Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-06-23 / 6. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2016. június 23. Helytörténet 21 1957 és szükségességét, kételkedtek abban, hogy nem szenvede csorbát a „Rákóczi útnak az a jellege, amely éppen az üzlethálózatáról volt ismeretes”. A Rákóczi út árkádosítása, illetve a károk helyreállítása kapcsán ugyanis 35 üzlethelyiség esett volna ki a forgalomból, ezért Sásdi Sándor osztályvezető az alábbi lesújtó szavakkal bírálta az általa sikátoroknak tartott árkádokat: „Egy városnak a képét este a fény adja meg, és mi azt szeretnénk, ha Budapest a fény városa lenne. A kirakat: látványosság. Nem az árupropaganda szempontjából nézzük ezt a kérdést, hanem a városkép szempontjából is. Márpedig egy szűk sikátor alá tett kirakatok nem mutatnak világvárosi képet.” Ezeken felül az állami áruházak széttelepítését és a Divatcsarnok Nyugati pályaudvar környéki felépítését javasolta. Az árkádosítás körül kialakult vita végén a városvezetők „végezetül abban állapodtak meg, hogy a Rákóczi út és a körút […] sarkán újjáépítendő házak árkádos megoldással készülnek, viszont a többi házakra vonatkozóan egy széleskörű bizottság dönt az árkádosítás kérdésében”. A bizottság vezetője Harrer Ferenc lett. Elrendelték továbbá a Rákóczi út 56. és 72. számú, súlyosan sérült épületek haladéktalan lebontását is. A két héttel később megtartott VBülésen a szakértői bizottság alábbi javaslatát már elfogadták: „a Rákóczi út jelenlegi vonalvezetésének fenntartásával, a forgalmi követelmények kielégítése céljából az árkádosítás az iránytervben feltüntetett mértékig, mint azonnali feladat oldandó meg. A távolabbi jövőre vonatkozóan pedig az árkádosítást a Nagydiófa utca és a Baross tér közötti szakaszon teljes egészében elő kell irányozni, és a Baross téri torkolatnál mindkét oldalon meg kell valósítani.” Az árkádosítás problémáját az MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottsága és a „Fővárosi Tanács kommunista frakciója” is nyomon követte, és a megvalósítás biztosítékát az jelentette, hogy a Minisztertanács már 1957. január 29e előtt elfogadta a Fővárosi Tanács „az egyébként is erősen megsérült házak árkádos megoldással való újjáépítésére tett” javaslatát. Eközben a vita a sajtóban is folyt. Konner János a Népakarat 1957. február 27i számában azt javasolta, hogy „aludjunk még rá egyetkettőt”, mielőtt „elhamarkodottan belevágnánk csákányunkat a Rákóczi út öreg házaiba, hogy árkádokat képezzünk ki alatta”. Az árkádosítást drágának ítélte, a legjobb megoldásnak a villamosnak kéregvasútként az aszfalt alá vezetését, valamint gyalogos aluljáró megépítését tartotta, a közlekedés rohamos fejlődése mellett a közlekedési útvonalaknak „a követelményekhez viszonyítva csekély mérvű” kiszélesítését csak ideiglenes megoldásnak tekintette. Heim Ernő, a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti osztályának főmérnöke, aki az eredeti koncepció kidolgozásában is részt vett, a Népakarat 1957. március 10i számában válaszul az árkádosítás szükségessége mellett érvelt. A VII. Kerületi Tanács VB 1957. december 12én tárgyalta a helyreállítással kapcsolatos tapasztalatokat. A jelentésben szereplő 81 épületből 35 a Rákóczi úton áll, ezek közül 1957ben a 32es és az 52es szám között és 74‒76. sz. alatt szinte az összes épület árkádosítását megkezdték. A munkálatokat lassította, hogy egyes épületeket le kellett bontani, és elhúzódott több üzlet, például a Minőségi Áruház részlegének áttelepítése a Lenin krt. 6. sz. (!) alá. Bár a munkálatok csak 1959/1960ban fejeződtek be, a Népakarat 1957. augusztus 3án már a Városháza egyik harmadik emeleti termében megnyílt városrendezési és építészeti kiállításról számolt be, ahol a látogatók „a rajzok és a modellek mögött” bepillanthattak a „Rákóczi út épülő árkádsorai közé”. 1959ben pedig a következő sorokat írta egy, a Rákóczi út 88. sz. alatt lakó Népszavaolvasó: „Ha költő lennék, ódát zengenék arról a négy kőművesről, akik két évig bosszantottak bennünket ósdi házunk árkádosításával. […] De most kész az árkád! Üvegszemekkel ragyognak a kirakatok. Két évig vártunk erre és most – mi tagadás – örömmámorban úszik a ház. Augusztus 19én délután 4 órakor bontották le az árkádot fedő nádpadlókat. A mi házunk most a Rákóczi út legszebb háza.” Rácz Attila A R ákóczi út árkádosításáról szóló viták 1957-ben
