Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-02-26 / 1. szám
7 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2015. február 26. Aktuális Fotókiállítás a Madách téren Köztéri fotókiállítás nyílt a Madách téren 70 év unokái címmel a nemzetközi holokauszt emléknap alkalmából. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) tárlatának képein holokauszttúlélők és legi?abb családtagjaik láthatók. A megnyitón Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija mellett felszólalt Fónagy János parlamenti államtitkár és Ungvári Tamás író is, akik mindketten holokauszt-túlélők. Fónagy János beszédében kiemelte a kezdeményezés jelentőségét, amely a halál emléknapján „az értelmetlen halál helyett az értelmes, a győztes életről” szól. Az unokákkal és dédunokákkal készült portrék szimbolizálják a generációk egymás mellett élését, a túlélést, a továbbélést és a generációk közti szoros lelki köteléket. Köves Slomó arról beszélt, hogy az emlékezésnek akkor van értelme, ha abban a gyerekek is részt vesznek, akik – mint mondta – nemcsak a jövő biztosítékai, hiszen a múlt szempontjából is fontos, hogy legyen, aki kérdez. A legtöbb fotóalanyt a saját otthonában fényképezték, az alkotásokat így még személyesebbé téve. A képek nagy részén a szereplők rövid története is olvasható. A tárlat a tervek szerint április 16-ig látható, a fotók hátulról megvilágított kiállítódobozokban kaptak helyet, így azok este is megtekinthetőek. A program megvalósulását Erzsébetváros önkormányzata is támogatta. Emlékezünk Prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, a Rabbiképző Intézet volt igazgatója, egyetemi tanár életének 93-ik évében hunyt el. Február 6-án Budapesten, a Kozma utcai zsidó temető ben vettek végső búcsút tőle. A nyugalma zott főrabbit az Erzsébetvárosi önkormányzat saját halottjának tekinti, és ezúton is őszinte együttérzését fejezi ki a hozzátartozóknak és a felekezet valamennyi tagjának. Schweitzer József 1922. október 13-án született Veszprémben. 1940-ben érettségizett, majd jelentkezett a rabbiképzőbe. A világháború idején a gyűjtőhelyként működő Dohány utcai zsinagógába hurcolták, ahonnan kiszabadult, és a nagynénjénél, egy „védett házban” keresett menedéket, így élte túl a holokausztot. A világháború után rabbivá avatták, 1948-ban Pécsre költözött, ahol több mint harminc évig teljesített szolgálatot. A fővárosba 1981-ben tért vissza, amikor a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbijának nevezték ki. Ezt a tisztséget 1985-ig töltötte be. Országos főrabbi 1985 és 1997 között volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának címzetes tanára, az MTA Vallástudományi Szakbizottságának tagja, a Keresztény–Zsidó Társaság társelnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hebraisztika Tanszékének előadó tanára volt. Emellett a Jewish ?eological Seminary (New York) és a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanára volt. Munkásságáért több díjat is kapott. 1995-ben Kisebbségekért Díjjal, 1997ben Széchenyi-díjjal, 1998-ban Pázmány Péter-díjjal jutalmazták, 2001-ben a Francia Köztársaság Becsületrendjét, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta meg, ezt 2007-ben Radnóti Miklós-díj követte. 2003-ban Budapest, 2013-ban pedig Erzsébetváros díszpolgárává avatták. A rabbiképző vezetőjeként és országos főrabbiként ment nyugdíjba. Köves Slomó rabbi és Vattamány Zsolt polgármester
