Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)

2017-04-27 / 4. szám

11 Aktuális Mikor és miért „szeretett bele” Rejtőbe? Valamikor 13 éves korom körül olvashattam először P. Howar­dot – ez a legjobb időpont belekezdeni, kiskamaszként már tudja élvezni az ember Rejtő írásművészetének egynémely rétegét. Azt már nem tudom fölidézni, ki adhatta kezembe az Albatrosz könyvek messze földrészeken hírhedt, ronda borítójú példányát. Viszont emlékszem egy értetlenkedős beszélgetésre: akkor még Gödöllőn laktunk, és a család egyik ismerősével arról vitáztam, hogy akkor most P. Howard vagy Rejtő? Rá van írva a könyvre ez az idegen név, akkor miért Rejtő Jenő – hogy is van ez? Eme írói álnév-csapdát állító filológiai fennakadáson túl alighanem fontosabb, hogy zsenge kisgyerekkoromtól kezdve igencsak fogékony voltam a nyelvi humorra. Mást ne mondjak, a családi legendárium megőrizte, hogy 2,5 évesen már illetlen tartalmú, bicsakló prozódiájú, de rímes-asszonáncos versikéket faragtam, akkor még oroszul – származásomnál fogva kétnyelvű vagyok. Később pedig, az általános iskolában számolatlanul ontottam a szóvicceket, állandóan megnevettetve osztálytársai­mat, akik olykor nem is értették poénjaimat. Miért maradt ez a szerelem hosszú távú? Olybá tűnik, mintha célkitűzés volna, hogy Ön legyen kies hazánk legnagyobb Rejtő-szakértője. Rejtőt sosem tagadtam meg, bár a pécsi egyetemen nem igazán olvastam, akadt épp elég egyéb szerző. 1999 óta dolgozom a PetőfiIrodalmi Múzeumban, és elmondhatom, hogy a világ­történelem első irodalmi Rejtő-kiállításának 2003-as létreho­zásában oroszlánrészt vállaltam, a tigrisrész Horváth Csabát illeti – ketten jegyeztük Az ellopott tragédiát, amely cím utóbb visszaköszön 2015-ös, első Rejtő-kötetemben. Különösebb cél­kitűzés nem volt, csak úgy magától jött, és mivel lassan másfél évtizede foglalkozom az irodalomtudomány által hanyagolt író­val, elég sok mindent sikerült kikutatnom. Adott volt egy fehér folt – azóta is satírozgatom be… És ugyan, kérem, a haza – hát az nem elég! Ahogy emlegetni szoktam, magamat citálandó: „mást ne mondjak, többet tudok Rejtőről, mint másfél milli­árd kínai együttvéve”. Második Rejtő-könyvem – A megtalált tragédia – megjelenése után, azt hiszem, hozzászámíthatok még egymilliárd indiait is. Mikor mondhatjuk el, hogy teljesen feltárt a Rejtő­életmű? Soha. Legalábbis, amíg élek, és dolgozom az ügyön. Most éppen mire készül Rejtővel kapcsolatban? Harmadik Rejtő-könyvemet készítem elő: az író eleddig kiadat­lan, 1935 körül írott kisregényét rendezem épp sajtó alá, tanul­mányt írok, illusztrációkat válogatok stb. Dél-Amerika, kikötő, alvilág, szovjet titkosszolgálat, csempészet és gyilkosság, rejté­lyes szépség, női praktikák és vetélkedő szerelmes férfiak, bosszú és tragédia (és még egy csipetnyi Piszkos Fred is odakozmál). Kevés humor, sok akció – a Tatjána igazi noir darab! Figyeljék az idei könyvheti megjelenéseket. A meglepetés garantált! Hihetetlen sokat írt, miközben hihetetlen mennyiségű kávét ivott, folyton cigarettázott és amfetamin­származékokkal is turbózta magát. Hihetetlen mennyiségű pénzt keresett, amit azonban rendre elvert. Sértődékeny, kibírhatatlan ember lehetett Rejtő Jenő, a magyar szórakoztató irodalom legnépszerűbb képviselője, akinek szakavatott ismerője Thuróczy Gergely. A Rejtő-univerzum Izzadt Greg kapitányával, Az ellopott tragédia című Rejtő-emlékkötet (2015) szerkesztőjével, A megtalált tragédia című kötet (2016) írójával Bóka B. László beszélgetett. Rejtő Jenő segédtisztje w‍w‍w‍.‍e‍r‍z‍s‍e‍b‍e‍t‍v‍a‍r‍o‍s‍.‍h‍u‍ E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍ ‍2‍0‍1‍7‍.‍ ‍á‍p‍r‍i‍l‍i‍s‍ ‍2‍7‍.‍

Next

/
Oldalképek
Tartalom