Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)

1950-03-24 / 70. szám

így fejezi ki háIáját új, szakad életéért JMLisloczki jMLátyás, az országoshírű diósgyőri olvasztár A vuSyyth i élektroacélműbon a Üeén-elektródák óriási robajjal, recsegéssel merülnek az olvadó, kerültem, ehhez a kombinált anyagba, iv.fényükkel finomít- tnencéhez. jak a« olvadó «céíf. A kemencék mellett mindenütt a legnagyobb vend van. a segédanyagok kis kupacokban a kemence előterén. &'c*t a rakodótéren c&ak as elektródák recsegése hallatszik, Iont- aP önt6c9amokban zörögve gurulnak a daruk, hordják as (intőket a csapoláskoz. Az epégg üzem lázas munkában, dolgozik. Ilyen lelkes munkát még sohasem végeztek itt, mint ezekben a napokban és ennek meg v^n az oka! Közeledik április 4-«.' Ae eléktro. acélmű nem akar lemaradni a Martin mögött s mivel verseny­ben is állnak egymással, a nivn. ka mo*l még nagyobb lendületet rét. m ItJ dolgozik íz egyik kombinált kemencénél Misióczkj Mátyás elv. lirs, a Kohászati Czemek második 'legjobb olvasztár», ott van az 8 neve az ország legjobb o.vaszíárai közölt }s. Ű különösen átérzi an nnk fontosságát, hogy április 4-re 6 utána is sokká] többet termeljen, mjnt eddjg. Ö tudja itt talán a leg- jóbban, mit hozott nekünk a fel­szabadító Vörös Hadsereg. Saját életén keresztül' tapasztalta, milyen ' >kat köszönhet az egész magyar dolgozó nép a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak. Ezért dolgozik most olyan szorgalommal, amilyen­nel csak az új, szocialista ember dolgozhat. Brigádja élén rendíthetetlen hji- }ej küzd azért, hogy a termelékeny­séget soha nem látott magasra fo. kozza. Nemcsak szóval irányít: — kezében a kaparó, a lapát, figyelj az olvadó anyagot, ellenőrzi, mikor lehet csapolni. Lelkesen, teljes oda­adással, szeretettel végzi íetelös.. ségttdjes munkáját. Hogy jutott el addig Mistóczki elvtárs, hogy most egy kiváló bri­gád élén új munkamódszerekkel állandóan emelkedő termelés mel­lett készül április 4-re? Mikor 1945-ben bejötf a Vörös Hadsereg és elhozta a szabadságot, akkor éreztem, tudtam, hogy most már vége a megaláztatásnak, a munkanélküliségnek, az egyik mun­kahelyről a máikra valló hányódás­nak. Több kommunista társammal együtf azonnal megkezdtük a kar­iad gyártást bányászaink Mámára, hogy meginduljon a vérkeringés a felszabadult országunkban. Megkezdődött a munkaverseny. Megalakítottuk a brigádokat. Nap- ról-napra fokozódott termelésünk. Már minőségi acélokat gyártottunk. A tapasztalatokat felhasználva el­jutottunk oda, hogy a sztálini mii. szakra már 180 százalék voit ered­ményünk. ... És most jön a nagy nap — mondja. Április 4-e. Azért, hogy 'vége a mega'áztatásnak, a nyomor­nak, a munkanélküliségnek, hogy i 2I A múltban — a fasiszta elnyomás alatt egyik munkahelyről a másik­ra hányódott. Valóságos regény az eleje: — I üli. tói dolgozom a gyárban, — kezdi e| élettörténetét Mjslócz. ki elvtárs. Először az üzemépííke- zésnél hordtam a téglát, lapátol- (am a kavicsot, mint 14 éves gye­rek, 10—12 órai robot után „keres, lem“ 30 krajcárt. Nagynchezen * kohászathoz kerültem. Jött a dicső- séges Tanácsköztársaság ideje. Beálltam vörös katonának, Har­coltam Budapesten, küzdöttem a jobblétért, a munkásosztály, a dol­gozó nép felemelkedéséért. Hősies harc után elbuktunk akkor — em­lékszik vjssza­— A Horthy reakció évei alatt a munkanélküliség réme fenyegetett- 1919 őszén a pályafenntartáshoz ke­rültem a gyárba. Ott krampácsoL tam reggeltől estig, megint csak fillérekért. Sehogy sem gudtzini megélni, elmentem summás munká. ra. Egy „urasát;" földjén megint az a sors várt, mjnt a gyárban, sőt még rosszabb. Ott is hagytam rövidesen. Újból a vasútépítő csá­kányt fogtam kezembe, a LÁEV vasútépítésnél dolgoztam. Innen a pcrecesi bányába kerültem. V'ltani csillés, vájár, küiszhh munkás, de itt is nagyon szűkős volt a megél­hetés. IU22-ben visszakerültem a gyár­ba. A Martinban dolgoztam mjnt segédmunkás, majd mjkor elkészült a magasüivasztü. áthelyeztek oda. Ez meg nem volt korszerű. Sokszor kiszivárgott a gáz, végül többszöri mérgezés után visszajutottam a Martinba, 1928-ban olvasztár segéd} szabad országban szabad emberként lettem, majd az elektroacéhríihöz j élhetünk, hogy egyre emelkedik ke- i életszínvonalunk, azzal fejezem ki ' hálámat, hogy legmagasabb telje, sítményünkné! is 5 százalékkal töb­bet termelünk, a sejejtet pedig 1 százalékra lecsokkenljük. □ Tudom, hogy 9 munkámmal nemcsak a mi országunkat, nagy Pártunkat erősítem, hanem eszel az egész világ dolgozóinak a szabadságért való harcát is tá­mogatom. Mindent annak köszön­hetek, hogy a Vörös Hadsereg felszabadított, ezért végzek sok. kai fokozottabb muslicát. Hiszen nekünk még többet keU felmei ■ tcinünk, még jobb munkát kell végeznünk, hogy méltók legyünk a Szovjetunióhoz, Sztálin elvtárs barátságára, a szovjet nép szere- telére. Ezért dolgozom most, hogy ojzt a nagy áldozatot, me­lyet értünk Koztak, munkával háláljuk meg, nagyobb termeié, kervységgel, ezzel gyorsítjuk meg boldog életünk, a szooiűlismu# építését, Tarczy Tibor. Kitüntető oklevéllel jutalmazták azerdőbényei kőbánya legjobb dolgozói Az erdőbényej kőbányában ün­nepélyes keretek között adták át a kitüntető okleveleket az üzem legjobb dolgozóinak. Czabala Ber­táján üb. titkár megnyitója után Szabó Sándor MÉMOSz megyei küldött, majd az üzemvezető, De­zső Ferenc tartott beszámolót. Ez­után Pol'.ák Imre központi küldött tartott rövid beszédet és nyújtotta át az okleveleket. Dezső elvtárs üzemvezető beszá­molójában elmondotta, hogy az üzem január hónapban tervét 122 Aktlvaéríekezíetet tartottak a megye ifjúsági kulturfelelősel kottgtmaww* wie. Szerdán Eagyaktiva értekezle­tet tartottak Miskolc és .(.várme­gye ifjúsági kultúrfelelcteei a közgazdasági gimnáziumban. — Bánki László elvtárs, a MINSz országos központjának kultúr- felelöse ismertette aK egységes fjúságl szervezet megteremtésé­nek előkészületeit és az ifjúság egységének jelentőségét. — Olyan szervezetet akarunk — mondotta —, amely R Párt közvetlen irányitáft, »latt műkö­dik és dolgozik. Ez alkalmas lesz air«, hogy a fiatalok tíz és száz­ezreit nevelje. Ennek az egysége# szervesed, nek a germefí n munkásifjií- ság, amely eddig is a legke­ményebb volt a harcokban és a legkövetkezetesebben haj. tettg végre a Párt átmuta. t6zc.it. Érmek a ezervotsatnek magában keU foglalnia n» ecész dolgozó ifjúságot, hogy nevelje a fiatalokat, A feladat az, hogy e hat-nbnaf* tömegazorvezetben tömörült mun­kás- éa Parasztflutaljalnk a ter­meié«, diákfiataljaink a tanulás területén érjenek el kiváló ered­ményeket. Ezt a* ifjúságot a marxi-lenini elvek alapján nevel­jük szocialista emberekké. A szo­cialista nevelés egyik döntö esz- köze a ssocía lista - real tsta kultúra. Ezért indítják meg a kongreez- szu3i kultúrversenyt, amelynek er dm érvelt *z augusztusi »agy egyesítő ifjúsági jén értékelik kj. Bánki eivtárg iame. után az ifjúsági kultúrcsoportok oiBzágos Versenyének fel tételeit, kitérve a kultiúrmunka irányadó elveire, céljaira és a kiküszöböJ lendö hibákra. El kell mélyíteni j%ui-aé)umie. b(tn a nagy Szovjetunió, bölcs vezére, Sztálin és * Lenini Komszomol sze­ret etet. Ne szűnjék meg a kulturális! munka az ellenség, a kiérik» lie reakció, a rothadt burzsoá behatás ellen. A legjobb fogyver ezek ellen a szovjet kultúra és kibontakozó szocialista-realista kultúránk. Ezt tan’i) mányozzuk,, ezt sajátítsuk el I Április 4-re, n. félszobádul»« ün. nrpére nevezzen be minden kuktir- esöpört a versenyre. Töltsön el bennünket u > te- da», hogy gyönyört! feladat kultúrával harcba menni a dolgozó ifjúság egységes szer­vezetéért. amelynek dicső pél­daképe a Lenini Komszomol. Jászberényi elvtárs, megyei nép­művelési titkár és Szigeti olvtérs, diósgyörvasgyárk kulturfelelős fel­szólalása ufán Szobányi elvtár« népművelési előadó ismertette az április 4-i ünnepségek programját ős aa ifjúsági kulturcsoportoli föladatait, az ünnepségeken. A lelkes hangulata nagyaktiva értekezlet az Internné ionáléval ért Téget. százalékban teljesítette és az előJ-; irányzott 115 ezer forintos tnegfa. karftás helyett 140 ezer forintos megtakarítást értek el. Februárban ♦érvükét 172 százalékban teljesítet­ték cs 186 ezer forint megtakarítás helyett 250 ezer forintos megtakarí­tást értek e|. Jutalmat kaptak: ifj. Bordás Jó­zsef, Katona János, Vitai István. Kovácsik János, ifj. Lang János, és még öt dolgozó. Az üzem átlag­teljesítmény© ma 119 százalék­így indult munkára Sztáíinyec a sz^encsi gépállomásról Március 6-án reggel a nap is fé­nyesebben kúszott fel az égre, minf máskor. A szerencsi gépállomás kapuját is korábban nyitották,. Mindannyian tudtuk: különös nap íeSz ma. Gépállomásunk januárban egy ha­talmas Sztáíinyec traktort kapott a nagy Szovjetuniótól- Kíváncsiak voltunk, hogyan működik, hogyan dolgozik. A Sztálinyec-ískoláról hazaíér’­Hajdu János traktorvezető ült d gépre. Mindannyian ragyogó széru­mé! és örvendező szívvel vártuk, hogy mikor indul ki a garázsból a boldog életet ho2ó hatalmas „vas. ló". Mjkor Hajdú János beindítot­ta és büszkén kivezette a gépet a garázsból, mindannyiunk száján szinte egyszerre buggyant ki a dali Termeli többet, itt a gép, BoMog lesz a nép!” Roskó István Szerencs, gépűllnmá*, Jegor Kolbaszinnak közepes állá­sa volt éa idomai - s ehhez inéi fen szerények. Amikor aztán uingasal/o pozícióba került, hangja megs álló- zott, susogó tenorból öblös, orosz- lánbőgésre emlékeztető basszussá, hízásnak indult és még a járása is másmilyen lett. Mikor krákogm kikászálódott a kincstári gépkocsi­ból, a néhány lépést’ a bejáratig úgy tette meg, mintha ez igen nagy. 'mogeröltetésébo kerülne. Az­előtt fürge volt és szaporajárású, most inog elhízott testéből uagyo- kaf fújt és lassan, méltóságtelje­sen cammogott fel az emeletre. ÍJ külső változások nem is lenné­nek nagyjelentőségüek, ha Jegor KolbaBziu nem képzelte volna hoz­zá, hogy az új beosztással együtt a személyzeti osztály az eszéhez a tehetségéhez is adote volna yalarait. Dolga megszaporodott és épp ezért gyakran kellett volna ta­nácskoznia alárendeltjeivel, de úgy vélte, mindannyiukat felülmúlja ’ és mindent tud inár, amit fudnia kell. Képzettsége hiányosságait önbiza­lommal pótolta. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernék el eredeti újítókápes- ségeít. Már az első 'hét vígén új bútort vásárolt irodája részeié és mivel a bútordarabok mennyisége túlhaladta irodája méreteit, három másik osztály rovására kiterjesztet­te hatáskörének területét. Ti ózd e- ményeziikéut lépett fel « levelezés torén is. Kstkovnak, aki nála ala­csonyabb beosztásban dolgozott, így eímoztette az iratokat: „Kat­kov c.“ A vele egyenrangú Szlonov- nnk így: „Özlouov Elvi.“ De a To- rhicti Végrehajtó Bizottság elnöké­nek már okként: „J. Sz. Nazarov Elvtársnak, a Végrehajtó Bizottság Elnökének“. Kátkovuak boritok nélkül szabadon, Szlonovnak ka­poccsal fűzve, Nazarovnak bori­Arkadij Vasziljev: A MI ISMERŐSÜNK tikban küldte ki a leveleket. Volt, akinek csak másoló-papírra íratott, a minisztériumba, elsőrangú minő­ségű, tömör, fenyos-fehér papiroson küldte a jelentéseket, Erthefö, hogy e nagymérvű szer­vezési munkálatok ideje tekinté­lyes részét elrabolták. Hogy a ren­delkezésére álló „idö-ftutaíékokat“ mozgósíthassa, a hivatal látot­téit nem hetenkint háromszor, esu- pán a hétfői napon fogedta, de rendszerint éppen hétfőn soha nem tartózkodott az irodában. A foga­dónapot út kellett volna tennie keddre, vagy szerdára, ám Kolba- szin kérlelhetetlen, maradt: — Nem szeretem rendelkezései­met megváltoztatni! — De Jegor Kuzmies már ötödik hete óhajtanak tárgyalni önnel! — Nos, jöjjenek a jövő héten! TThov és l’erepletkln hívei vol­tak. Mindkettő jószimatu egyén, tudták, hogyan kell ütni a vasat. Féldául/jelentési kell készteni. Az cgysze/d, rendes hivatalnok ilyen­kor elvonul szobájába, de a munka estére simán elkészül. Uiioz és Pereplctkin éktelen zajt csaptak, hangosan megtanácskozták a tenni­valót, húszszor is bementek a fő­nökhöz, hogy csésze tea mellett vole is átvegyék a dolgot és a hét végére összetákoltak valami zava io» dolgot. Mindegy, tudták, mi­ként koll Kolbusziut magukhoz idomítani és míg főnökük azt hit­te, ura e hűséges beosztottaknak, nem vette észre, hogy ezek lassan 1 (kerítty.ték és úgy forgatták, ahogy akarták. Még két gyöngéje volt Jegor Kolbasí.innak. Szorutte, La az új­ságok írnak róla. Ezért nem mu­lasztott el egyetlen értekezletet sem, igyekezett mindig a* elnöki asztalnál ülni, hogy reggel kék ce­ruzával aláhúzhass* nevéC a lap­ban. Azután kiolthabstjan szenve­délyt érzett a szónoklás iránt. Hiányzott belőle az a képesség, hogy mielőtt beszédbe fogna, át is gondolja: miről kell szólnia — saj­nos, elméje nélkülözte * hajlékony­ságot. No de, ott volt Nczlobnyi, a hivatal e kiváló .beosztottja, aki pompfi* tollal rendelkezett és mind­annyiszor megváltotta a főnököl nehéz helyzetéből. Nem akadj olyan súlyos értekezlet és nein lehet tek olyan részletes tézisek, amelye­ket Nezlobnyi ne szállított volna időre a kényolemszcretfi Kolba,- szinnak. Megengedjük tehát1, hogy a be­szédek nem voltak Jegor Kuzmies sajátjai, de pont figy szavalta el ezeket éa senkit sem kímélve, re­kedtre beszélte torkát az önkriti­káról. Legutobb azután Fagya*!» instruktor is szót kért az értekez­leten és némi célzást tett arra, hogy Iiolbaszin igazán fogadhatná látogatott. E megbocsáthatatlan merészség hallatára a főnök arca vérpirossá vált és este magához rendelte Fogyosinr az irodába. — Nos —■ mondta — barátja va­gyok a kritikának- de nem bármi­lyennek. Az ön kritikája, már bo­csánatot kérek, nem kritika, hanem ellenségeskedés! Fegyasint azután kiszállásra küldték egy Jávolj helységbe. A hl vajaiban egy időre e a’judj a dolog, de nem hosszú időre, mert ismét hangok hallatszottak arról, nogv Koloaszin nem felel meg a helyen. Különösen Prjahin heveskedett, béé bölcsebb kartársai óva intették: — Ne bolondulj meg, Atjosa! Kolbászig úgy sem tudod átnevel, ni, de te elveszted az állásodat! S így is történt. Prjahint Í>*L Hintették állásától a „főnökség bi­zalma hiányában". De ezt már a csend c-s a nyugalom Jegmegrcg- zöjtebb fanatikusai sem bírták ki. Volt a hivatalban egy szolid em­ber, Kűriéin, aki semmitől sem félt jobban, mjnt a bizottságoktól és vizsgálatoktól. Azt szokta mondani, nem szerejj az. ilyesmit. Csakhogy, az ügy már olyan for, dulatokat vett- hogy Kuricjn épéjo is felforrt és megkezdte a íoáyosóú a sugdosásokat: — Itt már bizottság nélkü' néni lehet rendet, csinálni! A bizottság nem sokáig váratott magára. Kiderült, hogy Kwjeszjzit felülről sem kerülte eJ a kritika. Néhányszor már meg intet fék, kft jzben megfedték, sőt meg is rótták, de mjndezt — a gőg okán — titok­ban tartotta hivatalában. A dojog rövid volt, A bjz-Mtsá^ kintjárt, s mjután azonnal találtak megfelelő jelöltet Koíbjrzin hejyé. re, Kuzmics Jogortól halsdéktala. mii megszabadították a bivaíaJt. A1 legkülönösebb: Uhov és Pereplet- kin örvendeztek a Jegjobtwn. SzéW tében-hosezában szavalták: — Nem megmondtuk?-.. De most végre szbadabbnn lélegzőnk, máj szelek íujdogálnak!.,. Amj Kolbaszinf illett, mjkor kö­zölték veje, hogy bürokraljzmusa és saját személyének túlbeesíl'ései miatt, továbbá önkritika hiánya miatt elbocsátják a szolgálatból, módfelett csodálkozott­— Ugyan mjért lennék én bü­rokrata? Nem mondom, néhányszojj előfordult, hogy megszédültem... S azt beszé'.jk, hogy rendkívül meglepődött. De senki sem síj. Ijáíij?,

Next

/
Oldalképek
Tartalom