Észak-Magyarország, 1948. december (5. évfolyam, 279-304. szám)
1948-12-29 / 302. szám
A beruházás! terv fű!te!|esffé$e a regeié súlyos veresege Vidéki közttietelok kétszeresen teljesítették az előírást A három éves terv indulását nagy harcok és viták előzték meg. A >egkció legkedveltebb „érve” az vő1' a terv ellen, hogy a beruházó. 6ck túlméretezettek, téljesíthetetle- nck,.vagy ha sikerül Őket teljesíteti!, akkor nem lehet szó az életszín. vonni emeléséről. Alá már mindenki tapasztalhatja, hogy az életszínvonal jóval magasabb, mint a terv indulásánál volt. Az első tervév eredményei pedig megmutatják, hogy a beruházásokat is végrehajtottuk, sőt tűi is have! párhuzamosan növekedtek, ugyanis a közületi, szövetkezeti és magánberuházások is. Különösen súlyos csapást jelentett a reakció számára, hogy a vidékben Is csalódni kellett. A kőzületek duplájára teljesítették a tervet *és ha még külön vizsgáljuk a vidéki városok, vármegyék és községek beruházásait, akkor 227 százalékos teljesítésről számoHw- tunk be. Ezek ugyanis 76.8 millió forintos előirányzattal szemben 184.4 millió forintot ruháztak be. Az öt hónapos terv során 15C0 ZCbVfillT muht. warnt ABmmmmum R7!ítm {adtuk az előirányzatot. Az állami hozzá járulás átlagának havi 140 millió forintnak kellett volna lennie. Amint- a grafikon is mutatja, a terv első hónapjaiban alaposan elmarad, tünk eltol az átlagtól. Hónapról, hónapra növekedtek az állam bevételei és velük együtt emelkedtek s beruházások is, úgy hogy 194í>. márciusában már elértük az átlagot, asutái) pedig — hála a* államosításoknak a túlszárnyaltuk azt. Végeredményben az előírt 1800 millió forint hejyelt 2500 millió forintot ruháztunk fce az első tervévben. Az állami beruházások növekedésé. millió forint kerül beruházásra, amelyből kétharmadrész állatni beruházás. A havi átlag 200 millió. Minden jel árra mutat, hogy a tervet nemcsak teljesíteni fogjuk, hanem ha a decemberi beruházások a várakozásnak megfelelnek, túl is teljesítjük. Olcsón és jól szórakozhat a MDP SZILVESZTERI BÁLJÁN 31 ón este 8 órakor a Koronán 8sztbás péliakás járaüortby lány lérjéeek elsőnek állítják helyre a nyuga*oe főhadnagy lakását csak a demokrácia rendőrei maradnak fedél nélkül Steinpriücz járásbírósági elnök úr jóvoltából Edelényben Hiába, — az úr a pokolban is úr. sőt még a népi demokrádá- nan is, ha ügyes. Itt van például Edelényben Steinprinz Elemér, a járásbíróság elnöke, egyszersmind az egykori Koburg kastély gondnoka. Nagyot változtak ugyan az idők felette, a kastély felett is, amelyet műemlékké nyilvánítottak, de a Művészeti Tanács határozatát úgylátszik kiterjesztették a járásbirósági elnök úrra is, mert senki nem nyúlt eddig még hozzá. Ellenkezően, mintha himes tojásként bánnának vele. — Nagyon rendes emberek, ő is meg a felesége is, — dicsérik őket itK is, ott is, amikor különböző furcsa értesülések miatt érdeklődünk utána. — Egyszerűen élnek, sehova nem járnak. Az asszony szorgal- más, szerény, mindenkivel barát, sagos. Nemcsak most, hanem még a felszabadulás elölt is, pedig igaz ami igaz, Horthy leány . . . Szép eredményt értek el az abauji MNDSz szervezetei Élelmisztrl, játékokat, pénzt gyűjtöttek karácsonyra a gyermekeknek ksráeonv ün. A karácsonyi ünnepek előkészi- őséből az abaujmegyei MNDSz is derekasan kivette a részét. Mindent elkövettek, hogy a megye szegény gyermekeinek karácsonyát szebbé, boldogabbá tegyék A megye 93 községének MNDSz szervezetei hetekkel előbb meg. kezdték a munkát és nemcsak adó. mányokat gyűjtöttek, hanem maguk is bőségesen adakoztak azért, hogy minél több gyermeket örvendeztethessenek meg népén. Élelmiszert, pénzt, ruhanemiieket, játékokat gyűjtöttek össze és az eredmény megmutatta ezúttal is, hogy az abauji MNDSz asszonyai tudják a kötelességüket, mivel tartoznak a demokráciának, mint ahogy azt bebizonyították akkor is, amikor a szabadságharcos görög gyermekek megsegíti, sében kitettek magukért. 1800 ui Borisasiiijiértet képeznek ki levőre A Munkatudományi és Racionalizálási Intézet már a most elmúlt évben 1000 normaszakértőt képezett ki, akiknek feladata, hogy a becsléssel megállapított normák helyett, pontosan kiszámított, időméréssel alá- támasztott, úgynevezett tudományos normákat dobozzanak ki. Az üzemek dolgozói már ismerik a munkapadoknál megjelenő „normásokat”, akiknek túlnyomó része üzemi mun. kásokból, másrészt mérnökökből került ki az 5-—6 hetes tanfolyamok elvégzése megtanulután. A tanfolyamokon ták, hogyan kell normaaia- pokra bontani a munkát, megtanulták az időelemzés alap- elveit, de foglalkoztak gazdaságpolitikával, matematikával, munkaegészségüggyel és üzemi szervezési problémákkal is. Eddig főleg a vas- és textiliparban képeztek ki normaszakértőket, a jövő évben a tanfolyamokat kiterjesztik a papír, mész, cement, háztartási, kisipari és vegyi- ipari üzemekre is s mintegy 1000—1200 új normaszaV érlot képeznek ki Gabonával magasan megrakott szekerek döcögteg végig Tvardica moldvai falu széles utcáján. A nagy, fehér ökrök nehezen húzták a súlyos szekereket, melyek a súlyos tehertől meg-megcsikordnl. Lak. A szekerek mögött ballagott Zachar Kunyev kolhozparaszt, liát- raíett kézzel, néha-néha nógatva az ökröket. Az arca ragyogott ez örömtől. Csendesen dudolgatcít Zachar szomszédságában Pjotr Darabcsi lakik. Ez egyike volt azoknak a parasztoknak, akik gyanakodva fogadták a- kolhozt és továbbra is magánosán gazdálkodtak. Kevesen voltak ilyenek, de Daruk, esi a kevesek közé tartozott. A falusiak közül is kitűnt Pjotr az óvatosságával. „Ismeretlen dolog ez a kolhoz — gondolta magában — az emberek ősidők óta maguk túrták a földet, az ükapám, dédapám, nagyapám, apám mind a maguk módján éltek és most egyszerre egész falu egyetlen gazadságba állt össze. Még egy családon belli] sem mennek mindig simán a dől. gok, dé hogy egy egész falu békességben meglegyen, ez nagyon is kétséges dolog.” De Pjotr mig így elkülönülve élt, éber figyelemmel, kísérte a kolhozt és a koíhozparasztok életét. Egyre inkább meggyőződött, hogy ott a dolgok rendben mennek, az erűbe, rtk szívesen és ogymással összefogva dolgoznak, sőt; még azok a parasztok is. akik a múltban -t jég szegényebbek voltak, attól kezdve, hegy csatlakoztak a ko'hozhoz, jobban kezdtek élni nála: magtáraikban most állandóan van gdboMiúidaai kolhozban Irta: 3. KUR3ANIN na, a pincéikben borral feli kardok, gazdasági udvaraikon pedig tehenek, sertések, juhok, baromiak. Vegyük például ezt a Pjotr Koki- c so vöt, •— gondolta Darahcsi -- új házat épít, kertet tart, mind;nfó].; új dolgot szerez. Konsztantin Qij • darzsi ugyancsak új házat épít, R* nem is kevesen vannak az ilyen .‘K a faluban. Es hogy megnőtt á kolhoz gazdasága! Egyáltalán rá, sem lehet ismerni. Két évvel ezelőtt a kolhoznak még 100 lova sem volt s mindössze néhány tehene, ökre és tálán 30 juha. Most pedig? A kolhoznak 162 lova, 30ü szarvasmarhája, másfélszáz sertése és ipbb mint ezer juha van. Hát még meny nyiféle baromfi! Aztán a kolínz körülbelül 50 különböző gépet szerzett be- vetőpépeket, cséplőgépeket, aratógépeket, gépkocsit. Diesel-motort, mozgó áramfejlesztő telepet. És mindebből kiknek van jövedelmük? Maguknak a kojl oz- parasz,toknak Szemlátomást tollasodnak is Neki pedig még mindig azek az öreg ökrei, öreg haza van, mint regen és a kertje mögött néhány szőlőtőke. Piotr sz udvarban dolgozott, ki- nérett az utcára és meglátta sz elvonuló szekérsort. — Hová viheti Zachar ezt a sok gabonát? — tűnődött magában, amikor a búzával megrakott folytatni munkáját, igén ám, de a szekerek befordultak Zachar udvarába. Pjotr már régóta nem iárt a szomszédban. Azóia. hogy a faluban megszervezték a kolhozt, titkán találkozott Zacharral. De most Pjotr elhatározta, hogy meglátogatja. Furdalta a kíváncsiság, hova vitte Zachar ezt a rengeteg ga gonát. — 'Jóegészséget, Zachar! - kfl. szöntötte a gazdát, amikor belépett az udvarba. — Hová való ez a sok gabona? Megőrzésre, vagy neked magadnak? * — Miért lenne megőrzésre? — felelt mosolyogva Zachar. — A kolhoznak van elég magtára! Ez itt mind az enyém. — Es ez mind búza? — kérdezte irigykedön nézve a tömött zsákokat. — Igen, mind búza. De rm ez még?! Még csak tizedrésze annak, amit megkerestem. Ez itt 800 kiló, holott összesen 5 tonnát kell kapnom. — Ugyan már, szomszéd... =►» csodálkozott tágranyiioit sza-ctr.rl- Pjotr. — Es mi van ezen csodálkoznivaló? — folytatta nyugodtan Za. char. — Kolhozunk csaknem fél pudot ad minden munkanap után. Én pedig a családommal együtt több mint 700 munkanapot dolgoztam le. számítsd csak ki, hogy ez ! ez... Az „Igazság” kolhoz 10 kilót ad minden. munkanap után a kot. hoz-parasztoknak- IJy nálad milyen volt a termés? Hogy milyen voll? Hektáron, ként 25 púd. • —- Mi pedig százegynéhány púdat csépeltünk ki hektárjával, -- felelte Zachar. — Egy dolog vili. gos: nálupk traktorok, gépek dolgoznak s a tudomány is szolgála. tutikban áll. Te pedig egyedül ma- gadrahagyva túrod a földedet, nem is engedelmeskedik neked. Amikor lerakták a gabonát. Za. char elbúcsúzott Pjotr töl. De Pjotr még kérdézeit valamit. —- Hát hogyan gondolkodó] te a kolhozról? — Én már régen mindent jól átgondoltam. Csak annyit mondhatok: azóta éjek igazán, mióta a kiihoz- ban vagyok, különben mindig nyomorogtam. Olyanforma zsellér voltam. mint te vagy most. — Igen, Zachar, már én is rájöttem, hogy a kolhozban haio'mas erő van. Eh, elszalasztottam a szerencsémet — kesergett Pjotr. — Ugyan, dehogy szalasztottad ul. I.épj be a kolhozba és már jóvá is tetted a hibát. Az öv végéig még sok munkanapot hozhatsz ősz- sze, kenyeret lehet kapni egész évre, nálunk minden munkanapis k’s híján íé! púd kenyérmugvat adnak. Zachar az ökröket a kolhozba hajtotta, Pjotr pedig sietve hazament. Egy óra múlva pedig már e kolhoz íroiJáfa felé tartott, kezében összehajtogatott lapot szorongatva. A belépési , nyilatkozatot. O léptekkel haladt, már nem yors balkipillantott. Szerette Volna „ mennyit tesz ki összesen. így van ízoft, ment a szerencséje felé. De csak kérdezzük meg a kitür-ő házaspárról az «Idényi munkásokat a pártban és rögtön kiderül, hogy nincsenek elragadtatva tőlük. Az elnök úr óvatos duhaj — Steinprincz elnök úr? Az az. (án óvatos duhaj. Csak azt népi tudjuk, hogy lehet még mindig <t járásbíróság elnöke. Egyetlen olyan ügyet nem tárgyalt még le a felszabadulás óla, amelynek valami köze lett volna a politikához. Tyukperekkei foglalkozik, ha néha előbukkan egy.egy »kényesebb« ügy, áthárítja bíró kollegáira. Igen, az cdelényi járásbirósági elnök nem akarja »kompromittál- nte magát, de vigyáz a múltjára is. — Félt, hogy baja tesz a felesége rokonsága miatt, így aztán rendszeresen elírja a névét, — árulja el valaki, akinek a kezében {nár volt bejelentő lap SfcTrtjrip- czéktől. Igaz, hogy azért nein kell őt félteni, van olyan ravasz jogász Ő, hogy ne lehessen rásüíni a* okirathamisítást. Csak úgy követi ezt el. hogy az »Rebctiit kissé elnyújtva írja, hogy a Horthy-t Honthy.nak olvashassák. ..de mint ta&íélygondnok kimutatja a foga fehérjét Akinek azonban a felesége született Horthy Eleonóra dúsgazdag földbirtokcs-ezredes leánya, hiába igyekszik mimikrit alkalmazni. Hol itt, hol ott kibúvik a szög a zsákból. Ha mint járásbírósági elnök ügyesen játssza a se hidegbe meleg lojális urat, mint a kastély gondnoka kimutatja a foga fehérjét. A volt Koburg kastélyban a felszabadulás óta a rendőrség talált otthont, de 60 szobájából és melléképületeiből jut még a járásbíróságnak, a fogháznak és a tiszti i. selőknek is hely. Még így is marad a kastélynak 10—15 üres szobája. Öt nős rendőr lakás nélkül ve« Edelényben és Steinprinczhez fordult. Különböző rcndeletekre Is hí- vaUíozva, kérték az üres szobák kiutalását számukra. Elutasították őket. — Kell a hely az elnök úrnak is, mivel az igazságiigyminiszté. rium nevezte ki gondnokká, S szobás szolgálati lakás jár neki, --'ez volt a válasz. Az, hogy Stcinprincznek vau másutt rendes lakása, nem zavarta meg az. illetékes községi tisztviselőket sem. Amikor az egyik lakás mégis megürült, akkor sem rendőrnek adta ki, hanem egy nyugatos főhadnagynak. Úgy látszik, hogy a Sigmim Latw dis nagyon jó ajánlólevél Siein- princzéknél, mert amikor a kastély ablakait meg kellett csináltatni* először a volt főhadnagyét csináltatta meg és csak hosszas vita és várakozás után került sor rendőrségre, járásbíróságra és más *kc- vésbbé fontos? személyekre. Beszélnek ezenkívül Edelényben még sok más egyebei is siein- prlnczékrul, a kastély előtt lévő híd építésével kapcsolatban, amit azonban nem tudtunk ellenőrizni Annyi bizonyos, érdemes volna utánanézni, hogyan lehetséges az, hogy az építkezés, amelyhez a Járásbíróság! elnöknek is köze van mint gondnoknak, köze! ugyanannyiba kerül, mint a komoly méretű Boldva Ilidé. Sttijjprinczék beállítottságát ismerve, kétségtelen, • hogy nekik nem szívügyük »spórolni« a clénio. kríciánakOiyan tény ez, amelyet érdemes volna megfontolni, mert ezzel esettet? megsmirnlHtnúnk cgv rossz11 d-'Tozó járásbirósági elnök őzeié;.
