Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-06-23 / 6. szám
Erzsébetváros 2016. június 23. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet 20 Az 1956-os forradalom és szabadságharcban Erzsébetváros épületei komoly károkat szenvedtek, és a romeltakarítás lényegében a szabadságharc leverését követően azonnal megkezdődött. A megrongálódott épületek restaurálásakor lehetőség adódott a szűk főútvonalak kiszélesítésére is, melyre sok szakember az árkádosítást tartotta a legmegfelelőbb megoldásnak. A 1957 z ötlet nem volt új keletű, Fischer József már 1948ban, a háborús károk felszámolása kapcsán érvelt amellett, hogy a Rákóczi út kiszélesítése „gyakorlatilag leginkább az utca egyik oldalán földszinti árkádsorral oldható meg. Ezáltal az egyik gyalogjáró területe felszabadulna, az úttest négy kocsinyom szélességre kibővíthető, az árkádsor kiképzés pedig mind az üzleti élet, mind a városkép szempontjából kedvező. Az árkádsor kiképzését a most helyreállításra kerülő építkezéseknél máris meg lehet oldani, a fennálló sértetlen épületeknél pedig fokozatosan, a szükséghez és a pénzügyi lehetőségekhez mérten, a bolthelyiségeknek az udvari traktusba való helyezésével.” Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának (=VB) az 1957. február 1jei ülésén Perényi Imre ismertette a Városrendezési és Építészeti Osztálynak a helyreállításokra vonatkozó tervezetét. Az EMKE épületét annak ellenére a régi formájában ajánlották helyreállítani, hogy a tervezőiroda az EMKEsarok teljes lebontását javasolta. Az osztály az épület régi architektúrájának megőrzését, továbbá a Nagykörút régi megjelenésében, a New Yorktoronnyal és az éjjelnappali KÖZÉRT feletti kupoláva1 való helyreállítását szorgalmazta. A tervezés során egyébként olyan álláspont is kialakult, hogy a városrész ezen épületeit nem is kellene helyreállítani. Mivel a harcokban megsérült Divatcsarnok restaurálásában nem bíztak, a lebontását javasolták: „Elképzelésünk szerint a Divatcsarnok helyét és a mellette lévő Sörkertet meghagyjuk egy szabad területnek: részben autóparkírozásra, részben esetleg zöld területnek. Az új üzletházat pedig egy másik elavult ház helyére építenénk. Még 1945ből megmaradt a Baross téren egy földszintes épület, azt a Szabadságszálloda szélesítésére használnánk fel.” Perényi a tervezetben szereplő árkádosítás kérdését – a napilapok véleményével ellentétben – nem esztétikai, hanem közlekedési szempontnak tekintette, hiszen a megnövekedett autó és gyalogosforgalomnak Budapest főútjain már akkor sem volt elegendő terület. A gyalogosforgalom árkádok alá vezetésével ugyanis az út tíz méterrel történő kiszélesítését, és ezzel három új nyomtáv megteremtését látták kivitelezhetőnek, és nem mellesleg felszámolták volna azt a balesetveszélyes helyzetet, amit az áruházaktól négyöt méterre lévő járdák és a villamoshoz kisiető vásárlók jelentettek. A terv szerint az árkádosítást első lépésben a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig valósították volna meg. A javaslat élénk vitát váltott ki, melyben a többi VBtag egyszerre vitatta az árkádosítás költséghatékonyságát A R ákóczi út árkádosításáról szóló viták 1957-ben
