Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-20 / 10. szám

UJVÁRI-KÖVÉR MÓNIKA k‍é‍p‍v‍i‍s‍e‍l‍ő‍,‍ ‍2‍.‍ ‍v‍á‍l‍a‍s‍z‍t‍ó‍k‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍ 8 K‍É‍P‍V‍I‍S‍E‍L‍Ő‍I‍ ‍M‍E‍L‍L‍É‍K‍L‍E‍T‍ » 2‍0‍1‍6‍.‍ ‍O‍K‍T‍Ó‍B‍E‍R‍ Már lassan görcsöt kap a kezem az írástól, de elég sokat összeírtam este óta ezzel a ceruzacsutkával. Nagyon nehezen búcsúzom Tőletek. Félek, hogy meg se kapjátok, hogy észreveszik, s ebben az esetben megint nagyon-nagyon soká nem foglak Titeket látni. Egyelőre ne tartsatok miattam sem­miféle meglepetéstől, igyekszem kissé elkerülni az állandó központi figyelemből, és kevesebb feltű­néssel viselni a darócot. Amnesztiákban és egye­bekben velem kapcsolatban ne reménykedjetek, én csak teljes győzelem esetén megyek ki innen. Isten Veled, Édesanyám! Kicsi, Téged pedig – még gondolatban is – csak simogatva, vigyázva, de végtelen szerelemmel ölellek. Végül pedig áll­jon itt legelső versem, ami mindmáig a legkedve­sebb maradt: Így bocskorosan... »Így bocskorosan úgy-e megnevettek, hogy márványt törni hegynek indulok?…« (Részlet Gérecz Attila börtönbeli visszaemlékezéseiből.) 1956. Gérecz Attila magyar költő, sportoló, forradalmár, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja. Emlékét őrzi a Klauzál tér 9. szám alatti ház falán lévő emléktábla. A Szövetség az Európai Erzsébetvárosért frakció evvel az idézettel hajt fejet 1956 hősei előtt. „ „

Next

/
Oldalképek
Tartalom