Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)
1950-03-24 / 70. szám
így fejezi ki háIáját új, szakad életéért JMLisloczki jMLátyás, az országoshírű diósgyőri olvasztár A vuSyyth i élektroacélműbon a Üeén-elektródák óriási robajjal, recsegéssel merülnek az olvadó, kerültem, ehhez a kombinált anyagba, iv.fényükkel finomít- tnencéhez. jak a« olvadó «céíf. A kemencék mellett mindenütt a legnagyobb vend van. a segédanyagok kis kupacokban a kemence előterén. &'c*t a rakodótéren c&ak as elektródák recsegése hallatszik, Iont- aP önt6c9amokban zörögve gurulnak a daruk, hordják as (intőket a csapoláskoz. Az epégg üzem lázas munkában, dolgozik. Ilyen lelkes munkát még sohasem végeztek itt, mint ezekben a napokban és ennek meg v^n az oka! Közeledik április 4-«.' Ae eléktro. acélmű nem akar lemaradni a Martin mögött s mivel versenyben is állnak egymással, a nivn. ka mo*l még nagyobb lendületet rét. m ItJ dolgozik íz egyik kombinált kemencénél Misióczkj Mátyás elv. lirs, a Kohászati Czemek második 'legjobb olvasztár», ott van az 8 neve az ország legjobb o.vaszíárai közölt }s. Ű különösen átérzi an nnk fontosságát, hogy április 4-re 6 utána is sokká] többet termeljen, mjnt eddjg. Ö tudja itt talán a leg- jóbban, mit hozott nekünk a felszabadító Vörös Hadsereg. Saját életén keresztül' tapasztalta, milyen ' >kat köszönhet az egész magyar dolgozó nép a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak. Ezért dolgozik most olyan szorgalommal, amilyennel csak az új, szocialista ember dolgozhat. Brigádja élén rendíthetetlen hji- }ej küzd azért, hogy a termelékenységet soha nem látott magasra fo. kozza. Nemcsak szóval irányít: — kezében a kaparó, a lapát, figyelj az olvadó anyagot, ellenőrzi, mikor lehet csapolni. Lelkesen, teljes odaadással, szeretettel végzi íetelös.. ségttdjes munkáját. Hogy jutott el addig Mistóczki elvtárs, hogy most egy kiváló brigád élén új munkamódszerekkel állandóan emelkedő termelés mellett készül április 4-re? Mikor 1945-ben bejötf a Vörös Hadsereg és elhozta a szabadságot, akkor éreztem, tudtam, hogy most már vége a megaláztatásnak, a munkanélküliségnek, az egyik munkahelyről a máikra valló hányódásnak. Több kommunista társammal együtf azonnal megkezdtük a kariad gyártást bányászaink Mámára, hogy meginduljon a vérkeringés a felszabadult országunkban. Megkezdődött a munkaverseny. Megalakítottuk a brigádokat. Nap- ról-napra fokozódott termelésünk. Már minőségi acélokat gyártottunk. A tapasztalatokat felhasználva eljutottunk oda, hogy a sztálini mii. szakra már 180 százalék voit eredményünk. ... És most jön a nagy nap — mondja. Április 4-e. Azért, hogy 'vége a mega'áztatásnak, a nyomornak, a munkanélküliségnek, hogy i 2I A múltban — a fasiszta elnyomás alatt egyik munkahelyről a másikra hányódott. Valóságos regény az eleje: — I üli. tói dolgozom a gyárban, — kezdi e| élettörténetét Mjslócz. ki elvtárs. Először az üzemépííke- zésnél hordtam a téglát, lapátol- (am a kavicsot, mint 14 éves gyerek, 10—12 órai robot után „keres, lem“ 30 krajcárt. Nagynchezen * kohászathoz kerültem. Jött a dicső- séges Tanácsköztársaság ideje. Beálltam vörös katonának, Harcoltam Budapesten, küzdöttem a jobblétért, a munkásosztály, a dolgozó nép felemelkedéséért. Hősies harc után elbuktunk akkor — emlékszik vjssza— A Horthy reakció évei alatt a munkanélküliség réme fenyegetett- 1919 őszén a pályafenntartáshoz kerültem a gyárba. Ott krampácsoL tam reggeltől estig, megint csak fillérekért. Sehogy sem gudtzini megélni, elmentem summás munká. ra. Egy „urasát;" földjén megint az a sors várt, mjnt a gyárban, sőt még rosszabb. Ott is hagytam rövidesen. Újból a vasútépítő csákányt fogtam kezembe, a LÁEV vasútépítésnél dolgoztam. Innen a pcrecesi bányába kerültem. V'ltani csillés, vájár, küiszhh munkás, de itt is nagyon szűkős volt a megélhetés. IU22-ben visszakerültem a gyárba. A Martinban dolgoztam mjnt segédmunkás, majd mjkor elkészült a magasüivasztü. áthelyeztek oda. Ez meg nem volt korszerű. Sokszor kiszivárgott a gáz, végül többszöri mérgezés után visszajutottam a Martinba, 1928-ban olvasztár segéd} szabad országban szabad emberként lettem, majd az elektroacéhríihöz j élhetünk, hogy egyre emelkedik ke- i életszínvonalunk, azzal fejezem ki ' hálámat, hogy legmagasabb telje, sítményünkné! is 5 százalékkal többet termelünk, a sejejtet pedig 1 százalékra lecsokkenljük. □ Tudom, hogy 9 munkámmal nemcsak a mi országunkat, nagy Pártunkat erősítem, hanem eszel az egész világ dolgozóinak a szabadságért való harcát is támogatom. Mindent annak köszönhetek, hogy a Vörös Hadsereg felszabadított, ezért végzek sok. kai fokozottabb muslicát. Hiszen nekünk még többet keU felmei ■ tcinünk, még jobb munkát kell végeznünk, hogy méltók legyünk a Szovjetunióhoz, Sztálin elvtárs barátságára, a szovjet nép szere- telére. Ezért dolgozom most, hogy ojzt a nagy áldozatot, melyet értünk Koztak, munkával háláljuk meg, nagyobb termeié, kervységgel, ezzel gyorsítjuk meg boldog életünk, a szooiűlismu# építését, Tarczy Tibor. Kitüntető oklevéllel jutalmazták azerdőbényei kőbánya legjobb dolgozói Az erdőbényej kőbányában ünnepélyes keretek között adták át a kitüntető okleveleket az üzem legjobb dolgozóinak. Czabala Bertáján üb. titkár megnyitója után Szabó Sándor MÉMOSz megyei küldött, majd az üzemvezető, Dezső Ferenc tartott beszámolót. Ezután Pol'.ák Imre központi küldött tartott rövid beszédet és nyújtotta át az okleveleket. Dezső elvtárs üzemvezető beszámolójában elmondotta, hogy az üzem január hónapban tervét 122 Aktlvaéríekezíetet tartottak a megye ifjúsági kulturfelelősel kottgtmaww* wie. Szerdán Eagyaktiva értekezletet tartottak Miskolc és .(.vármegye ifjúsági kultúrfelelcteei a közgazdasági gimnáziumban. — Bánki László elvtárs, a MINSz országos központjának kultúr- felelöse ismertette aK egységes fjúságl szervezet megteremtésének előkészületeit és az ifjúság egységének jelentőségét. — Olyan szervezetet akarunk — mondotta —, amely R Párt közvetlen irányitáft, »latt működik és dolgozik. Ez alkalmas lesz air«, hogy a fiatalok tíz és százezreit nevelje. Ennek az egysége# szervesed, nek a germefí n munkásifjií- ság, amely eddig is a legkeményebb volt a harcokban és a legkövetkezetesebben haj. tettg végre a Párt átmuta. t6zc.it. Érmek a ezervotsatnek magában keU foglalnia n» ecész dolgozó ifjúságot, hogy nevelje a fiatalokat, A feladat az, hogy e hat-nbnaf* tömegazorvezetben tömörült munkás- éa Parasztflutaljalnk a termeié«, diákfiataljaink a tanulás területén érjenek el kiváló eredményeket. Ezt a* ifjúságot a marxi-lenini elvek alapján neveljük szocialista emberekké. A szocialista nevelés egyik döntö esz- köze a ssocía lista - real tsta kultúra. Ezért indítják meg a kongreez- szu3i kultúrversenyt, amelynek er dm érvelt *z augusztusi »agy egyesítő ifjúsági jén értékelik kj. Bánki eivtárg iame. után az ifjúsági kultúrcsoportok oiBzágos Versenyének fel tételeit, kitérve a kultiúrmunka irányadó elveire, céljaira és a kiküszöböJ lendö hibákra. El kell mélyíteni j%ui-aé)umie. b(tn a nagy Szovjetunió, bölcs vezére, Sztálin és * Lenini Komszomol szeret etet. Ne szűnjék meg a kulturális! munka az ellenség, a kiérik» lie reakció, a rothadt burzsoá behatás ellen. A legjobb fogyver ezek ellen a szovjet kultúra és kibontakozó szocialista-realista kultúránk. Ezt tan’i) mányozzuk,, ezt sajátítsuk el I Április 4-re, n. félszobádul»« ün. nrpére nevezzen be minden kuktir- esöpört a versenyre. Töltsön el bennünket u > te- da», hogy gyönyört! feladat kultúrával harcba menni a dolgozó ifjúság egységes szervezetéért. amelynek dicső példaképe a Lenini Komszomol. Jászberényi elvtárs, megyei népművelési titkár és Szigeti olvtérs, diósgyörvasgyárk kulturfelelős felszólalása ufán Szobányi elvtár« népművelési előadó ismertette az április 4-i ünnepségek programját ős aa ifjúsági kulturcsoportoli föladatait, az ünnepségeken. A lelkes hangulata nagyaktiva értekezlet az Internné ionáléval ért Téget. százalékban teljesítette és az előJ-; irányzott 115 ezer forintos tnegfa. karftás helyett 140 ezer forintos megtakarítást értek el. Februárban ♦érvükét 172 százalékban teljesítették cs 186 ezer forint megtakarítás helyett 250 ezer forintos megtakarítást értek e|. Jutalmat kaptak: ifj. Bordás József, Katona János, Vitai István. Kovácsik János, ifj. Lang János, és még öt dolgozó. Az üzem átlagteljesítmény© ma 119 százalékígy indult munkára Sztáíinyec a sz^encsi gépállomásról Március 6-án reggel a nap is fényesebben kúszott fel az égre, minf máskor. A szerencsi gépállomás kapuját is korábban nyitották,. Mindannyian tudtuk: különös nap íeSz ma. Gépállomásunk januárban egy hatalmas Sztáíinyec traktort kapott a nagy Szovjetuniótól- Kíváncsiak voltunk, hogyan működik, hogyan dolgozik. A Sztálinyec-ískoláról hazaíér’Hajdu János traktorvezető ült d gépre. Mindannyian ragyogó szérumé! és örvendező szívvel vártuk, hogy mikor indul ki a garázsból a boldog életet ho2ó hatalmas „vas. ló". Mjkor Hajdú János beindította és büszkén kivezette a gépet a garázsból, mindannyiunk száján szinte egyszerre buggyant ki a dali Termeli többet, itt a gép, BoMog lesz a nép!” Roskó István Szerencs, gépűllnmá*, Jegor Kolbaszinnak közepes állása volt éa idomai - s ehhez inéi fen szerények. Amikor aztán uingasal/o pozícióba került, hangja megs álló- zott, susogó tenorból öblös, orosz- lánbőgésre emlékeztető basszussá, hízásnak indult és még a járása is másmilyen lett. Mikor krákogm kikászálódott a kincstári gépkocsiból, a néhány lépést’ a bejáratig úgy tette meg, mintha ez igen nagy. 'mogeröltetésébo kerülne. Azelőtt fürge volt és szaporajárású, most inog elhízott testéből uagyo- kaf fújt és lassan, méltóságteljesen cammogott fel az emeletre. ÍJ külső változások nem is lennének nagyjelentőségüek, ha Jegor KolbaBziu nem képzelte volna hozzá, hogy az új beosztással együtt a személyzeti osztály az eszéhez a tehetségéhez is adote volna yalarait. Dolga megszaporodott és épp ezért gyakran kellett volna tanácskoznia alárendeltjeivel, de úgy vélte, mindannyiukat felülmúlja ’ és mindent tud inár, amit fudnia kell. Képzettsége hiányosságait önbizalommal pótolta. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernék el eredeti újítókápes- ségeít. Már az első 'hét vígén új bútort vásárolt irodája részeié és mivel a bútordarabok mennyisége túlhaladta irodája méreteit, három másik osztály rovására kiterjesztette hatáskörének területét. Ti ózd e- ményeziikéut lépett fel « levelezés torén is. Kstkovnak, aki nála alacsonyabb beosztásban dolgozott, így eímoztette az iratokat: „Katkov c.“ A vele egyenrangú Szlonov- nnk így: „Özlouov Elvi.“ De a To- rhicti Végrehajtó Bizottság elnökének már okként: „J. Sz. Nazarov Elvtársnak, a Végrehajtó Bizottság Elnökének“. Kátkovuak boritok nélkül szabadon, Szlonovnak kapoccsal fűzve, Nazarovnak boriArkadij Vasziljev: A MI ISMERŐSÜNK tikban küldte ki a leveleket. Volt, akinek csak másoló-papírra íratott, a minisztériumba, elsőrangú minőségű, tömör, fenyos-fehér papiroson küldte a jelentéseket, Erthefö, hogy e nagymérvű szervezési munkálatok ideje tekintélyes részét elrabolták. Hogy a rendelkezésére álló „idö-ftutaíékokat“ mozgósíthassa, a hivatal látottéit nem hetenkint háromszor, esu- pán a hétfői napon fogedta, de rendszerint éppen hétfőn soha nem tartózkodott az irodában. A fogadónapot út kellett volna tennie keddre, vagy szerdára, ám Kolba- szin kérlelhetetlen, maradt: — Nem szeretem rendelkezéseimet megváltoztatni! — De Jegor Kuzmies már ötödik hete óhajtanak tárgyalni önnel! — Nos, jöjjenek a jövő héten! TThov és l’erepletkln hívei voltak. Mindkettő jószimatu egyén, tudták, hogyan kell ütni a vasat. Féldául/jelentési kell készteni. Az cgysze/d, rendes hivatalnok ilyenkor elvonul szobájába, de a munka estére simán elkészül. Uiioz és Pereplctkin éktelen zajt csaptak, hangosan megtanácskozták a tennivalót, húszszor is bementek a főnökhöz, hogy csésze tea mellett vole is átvegyék a dolgot és a hét végére összetákoltak valami zava io» dolgot. Mindegy, tudták, miként koll Kolbusziut magukhoz idomítani és míg főnökük azt hitte, ura e hűséges beosztottaknak, nem vette észre, hogy ezek lassan 1 (kerítty.ték és úgy forgatták, ahogy akarták. Még két gyöngéje volt Jegor Kolbasí.innak. Szorutte, La az újságok írnak róla. Ezért nem mulasztott el egyetlen értekezletet sem, igyekezett mindig a* elnöki asztalnál ülni, hogy reggel kék ceruzával aláhúzhass* nevéC a lapban. Azután kiolthabstjan szenvedélyt érzett a szónoklás iránt. Hiányzott belőle az a képesség, hogy mielőtt beszédbe fogna, át is gondolja: miről kell szólnia — sajnos, elméje nélkülözte * hajlékonyságot. No de, ott volt Nczlobnyi, a hivatal e kiváló .beosztottja, aki pompfi* tollal rendelkezett és mindannyiszor megváltotta a főnököl nehéz helyzetéből. Nem akadj olyan súlyos értekezlet és nein lehet tek olyan részletes tézisek, amelyeket Nezlobnyi ne szállított volna időre a kényolemszcretfi Kolba,- szinnak. Megengedjük tehát1, hogy a beszédek nem voltak Jegor Kuzmies sajátjai, de pont figy szavalta el ezeket éa senkit sem kímélve, rekedtre beszélte torkát az önkritikáról. Legutobb azután Fagya*!» instruktor is szót kért az értekezleten és némi célzást tett arra, hogy Iiolbaszin igazán fogadhatná látogatott. E megbocsáthatatlan merészség hallatára a főnök arca vérpirossá vált és este magához rendelte Fogyosinr az irodába. — Nos —■ mondta — barátja vagyok a kritikának- de nem bármilyennek. Az ön kritikája, már bocsánatot kérek, nem kritika, hanem ellenségeskedés! Fegyasint azután kiszállásra küldték egy Jávolj helységbe. A hl vajaiban egy időre e a’judj a dolog, de nem hosszú időre, mert ismét hangok hallatszottak arról, nogv Koloaszin nem felel meg a helyen. Különösen Prjahin heveskedett, béé bölcsebb kartársai óva intették: — Ne bolondulj meg, Atjosa! Kolbászig úgy sem tudod átnevel, ni, de te elveszted az állásodat! S így is történt. Prjahint Í>*L Hintették állásától a „főnökség bizalma hiányában". De ezt már a csend c-s a nyugalom Jegmegrcg- zöjtebb fanatikusai sem bírták ki. Volt a hivatalban egy szolid ember, Kűriéin, aki semmitől sem félt jobban, mjnt a bizottságoktól és vizsgálatoktól. Azt szokta mondani, nem szerejj az. ilyesmit. Csakhogy, az ügy már olyan for, dulatokat vett- hogy Kuricjn épéjo is felforrt és megkezdte a íoáyosóú a sugdosásokat: — Itt már bizottság nélkü' néni lehet rendet, csinálni! A bizottság nem sokáig váratott magára. Kiderült, hogy Kwjeszjzit felülről sem kerülte eJ a kritika. Néhányszor már meg intet fék, kft jzben megfedték, sőt meg is rótták, de mjndezt — a gőg okán — titokban tartotta hivatalában. A dojog rövid volt, A bjz-Mtsá^ kintjárt, s mjután azonnal találtak megfelelő jelöltet Koíbjrzin hejyé. re, Kuzmics Jogortól halsdéktala. mii megszabadították a bivaíaJt. A1 legkülönösebb: Uhov és Pereplet- kin örvendeztek a Jegjobtwn. SzéW tében-hosezában szavalták: — Nem megmondtuk?-.. De most végre szbadabbnn lélegzőnk, máj szelek íujdogálnak!.,. Amj Kolbaszinf illett, mjkor közölték veje, hogy bürokraljzmusa és saját személyének túlbeesíl'ései miatt, továbbá önkritika hiánya miatt elbocsátják a szolgálatból, módfelett csodálkozott— Ugyan mjért lennék én bürokrata? Nem mondom, néhányszojj előfordult, hogy megszédültem... S azt beszé'.jk, hogy rendkívül meglepődött. De senki sem síj. Ijáíij?,
