Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-04-10 / 5. szám
15 www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2014. április 10. Portré Gratulálok a Kossuth-díjhoz! Váratlanul érte a kitüntetés? Valójában nem. Tudok róla, hogy évek óta felterjeszt a díjra a Színházi Társaság, a Maszk Színészkamarai Egyesület és a Kritikusok Céhe is, ám e díj esetében mindig kicsit kiszámíthatatlan, hogy pontosan mikor kapja meg valaki. Éppen ezért nem csináltam ügyet belőle, így nem is érzek elégtételt, hogy végül most jött el ideje. Amikor megtudta, hogy Öné lesz a díj, mi volt az első gondolata? Hogy vajon megkapják-e mindazok, akiknek legalább annyi szakmai eredményük van, mint nekem. És hogy ez a díj az Örkény Színháznak szól. Tíz éve az Örkény Színház vezetője. Ha visszaemlékszik, mit emelne ki, mire a legbüszkébb, illetve biztosan voltak nehéz pillanatok is, mi segítette át ezeken? Bajban vagyok a legekkel. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem ”hígítottuk” a műsort, és mégis itt vagyunk. A nehéz pillanatokon mindig a társulat segített át: az eltökéltségük, a hűségük ahhoz, amit csinálunk. A napokban elkezdődött a Madách tér átépítése. Önnek nagyon nagy szerepe van a változásokban. Miért tartja ezt fontosnak? A Madách tér egy elhanyagolt autóparkoló volt a város közepén, repedezett, piszkos aszfaltszőnyeggel, rossz közbiztonsággal. Én sok fát képzeltem ide, egy zöld teret, alatta mélygarázzsal a lakóknak. Ami létrejön, ennél egyszerűbb lesz, csak remélhetem, hogy élhető hellyé válik, megszereti, belakja a környék. Erzsébetváros egyik legfontosabb kulturális színtere az Örkény Színház. Mi a jelentősége annak, hogy a teátrum Erzsébetvárosban van? Egyszer egy kiállításhoz összeszedtük, ki mindenki lakott itt a magyar kulturális vagy tudományos életből. Hát szinte mindenki: Petőfitől Szilárd León át Örkény Istvánig. Ez egy hagyományosan kevert kultúrájú terület: magyar is, török is, mélyszegény is, arisztokrata is, zsidó is és német is, nagy múltú környék. Az ilyesmi arra int, hogy vegyük komolyan, amit csinálunk, ha nem hangzik ez fellengzősen. Bár akkor is erre int, ha annak hangzik… Ön nagyon elfoglalt ember, több fronton kell megfelelnie: a színházban, a közéletben, színészként is láthatjuk, ráadásul családos ember. Hogyan tudja mindezt kézben tartani? Sehogy. Valaki vagy valami pórul jár. Az én esetemben ez sajnos a család. Tudható, hogy nagyon összetartó, egymást jól ismerő, támogató emberek dolgoznak együtt a színházban. A társulata akkor egy nagycsalád? Mondhatjuk, bár nem vagyunk sülve-főve együtt. Mindenki törekszik arra, hogy a színházi létezés mellett is legyen élete: privát érdeklődési köre, barátai, titkai. Nekem is nagyon fontos, hogy az a kevés időm, amit nem itt töltök, más érdeklődésű, más horizontú emberek között teljen. Itt már valóban a család áll első helyen. Nemcsak én hiányzom nekik, ők is nekem. Újra pályázik az Örkény Színház igazgatói posztjára. Ha a jövőre gondol, mit lát, mire van még szükség ahhoz, hogy a teátrum még ennél is jobban működjön? Úgy van ez a színházban – de nyilván mindenütt –, hogy ha az ember belép egy új szobába, ahová vágyott, mindig talál egy ajtót, ami az ismeretlenbe nyílik, és mindig ez az ajtó lesz a legizgalmasabb. Ameddig most ellátok, azt érzem, hogy égető szükségünk van egy kisebb játszóhelyre, egy stúdiószínpadra, és nagyon szeretnék önálló helyet az IRAM-nak, az Örkény Színház i?úsági programjának. Ez a két kis új hely meglódíthatná a fantáziánkat, és nagyon kitágíthatná a lehetőségeinket, a repertoár és a színészi munka terén is. Beszélgetés a Kossuth-díjas Mácsai Pállal Mácsai Pál Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, a Magyar Érdemrend kitüntetettje, és immár tíz éve az Örkény István Színház igazgatója. Élete a művészet: színész és rendező, munkája elismeréseként március 15-én átvehette a Kossuth-díjat.
