Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)
2015-08-27 / 7. szám
12 Erzsébetváros 2015. augusztus 27. www.erzsebetvaros.hu Portré Megelevenedő képeslapok Szigeti András évtizedek óta gyűjti a képeslapokat. Nemcsak rendszerezi őket, de a velük kapcsolatos információkat is igyekszik begyűjteni. Albumait lapozgatva, történeteit hallgatva megelevenedik Budapest történelme, a magyar kulturális, divat- és sportélet. Hány képeslapja van? A legelső ezzel kapcsolatos feljegyzésem 1962 szilveszteréről való, akkor 2057 képeslapom volt. Azóta is minden év végén zárást csinálok, és bejegyzem az új szerzeményeket. Most 150 000 darabból áll a kollekcióm. Miért kezdte el a gyűjtést? Ez alkati kérdés. Gyermekkoromban gyufaskatulyákat gyűjtöttem, később gyufacímkét. Végül azért választottam a képes levelezőlapokat, mert úgy éreztem, ezeknek van a legtöbb információs tartalmuk. Egyrészt van a kép, de sokat mesél a hátoldalon a bélyeg és a pecsét is. Mindenféle képeslapot gyűjt? Igen, de specializálódtam is. Három nagy terület van, ami különösen érdekel: Budapest, a versenysport és a világháborúk. Vannak kedvencei? Talán az átvilágítós képeslapok. Ezek olyan lapok, melyek a fény felé tartva teljesen más képet ábrázolnak, mint egyébként. Az egyiken például első ránézésre csupán a régi Nemzeti Színház épülete látható, míg a lámpa elé téve egy színdarab jelenete elevenedik meg. Az ilyen típusú lapok az 1900-as évek elején voltak divatosak. Ezek a fajták értékesebbek is a többinél? Elég ritkák, ezért értékesek, de ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Egy képeslap értékét befolyásolja a kora is, de nem feltétlenül értékesebb egy régebbi lap. Egy száz évvel ezelőtti, Lánchídat ábrázoló képeslap nem nagy ritkaság, egy olyan lap viszont, amin a '70-es évekbeli Rottenbiller utca látható, kevésbé gyakori. Minden kornak megvolt a divatja, ami a fotók tárgyát illeti, ezekből értelemszerűen sok van. A szocializmus idején sematikus épületfotókból jóval több fordult elő, mint például utcaképből. Ebből az időszakból értékesek az éttermi képek is, mert azokból keveset adtak ki. Manapság még divatos a képeslapgyűjtés? Sokan foglalkoznak vele? Csökken a népszerűsége, hiszen ma már szinte senki nem küld képeslapot, mindenki az internetet használja. Ugyanakkor lokálisan még mindig készítenek lapokat, ezeket azonban nem adják postára, azaz nem „futottak”. Sokan vannak, akik a kistelepülések képeslapjaira szakosodtak, én is szeretném, ha Magyarország minden településéről lenne lapom. Mennyi időt tölt a hobbijával? Nehéz megmondani, mert néha hetekig nem foglalkozom vele, de alapvetően sok munkával jár. Én azt tartom, hogy a gyűjtés része az ismeretszerzés is, amennyire tudok, utánanézek az információknak: mit ábrázol a lap, mit lehet tudni az adott jelenetről, épületről stb. Csak a különlegeseket teszem albumba, a többi kötegelve van a szekrényben. Az első szűrő, hogy várost ábrázol-e vagy sem, ha igen, akkor magyart vagy külföldit. Ezek után település szerinti betűrendben és méret alapján vannak rendszerezve a lapok, hogy kereshetőek legyenek. A képeslapok esetében is vannak olyan ritkaságok, melyekre minden gyűjtő vágyik? Itt az számít, kinek mi a területe, kedvenc témaköre. Én például nagyon vágyom az 1936 előtti olimpiák képeslapjaira. De ami mindenkinek fontos, az az ún. Milleniumi sor. Ezek az első magyar kiadású, magyar Szigeti András a képeslapok mellett kártyanaptárakat is gyűjt
