Észak-Magyarország, 1950. február (7. évfolyam, 29-50. szám)

1950-02-03 / 29. szám

A VIETNAMI NÉP HARCA A SZABADSÁGÉRT Az Orosz Szüííisájes Szficiaiisla $a»jst Któárjaság gazdssági és Morális fejlődése »A jelenlegi nemzetközt helyzet loilegzetes sajátsága a gyarmati és riiggö országban élő népek forra­dalmi harcának eddig soha sem ta­pasztalt lendülete« — állapítja meg a »Tartós békéért, népi de­mokráciáért* legújabb számának vezércikke. »Ez a harc saáiuos or­szágban fegyveres jelleget ölt s ‘benne résztvesz Kelet országainak söksszázmilUő dolgozója. Ez a harc, amelyet a munkásosztály ás a kom­munista pártok vezetnek, méreteit ás jellegét tekintve arról tanúsko­dik, hogy a gyarmati és függő or­szágok népei határozottan a forra­dalom útjára tértek a gyarmati rabság ellen, nemzeti felszabadítá­sukért.« Ez töltőn* a délkelot ázsiai fél­sziget Iudokínának nevezett terü­letén, amelynek égjük részén a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság megalakult. 7945 szeptember 2- án kiáltották ki a független Vietnam! Köztársa­ságot annak a hősies harcnak i'redmőnyeként, amelyet a dolgozó milliók a Kommunista Párt vezető­ével a japán megszállók ellen vív- t&k. 1945 augusztus S-án fegyverei felkelés tört ki Tonlnng tartomány­ban a japán megszállók és bábkor­mányaik ellen, amelyeket Indokí­nában szerveztek. Az ellenállást a kommunisták irányították Eo-Si- Jvlinh elvtárssal az élen. 1945 augusztus 25-án megalakult Viet­nam ideiglenes népi kormánya. A Vietnami Köztársaság (dél orszá­ga) Tonking és Annám volt pro­tektorátust ós Kokinkíaát foglalja magában. Annám régi nevéről hív­ják Vietnamnak. Területe 350 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma meghaladja a 20 milliót. Rossxul ssámítottak a nyugati imperialisták A köztársaság kikiáltása ntán néhány nappal angol-indiai és francia csapotok szálltak partra Vietnam területén azzal az ürügy­gyei, hogy le akarják fegyverezni a japán csapatokat. Valójában azonban arról volt szó, hogy visz- sznállítják ennek az ázsiai terület­nek gyarmati függőségét, népének elnyomását. Rosszul számítottak azonban a nyugati imperialisták, amikor azt gondolták, hogy köny- nyüszerrel igába hajthatják a vietnami népet és ismét megsze­rezhetik maguknak szabad rabló- zsákmányul ezt a területet. Az im­perialisták aljas támadására a viet­nami nép hősi harccal válaszolt. E* a választása, snint annyi sok más elnyomott gyarmati népé, ar- tóI tanúskodik: Vietnam népe nem hajlandó többé úgy élni, mint ré­gen és kész minden áldozatot meg­hozni szabadságáért, függetlensé­géért. Az angolok és francia idegenlé- iós csapatok a japánok segítségé­vel, akiket állítólag le akartak fegyverezni, 1945 novemberében megszállták Saigont, az ország leg­nagyobb kikötőjét. A megszállt te­rületeken. a legvadabb, legállntla- fibh fasiszta módszereken is túl­menő terrorral, tömeggyilkosságok- knl, kegyetlenségekkel próbálták biztosítani uralmukat az imperialis­ta rablók. SS-tömeggyilkosokat, fa­siszta háborús bűnösöket toboroz­lak a francia idegenlégiós csapat­ba a.vietnami nép ellen. Az egyik ilyen zászlóaljról ogy párisi lap megállapította, hogy 14 ezor évi börtönt képvisel. A Tiettdati köz­ség olleni támadásnál például 20 okost agyonlőttek, másokat élve elégettek, a legöregebb házaspárt 20 csecsemőt anyjuk wsemel&tt&rá -r.uronyhegyre tűztek, egy másik helységben 62 fiatalt a legborzal­masabb kínzások között pusztítot­tak el. A nagjr városokban az im perialista csapatok összeterelték a Anyókát és asszonyokat Sí »kiosz­tották« őket a katonák között. Ezrével börtörüzték be, gyilkol! áh le s vietnami hazafiakat. A véres terror azonban nem tör- : o meg Vietnam népét. Ellenkező leg: Kommunista Pártja vezetésé vei tovább folytatta, erősítette harcát nemzeti függetlenségéért. Jól emlékeztek a dolgozók a gyarmati elnyomás szörnyű évei­re, a napi 14—16 órás robotra, az éhbérekre. A parasztok visszagon­doltak arra az időre, amikor a megművelhető föld háromnegyed része a francin gyarmatosítók s ez egyház birtokában volt, ők pedig hatalmas adőterkekföl sanyargatva sokszor gyermeküket is eladták, hogy segítsenek helyzetükön. A szörnyű nyomor következtében 1944—45-ben 2 millió ember halt éhen, mialatt e francia-japán rizs- monopóliumok milliókat zsebeltek be. Nem azért döntötték meg a népi tömegek a japánokkal együtt­működő Bao-Dai császár 20 éves uralmát, hogy most ismét vállukra vegyék a rabságot. Am omság területének több mint 90 »sásalékát felsxabaditntta, a vietnámi néphadsereg mondotté: »Nem lehat szabad az a nép, amely más népeket elnyom.« A francia munkásosztály, a fran­cia dolgozók a marxi-lenini-sztálini A vietnami nép még keményeb­ben fogta, mag a fegyvert és el­keseredetten küzdött a betolakodó imperialisták ellen. E harc erősö­dése következtében, továbbá a franciaországi haladé erők nyomá­sára a francia kormány kénytelen volt 1946 márciusában Hanoiban ideiglenes egyezményt kötni Ho-Si- Mink kormányával. Eszerint « francia kormány elimerto a Viet­nami Köztársaságot szabad állam­ként, melynek saját kormánya, saját hadserege ős pénzügye vsn és amely a Francia Unió tngjn. Az imperialisták azonban csak időt akartak nyerni. Hamarosan megszegték a BzerzŐdést, új csapat- egységeket küldtek a köztársaság területére és 1946 decemberében újból kirobbantották a harcokat. A vietnami nép ismét fegyvert ra­gadott, hogy addig folytassa a harcot, amíg végleg ki nem űzte hazájából az imperialista megszál­lókat. A négy éve tartó küzde­lemben a vietnami nép a kommu­nisták vezetésével diadalt-diadal utón arat. A vietnami néphadsereg az ország 350 ezer négyzetkilomé­ter területének több mint 90 szá­zalékát felszabadította. A francia gyarmati csapatok halottakban és sebesiilekben több mint 100 ezer embert vesztettek. A vietnami nép egységének megbontása céljából az imperialisták ismét színpadra lép­tették szolgálatkész cinkosukat, 3aO-Daí »császárt« és bábkormányt szerveztek. A vietnami nép azon­ban megbonthatatlan egységben tömörül Ho-Si-Minh népi kormánya körül. A még megszállt területen is napról-Dopra erősödik az ellenállás. A napokban a gyarmatosítók több tüntető diákot meggyilkoltak. Az áldozatok temetésekor 100 ezres tömeg tüntetéssel ős sztrájkkal válaszolt az aljas provokációra. tanítások útját járva felsorakoznak a Szovjetunió vezette hatalmas tá­borban a bókéért, minden nép sza­badságáért és győzelemre segítik a