Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-05-25 / 5. szám
Für Anikó határozott nő, az életét nézve azonban olybá tűnhet, hogy gyakran csak sodródik. Kislányként felvették a Balettintézetbe, de nem iratkozott be. Jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, de a harmadik rostán kiesett. Dekoratőrként dolgozott éppen, amikor bejutott a Színműre, pedig azt sem tudta, hogy hívják leendő tanárait. Saját bevallása szerint nem megy neki, hogy ajánlkozzon, ezért házhoz jött a csoda, amikor a Madáchban töltött nagyszerű évek után Mácsai Pál szerződtette az Örkény Színházhoz. Tizenhét éve látja estéről estére ugyanazokat a „fejeket”. „De azt vallom, ha az ember nappalijában a Mona Lisa lóg, és azt kell bámulnia, az nem olyan borzasztó” – mondta a színésznő. Nem lát különbséget sem a kezdő és a befutott színész felelőssége, sem a kő- vagy a független színházi feladatok súlya között. „Ahogy elkezdődik egy próbafolyamat, mindenki a nulláról kezdi. Az egyik partról át kell jutni a másikra. A vízben cölöpök vannak leverve, és a lábunkkal meg kell keresni őket. És az ember sokszor beleesik a vízbe. Mellélép, beleesik, de visszakapaszkodik. Ha megtalálta a cölöpöt, akkor nem felejti el, hogy hol van. És keresheti a következőt. Ugyanazokkal az esélyekkel indulunk. Mindenki hibázhat, mindenki alkothat remeket. Egy színész nincs más helyzetben attól, mert fiatal. Ahogy a független szcénában is ugyanabból a spejzból kotorászik az ember” – fogalmazott a színésznő, aki nagyon sok zenés szerepet kapott korábban a Madách Színházban. Ma is örömmel koncertezik, de amikor otthon dudorászik, ötéves kisfia csak annyit mond: „Köszönjük, majd értesítjük!”. A beszélgetés során azt is elmesélte, hogy attól függően, mit játszik éppen, már reggeltől arról szól a napja. A nagy sikerű Anyám tyúkja előtt a fürdőszobában már előző este elmondja a verseit. Kedvenc szerepe a Mesél a bécsi erdő Valériája, mert nem kell benne játszania semmit, ugyanis át tudja érezni az adott korosztály dilemmáit. „A színpad egyébként is olyan – vallja –, mint egy lelki dialízis, ahol az ember az összes félelmét, nyavalyáját, előítéletét átmoshatja magán a munkája során.” Für Anikó arról is őszintén beszélt, hogy a színház mellett másik bázisa a családja és a barátai. Mindig is igényelte, hogy a magánélete független legyen a színházitól, hiszen végül úgyis minden a színpadon fut össze, de „ahhoz előbb be kell vásárolni, hogy az ember jót tudjon főzni. Kicsit el kell távolodni.” Szeret kertészkedni, takarítani, az övéivel járni a természetet, társasjátékozni, beszélgetni, vagy sportolás gyanánt Billy Idolra ugrálni az alagsorban, amíg már nem kap levegőt. Mert neki a jóga tényleg nem való – vallotta be. Életét pedig így jellemezte: „Egyetlen rendszer van az életemben, hogy minden rendszertelen, avagy nekem a jóga nem való.” Für Anikó rendszertelen rendszere Für Anikóval Csáki Judit beszélgetett a K11-ben a Színvallás című programsorozat részeként. A közönség sokat megtudhat kedvenc művészeiről a beszélgetések alatt, ez alkalommal az Örkény Színház színésznője is mesélt olyasmit, amit korábban soha. Elárulta, hogyan ugrál az alagsorban, mennyire „ragad bele” a szerepekbe, és miért nem való neki a jóga. Erzsébetváros 2017. május 25. www.erzsebetvaros.hu 17 Kultúra
