Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-08-27 / 7. szám

26 Erzsébetváros 2015. augusztus 27. www.erzsebetvaros.hu Helytörténet A‍ ‍k‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍b‍ő‍l‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍t‍j‍ü‍k‍ Az Erzsébet Szegényház tatarozása Az építőiparban már száz évvel ezelőtt is a feszített munkáról szólt a nyári időszak: 1915 augusztusában kezd­ték el az Alsóerdősor utcai Erzsébet Szegényház homlokzatának helyre­állítási munkálatait. A munkálatok elnyeréséért még július utolsó napján versenytárgyalást tartottak, ahol négy vállalkozó ajánlatát bírálták el. Közü­lük a Székesfővárosi Tanács az árban legkedvezőbb ajánlatot adó, VII. kerületi, Bethlen utcai Szilágyi Lajos építő-mestert választotta. A mesternek a munka elvégzésére – a költségvetés szerint – négy hét állt rendelkezésére, és köteles volt egy év jótállást vállalni a teljes homlokzat felújítását magába foglaló munkájáért. A nemzeti áldozatkészség szobra A világháború első éve után a Hadsegé­lyező Hivatal és az Auguszta Alap gyűj­tést szervezett. A VII. kerületi Károly körúton, az Anker-palota előtti téren tervezték felállítani a nemzeti áldozat­készség szobrát és mellette egy kis gyűj­tőbódét. Miután 1915. augusztus 24-én megkapták a területfoglalási engedélyt, szeptember 12-én a miniszterelnök jelenlétében felavatták a fából ácsolt lovas szobrot, melyre meghatározott összeg ellenében a közeli jegyárusító bódéban vásárolt vaslemezeket lehetett felszögelni. A kezdeményezésnek és a szobornak köszönhetően a következő két évben 450 ezer korona gyűlt össze. Az alkotás végül a relikviagyűjtők áldo­zatává vált, a Tanácsköztársaság idején vörös paravánnal vették körül, később deszkakerítést emeltek köré, amit ellepett a szemét. Végül a sorozatos panaszok miatt 1924-ben átszállították a Ludovika udvarába, ahonnan marad­ványai a második világháború után a Kiscelli Múzeumba kerültek. 1915, 1965. augusztus 1915

Next

/
Oldalképek
Tartalom