborúk azok, amelyeket idegen t? Uiletek elfoglalása, idegen népek leigázása céljából, vagy a dolgo­zók felszabadító harca ellen visel­nek. Az imperializmus kofában azok a háborúk az igazságosak, amelyeket az imperja'ista rablók és elnyomók ellen folytatnak. A háború és béke kérdésének lielyes felvetéséből világosan áll előttünk a marxizmus.leninizmus álláspontja a pacifizmus kérdésé­ben. tevékenyen részivesznek a vietná mj nép ellen; szennyes háborúban, otthon pedig miniszterük lövetett a szabadságért, békéért és kenyé­rért tüntető munkásokra. Angli­ában ..őfelsége munkáspárt] kormá­nya" az amerikai imperializmus elsőszámú csatlósaként aljas tárna, dásokat intéz az angol nép élet- színvonala ellen, állandóan fokozza a fegyverkezésit és bűnös háborút folyta} a maláj! és más gyarmati népek ellen. A »béke apostolai” közé tartó zik XII. Pius pápa és a klerikális reakció is. A válóságban azonban a Vatikán nem a béke, hanem a Szovjetunió mindvégig kÖTet­kezciessnvéde'mezieabéke ügyét az amerikai imperializmns pro A paciiizmust a legélesebben maga Lenin leplezte le az első világháború idején, amikor kimutatta a jobboldali szocialisták békeszójamai és az imperialista kormányokat támogató tetteik kö­zötti különbséget. Lenin ebben az joőben így jelölte meg a munkás­osztály feladatát: ,,Kérlelhetetlen harc az édes­kés és szocjálpacjfista frázi­sok ellen, a szocjálpaeiíista: szavakban szó. ;ialista, tettekben polgári pacifista; a polgári pacifisták örök bé- kérő) álmodoznak, a tőke igá­jának és uralmának megdön­tése nélkül”. Amikor Lenjn megbélyegezte az ijriperialista háborút, a cári Orosz­ország hódító, rablóháborúját, ugyanakkor igazságosnak és szűk. cégesnek jelentette ki a Nagy Ok. tóberj Szocialista Forradalom győ­zelme után a szovjet nép felsza­badító küzdelmét, az intervenció e]len. ,,A haza, a nemzet — mon­dotta Lenin — történelmi fo. galmak. Ha a háborúban a de­mokrácia győzelméről, vagy a nemzetre nehezedő rabiga el- lenj harcról van szó, én csep­pet sem ellenzem az ilyen há­borút és nem félek a „haza védelme" szavaktól, ha azokat az Ilyenfajta háború, vagy fel- kelccre vonatkoztatják. A szo­cialisták mindig az elnyomót, taknak fogták pártját és így nem ellenezhetik az olyan há­borúkat, amelyeknek az elnyo­más el|enj demokratikus, vagy szocialista küzdelem a célja“. A lenini tanítás szellemé ben vezette Sztálin a nagy Szovjetunió ■ békepolitikáját, amely szembeszáll! és leleplezte az ag, resszoroknak fett engedmények po­litikáját és a náci orvtámadás után, a Nagy Honvédő Háborúban nem­csak megsemmisítette az Európát leigázó és a Szovjetunió elpusztí­tására törekvő náci Németorszá­got, hanem győzelmes harcával fe]_ szabditotta Európa többi leigázotf népét js. Talán egyetlen korszakban sem vették annyira szemforgató mó­don és aljasul szájukra az imperia­listák a béke jelszavát, mint a mj időnkben. Mjaiaft Truman, Acbe- son és társai a békét hirdetik, a valóságban állandóan növelik hadi­iparukat, és. hadseregüket, folytat­ják aljas háborús provokációik,-» jogtalanul beavatkoznak kis orsza. gok belső életébe, leigázzák és rab­ságban tartják a gyarmatokat és a „hidegháború” legkülönbözőbb eszközeivel igyekszenek a „meje;? háborút“ js kirobbantani. Ezek az amerikai pacifisták azonban egyre inkább kezdik levetni álarcukat és kénytelenek egyre meztelenebből a vjlág közvéleménye elé állni. így legutóbb Bemard Baruch, Truman tanácsadója newyorki egyetem) haljgaLi)k előtt világosan kinyilat­koztatta, az