Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-03-13 / 3. szám
17 www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2014. március 13. 17 „Mi énekelni szeretünk!” Ezüstérmes lett a Fővárosi Népdaléneklő Versenyen az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola kórusa. Az iskolai szünetben beszélgettünk Fekete Dórával, a felkészítő tanárral és a nyolc tanítvánnyal: Szloboda Borbálával, Kovács Emmával, Nagy Kingával, Mező Magdolnával, György Pannával, Horváth Lilivel, Magasházy Tímeával, Sipos Hajnalkával és Géczy Csillával. Büszkeségeink Mi a nevetek? Bárdos csoport. Hogyan alakultatok? Mi már régóta összejárunk énekelni. Alsó tagozatos tanárunk – Rita néni – összeállította a kórust, azóta létezünk csoportként. Tehát saját örömötökre énekeltek? Ők azok, akik rendszeresen részt vesznek iskolai ünnepségeken – mondja Fekete Dóra tanárnő. Ők azok, akikre mindig lehet számítani, és nagyon szeretnek énekelni, nemcsak népdalokat. Szívből gratulálok a február 22-én megszerzett ezüstéremhez. Mit vagy miket énekeltetek a versenyen? Csongrád megyei népdalokból álló népdalcsokrot, amit én hoztam a lányoknak. Szegeden végeztem a főiskolát, ott találkoztam ezzel a gyönyörű dalcsokorral. Miután a kerületi megmérettetésen nagyon jól szerepeltek a gyerekek, továbbjutottunk a fővárosi versenyre – meséli a tanárnő. Tetszett nektek a tanárnő javaslata? Igen, nagyon! Milyen volt ott a hangulat? Másképpen énekeltek, ha tétje van? Ott egy kicsit komolyabbak vagyunk! Lehet, hogy még izgulunk is közben, de hamar elmúlik. Az ezüstérem mit jelent számotokra? Tovább visz? Igen, éppen ezért jövőre is szeretnénk indulni. Van még hová fejlődni természetesen, hiszen a minősítések kiosztása után a zsűrihez oda lehetett menni egy kis szakmai tanácsért – teszi hozzá a tanárnő. Min kell csiszolnotok? Apróságokat jegyeztek meg, de csupa olyan tanácsot adtak, amelyeket jövőre kamatoztathatunk. Nincs olyan, amikor azt érzitek, hogy nem akartok szerepelni? A verseny előtt, amikor fel kellett kelni, akkor ezt éreztük! Mit szóltak a többiek a suliban? Örültek, hiszen mi képviseltük az iskolát. A kollégáktól és a vezetőségtől minden segítséget megkaptak, hogy jól szerepelhessenek, még el is kísérik a gyerekeket a versenyekre, és meghallgatják őket. Ezek olyan „apróságok”, amik igazán hozzájárulnak a sikerhez – mosolyog lelkesedésükön a tanárnő. Mikor gyakoroltok? Énekórán, énekkari próbákon, és ha úgy adódik, akkor szünetben is. Mi lenne az a vágyatok, amit szeretnétek megvalósítani énekesi pályafutásotok alatt? Az, hogy mind együtt vagyunk, és közösen csinálunk valamit, a legjobb dolog. Nem az a lényeg, hogy mi elsajátítsunk valamit, hanem az, hogy együtt van a csapat! Mi énekelni szeretünk! Újabb verseny van kilátásban? Jövőre ismét lesz kerületi, illetve fővárosi verseny, én bízom abban, hogy ha már idáig eljutottunk, legközelebb is ilyen jól tudunk szerepelni, vagy még jobban. Erős a mezőny, de azt látom a gyerekeken, hogy szeretik, amit csinálnak. Ez a mai világban rendkívül fontos dolog, hiszen a saját korosztályomban is szomorúan tapasztalom, hogy kevesen ismerik és szeretik a népzenét. Amíg ezek a gyerekek ilyen lelkesek, addig ez ajándék – mondja boldogan a tanárnő. Akkor teli lehetünk reménnyel, amíg a gyerekek szívében szépség és dalok vannak. Igen, én is azt hiszem.
