Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-21 / 4. szám
15 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. április 21. Életmód A mesék ereje Mesék nagyoknak A mesék régen a felnőtteknek szóltak, közösségi program volt összegyűlni, és kitalált történeteket mesélni. Az emberek az elbeszélések hőseivel azonosulhattak, erőt meríthettek a nehéz időkben, hiszen a fabulákban a jó mindig elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését. A mesék sosem azt sugallják, hogy mindig minden jó, hanem azt, hogy vannak nehézségek, melyek azonban leküzdhetőek, ha az ember nem adja fel. Erre a világlátásra, bölcsességre pedig mindenkinek szüksége van. Egy felnőttnek gyakran a főnöke a „gonosz mostohája”, a hétfejű sárkány pedig akár lehet egy újra és újra kiújuló betegség. A hősnek, „aki eltévedt a sűrű erdőben”, helyes döntéseket kell hoznia, a történetekben ilyenkor ér keresztúthoz. Mindig akadnak segítői, de a hosszú utat egyedül járja be, és egyedül győzedelmeskedik, hasonlóan, mint az életben, éppen ezért meríthetünk hitet és erőt a mesékből. Mesék kicsiknek A gyermekek számára még nagyobb segítséget jelenthetnek a történetek. A kicsikben sok szorongás, testetlen, konkrét tárgyhoz nem kötődő félelem rejlik. A mesében megjelenő negatív alakok (sárkányok, boszorkányok stb.) segítenek nekik abban, hogy formát öltsön a félelem. Sok felnőtt úgy véli, hogy számos mese tele van erőszakkal és brutalitással, ám ezek a gyerekek számára nem ijesztőek. Ők a mesén keresztül belépnek egy fantáziavilágba, és ezáltal feldolgozzák saját problémáikat. A meseterápia nagyon jó eredményeket hoz például a beteg gyermekeknél. A hosszú időt kórházban töltő apróságoknak a terapeuták igyekeznek olyan meséket választani, amelyek hasonlóságot mutatnak a gyermek élethelyzetével. Szorongásoldásra népszerűek a sárkányokat, boszorkányokat, óriásokat legyőző történetek. Műtét előtt álló gyerekeknek is előszeretettel olvasnak sárkányos meséket, mert ‒ ahogy a gyerekek megfogalmazták ‒ a betegségük a sárkány, amelyet le kell győzni, de megfoghatja őket olyan elbeszélés is, amelyben a hősnek át kell mennie egy alagúton vagy az ismeretlen veszélyeket rejtő sűrű rengetegen. A mesékben mégis az a legjobb, hogy mesélni lehet őket, azaz társas programot jelentenek. A gyerekeknek nem is az a legfontosabb, hogy mit mesélnek nekik, hanem az, hogy a szüleik velük vannak, beszélnek hozzájuk, hiszen erre vágynak a legjobban. A felnőttek ebben nem sokban különböznek tőlük: mindenkinek fontos, hogy szólni tudjon valakihez, hogy ne egyedül kelljen megküzdenie a „gonosszal”, ami akár a magány is lehet. Ezért hát meséljünk mindig, mindenkinek! Mára már közismertté vált a meseterápia kifejezés, hiszen bebizonyosodott, hogy a mesék amellett, hogy szórakoztatnak, nevelnek, a léleknek is gyógyírt jelenthetnek. És nem csupán a gyerekek, de a felnőttek számára is.
