Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-02-26 / 1. szám

26 Erzsébetváros 2015. február 26. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet A kártyajátékok – mindamellett, hogy mindig is népsze­rűek voltak – még a nyelvünkbe is beköltöztek: a magyar nyelv hemzseg a kártyás kifejezésektől, szólásoktól: kijáts z­sza az utolsó kártyáját, nyílt kártyákkal játszik, nála az adu ász, belelát a kártyáiba, felfedi a kártyáit, kijátssza a kártyát. Néha asztal alatt keverjük a kártyát, de időnként sajnos rossz a lapjárás. Mi ráadásul nem egyszerűen kártyázunk, de nem ám, mi zsugázunk, verjük a blattot, forgatjuk a harminckét levelű bibliát, Fortuna festett lapjait, Szent Dávidné zsoltárát vagy az ördög bibliáját. Csaknem annyi kifejezésünk kapcso­lódik a kártyázáshoz, mint az angoloknak a hajózás­hoz. Mi, erzsébetvárosiak pedig joggal lehetünk büszkék arra, hogy szinte minden kártyával kap­csolatos ötlet, szervez­kedés, gyártás innen indult el. A magyar kártyát – melyet körülbelül 1900 óta hívnak így – még azok is ismerik, akiknek soha nem volt még a kezükben kártya. Tell-kártyának is neve­zik, hiszen alsó és felső lapjain Schiller 1804-ben írt drá­májának, a Tell Vilmosnak alakjai lát­hatóak: piros alsó – Kuoni pásztor, makk alsó – Harras Rudolf, zöld alsó – Fürst Walter, tök alsó – Reding Itell, piros felső – Herrmann Gessler, makk felső – Tell Vil­mos, zöld felső – Rudenz Ulrich, tök felső – Stüszi vadász. A VIII–IX. lapok a Tell Vilmos-történetet mesélik: piros VIII – Tell Vilmos csónakban evez, tök VIII – Tell Vilmos búcsúzik feleségétől és fiától, tök IX – Geszler kalapja a rúdon. Alakjai miatt svájci (helvét) kártyának is nevezték, de az osztrákok és a németek is legalább annyira magukénak érzik, mint a magyarok. Sokáig hitték úgy, hogy a magyar kártya is Piatnik találmánya, még a szakirodalom és a nagy gyűjtemé­nyek katalógusaiban is őt nevezték meg gyártóként. Végül 1973-ban meg egy lelkes angol gyűjtőnő, Sylvia Mann megtalálta egy magyar kártyacsomag pontos adatait, mely szerint a lapok 1835-ben készültek Pesten, Schneider József kártyafestő műhelyében. A készítő neve a makk VII lapon volt feltün­tetve: „Zu finden bei Joseph Schne­ider in Pesth.” A korabeli címtárak Fortuna festett lapjai A magyar ember bizony kortól függetlenül szereti a kártyát, szívesen ül asztalhoz, hogy szórakozzon vagy kísértse a szerencséjét, azt mégis kevesen tudják, hogy ‍a‍ ‍m‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍k‍á‍r‍t‍y‍a‍ ‍i‍t‍t‍ ‍s‍z‍ü‍l‍e‍t‍e‍t‍t‍ ‍E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍b‍a‍n‍,‍ ‍a‍ ‍K‍a‍z‍i‍n‍c‍z‍y‍ ‍u‍t‍c‍á‍b‍a‍n‍.‍ ‍

Next

/
Oldalképek
Tartalom