Erzsébetváros, 2017 (26. évfolyam, 1-7. szám)
2017-03-23 / 3. szám
20 Erzsébetváros 2017. március 23. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet 20 Bár az egyre erősödő MSZMP-nek 1957 tavaszára sikerült elsorvasztania még a forradalmi ellenállás utolsó bástyáinak számító munkástanácsokat is, a hatalom számára egy újabb veszélyforrás tűnt fel: a Márciusban Újra Kezdjük mozgalom. Márciusban Újra K ezdjük? Hatvan évvel ezelőtt a forradalom vívmányainak feltámasztásában reménykedők Budapest házfalain és röpcédulákon egy betűszóra lehettek figyelmesek, megjelent a MUK, azaz a Márciusban Újra Kezdjük felirat. Mivel a hatalom a „MUK”-ot március 15-éhez kötötte, jelentős intézkedéseket tett ellene. Bár egy kormányrendelet értelmében 1956 végén – átmenetileg – nemzeti ünnep lett március 15-e, 1957. március 10-én a rendeletet úgy módosították, hogy csak az iskolai oktatás szünetelt március 15-én, a negyvennyolcas forradalom kezdődátumának évfordulója másutt továbbra is munkanap maradt. Az MSZMP kerületi ideiglenes intézőbizottságán is azt tapasztalhatták, hogy „március 15. méltó megünneplése ezévben sokkal nagyobb feladatot és problémát jelent a párt és állami szervek számára, mint más esztendők során”, ezért 1957 februárjában a kerületi Agitációs és Propaganda Osztály felügyeletével egy ún. március 15. bizottságot hoztak létre, és megkezdték a kerületi ünnepségek felügyeleti munkálatait. Az agitációs tevékenység fontossága miatt még február folyamán megkeresték az üzemi agitprop felelősöket, és ismertették a március 15-ével kapcsolatos „politikai szempontokat”, melyek szerint üzemi ünnepélyek megtartását nem kezdeményezték, de ahol „az üzemi pártszervezet elég erős és történt már kezdeményezés III. 15. megünneplésével kapcsolatban, ott” javasolták „az ünnepség megtartását lehetőleg üzemenként változó időpontokban”. Felhívták a felelősök figyelmét, hogy az ünnepségekről a kerületi pártbizottságnak tudnia kell, és felajánlották „segítségüket” a kultúrműsorok megtartására és előadók kiküldésére. A körzeti agitprop felelősöket is felkészítették arra, hogyan kell a kommunista „körzeti elvtársakat […] – elsősorban a kommunista szülőkre gondolunk itt” – bekapcsolni „az iskolai rendezvények megfelelő hangulati előkészítésébe”. Szükség szerinti mozgósítást vártak el tőlük, hogy a forgalmasabb helyekre, „filmszínházak előcsarnoka, iskolák elé”, küldhessék ki őket. Szinte minden eshetőségre felkészültek a tanulók körében is: a kerületi tanács több iskolában nem engedélyezett megemlékezést, „két alkalommal összehívta az igazgatókat, a tanfelügyelőség a magyar és történelem szakos tanárokkal megbeszélte az ünnepség vázlatát”. Az iskolai ünnepek engedélyezésében az iskola „politikai színvonalát, hangulatát, az ottani pedagógusok eddigi politikai magatartását” vették figyelembe. Az Állatorvosi Főiskola diákotthonában állítólag géppisztolyt találtak, így itt, illetve a Műegyetem diákotthonában szó sem lehetett március 15-i megemlékezésről. „Ahol az ellenőrzésre fokozottan szükség van, központi ünnepélyt” javasoltak, más helyeken osztályonként, különböző időpontokban, a tanítás megkezdése előtt vagy az első órában ajánlották megtartani a megemlékezéseket. Az MSZMP kerületi első titkára az ünnepségek
