Észak-Magyarország, 1950. április (7. évfolyam, 79-90. szám)

1950-04-06 / 79. szám

BffS'ílkeségöiik: népi hatf^regtüi* felvonulása Farkas Mihály elytárs beszéde-, után felhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd eldördültek a felszabadítónkat, a nagy .Szov­jetuniót köszöntő diszsortiizek. Ezután következett fiatal nép­hadseregünk és az államvédelmi .alakulatok káprázatos felvonulása. IA menet élén dobos-század haladt, 'majd végeláthatatlan sorokban, a •napfényben csillogó, ragyogó fegy­verzettel, mértani pontosságú so­rokban, felzárkózva egymás mögé vonultak el néphadseregünk alaku­latai. Az élen 1848 szabadsághar- Wának zászlóit emelték magasba “néphadseregünk katonái, utána a különböző fegyvernemek tisztiisko- : Iá inak diszszázadai léptek el, tisz­telegve az emelvény előtt, amelyről mépünk vezére, Kákosi Mátyás elv- •társ és nagy vedégünk, VorosiJov mársall szemlélték országunk ve- '«“tőivel s a hazánkba érkezett vendégekkel együtt a pompás, acélos, megingathatatlan erőt mu­tató felvonulást. Sorban egymás­után vonultak el a páncélosok, a géppisztolyos gyalogosok, a tüzé­nek, a hiradósok, a lövészek, az [államvédelmi határőrök, a páncél- körök ragyogó fegyverzetükkel, bá­mulatos fegyelmezett sorokban. [Utánuk a lovas és motoros tüzé­rek, a légvédelmi géppuskások, ej­tőernyősök, a műszaki alakulatok diszszázadai, majd a páncélos osz­lopok ragyogó hernyótalpas tank­jaikkal. Fiatal, munkásokból és dolgozó parasztokból álló néphadseregünk felszabadulásunk évfordulóján meg­mutatta barátnak és ellenségnek egyaránt: ez a hadsereg a béke hedserege, amelynek az a hivatása, hogy népünk békés alkotó munká­ját, hazánk szabadságát és gligget- lenségét védelmezze. A káprázatos katonai díszszemle után végeláthatatlan sorokban vö­rös zászlóerdök között vonultak el JN’agvbudapest valamennyi ipari üzemének, vállalatának, hivatalá­nak dolgozói, forró szeretettel és lelkesedéssel ünnepelve a nagy Szovjetuniót, országópííő nagy Pár­tunkat és népünk bölcs vezérét, Kákosi Mátyást. A felvonulás a délutáni órákban ért véget, amely után a főváros dolgozói önfelodten, boldogan siettek a szabadban fel­állított szórakozóhelyeit ős mulat­ságok felé és felszabadultan öröm­mámorban ünnepelték népünk leg­nagyobb nemzeti ünnepét, hazánk felszabadulásának ötödik évfor­dulóját. (Folytatás a oldalról) Céduláé évfordulójára tett foga ^almukat, 11 nappal a határidő élőit elvetették a taVcpBbúzát, ár. pát, bükkönyt, napraforgót, a borsót és a Ionosét. _ A gépállomás nélkül nem tudtuk volna elvégezni ilyen .gyorsan és jól a munkát — mondja —. nem mutathatnánk (példát az egész falunak. — De a felszabadulás nélkül, ha le szovjet seregek nem jönnek, soha nem jutottunk volna ©1 idáig s— veti közbe az ősz Baranyai (Bertalan- — Én 66 éves Vagyok, Ide meggyőződtem arról, hogy nekünk, falusi dolgozóknak ceak egy ütünk lehet, a kö­zös nagyüzemi mezőgazdaság, amelyet a felszabadító Szov. jetunió példáján Pártunk és Rákosi elvtárs mutat ne. künk. Az utca végén vig zúgással ez fe.1 gépállomás traktorai tűnnek Kel, amelyeket már az ötéves tervtől kaptak az emödiek. — Ezeket a gépeket is a fel- szabadulásnak, az új életnek köszönhetjük, — •— mondják csillogó szemekkel. Száll az ének Mezőnyárádon a hős felszabadítókról Mezőnyárádon a szabadság, zászló körül gyűltek össze a köz­ség lakói. Amikor odaértünk, az emelvényen fejkendős paraszt- asszony állt és beszélt: Keresz­túri Kálmánná, a fald őntu. daUra ébredt, felszabadult, egyen- jogúvá lett asszonyainak képvise­lője. Visszaidézi 1945-öt, a rom. halmazt, az előtte való életet, az űri bitangok uralmát, amelynek a nagy Sztálin harcosai vetettek véget Aztán arról szál, hogy a Párt, a kommunisták. Rákosi Mátyás vezetésével a mi népünk hogyan tüntette el a háború üsz­kös Sebeit g hogyan építette fel BZr.bad, napról-napr3 gazdagabb, ^boldogabb békés életét. Az emberek érzik: maguk kö. MU való mondja cl mindazt, amit ;«k is tudnak. Összeverődnek a (tenyerek e a dolgozó parasztok ajkán felzúg a szeretet, a hála Kifejezése: a Szovjetuniót, a «agy Sztálint, , Pártot és Rákosi ieivtárSat éijenzik. Kedvesen csüingelö gyermek­iké rus, kisfiúk, kislányok, csillogó »zrmü úttörő pajtások ajkán csen. Idői fel a hála éneke: „Április jJ.rdS fleő? aa ének, Felszabadulva zengi a nép, Eret örkök hajlongva súgják a szélnek, Felszabadítóik Mai nevét.. Hatalmas tömeg vett részt a mezőkövesdi nagygyűlésen Mezőkövesden eddig még soha nem látott tömeg sereglett össze a gyönyörűen feldíszített főtéren, hogy meghallgassa a munkásosz­tály küldöttének, Hei'CZeg Fe­renc elvtársnak, a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek vezérigazgatójá­nak beszédét. Perc©nkint szaki, tóttá félbe az ünnepi szónok sza­vait a lelkes éljenzés, a viharos taps. A zászlóerdő alatt felvo­nult mezőkövesdi dolgozók forró szeretettel ünnepelték" a felszaba­dulás ötödik évfordulóját, azokat, akiknek egyre szépülő új. derűs, vidám életüket köszönhetik. A felszabadító harcokban vé­rüket hullajtott, hős, halált halt szovjet harcosok sírjait és emlék, müvét vörösszalagos koszorúkkal borították ©1. A matyóváros sok- sokez©r dolgozója hosszú sorok­ban vonult el leróva kegyeletét, háláját és forró szeretetét, az emlékmű előtt. Ott meneteltek a dohánybeváltó, a növénysajtoló üzemek dolgozói, a falu dolgozó parasztjai, pirosarcu menyecskék a hagyományos népviseletben, az új gépállomás kékruhás trakto­ristái, a népi közigazgatás dolgo­zói s a boldog, vidám gyerekek, a közép és általános iskolások lel. kés Serege. Mezőkövesden ©zen a napon minden becsületes dolgozó érezte: április 4-e Valóban legnagyobb nemzeti ünnepe népünknek. Beszélgetés a gyönyörű jelenről a geleji határban 'lelőj határában as országúton fényesszörü lovakon két lobogó ingujjas.gatyds legény vágtat. Mikor a táncoló állatokat meg­állítják, busákén, felemelt ököllel köszönnek. Mezöcsáton a járási ünnepségen képviselték a közsé­get. Barczi Sándor, az egyik napégette arcú fiatal legény, ezt mondja: — 1915 előtt a 100 hol. das kulák földesúr, Bársony cse­lédje voltam. Mint az állat, robo. toltam hajnaltól éjfélig. Most tag­ja vagyok a termelő csoportnak, szabadon és boldogan élek. Miénk a? állam, segít bennünket. Leg. utóbb SÍ anyasertést kaptunk és pénzt építkezésekre. 380 hold kö­zös földünk van, a Párt vezetésé­vel virágzó gazdaságot építünk. A másik, M. Kovács Barnabás szól közbe: — ősszel 17.en vol. tunk, most már 5S-en vágyunk, akik a felszabadító Szovjetunió példáján a szocialista mezőgazda. Ságot építjük. A gépállomás traktorai segítenek bennünket, magunknak dolgozatuk s érezzük, hogy az ország a miénk. Kát hogyne volna az, mikor ,a én nö:i9fent. egyszerű Pafa&daSS. s&tmy ökrös Súndorné, képvi. sélö az országgyűlésben. Öszbajuszos bácsi, p. Juhász József lép hozzánk: — A félszoba- diilás, a Szovjet Hadsereg aZ en életemet is széppé tette — mond- ja. — En is tagja Vagyok a ter­melőcsoportnak, az egyik fiam oá üffemi EPOSz-szerVeZet titkára, a másik békénk felett őrködik: repülöszázados a néphadseregben. Hit hozott a felszabadulás a mezőcsáti dolgozó parasztoknak Dél már elmúlt, mikor Mező csátra érünk. A felvonulásnak, a színpompás ünnepségnek vége. Három kékruhás, bamaarcu traktorista jön velünk az©mbe. — Koczg Elek brigádvezetö. Mielőtt az új gépállomásra jött dolgozni, a termelöc3oport tagja volt Tisza. kesziben. A felszabaduláskor ka­pott 6 hold földjével lépett be. Büszkén beszél arról, hogyan tel. jeSÍtette a nagy ünnep tiszteletére tett munkafelajánlását. — A múlt Héten 315 ««teá­iéit volt cfi átlagteljfíSítmé. nyem. Kötött talajon értem el. 215 forint volt a heti ke. reselem. UobkovícB József tr»ktorista 194 százalékos átlaggal dicsek­szik: s hozzáteszi: Nemcsak azért dolgozunk, mert becsületes mun. künket megfizetik, hanem elsö­Már több nappal a nagy ünnep előtt a zemplémi üzemek, bányák, hivatalok, a falvak, a tanyaviiág dolgozói lelkes izgalommnl csinosí­tották, díszítették az utcákat, há­zakat, a kapukat, hogy méltó ke­retet adjanak legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Az ünnep előestéjén szerte mindenfelé felszabadultan, repeső szívvel rendezték meg a fáklyás felvonulásokat, ünnepelték hálás szívvel nagy barátunkat és szövetségesünket, a felszabadító Szovjetuniót, Sztálin elvtársat, él­jenezték győzelmeink szervezőjét, a Pártot és bölcs vezetőnket, Eákosi Kivtár«it. Sátoraljanjhely dolgozói a felszabadulás évfordulóját meg­előző estén a Diana-kertben gyüle­keztek, ahonnan végigvonultak a városon lelkes éljenzéssel. A fák­lyás menet a Kossufh-sz jorhoz ér­kezett, itt Csomós János méltatta a nap jelentőségét. Kedden délelőtt közel 10 ezer ember gyülekezett és indult a sportpályáról. Elől a dohánygyár zenekara haladé pattogó indulókat játszva, majd utána a honvédség, a rendőrség diszszázada, a Szabad­ságharcos Szövetség alakulata, a sportolók csoportjai, majd a társa­dalmi és tömegszervezetek tagjai haladtak. A Kossuth-szobornál az ünneplő közönség nagy figyelemmel hallgatta Dusek László elvtávs, or­szággyűlési képviselő ünnepi beszé­dét. Beszéd közben többször félbe­szakították a szónokot, lelkes taps­sal éljenezték felszabadítóinkat, a nagy Szovjetuniót, szeretett Sztá­lin elvtársunkaf. Délután az ifjúsági szervezetek utcai bálokat rendeztek, a tereken, a parkokban felhangzott a lelkes dal, a nóta, a jókedv megnyilvánu­lásai. Az MSzT 10 tagú zenekara térzenét adott, majd este 7 órától minden tömegszervezetben színvo­nalas kultúrműsorral egybekötött táncmulatságon vettek részt a dol­gozók. Kászlódíszf öltött Sárospatak is, ugyanígy ünnepi külsővel fo­gadta a négy napot a járás minden községe, minden tanyája. Patakon közel ezer ember vett részt a fel­vonuláson, zászlőerdőt lengetett a tavaszi szél, a dolgozók büszke öntu­dattal emelték magasra a munkás­osztály nagy vezetőjének, Lenin­nek, Sztálinnak ós legnagyobb ma­gyar tanítványuknak, Kákosi elv- társnak képét. Minduntalan fel­karban azért. mert tudjuk, hogy az országot magunknak építjük. PelyheSállu legényke még Dénárt Sándor, 17 éves. Néhány hete még a csati termalöcsoport- ban dolgozott apjával együtt, akit most 4 hónapos iskolára küldtek. Öntudat csillog a szemében, mi­kor arról beszél: számára mit je­lent április 4_e? — 1945 előtt iskolába se tud­tam menni, ruhára se tellett, 12 éves voltam, mikor a szovjet ka­tonák hozzánk jöttek s az urakat elzavarták a nyakunkról. Soha nem felejtem ezt el. Apám föl­det kapott, másfél éve pedig az első volt, aki belépett a tszcsébe. A Párt megtanított bennün­ket arra> hogy a közös ndgy földeken, gépekkel többet, job. ban lehet termélni. Ez nem­csak szó, kézzelfogható ered. ménye is vgn: míg a mi kö­zös tábláink mellett a kispar- cellákon öt és fél mázsa volt gabonából a* átlagtermés, csoportunknak 9 mázsa tér. mett. Léuárt Sanyi büszke arra, hogy traktorlsta lehet, felajánlását 174 százalékra teljesítette; Tudja miért dolgozik: — A gépállomás motorja falun a saocíalizmus építésének. Azt, hogy traktorista vagyok, a fel- szabadulásnak, a Szovjetuniónak köszönhetem. Ezért jó munkám­mal mutatom meg én is hálámat és ezeretetemet. hangzott a hosszantartó éljenzés: Sztálin — Eákosi! Sztálin — Rá­kosi! A felvonuláson resztvettek a bodroghalmi gépállomás traktorán A sorban oft láttuk a Szovjetunió­ból kapott Sztálinyej traktorokat. Előképek következtek ezután. Az egyik gépkocsin szovjet és magyar katona ad kezet egymásnak, jelké­pezve a soha el nem múló szovjet­magyar barátságot. Ricsén a szín pomp ás felvonulást n gépál­lomás traktorai nyitották meg, ezt követték az ifjúsági szervezetek színes sorai, a község valamennyi dolgozója. Az ünnepséget követő kultúrműsorban az EPüSz-fiatalok, az úttörő pajtások, az MNDSz közös műsorral szórakoztatták a község dolgozóit, akik lelkesen, boldogan, felszabadultan ünnepel­ték ezt a napot, éltették a Szov­jetuniót, a kommunistákat, akik­nek vezetésével épül minden dolgo­zó szebb, boldogabb jövője. Az ünnepség megrendezésében és előkészítéséb en Az abaüji járások dolgozói is nagy ünnepségekkel, díszes felvo­nulással tették emlékezetessé a nagy napot. Az ünnepségek és a felvonulás megrendezésében leg­jobban kiemelkedett Szikszó község ahol már hétfőn délután ünnep, lőbe öltöztette a házakat a Párt és tömegszervezeti tagok szorgos munkája. Este az MNDSz-asszo- nyok vezetésével fáklyás felvo­nulást rendeztek. Az ünneplő tö­meg a járási bizottság helyiségé, töl felvonulva indulókat énekelve vonult végig a község utcáin. Az országzászló előtt az EPOSz- képviselője tartott ünnepi beszé­det. Kedden reggel napfényben für- dött a község. A zászlóerdő vei, feliratok százaival díszített há­zak lakóit zeneszó ébresztett©. Mindenfelé ünneplőbe öltözött em_ berek özönlötték el az utcákat. A pártszervezet rendezőgárdája kékinges, vörös nyakkendőé elv- társak, elvtársnök csillogó sze­mekkel vonultak végig az utcá­kon, lépteik ütemesen kopogtak, ajkukról nóta szállt. Az úttörő pajtások már korareggel siettek az iskolához, az ünnepség meg­kezdésekor rengeteg felirattal, Szerenc* dolgozói is becsülettel hitettek wr gukért. Az utcákon mindenütt a«» ues dekorációk, mindenütt nagy: gonddal és szeretettel feldíszített! épületeket, ablakokat, házakat lát­tunk. A szerencsi járás minden községében, minden tanyáján ugyanilyen lelkes volt a felkészü­lés, az ünneplés. Jilarango-d tanyán az állami gazdaság dolgozói szép emlékművet állítottak és avattak fel ezen a napon az elesett szov­jet hősöknek. Az avatóbeszédet. f'utnoki László, a Fárt járást titkára mondotta. Az ünnepségen résztvettek a környékbeli tanya dolgozói, a miskolci pártiskola hall­gatói, az állami gazdaság dolgozói, más községekből is sokan eljöttek erre az alkalomra. Az avatóünnep- séget követő kultúrműsorban u-í Újvilág-tanyai, a tízerencs-maloin- tanyai üzemegységek kulturcsoport-. jai működtek közre nagy sikerrel. Tokajban is mindenki boldogan ünnepelt. A- zászlődíszbe öltözött utcákon a dolgozók büszke ötudattat, kipirult arccal igyekeztek a főtérre, hogy meghallgassák JVtazár Ferenc Bor- sod-Abaujüemplén vármegye főis­pánja beszámolóját. A beszámolót kővető kultúrműsorban a termelő­szövetkezeti csoport tagjai, * 8zIT, az MNDSz, ya la mint az út­törők szerepeltek kitöri ikerrel. Tiszaiadul.. község dolgozói vörös u. mákkal, zászlóerdővel borították i község házait, gondos szeretőtől díszítet­ték fel a párfhelyiséget, nagy sze­retettel, lelkesedéssel rendezték ft* ünnepséget, amelyen a község; apraja, nagyja résztvetL Megyaszó t községben a szerencsi gépállomás 3 traktora vezette be a felvonulást, amit éljenezve a falu dolgozó kis- és középparaszt'jai, dolgozó asszo­nyai és fiataljai követtek. Minds untalan felhangzott ajkukon az él­jenzés, ünneplés: Éljen Sztálini Éljen a Szovjet Hadsereg! Éljen a Fárt! Éljen Rákosii Hasonló izzó lelkesedéssel ünne­pelték legnagyobb nemzeti ünne­pünket a zempléni járások vala-j mennyi községében, juttatták kife­jezésre soha el nem múló háláju­kat és szeretetüket a Szovjetunió, Sztálin elvtárs iránt és tettek fo­gadalmat, hogy még szilárdabb egy­ségben sorakoznak fel a Fárt ée Eákosi elvtárs mögött cs erősítik ötéves tervünk győzelmes megva­lósításával a nagy Szovjetunió ál­tal vezetett diadalmas béketábort. táblákkal mozgalmi dalokat éne. kelve indultak ©1 a hősi emlék­mű felé. A felvonuláson kétezer ember vett részt. Az úttörőket a párt., tömegszervezetek és kü­lönböző szervezetek tagjai kö_ vették. Különösei kiemelkedett a „Vörös csillag“ t©rmelöcsoport, amely 60 taggal Vett részt aS ünnepségen. A nagy napra szépen parkíro­zott virágos ágyakkal díszített utcán vonult végig a tömeg a hősi emlékmű elé. A szovjet és. magyar himnusz eléneklése után az ünnepi beszédet, a megyebi­zottság küldött©, Sztaskó László elvtárs mondotta el. Beszédét gyakran szakította meg a közöm- j ség soraiból feltörő hála és sze­retet megnyilvánulása a Szovjet, unió, a nagy Sztálin iránt. Sztas- kó elvtárs beszéd© után H. Nagy Lajos községi bíró, a termelő­csoport tagja a község nevében Ígéretet tett, hogy ezután még fokozottabb munkával, még aser- vezettebben fogják építeni a szov. magyar barátságot, amely *. boiaog jövö biztos záloga- Az ünnepség színvonalát még fokoz-: te az úttörő énekkari amely * szovjet himnuszt énekelte el oros® nyelven. Az ontit-p^-óg befejezése­kor rucgkt-izo» vita* a «ovjat Bensőséges bálával, forró szeretettel ünnepelt a zempléni járások dolgozó népe Hatalmas felvonulások, bensőséges ünnepségek az abauji községekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom