Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-06-05 / 9. szám
18 Erzsébetváros 2014. június 5. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu Milyen szerepet tölt be az Ön életében a kabaré, a humor? Központit. Vicces vagyok, és így volt ez egész gyerekkoromtól. Középiskolában nyertem az első díjam: a pécsi Dunántúli Naplónak volt egy diákkabaré-pályázata, erre neveztem az egyik írásommal. A dákoromán elmélet mintájára „bebizonyítottam”, hogy a magyarok és az angolok között szoros rokoni kötelék van. Volt persze sok más munkám is, már ekkoriban nagyon szerettem fellépni. Számomra nagyon fontos a humor, kell a túléléshez. Az ember nem tud igazán jól hozzáállni semmihez, ha nem látja a dolgok fonákját is. Kell tudni kinevetni dolgokat, látni, hogy is vannak valójában. Kifejezetten humoristának készült? Humoristaként indultam, már egészen fiatalon csináltam például tanár-paródiákat. De emellett mondtam meséket, színjátszó csoportba jártam, ahol alapvetően nem „viccesnek” indult a karrierem: játszottam például Tybaltot is a Rómeo és Júliában. Érettségi után aztán leszerződtem stúdiósnak Zalaegerszegre Pozsgai Zsolthoz, onnan kerültem nem sokkal később Pestre, a Nemzeti Színház stúdiójába. Mindössze 18 éves voltam, megfelelően nagyképű: úgy éreztem, mindent tudok a szakmáról. Csiszár Imre, Taub János, Szőke István rendeztek a Nemzetiben, és úgy gondoltam, hogy velük szívesen dolgoznék én is. Persze aztán rájöttem, hogy az ember holtig tanul. Annak, hogy nagyképű voltam, az volt az előnye, hogy sosem fogadtam el, amit mondtak nekem. Folyton megrágtam, átgondoltam, és ettől fejlődtem. Hogy került a Bethlen Téri Színházhoz? A Stand Up Brigádon keresztül, akikkel hosszú évek óta együtt dolgozom. Ürmös Zsolt hívott a Bethlen Téri Kabaréba, és nagyon örülök, hogy elvállaltam. Segítünk egymásnak – a színház és a stand up. Jó érzés képviselni, folytatni a 30-as évek Kellér Dezső-féle filléres kabaré hagyományait. A Bethlen Téri Színház az anyaszínháza, vagy nincs ilyen? Sok helyen játszom, nem merném egyiket sem anyaszínháznak mondani. Bár nem csinálok ebből sportot, tényleg rengeteg helyen lépek fel, sok projektben dolgozom, aminek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. De a Bethlen Téri Színház mindenképpen kiemelt szerepet tölt be nálam, nagyon szeretem. Szuper a közönség, nagyon „finom” dolgokat lehet csinálni. Látom, hogy értenek, hogy velem vannak, nagyon jó helyen nevetnek, és ez engem is jobb teljesítményre sarkall. A színház előterében tartjuk egyébként a „Bunker Klubot” is, ahol stand up-os tehetségeket keresünk, ez szintén illeszkedik a már említett 30-as évekbeli filléres vagy „ócsó” kabaré hagyományába. Jelent Önnek valami pluszt, hogy a VII. kerületben dolgozik? A Bethlen Téri Kabaré felkonferálásban egyszer hülyéskedtem, hogy én már ezer szállal kötődöm ehhez a színházhoz, mert 1991-ben is nagyon közel mentem el az ajtó mellett, tehát centik választottak el attól, hogy bemenjek. Ha komolyabban kell válaszolnom, akkor két dolog jut eszembe. Az egyik a már többször is említett hagyományápolás. Valóban szeretnénk Kellér Dezső emlékét ápolni, de mondhatnám Rejtő Jenő nevét is, aki ugye ugyancsak kerületi születésű. A másik személyesebb. Valaha tanítottam egy színésziskolában a Hevesi Sándor téren, sőt éltem is itt egy rövid, ám igen intenzív időszakot, vagyis abszolút otthon érzem magam a kerületben. Elégedett a karrierjével? A mennyiséggel mindenképp, nagyon sok szerepem, munkám van. A célom az lenne, hogy a minőséggel is elégedett lehessek. Egyre inkább arra törekszem, hogy csak olyan szerepeket vállaljak el, amelyekben nem érzem magam „erőltetettnek”. A minőség felé akarok elmozdulni, szeretnék olyan szerepeket, amelyek a lehető legkisebb kompromisszummal járnak. A minőség felé A mennyiség helyett egyre inkább a minőségre szeretné helyezni a hangsúlyt színészi pályáján Beleznay Endre. A komikus lapunknak adott interjújában arról is beszélt, a nagyképűségnek lehetnek pozitívumai is. Portré Fotó: Dusa Gábor