Vietnami nép szabadságküzdelmét is közös elnyomóik ellen. Vietnam nópo maga mögött tud­hatja a világ haladó erőit, első­sorban a nagy Szovjetunió?, amely a Domoki atikus Köztársaság elis­merésével újabb hatalmas támoga­tást nyújtott a szabadságmozga­lomhoz, maga mögött érezheti a felszabadult Kínát, * népi demo kráciákat, a francia népét, a világ dolgozó millióit. Egyre nagyobb reménységgel és bizakodással, a végső győzelem biztos tudatában éneklik a vietna­mi harcosok: »Hadaink messze lengő, arany­csillagos zászló alatt Dübörgve lépnek, Hogy minden elnyomó:tói és rabságtól Megváltsák a. vietnami népet. Kettőzzük meg a harcot, Hogy új nemzeti létünk fényes útjára lépjünk Es keljetek fel mind-mind, Hogy a zsarnok igáját, láncát szétzúzza népünk,« (—közi) Az Orasz Szövetséges Szocia­lista Szovjet Köztársaság sta­tisztikai igazgatósága közzétette jelentését nrra vonatkozólag, mi­lyen eredményeket értek el 1949- ben a köztársaság népgazdaságá­nak újjáépítésére és továbbfej­lesztésére irányuló tervek végre­hajtása terén. A közlemény sze­rint a köztársaság ipara összter­melését tekintve 106 százalékban teljesítette az évi termelési ter­vet, az ipari szövetkezetek pedig 10S százalékban. A gabonanemüetc éa ipari nö­vények terméshozama a múlt éy- ben 1948-hoz képest emelkedett. A vetésterület 1949-ben 4.9 millió hektárral haladta meg az 1948 évit. Szakadatlanul fokozódik a mezőgazdasági munkák gépesíté­se. Az egy traktorra eső teljesít­mény az 1948 évihez képest 18 százalékkal emelkedett, „ kombáj­nokkal learatott vetésterület, pe­dig 26 százalékkal. A kolhozok községi állatállománya ez év ja­nuár 1-én jelentősen felülmúlta a háború előtti színvonalat. A múlt évben jelentős sikere­ket értek el a köztársaság kul­turális építésében. Az elemi, a 7 osztályos s a középiskolákban a technikumokon és máa középfokú szakiskolákban 1949-ben a tanu­lók száma 1 millióval halad!« meg az 1948 éviek számát. A fő­iskolákon lDlO-bcn 190.000-ei több diák tanult, mint 1940-ben, azaz a háború előtt. Ma Diósgyőrött, holnap Ózdon ünnepélyes keretek között nyitják meg a 4 hónapos ápolónői tanfolyamat Néhány héttel ezelőtt a Ma* gyár Vöröskereszt felhívással for­dult a vasgyári dolgozó nőkhöz, hogy minél többen jelentkezzenek ápolónői tanfolyamra. A vasgyári dolgozó leányok meg is értették a felhívás jelentőségét és több, mint hatvanan jelentkeztek. A tanfolyam négy hónapig tnrt, a hallgatók Tvárom hónapon kérész- legz. tül elméleti éa egy hónapig kór­házi gyakorlati előadásokon vesz­nek részt, a tanfolyam ünnepé­lyes megnyitása ma délután 6 órakor lesz a diósgyőri Vasas Székházban. Ápolónői tanfolyam indul dón is, itt is 60 hallgatóval, ünnepélyes megnyitás azoirJ Oz­Az A tanulókörök jelentősége .4 tanulóköri munka fontos ré­ssé. a tanulásnak. Tanulóköri munkával fedi tudásunkat bőví­teni, maradandóbbá tenni, a hiá­nyosságokat kiküszöbölni. Ha tanulókör^ műn kánk ban eredményt akarunk elérni, terv­szerűen, fegyelmezetten kell ta­nulni. A tervszerütlensóg az idő elfecsérlését jelenti. A fegyelme­zetlenség, pov tat lanság hv.sz illet­lenség a közös munkát akadá­lyozza, tehát az ellenség malmára hajt)a a vizet, az éberség azt je­lenti, hogy felvilágosító munká­val, de ha szükség van rá. meg­rovással is küzdünk ezek ellen hibák ellent. A tanulóköri munka, a tanulás új módszere, melyet lm alapos cgyésti tanulás elő- mer/, valóban tudásra tehetünk szert. Minden tanulókör egy-egy kis harci egység, mely a jó tanu­lásért küzd. Óra ver 3 Béla Putnok, I. á) oszt. • i MÁTÉ JÁNOS; A HALADÓ VILÁG FŐVÁROSÁBAN Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a kolhozokban, állami gazdaságokban., gépállomá­sokon szerzett tapasztalataim mellett beszámoljak arról a szép­ségről és soha el nem felejthető A Sxovjetunín elismtria | taSKJ Morvában VÍSt ré­szem. Életem nagy részét, eddig egy kicsiny faluban töltöttem elnyo- másban, tudatlanságban. Most sok* nem tapasztalt örömmel, gyermeki türelmetlenséggel vár­tam, mikor érkezik el az a nagy pillanat, amikor szenrtöl-szembe állhatok azzal a hutáim as Világ­várossal, amelyről olyan sokat hallottam. Örliáz mellett rohanunk e). Az őr sárga zászlóval tisztelegve kö­szönti a vonatot. Kíváncsian ér­deklődünk és valami furcsa érzés ömlik végig rajtunk, amikor megtudjuk: Moszkva közeledik. Már látjuk Is kibontakozni a vég­telen merőkből a hatalmas nagy gyártelepeket, amikor alig észre­vehetően gyorsvonatunk a pálya­udvar üvegcsamokában megáll. Kíváncsiságtól elfogultan meg­kérdezzük, hol vagyunk. Azt mondják: Moszkva. A név halla­tára szivünk boldogan dobban egyet. Kiszállunk a vonatból, w töme­gek hullámzása, « mozdonyok erős füttye közben a szovjet földművelésügyi minisztérium megbízottai fogadnak bennünket. Megindulunk „ kijárat felé. A pályaudvar iiveycsarnoka elején Lenin eltlárs hatalmas ércszobra áll. Amikor elhagyjak az üvegcsar- nokot, szinte megbűvöl a város szépsége. Elcsodálkozva állok a széles! szép tiszta járdán, nőttem u kHxtámaxúgttt vietnami függetlenségi ée sza­badságharc «7ompóntjából döntő je­lentőségű esemény, hogy % Szov­jetunió, amely szilárdan őrködik minden nép szabadságán, függet­lenségén, békéjén, elismerte a Viet­nami Demokratikus Köztársaságot és felveszi vole a diplomáciai kap­csolatokat. A hatalma* Szovjet­uniónak ez a támogatása újabb nagy lendületet ad valamennyi ázsiai nép szabadságharcának. Ugyanakkor egyre szélesedik és erősödik á francia dolgozók tö­megmozgalma *• vietnami háború elien. A Kommunista Párt vezette francia dolgozók, dokkmunkások, tengerészek, vasutasok nem haj landók segítséget nyújtani a viet­nami nép ellen folyó aljas hábo­rúhoz. A francia dolgozók feltar­tóztatják p. Vietnámim irányított hadianyagszállítmányokat és kato- navonatokat. Egységes frontba so­rakozik fel az imperializmus ellen minden szabadságot, békét akaró dolgozó. »A munkásosztály győzel­me — tanítja. Sztálin elvtárs — a fejlett országokban — és az elnyo­mott népek felszabadulása az im­perializmus igája alól, általános forradalmi front kialakulása és mcgszilárAdása nélkül lehetetlen- a közös forradalmi front, kialakí­tása lekötetlen anélkül, hogy az elnyomó nemzet. proletariátusa egyenes és határozott támogatás­ban ne részesítené az elnyomott nép felszabadító mozgalmát a ha zai imperializmus ellen.« — Marx ezreit. Csodálom a hatalmas tö­meg hullámzásában a forgalmi rendőrt, aki nyugodtan, zökkenés mentesen irányítja a forgalmat. Megcsodálom a szembejövő nagy gépesedéit, a trolibuszt. így tárult elém «« első pilla­nat ban a hagy világváros képe. Autóval mentünk e Metropol- száUába. Útközben feszült figye­lemmel és őszinte elismeréssel néztem « szovjet építészet nagy­szerű alkotásait. Ott tartózkodá­sunk alatt csakhamar meg ismer­kedtünk a várossal és nagyon megszerettük. Meglepő volt as óriási forgalomban tapasztalható nyugodtság, us egymásra Való nagy /Ágyúzás, egymás iránti Szeretet, amely „ szovjet ember­ben, az /íjtípusét emberben ól. Az utcakcrcsztezödéseknél, amíg nem szabad az Út, 50—100 kocsi is összegyűl és as óriási forgalom ellenére senki sem ideges, nyu­godtan sitdl át „s úttesten. Ezek az autók, amelyek közül legszeb­bek a ZI3s-tegcsik — a világ leg­szebb és legkényelmesebb luxus­kocsijai — « szovjet dolgozóké. Moszkvában első utunk a Lenin- maüzoleumba Vezet, hogy leró­juk tiszteletünket és bálánkat a proletariátus nagy vezérének, a szovjet állam megalapítójának., Lenin elvtársnak. A márvány- mauzóleum a Vörös-téreh közvet­lenül a Kreml tövében áll. Tün­döklő márványlapokkal van bo­rítva. Most is, mint mindenkor, kilométeres sorokban állnak az emberek, hogy egy pillantást vet­hessenek a dolgozók jótevőjére. Dlszőrséget álló fiatal fegyve­res katonák között haladunk az egyre hüvösödö lépcsőn, a mau­zóleum belsejébe. Amikor belép a hatalmas, széles utcát s teret, tem a kisterembe, ahol Lenin elv- a soha nem látott forgalmat, qz társ fekszik üvegből készült sír- embertöme.get, az autók százait, kamrában, arcom elhalványult 9 egy pillanatra szívdobogva, moz­dulatlanul álltam meg előtte. Mintha most is élne. Fény hull az arcára, jóság ömlik szét rajta, olyan, mintha 26 év után a jövő­ről akaina beszélni, amely előt­tünk áll. Ebben a pillanatba,í úgy éreztem, hogy megei-ösődtem. Erőt merítettem az itthoni nagy feladatok elvégzésére, amelyeket a nagy Lenin tanításának szelle­mében Sztálin elvtárs útmutatása alapján, Rákosi elv-társ vezetésé« vei, sikerrel fogunk megoldani. De csak most látom ennek a kérdésnek az igazi nagyságát, most értem meg igazán az ő ta­nításukat, amikor itt, a mező- gazdasági akadémián behatóbban éa közelebbről foglalkozom a marxizmus—lenlnizmus tanulmá­nyozásával. Néhány napot töltöttem Moszk­vában, meglátogattam néhány múzeumot, üzemet, „ Timirjdzev- akndémidt, a Moszkvai Nagy Színházat, s láttam gyönyörű fe­meket, Es alatt az idő alatt meg­ismertem a világ szocialista fő­városát, ahol nem iparbárók, tő­kések, kizsákmányol ók, hanem független, szabad dolgozók élnek, akik megbecsült tagjai a szocia­lista államnak. Az újtípusú szov­jet embert ismertem meg, akik­től nagyon sokat lehet tanulni, A ■szocialista magatartás, a munká­hoz való új viszony, a szódáit'1 '■ munkafegyelem, kommunista er­kölcs, egymás iránti szeretet ' / megbecsülés, a szocialista hozd. a. Bolsevik Párt, a Sztálin ellve ■á iránti /nagy szerelet él minden szovjet emberben, A Szovjetunióban, Moszkvái oi tett látogatásom feledhetetlen él­mény, örök emlék lesz számom­ra, s egyben tanulság is, amelyet ötéves népgazdasági tervünk meg- valósításánál foaijk felhasználni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom