Erzsébetváros, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016-09-22 / 9. szám

E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍ ‍2‍0‍1‍6‍.‍ ‍s‍z‍e‍p‍t‍e‍m‍b‍e‍r‍ ‍2‍2‍.‍www.erzsebetvaros.hu Innen indultak 18 Harminc évvel ezelőtt, szeptember 27-én hunyta le örökre szemét Ruttkai Éva, akit minden idők egyik legnagyobb színésznőjeként tartanak számon. Russ Éva – ez volt eredeti neve – a Garay utcában született, innen hódította meg a világot jelentő deszkákat. 1927. december 31-én a Garay utca 29‒31. szám alatt látta meg a napvilágot Russ Éva. Hat gyer­mek született a családban, de csak hárman maradtak életben: Ottó, Iván és Éva. „Mi hárman, gyerekek a szokásos civakodáson és gyermeki rivalizáláson túl nagy szeretetben éltünk és nevelkedtünk. Apám az első világháborút követő gazdasági válságban elveszítette munkáját, ezért elment árverésekre dolgozni, úgy hívták ezt a munkát, hogy »árverési hiéna«. Nem volt más lehetősége, így is nagy szegénység­ben éltünk” ‒ nyilatkozta egy­szer Iván. A kis Éva még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermek­színházban egymondatos szerepé­vel: „Parancsolj velem, Tündérki­rálynő!”. Nagy színészek dicsérték már ekkor, és sikeres jövőt jósoltak neki a színpadon. Ekkor kapta új nevét is: Ruttkai. Színpadra született Tizennyolc éves korában a Zene­akadémián szavalt, itt figyelt fel rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált, a beteg Tolnay Klári helyett ugrott be. 1948-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, de 1951-ben visszatért a Vígszínházhoz, az akkori Magyar Néphadsereg Színházához, s haláláig a társulat tagja maradt. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. Művészetével kiérdemelte a legnívósabb elismeréseket, meg­kapta a Farkas–Ratkó-, a Jászai Mari- és a Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló művész volt, posztumusz pedig neki ítélték a Magyar Örökség díjat. „Én feladatomul tűztem ki önmagam elé, hogy közel kell kerülni az emberek­hez, mert ez táplálja igazán a színészt is, s a színházat is. A közönségnek vissza kell adni azt a hitét, hogy higgyen a színészben. Én úgy érzem, nekem ez a kapcsolat nagyon fontos. Ez számomra azt jelenti, hogy min­den ízében »élő« színész vagyok” – vallotta magáról Ruttkai Éva. Szegénységből a fénybe Erzsébet­városban született a Tündér­királynő F‍o‍t‍ó‍k‍:‍ ‍F‍o‍r‍t‍e‍p‍a‍n‍

Next

/
Oldalképek
Tartalom