Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-07-31 / 12. szám
18 Erzsébetváros 2014. július 31. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu Portré Nincs ok a félelemre A Nyár utcai gyermekfogászat vezető asszisztense kapta idén a Semmelweis-nap alkalmából odaítélt Egészséges Erzsébetvárosért díjat. Melegné Réz Szilvia szerint a mai állami fogászati ellátás felveszi a versenyt a magánrendelőkkel, ezért érdemes igénybe venni. Hogyan kezdődött a pályája? Miért lett gyermekfogászati asszisztens? Nem terveztem, valahogy így alakult. A szájsebészeten kezdtem a pályámat, ahol nagyon hasznos dolgokat tanultam, ugyanakkor éreztem, hogy nem pontosan ezt szeretném csinálni. A gyermekeim születése után aztán világossá vált számomra, hogy mindenképp kicsikkel szeretnék foglalkozni. Nem sokkal később itt, a mostani munkahelyemen felajánlottak egy állást, és noha kezdetben féltem tőle, pillanatok alatt megszerettem. Az akkori főorvosnő asszisztense lettem, és a munkakörömben remekül tudtam kamatoztatni a korábbi tanulmányaimat is. Nagyon sokat köszönhetek Berényi doktornőnek: imádta a gyerekeket, szerette a munkáját, rengeteg tudást adott át nekem. Mi az, amit a szakmájában a legfontosabbnak tart? Nekem ez nem egyszerűen a szakmám, hanem a hivatásom. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mivel foglalkozom, akkor nagyon büszkén mondom, hogy fogászati asszisztens vagyok. A legfontosabb számomra, hogy a hozzánk „betegen” érkező gyerekeken segítsek. Minél kevesebb fájdalommal, stresszel járjon nekik a kezelés, érezzék, hogy jó kezekben vannak, meg fognak gyógyulni. Mennyire kell másképp bánni a gyerekekkel? Nem feltétlenül van különbség. Érdekes, hogy sokszor a kicsik fegyelmezettebbek a felnőtteknél. Pláne akkor, ha sikerül őket megnyugtatni: néha felnőtteket megszégyenítő fegyelmezettséggel ülnek be a székbe. Kezelések alatt egyébként előfordul, hogy a szülőt jobban kell nyugtatni, mint a gyermekét. Számított a kitüntetésre? Nagyon meglepett. Egyből arra gondoltam, hogy biztosan van alkalmasabb ember erre a díjra, azonnal fel is tudtam volna sorolni 5–6 nevet. Hetekig kérdezgettem magamtól, hogy miért pont én. Biztos, hogy én? Barátnőim mondták is, hogy kicsivel több önbizalomra lenne szükségem. Amikor a meglepetés ereje elmúlt, akkor kezdtem igazán örülni, büszke lettem rá. A férjem mellettem ült a díjátadón, csillogó szemmel, büszkeség áradt belőle. Otthon pedig hozzám bújt a lányom, és azt mondta: „Anya, büszke vagyok rád.” Ez mindennél nagyobb kitüntetés. Az egyértelmű, hogy szeret Erzsébetvárosban dolgozni. Van olyan, amin változtatna? 1997 óta itt dolgozom, rendkívül jó a kapcsolatunk a vezetősséggel, szinte bármit kérünk, megkapjuk. Talán a lakosság körében kellene ismertebbé tenni magunkat, hiszen azt tapasztaljuk, sokan alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Sokszor előfordul, hogy fizetni szeretnének nekünk, pedig a gyerekfogászat ingyenes. Illetve sajnos továbbra is él a negatív előítélet az emberekben az „állami” fogászati ellátással kapcsolatban, pedig ugyanolyan jó orvosok dolgoznak itt, mint a magánrendelőkben, és mi is kiváló minőségű anyagokat használunk. A mai világban szerintem luxus magánpraxisba hurcolni a gyereket egy fogtömésért. Sajnos a mostani szülők arra emlékeznek, hogy egykor az ő tömésüket elrontották, esetleg komoly fájdalmaik voltak, de ez ma már egyáltalán nincs így. A gyerek kiváló ellátást kap, és a körülmények is gyökeresen megváltoztak: vannak játékaink, értelmesen beszélgetünk velük, ha szükséges, megnyugtatjuk őket, tehát nincs ok a félelemre.
