Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-06-22 / 6. szám
Köztünk élnek 18 Kállai Zoltán: A mentális nehézségeket kell legyőzni Kállai Zoltán többszörös világkupa érmes, magyar válogatott tornász életében két fontos helyszín van: a tornaterem és Erzsébetváros. A fiatalember, miközben keményen dolgozik, hogy minél sikeresebb sportoló legyen, egyetemre is jár, logisztikusnak tanul. Erzsébetváros 2017. június 22. Mikor derült ki, hogy van érzéke a tornához? Kiskoromban nagyon mozgékony voltam, és édesanyám látta rajtam, hogy a koordinációs készségem elég jó, ezért úgy gondolta, bevisz a tornaterembe. Először a Spartacus tanfolyamcsoportjára jártam, onnan kerültem a Központi Sportiskolába, majd a Honvédba. Mint minden gyerek, hobbiszinten én is sok mindent kipróbáltam, gimnazista koromban három és fél évre abba is hagytam a tornát. Labdarúgással próbálkoztam, talán mert az édesapám is focizott, de az alkatom nem volt hozzá ideális. A torna terén voltak nehézségei? Különösebbek nem. A hat szer közül egy idő után megmutatkozott, hogy a lábszerek a levegőben való manőverezés, például a szaltók megcsavarása miatt nem az erősségeim. Nekem a támaszszerek megfelelőbbek, mint a kedvencem, a lólengés. Sosem unta a sportágat? 16 éves koromban abbahagytam a tornát, az egy lázadó korszak volt. Semmi se volt jó, mindenkinél okosabb voltam, mindent jobban tudtam. Nem a torna, hanem magam ellen lázadtam. Iskolát váltottam, és megszakítottam a kapcsolatot a tornával. Hogyan tért vissza? Az iskolánk szalagavatóját a régi tornatermünk mellett tartották, és az egyik próba után úgy gondoltam, megnézem, mi van a többiekkel. Beszélgettünk, másnap is benéztem, aztán egy-két hét vacillálás után úgy éreztem, esténként kicsit bejárnék mozogni. Akkor úgy véltem, versenyszintre már nem tudok felfejlődni, végül mégis sikerült. Manapság hogyan néz ki az élete? Mennyit edz? Alapozó időszakkal kezdünk: először az erőnlétet kell megszerezni, az alapizomzatot felépíteni, és csak utána kezdhetjük el az egyes elemek technikai felépítését és összekötését. Ezután a félgyakorlatokat és gyakorlatokat csináljuk. Ez a versenyig tartó, 2‒3 hónapos periódus. Heti tíz edzés, napi hat órában. A versenyidőszakban már csak csiszoljuk a gyakorlatokat, és szinten tartjuk a tudásunkat. Mi a felkészülés legnehezebb része az ön számára? A holtpontok áthidalása: amikor az erőnléte még nem megfelelő, de fejben már előrébb tart az ember, mert például az idő szorít. Mint az életben, a sportban is legtöbbször a mentális nehézségeket kell legyőzni. A fegyelem, koncentráció, az önmagamra és a környezetemre való odafigyelés, az elvégzendő feladatokhoz való komoly hozzáállás nagyon fontos. Maximalista vagyok: bármiről legyen is szó, holnap már jobban szeretném csinálni, és ehhez a kitartáson túl nagy türelemre is szükség van. Ilyenkor mi segít? Lépésenként kell visszaépíteni magam. Ha valami nem megy, nem idegeskedem, és nem ugrok neki még ötször, mert tudom, hogy az nem megoldás. Én autogén tréninget és meditációt szoktam alkalmazni, ha feszült vagyok, és megnyugtatom magam, hogy minden rendben van: www.erzsebetvaros.hu
