Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2016-02-18 / 2. szám
20 Erzsébetváros 2016. február 18. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet A Hungária fürdő történetével foglalkozó írások gyakran árulkodnak arról, hogy a szerzők nem használták a Budapest Főváros Levéltárában elérhető forrásokat, holott ezek rendkívül érdekes adalékokkal szolgálnak a fürdő történetéhez. Adalékok a Hungária fürdő 20. századi történetéhez A Budapesti Hírlap 1903. február 22-i cikke szerint például „a nyár-utcai Hungária-fürdő épületének Klauzálutcai részében holnap uj gőzfürdő nyílik meg a szegényebb sorsu osztály számára, a minő eddig Pesten nem volt, s így valóban hiányt pótol. Az új fürdő modern kényelemmel, díszesen van berendezve, teljesen ugy, mint a rendes gőzfürdők, csak éppen külön kabint nem kapnak a vendégek, hanem a helyett kényelmes szekrényben helyezhetik el ruháikat. Egészségügyi szempontból fontos újítások az uj fürdőben, hogy a vendég csak az intézet ruháit használhatja és pedig ingyen, azonkívül, hogy a testnek szappannal való lemosása a medencébe lépés előtt kötelező. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fürdés ára mindössze 30 fillér, elmondhatni, hogy az uj intézmény áldásos hatással lesz az alsóbb néposztály egészségére.” Az 1907. október 27-i szám a fürdő „hanimám”-mal való bővüléséről számolt be, de a Hungária sokszor szerepelt a napilapok rendőrségi rovatában is, az ezekben megjelenő hírek szerint ugyanis gyakran volt öngyilkosságok színtere. A Hungária Fürdő Részvénytársaság 1910. július 11-én tartott alakuló közgyűlésén 50 év tartamra 4 millió korona alaptőkével alakult meg. „A társaság célja és a vállalat tárgya a Ringer Géza és dr. Ringer Lajos tulajdonát képező, a Nyár, Klauzál és Dohány utcában fekvő […] Hungária fürdő vállalati ingatlanainak, berendezésének és egész üzletének megszerzése, ezen üzlet tovább folytatása, esetleg egyéb hasonló üzemek vagy rokon természetű üzemek bérlete avagy megszerzése és folytatása.” Az első részvényesek Ringer Géza, Ringer Lajos, Székely Ferenc, Herzfeld Dezső, Vadnai Géza, Mandel István, Matulay Imre és Timár Lajos voltak. A fürdő területe már a következő évben gyarapodott, 1911-ben a Dohány utcai fürdő tőszomszédságában lévő 42. sz. alatti sarokházat vásárolták meg, és a vezetőségnek szándékában állt, „hogy a házat a legnagyobb comforttal berendezett női gőzfürdővé” alakítsák. A Nagy Háború azonban a fürdő életében is éreztette hatását. „A lefolyt üzletévben a mi vállalatunk is nagymértékben érezte a háborús viszonyok hatását, ami különösen a költségek nagymérvű emelkedésében és viszont a fürdőzők számának jelentékeny csökkenésében nyilvánult.” A részvényeseknek egyébként az első világháború végéig gyakorlatilag nem fizettek osztalékot, csupán a felügyelőbizottság elnöke és tagjai részesültek a megszavazott évi 1500 és 750-750 korona díjazásban. Az 1920. évi közgyűlésen a Ringer testvéreket már nem találjuk a 15 részvényes között (a legnagyobb részvényes 8900 részvénnyel a Magyar Általános Ingatlanbank), pedig a jegyzőkönyv szerint „úgy a lelépő igazgatóság, mint a felügyelőbizottság tagjai fáradhatatlanok voltak a vállalat fejlesztésében, felvirágoztatásában, az ő érdemük, hogy a fürdőtelep a főváros legmagasabb nivójú fürdőhelye. […] A Tanácsköztársaság közegeinek első művelete volt, hogy szocializálta az üzemeket, aminek természetesen a mérlegre nézve igen káros következményei voltak. Márciustól augusztus 1-ig csak arra szorítkozhattunk, hogy üzemünk akcióképességét fenntartsuk.” 1921. október 8-án nyílt meg a fürdő épületében a Kamara Mozgókép Színpad, melyet Budapest egyik legnagyobb és legszebb mozgószínházának tartottak. Ugyanebben az évben a közgyűlés még „több életképes”, „eredményteljes jövővel” kecsegtető vállalat létrehozását hangsúlyozta. A gépházat „nagy áldozatok árán” modernizálták, előfürdővel és egyéb higiénikus berendezésekkel a kor igényeinek megfelelő fürdőt létesítettek, mely napi 1500–2000 embert tudott fogadni. A Dohány utca 42. sz. alatti saroképületet pedig 100 szobás szállodává alakították át – a szállodaüzem tetemes befektetésére új szállodavállalati érdekeltséget létesítettek Fővárosi Szálloda Rt. néven, mely bérleti viszonyban állt a részvénytársasággal. Az 1922-ben elfogadott tervek szerint a Nyár utcai két traktus nagy belmagasságú földszintjén a Nyár utca és a Dohány utca sarkán lévő Continental szálloda éttermi részét építették ki. Az ezt követő évek nehézségeit a kedvezőtlen gazdasági helyzet mellett Trianonnal magyarázták: „A Hungária fürdő a háborút megelőző években nemcsak Budapest székesfővárosnak, hanem a régi nagy Magyarországnak is fürdője volt, amelynek látogatását minden a fővárosba érkező vidéki is felvette programjába. Önként értetődik tehát, hogy Magyarország darabokra szakításával a vidékiek látogatása lényegesen megcsappant.” A „székesfőváros által sociál hygiénikus szempontból létesített egész
