Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-03-02 / 2. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2017. március 2. Portré 13 festik alá, hiszen aki rosszul ül, az fészkelődik. Nem véletlen, hogy a Főváros – aki finanszírozza az átalakítást, úgy, hogy tudjuk, sok helye lenne ennek a pénznek a budapesti színházi életben – belátta, szükség van az építkezésre. Szerintem ők sem bírják már a székeinket. Mikor kezdődik a munka? Az előkészítés már zajlik, a tényleges munka pedig április 1-jén. Mindent összepakolunk, és ami kell, visszük a Városmajorba. Eredetileg a Madách térre akartunk kiköltözni. A kerület is szerette volna, de a katasztrófavédelem nemet mondott. De köszönjük a Szabadtérnek: szolidáris dolog, hogy befogadnak minket. A Városmajori Szabadtéri Színpadon milyen átalakításokat kell elvégezniük? Sátrat építünk a nézőtér fölé. Fűthetőt, természetesen, bár hűteni is lehet, ha jönne a korai kánikula. A produkciókat mennyire érinti, hogy más lesz a helyszín, a közeg? Lényegében nem érinti, forgószínpadot is gyártattunk, hogy mindent meg tudjunk valósítani. A Hamletet és az Apátlanokat nem visszük át, de ezeken kívül a teljes repertoár ott lesz. Tart attól, hogy a közönség nem megy az Örkény után? Nem tartok ettől, hiszen ez átmeneti időszak, nyár elején véget ér, kb. 60 előadást játszunk ott. Abban bízom, hogy eljönnek velünk táborozni, és szerintem izgalmas lesz, ahogy az új környezet az előadásokra hat. Minden kimozdulás inspiráló a színháznak, új fénytörés az előadásnak. Más a környezet is, oda farmer és tornacipő lesz a megfelelő ruházat. Kicsit „tábori színház” lesz, persze, de minden fontosat biztosítunk majd a nézőknek. A színészeknek fontos, hogy a néző milyen ruhában megy színházba? Bántó, ha nem öltözik ki? Nem bántó. Hogy ki mit vesz fel, az egyéni világlátás dolga. Van, akinek a színház templom, ahová kiöltözik, és van, akinek a mindennapok egyik tere, ahová nem vesz ünneplőt. Ha nincs késztetésünk kiöltözni, az csak azt jelenti, hogy a színház a hétköznapjaink része, én ezt nem látom problémának. Shakespeare Globe Színházába se öltöztek ki a londoniak. Nem érzi nagy visszaigazolásnak, hogy lehetőségük van úgy felújítani a színházat, hogy közben nem maradnak el előadások; hogy sokan támogatják az Örkény Színházat, mert szeretik, szeretjük?! De, annak érzem, és hálás vagyok érte. Nem gondolom, hogy nekünk bármi „jár”. Sokat dolgozunk, szigorúan többes számban, itt minden a társulat, az együttes műve, és nem az én szólósikerem. Amikor legutóbb kineveztek igazgatónak újabb öt évre, mondtam is, vegyük észre, hogy ez az aranykor: lehet dolgozni. Ne utólag kapcsoljunk, hogy ja, ez az volt, hanem minden percet úgy csináljunk, hogy tudjuk: ez az! Így ha valami nem sikerül, vagy történik egy színpadi baki, mindig meg is kapom: „Nesze, aranykor!” Az Örkény Színház mindig előrukkol valami újdonsággal. Ez az önök igénye, vagy a kor diktálja így? Mindkettő. Szeretjük az Örkény Kertet, izgalmasan sikerült a József című előadásunk, ami 5 órás, ennyiben provokáció is a jelenkor tőszavas közlései felé. Jövőre Shakespeare-t rendezek, az is hosszú lesz. Szerencsés vállalkozás lett az Élő Költők Társasága is: másfél millió fölött áll eddig az elérése, ami igazán nagy szám, ha kortárs költészetről beszélünk. Már kaphatóak a jegyek a városmajori előadásokra. Van olyan, amit kiemelne, külön ajánlaná az olvasóinknak? Mindenképpen kiemelném a József és testvéreit. Ne féljen senki a hosszától: gyönyörű történet, nagy utazás, és aki látta, azt mondja, eszébe sem jutott az óráját nézni. De csak azért emelem ki, mert a legújabb: ott lesz minden, várunk mindenkit.