amerikai imperialisták hiszekegyét: „A béke gyönyörű a háború vadsága közepette, de csak­nem gyűlöletessé válik,, ami­kor végétért a háború“. Még cinjkusabbán beszél a wash­ingtoni ‘„Times Herald“ című lap: „Nem fogunk fegyvereket osz­togatni a f jital embereknek, azért, hogy egymást öljék. Atombombákká*, gyujtóbom- bákkaj, baktériumbombákkal és trinitrotoluoj.bombákkal meg­rakott repülőgépeket fogunk küldeni, hogy elpusztítsák a gyermekeket bölcsőjükben, az öregasszonyokat imájuk köz­ben és a férfiakat munkahe­lyeiken”. íme. pagandistája és a Wall Street egyik elsőszámú európai fiókja. A pápa által a bé­ke védelmében és a háború ellen hangoztatott kegyes szavak csak eltakarni igyekszenek azt a sok szennyet, amely az amerikai impe­rializmussal együttműködő vatiká. nj reakció kezéhez tapad. A pacifizmusnak azonban nem kevésbbé veszélyesek a „szelidebb“ formái sem. A béketörekvés, amely nem lép túl a jámbor kívánságo­kon, amely nem veszi fel a küz­delmet a háborús gyújtogatok cl len; csak általában beszél a béke ellenségeiről* és nem leplez] ]e az amerikai imperializmust és etirópaj csatlósait, min{ a háborús gvujio- gatás tűzfészkeit, az valójában az imperjalista propaganda segítője- „A munkásosztály becsapásá­nak egyik formája a pacifiz­mus és a béke elvont hirdetése“ — mondotta Lenin, majd hozzátet­te — „Manapság az olyan békepro­paganda. amelyhez nem pá­rosul a tömegek forradalmi te­vékenységre való felhívása, csak arra jó, hogy illúziókat keltsen, hogy a burzsoázia hu­manitása iránti bizalom sugal- mazásával demoralizálja a proletariátust és játékszerré tegye az imperialista országok diplomáciájának a kezében". Ugyanakkor azonban, amikor Je. leplezzük azf, a propagandát, amely csak általánosságban beszél a békéről és nem harcol a hábo­rús uszítok ellen, nem szabad sze methúnynunk azelőtt, hogy az egyszerű emberek mj'Fó: közül so­kan még nem ismerik fel a bake és az emberi haladás igazj ellensé- gejt. Az emberek irtóznak és fél nek a háború szenvedéseitől és gyűlölik az imperialista háborút, anélkül, hogy megértenék annak okajt és összefüggéseit. A m) fel­adatunk, hogy az egyszerű embe­rek millióinak azt a spontán bé­keakaratát tudatosítjuk esi megmutassuk a háború igazi ahol az imperialisták szerve­zett eró'i már vereséget szen­vedtek, a béke védelme tulaj, donképpen lényegében á|lami feladat és főleg honvédsé­günk megerősítésében nyer ki­fejezést. Ez a nézet azt vall­ja. hogy a béke megvédésére irányuló harcot elsősorban azoknak a progresszív erők­nek kel| megvívniok, melyek az jmperjaljsta államokban küzdenek, s mi ezen a téren is bizonyos fokig csak nézők vagyunk. Mind a két vélemény helytelen. A régi rend hívei ni|unk js változatlanul egy har madjk világháborúban remény kednek és ezért szívósan és Jan kadatlanul támogatják a nyu gáti imperialistákat, terjesz tik a háborús pánikkeltés á| híreit és mint kémek, szabó tálók cselekvőén is résztvesz nek ebben a küzdelemben. En nélfogva itthon is szakadatba nul küzdenj kell ezek eljen az erők eHen és éberen kej| tar­tani azt a szellemet amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért“. A stokhoimi békekonferencia ha­tározata nyomán hazánkban js új lendületet kapott a békemozgajom hatalmas lelkesedéssel alakultak meg városokban, üzemekben, fal vakban, hivatalokban a békebizott­ságok és az aláírások milliói gyűl­tek egybe az atomfegyver betiltá­sát követelő békefelhívás alá. A békemozga'om széleskörű elterje dése csak növeli annak szükséges­ségét, hogy világosan tisztázzuk a mozgalom céljait és a pacitisla ideológia mindenféle megnyilvánulásával szemben a legélesebb harcot iolylassnk. Le kel] leplezni és szét kell zúz­ni a háború elkerülhetetlenségéről szóló meséket. Le kell leplezni azo­kef, akik országunk ellenálló erejé­nek gyöngítése céljából nem isme­rik fel és nem látják be NéphtuL seregünk fejlesztésének fontossá­gát. Fel kell tárnj a dolgozó né­pünk előtt, hogy „egy védtelen ország valóság­gal csábítja az imperjalista ka. landorokat a különböző beavat­kozásokra és provokációkra“. (Rákosi Mátyás). A béke híveinek elengedhetetlen ieladata, hogy min­den eszközzel hozzájáruljanak Nép­hadseregünk erősítéséhez, orszá­gunk véderejenek növeléséhez, szocialista munkaversennyel, • munka termelékenysége áhandó növelésével, ötéves tervünk végre- hajtásához. Egyszerű emberek mji- jiój teszik fel ma világszerte ag­gódva a kérdést, et kerülhető-e az új háború veszélye . A mj vála­szunk erre ez: igen elkerülhető, ha a dolgozók százmilliói és a mi hazánkban is egész dolgozó né­pünk felsorakozik a béke zászlaja mögé, ha elszántan szembeszáUnak a háborús uszítókkal, ha a legszé- lesebbkörü mozgalmat szervezzük meg a béke védelmére. Erre utalt már a Tájékoztató Iroda 1947 szep­temberében iiozott határozata js: „Szem előtt kell tartan), hogy óriási a távolság, az imperia­listák kívánsága között, hogy szabadjára engedjék az új há­borút és a lehetőségek között, hogy egy ilyen háborút meg­szervezzenek. A vjlág népei nem akarnak háborút- A béke pártján álló erők annyira jelen­tősek és hatalmasak, hogyha ezek az erők a béke védelmé* ben szilárdak és kemények lesznek, ha álhatatosságot és hajthatatlanságot tanúsítanak, ak.kor az agresszorok tervei teljes csőddel fognak végződ­ni. ez reilik az amerikai imperialis­ták ..hékePoHtikája“ és „béke­S DEfOSz-szervezetek ellenőrizzék a knláksknál tislaezo szegényparasztak helyzeté. Levél Mezöcsáíról gyújtogató», az amerikai impe­rialistákat és csatlósaikat akarata“ mögöih A paciíjzmus egy másik fajtáját gyakorolják a jobboldali szociálde­mokraták, méltó követőiként azok­nak a szociálsovinisztáknak. akik az első világháború idején nem győztek szónokolni a háború elle­ni harcról, ugyanakkor megsza­vazták a hadihiteleket és hadüze­netét imperialista kormányaik olda­lán. A mostani jobboldali szociál­demokraták: Attlee, Bevin, Sara- gat, Moch és yársaj egyidőhen va­lami kelet és nyugat közötti „kö- zépútról", a kapitalizmus és kom­munizmus közötti „harmadik út­ról“ beszéltek és nem sajnálták a papírt és tintát, sem a szónoki frázisokat békcakaratuk bebizonyí­tására. Ma azonban róluk js le­hullott már az utolsó lepel is. A valóságban a francia szocialisták és a béke őszinte barátait is n Szovjetunió által vezetett béketá­bort. A pacifizmus megnyilvánul jem- csak a háború és béke kérdésében, hanem az osztályharc, az osztály- éberség fialtatásának formájában is, amikor az osztályok közötti megbékélést- az osztályokon felül ól Jó nemzeti egységet, az emberi­ség egységét birdetj. (Természete­sen az imperialisták vezetése alatt.) Az ilyen elméletekből fakad­nak a jó kulák” féle fogalmak, a klerikális reakcióval való megbéké­lés, stb. Ugyanide tartozik agá­kéért fíyíatoít harc jelentőségé­nek lebecsülése, az a hangulat, hogy a mj számunkra a béke meg­védése nem álhatatos helytállást és kemény harcot jelent, hanem egyszerű adminisztratív feladat. Erre a veszélyre hivta te! nyoma­tékosan párttagságunk figyelmét Rákosi elvtárs a Központi Vezető­ség február 10-j ülésén tartott be szédében: ......gyakran találkozunk olyan téves felfogással, hogy nálunk, Nem új keletű jelenség, bogy a kulák ka púin i valói t harmadában adja ki a/, arra rászoruló szegényparaszt­nak, aki egész nyáron kéfcrét hajolva éjt-nappalá téve izzad, görnyed, míg a kulák a bűvösön pipálva nézi, mint munkálkodik a harmadosa s még oda is szól neki, hogy „mozogjunk János, mert telik az idd“. önkéntelenül ezek a rég letűnt idők jutnak eszünkbe, an ;or látjuk, hogy még most is akadnak dolgozó kísparasztok, akik a kulák hálójába kerülnek. Pedig ha öntudatosabbak 'ennének és nem dőlnének be a kulák siránkozásának, meg volna a lehető ségük a boldogulásra. Mégis a kulák nak dolgoznak, mintha még most is csak a falu vérszopóira lennének utalva. Sajnos, még az is előfordul ezek kel a kis számú, de azért mindenütt megtalálható öntudatlan szegény pa­rasztokkal, hogy pártolják a kuláiot, ha annak kizsákmányolásától meg akarják őket védeni. így sajuálkoz uak a vérszopó felett: „Csak egy ki­csit segítünk neki, mert az is ember és nem bírja egyedül megcsinálni azt a rengeteg munkát.“ Tiszatarján község határában tör tént, hogy a mezuesáti járási DEFOSz titkár megkérdezte Leskó Károly szegényparaszttól: Kié az a nagy darab cukorrépa, amit kapálf A kérdezett elmondta, hogy Molnár Lajosé, össze»-n 2734 öl és hát bi kapálja neki, majd ősszel elszámol­nak úgy, hogy nem fognak össze­veszni. Kiderült, hogy még ezenkívül 2 hold dohányt is müvei neki ugyan­ilyen „feltételekkel“. Természetesen a ’DEFOSz-titkár u munkaügyi bizottság elé vitte * az ügyet, ahol kiderült, hogy a cukor­répa területe 2 hold 734 öl és a do- hány is jóval több, mint amit L í Károly bemondott. Ennek nn j. lően a bérét is nem találomra, „mű­vészünk össze“ módra, hanem 4S órán belüli kifizetésre állapították meg a kollektiv szerződés alapján. A munkaügyi bizottságoknak az 5. feladatuk, hogy megvédjék a dolgozó földmunkásokat a kulák kizsákmá­nyolásától. Ezt jól is tudnák elvégez­ni, akadályt jelent azonban i»em egy­szer, hogy maguk az érdekelt dolgo­zók eltitkolják, hogy milyen feltéte­lek mellett szegődtek el munkába a k ul ókhoz. Ennek az a oka: a kulák nagysse rüen ért ahhoz, hogy hallgatásé-* bírja a szagénypamsztokat, ilye* formán: „Adok neked kukoricát; krumplit, napraforgót harmadába kapálni, de csak ágy, ha a cukor­répámat is bekapálod. Ne szólj azonban senkinek, mert te is bajba kerülsz. Azt is megbüntetik, aki ilyent vállal“. Még nem történt meg a felsza­badulás óta, hogy akárcsak egy szegény parasztot is ezért mflgl Hin­tettek volna. Azonban az .megtör­tént és megtörténik napról-napra, hogy a DEFOSz szervezetek leleple­zik a munkásnyuzó kulákokat ős kötelezik őket, nem egy esetbe*, évekre is visszamenőleg az alkal­mazottjaiktól ellopott bér, többezer forint megfizetésére. Az tehát a feladat, hogy még fokozottabb»« ellenőrizzük a kulákoknál dolgozók helyzetét, világosítsuk fel őket az igazságról, hogy meg tudják vé­deni a DEFOSz támogatásával saját érdekeiket. (Gulyás Béla, ife?Sosát.)í Zeneiskolai nöyendékhangvermy Május 22-én, hétfőn délután t órakor lesz az Állami ^eneisVoj* növendékeinek II. hangversenye 1i Zenepalota dísztermében. Műsorok klasszikus és régi nagymesterek műveivel találkozunk. Szóló ének, hegedű és zongoraszámmal közre­működik az Intézet 28 növendéké. Belépődíj nincs, müsorrnygváltás f forint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom