Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)

1950-03-19 / 66. szám

/Q m u n ka m ű vészei, AKIK PÉLDÁT MUTATNAK Dolgozó népünk, szocialista épltőmunkár.üc odaadó szolgálatában érdemelte ki „ Kossuth-díjat megyénkből Margóczi István diósgyőri olvasztár, Tóth III. János miskolci főmozá. iyvezetö, Loc. kér Antai és Kertész András mozdony fűtök s a Szerenc»-maÍomtanyai állami gazdasági üzem­Csillogó szemmel, boldogságtól sugárzó arccal meséli élményeit Margóczi István elvtárs. Olyan élőlényben vojt részem Bu_ dapesten, amikor kiosztották a Kjossuth-díjakaí, hogy soha nem fo- feom elíelejteni. Szakasits elvtárs !*dta át az okleveleket és a jutái, ínakat, aztán Rákosj elvtárs jött oda hoz­zánk Gerő elvtárssal mindket­ten további jó munkát kíván. t»k nekünk. Rákos} eivtárs szívélyesed gratu­lált Gerő etv.társ azt mondotta ne- .kém: — Margóczi elvtárs előtted még nagy munka áll. A to eted. menyed akkor lesz igazi, ha az egész üzem sztahánovista lesz. Az Országházban a fogadáson a Film­iroda felvételt készített rólunk. Err« nőm gondoltam soha Szinte beleizzad, míg ezeket el mondja Margóczi aivtárs. Arcán ragyog a büszkeség, az öröm * meg is jegyzi: Bizony elvtárs nem gondoltam soha, hogy Pártunk vezetőivel fogok egy­kor ilyen körülmények között beszélgetni és ó'k így buzdíta­nak továbbj jó munkára. A múlt sötét volt és keserű, rossz rá visszagondolni is. Dolgozott régen is, de — akkor — kilátástalanul. Először rönkra­kodó vdt egy fatelepen. Fillérekért cipelte a mázsás fahasábokat, reg- géltől estig, hogy szűkösen meg­élhessen. Tanulni szeretett volna, vagy legalább gyárban dolgozni. Az utóbbi nagy nehezen sikerült. 1935-ben felvették a diósgyőri Mar­tinba segédmunkásnak. Válogatta az ócskavasat, lapátolta a meszet, Aztán minden vágya az volt, hogy olvasztár legyen. — Nagy nehezen 1940-ben lettem olvasztár, de történt egy baleset, amelyet az aljas, reakciós műveze­tő rámfogott. Leváltottak, mun­kahelyről visszakerültem segéd­munkásnak. Sztéhlik elvtárs segí­tett rajtam, Ö szakmunkás voh, több szava vojt, mint nekem és keményen kiállít mellettem. Bebizo­nyította, hogy nem az én hibámból történt a baleset s így mégis visz- szahelyeztek olvasztárnak.. Igye­keztem a berakás, olvasztás, gáz- adagolás, csapolás csínját-bínját el­lesni és sikerült is megszereznem a tapasztalatokat, amelyekkel idő­sebb szaktársaim rendelkeztek. Közbejött a háború, a Martin is erősen megrongálódott. Végre el­jött a történelmi nagy nap: bevo­nult a felszabadító dicsőséges Vö­rös Hadsereg Margóczj elvtárs azonnal ott volt az újjáépítésnél Hurdia a páát. a lemezt a tetőre, segített építeni a megrongált ke­mencéket. .Az elektroacélműbe je­lentkezeti munkára, ahol hamarább sikerült helyreállítani a kemencéket. A Vörös Hadsereg harcoló csapa, fainak gyártottak akkor lánctago- kat és Margóczj elvtárs úgy dol­gozott, hogy tudta... nekünk minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a Vö­rös Hadsereget támogassuk, mert csak így lesz igazi béke és szabadság hazánkban is. Lauorítottuk « acéladagot 5 óra 20 percro — 1945-ben kapcsolódtam be a pártmunkába, — mondja Margó­czi elvtárs. Először tízes csoport bizalmi voltam, majd szoc. po]. te_ je’ős. Azután propagandistának vá­lasztottak, amjt ma is betöltők. Felcsillan a szeme, amikor mun. kajáról beszél. Tudtam, hogy ma­gunknak dolgozunk, hogy többet kell termelni s makor megalakítot­tuk a brigádot, nem sok idő múlva az elsők között voltunk a verseny­ben. Az új Marz-kemencéhez osz­tottak be, ahoj olyan eredményeket tudtunk felmutatni, ami eddig még nem történt meg sem a diós­győri gyárban, sem Magyar- ország többi gyárában. Leszo­rítottuk a 9 órás adagidőt 5 óra 20 percre. Annak örülök a legjobban, hogy az „abléz” (munkavalfom) már engem is túlszárnyalt. | Dehjszen jön április negyediké ' ünnepe, amelyre 15 százalékot vál- \1-ajíunk. Persze jóval .többet aka- i runk teljesítem s az eredményt utána is tartani fogjuk. Üzemünk­ben most már mind székesebb kör­ben bontakozik ki a Szíahánov-' mozgalom. El fogjuk érni, amit/ kitűztünk magunk éjé, megszerez­zük a ,.sztahánovista tizem“ címet — mondja keményen. Példát mutat minden téren Margóczj elvtárs rászolgált a Kossuth-díjra. Ó indította el a Martinban a Sztahánov-mozgaiimat. Tavaly 40 ezer forint megtakarí­tást ért el újításával, most újabb újításon, a vízhűtéses beömlőcsö- vörv dolgozik. Ezzé] szintén 40 ezer forintot fog­nak megtakarítani évente. A pártmunkáját soha nem hanya­golta el. Példát mutatott a töb­bieknek minden téren. Felismerte a Sztahánov-mozgaiom jelentősegét, ezért születnek kiváló eredmények a Martinban napró'.-napra, A sok kitüntetés és oklevél után most 10 ezer forintos jutalmat kapott be­csületes, kommunista munkájáért. Teljesülni fog régi vágyam, ve­szek egy komplett szobabútort é& egy világvevő rádiót! — mosolyog vidáman Margóczi elvtárs. Ig-pn, most még fokozottabban folytatja munkáját, hogy mielőbb ejérjük a nagy célt, a szocializmus felépíté­sét- (T. T.‘ A szovjet sztahanovisták útmutatását követve a Párt támogatásával így győztek a miskolci fíiííház büszkeségei Örömmel mutatja a diszokleve- let. Ezt olvassuk rajta: „JTossuth- dij arany fokozata“. Tóth III. János eivtárs, a szakma legjobb dolgozója, a mis­kolci fíitőbáz KosBufh-díjas moz­donyvezetője lelkesedéssel, esupa örömmel hangjában mondja el a nagy kitüntetés mozzanatait. Amikor a múltról kérdezzük, elkomorotlik a hangja. Munkássors — a Keis/abaduíás előtt — 12 éves koromtól családfenn­tartó voltam. Először építkezések­nél hordtam a maltert, a téglát, majd Sajókazincon csikós voltam a bányában. 1928 ban a harcikat villa,moserömii-telephez kerültem lakatos tanulónak és ott is let­tem szakmunkássá. Itt megismer­kedtem a gőzgépekkel, már akkor SZTAHÁNOVISTA HÓDON ÉRTE EL EREDMÉNYÉT « szerencsmalomtanyai Kossuth-díja* növénytermesztő mezőgazdaság fejlesztése terén : elért kimagasló eredmé­nyekért tízezer forintos „Kos­suth-díjat“ kopott Homoróczki Imre a Szerencs, malomtanyai ál­lami gazdaság vezetője.“ Ez a hír úgy látta be a gazdasá­got, mint a villanyáram. Pillanatok alatt. Csakhamar kis csoportok ve­rődtek össze és é'énken tárgyalták a nagy és megtisztelő kitüntetést. A munka, amit Homoróczki Imre az elmúlt évben mint a mezei bri­gád tagja végzett, nemcsak a gaz­daság eredményeit növelte meg, ha­nem példát is mutatott. Az ipari dolgozók szocialista munkaverse­nye nyomán a gazdaságban is kez­dett gyökeret ereszteni az egyének, a brigádok, a munkacsapatok kö­zötti nemes versengés. Homoróczki eWtárs eleinte mint brigádtag, ké­sőbb mint brigádvezető dolgozott. A cukorrépatermesztésnél kiváló eredményt értek el. Az elmúlt évben, amikor kiérté­kelték a munkát, a brigád át|agteljesí(ménye 155 százalék volt. A brigádon belül egyénj versenyben állot­tak. Ebben érte el 20 százalé­kos egyéni teljesítményét Ho- moróczky elvtárs. A brigád többi tagjai eredményesen követik példáját. Borbély Ferencböl kjkivánkozik a szó. Mint a Kossuth-díjat kiérde­melt brigád egyik taSÍa módsze­rükről magyaráz a körüláKóknak: — Nem ördöngösség az, hanem el­sősorban politikai öntudat kérdése. Elhatároztuk, hogy >ya jó, a pontos, a termelékenyebb munkával épít­jük a szocializmust, védjük a bé­két...“ A brigád mindig ugyanazon a te­rületen dolgozott, a munkát úgy szervezték meg, hogy munkacsapa, tokát alakítottak. Egy.egy ilyen csapatban 5—12 tag volt. Az elért eredmény „titka”, hogy nem testi erővel, ember­telen hajszában érték el, hanem sztahánovista módra, ésszerű­sítéssel, a munkamenet leegy­szerűsítésével. A magrépa kapálásánál egy ember egyszerre nem két sort, hanem egyet kapált így egynek-egynek keskenyebb sáv jutott és nagyobb figyelmet szentelhettek a munká­nak. Elsősorban ennek köszönhet­ték a kiváló eredményeket. Míg az egyénileg dolgozó pa­rasztok átlagtermése 100—110 mázsa volt, az állami gazdaság 160 mázsa átlagot takarított be­A gazdaság dolgozói vaíameny- nyien tudják és bo'dogan hangoz­tatják: a Kossuth-díj, amit veze­tőjük kapott, az egész gazdaság­nak szól, mindannyiukat személy szerint is, megtisztelő kitüntetés érte. — Azt, hogy mj, Homoröczkjhoz hasonló, volt uradalmi cselédek, így felemelkedhettünk, hogy mun­kánkért kitüntetést, jutalmat, Kos. suth-díjat kapunk, elsősorban a fel- szabadulásnak, a Szovjetuniónak köszönhetjük — mondja Csepcsényj Sándor. — Ez arra kötelez bennün­ket, hogy az eddigi eredményein­ket toyább fokozzuk... Nem szabad megáhnunk. Nem is állnak meg. Három újabb brigádot alakítottak, ebből kettő növény termesztési- Az üzemterv megvitatásakor a brigádok ellenter­vet készítettek és vállalták, hogy április 4.} mun­kafelajánlásként március 25-re a mák, az árpa és a borsó ve­tését befejezik. Itt mutatkozott meg a szervezett, a tervszerű munka előnye. A vál­lalást nemcsak, hogy a kitűzött ha­táridőnél 5 nappal előbb teljesítik, de már elvetettek 26 hold tavasz­bükkönyt és készen vannak a 20 hold dugványrépával is. A kitünte­tés hírére 10 dolgozó bejelentette, hogy egyéni versenybe lép. A ver­senybe lépők száma azóta állan­dóan növekszik. Kelemen Albert mondja: jövőre az eddiginél még szebb termésered­ményt akarunk elérni. Méltónak akarunk bizonyulni a Párt, az ál­lam megtisztelő kitüntetésére, a Kossuth díjra. (Tóth) 1 nagyon megszerettem. Azután a diósgyőri ógyár nagykővé-smőh<*- lyében dolgoztam, <1a rávezető voltam. Itt; a villamosgépekkel barátkoztam meg. Mégiscsak job­ban tetszett nekeni >•» gőzgép. Voltam azután lakatos az ujgyar-' ban is egy idei'-, úgy kerültem azután 1941-ben a WAV műhely­be javító lakatosnak. Ereztem, most már megtalálóivá azt, ami nekem legjobban tetszik: a mozdony okát. Igyekeztem i< el­sajátítani a .javítási munkákat, ki­tanultam alaposan u mozdonyok minden apró alkatrészét. 8ok ta­nulás után 1944-ben sikerült je­les eredménnyel letennem a moz­donyvezetői vizsgái. Mikor először vezettem mozdonyt — igaz, hogy csak vagonokat tolattam a pá­lyaudvaron —, mégis éreztem, hogy ezen a munkahelyemen vala mi nagy dolgot foguk még egy­szer csinálni.., Ezt hozta a fölszabaduld?, a Vörös Hadsereg ... és erre meg is nyílt a le­hetőség, mert a Vörös Hadsereg meghozta a szabadságot dolgozó népünknek. A felszabadulást kö­vető első napokban Tóth elvtárs már ott dolgozott az elsők között a pályaépítésnél. Krampáesolt reggeltől estig, hogy minél barna rabb megi.ndulhassou a forgalom. Ekkor lépett be a Pártba is, ott is jó munkát végzett, lelkesen ki­vette részét a választási agúú- ciós munkából. Tudta, miért dolgozik a Pártban, miért igyek szik mindig jobbat és többet ei érni munkahelyén: segített épí teni a dolgozó nép boldog jövőjét. Mikor elkészült a vonal Buda­pestig, Tóth elvtárs először ve­zette ki mozdonyával az élen a szerelvényt a miskolci pályaudvar­ról. A vagonokban a Vörös Had­seregnek utánpótlást vitt.. .1 — Megindult a aunkaverseny -<> mondja Tóth elvtárs — és én a fütőház mozdonyvezetőit azonnal kihívtam versenyre. Ez 47-ben volt. Minden törekvésünk az volt’, hogy csökkentsük az önköltséget. Nemsokára összehívták az Orszá­gos Vasúti üzemi értekezletet, ahol Bebrits elvtárs felhívta a fi: gyelmünket a verseny kiszélesítő: sere. Az értekezleten felszólaltam Ss bejelentettem, hogy ; a szerelvényeket jobban meg lehet terhelni, hiszen a szovjet sztahanovisták már ■ régen sokkal nagyobb terhe léssel indulnak. > Sitiikor hazajöttem Budapestből, 5megpróbáltam. Sokan a mérnökök ! közül csak a fejüket csóválták és Jazt mondták, ebbői baj lesz! uoiyogő népunlc, szocialista építomunkánlc od,wdó szolgálatába* érdemelte lei „ Kossuth-dijat megyénkből Margóczí István diósgyőri olvasztárt Tóth III. János miskolci főmozu tyvezető, Loc. I er Antal és Keltés-. András mozdony futók s a Szerencs.maÍomta»yai állami gyzdasáai üzem­egység kiváló növénytei meSztói részéről Homoróczki Imre. Munkájuk az újtípusú szocialista em. bsr munkája. Mr, -Iményelk a szocializmust építő munka győzelmei. Személyük példa ajz egész m - gyár nép előtt. „ munkásosztály előtt, a dolgozó parasztság előtt, az értelmiség előtt, az élenjárók közé taT'oznak. akiket követni kell, hogy általános em, Ikrdést érjünk el a termelésbén ns ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság te, én egyaránt. Küzdelmesjiályafulásulc a dolgozó ember ,orSa, aki a- múltban nélkülözött, de ukit ma. tisztesség, megbecsülts övez. Sorsuk egy aZokn,,k a dolgozó millióknak „ sorsával, akiknek számára a munka ^zégyelnivaló rabol volt a múltban, — becsület és dicsőség dolgává lett napjainkban. Ujtipusú különös emberek _ élenjárók... Kö­vessük őket! példájukon gyorsítsuk meg, vigyük előre népünk, boldogulásának ügyét. MARGÓCZÍ ISTVÁN ÚTJA A FAHORDÁSTÓL KOSSUTH-DÍJIG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom