Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-12-17 / 11. szám
10 Erzsébetváros 2015. december 17. www.erzsebetvaros.hu Portré Egy hétköznapi ember nem hétköznapi utazásai Végvári Tamás úgy döntött, Budapestről indulva kajakjával 25 ezer kilométert tesz meg Európa körül. A tervezett távból már több mint 5 ezer kilométert teljesített, most a tavaszi folytatásra készül, és előadásokat tart a kerületi iskolásoknak. Mesél környezetvédelemről, történelemről, sportról, a legfontosabb üzenete pedig, hogy mindenki merjen nagyot álmodni. Ön szerint mit lehet tanulni a történetéből, a teljesítményéből? Mindig úgy fejezem be az iskolásoknak tartott előadásokat, hogy elmesélem, gyerekként folyamatosan törtem a fejem valamin. Hol azon, hogyan szökjek meg az oviból, hol azon, hogy űrhajót kellene építenem. Ez az álmodozás megmaradt felnőttként is, és néhány álmomat szerencsére sikerült is megvalósítani. Ilyen például a kajakos utam Európa körül. Erre buzdítom a gyerekeket is: álmodozzanak bátran, és igyekezzenek álmaikat meg is valósítani. Az én teljesítményemhez sem kell hősnek lenni, mindenki képes arra, hogy remek kalandokat éljen át, velem ez a vízben történik. Miközben róttam a kilométereket, sajnos sok kellemetlen dologgal is találkoztam, amikről fontos beszélni. Testközelből tapasztaltam, hogy mennyire pazarlóan bánunk a Föld vizeivel. A gyerekeknek tudniuk, látniuk kell ezt! A Dunán néhol PET-palack szigeteken kell átevezni, a tengerpartok is tele vannak szeméttel. Egy üdítős „üveg” lebomlásához 450 év kell, még unokáink unokái is találkozhatnak egy most eldobott műanyag palackkal. Korábban is érdekelte a környezetvédelem? Amikor elindultam, azt hittem, hogy ez az út leginkább a sportról, kalandokról fog szólni, nem volt fókuszban környezetvédelem, de miután az ember látja, milyen méreteket ölt a szennyezés, nem tud nem foglalkozni vele. Azért tartom fontosnak, hogy erről beszéljek a gyerekeknek, mert ők a legfogékonyabbak rá, és remélem, más szemlélettel élik majd az életüket. Miért döntött úgy, hogy nem „csak” evez, hanem 25 ezer kilométert akar teljesíteni? Nagyon sok helyen eveztem már a világban, és tudtam, hogy egy ilyen út mennyi kalandot rejt, mennyi mindent láthatok, tapasztalhatok. Az egész utazás egyetlen nagy tanóra, rengeteg magyar vonatkozású történettel. Például sokan nem tudják, hogy Görögországban magyarok tervezték és kezdték meg a Korinthoszicsatorna építését, mely a kor hatalmas teljesítménye volt. Hosszú időn keresztül egyedül ül a kajakban, így önmagáról is sok mindent megtudhat. Sokan kérdezik, nem unatkozom-e evezés közben, de egyáltalán nem. Az viszont biztos, hogy aki egy ilyen útra vállalkozik, annak jóban kell lennie önmagával, el kell tudnia viselni magát hosszú távon. Ez egy belső utazás is, már nem vagyok ugyanaz az ember, mint aki elindult. Higgadtabban szemlélem az élet dolgait. Fizikailag is változott? Egy-egy etap után mindig rácsodálkozom a tükörképemre, a Feketetengernél elfogyott a testsúlyom 20 szá zaléka. Itthon visszajönnek ám a kilók, olyan vagyok, mint a rossz fogyókúrázó. A kitűzött 25 ezer kilométerből eddig 5100-at teljesített, Olaszországig jutott. Hogyan tovább? Tavasszal folytatom az utat Szicília felé, de mindig csak rövidtávra tervezek, hogy a 25 ezer kilométer hatalmas súlya ne temessen maga alá.
