Erzsébetváros, 2013 (22. évfolyam, 1-17. szám)
2013-03-07 / 3. szám
16 Erzsébetváros 2013. március 7. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu Ünnepünk Az idén ünnepeljük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulóját. Akkor, 1848-ban egész Európa forrongott: először Palermoban csapott fel a forradalom lángja, majd tovaterjedt Párizs, Berlin, Prága, Bécs, Milánó és Velence utcáin. Azon az esős tavaszi napon kevesen gondolták Pest-Budán, hogy komoly események következnek, még maguk a márciusi ifjak sem így tervezték. 1848. március 15., szerda 1848. március 15-én Pest-Budán már kora hajnaltól erősen felhős volt az ég, esett az eső. A szél mérsékelten fújt. A napi középhőmérséklet 3,6 °C körül mozgott, az átlagosnál hűvösebb volt az időjárás. Az akkor még csupán százezer lakosú Pesten a Pilvax kávéház volt az egyetemisták legnépszerűbb találkozóhelye. PetőfiSándor már két nappal korábban készen volt a Nemzeti dallal, amit eredetileg négy nappal később akart elmondani. A radikális fiatalok ugyanis elhatározták, hogy a József napi vásáron, március 19-én Rákos mezején nagy lakomát tartanak, és aláírásokat gyűjtenek, amely egyfajta népszavazás lett volna. A vers első sora eredetileg így szólt: „Rajta magyar, hí a haza!”, ám egy joghallgató, Szikra Ferenc azt javasolta Petőfinek, jobb volna, ha a „talpra” szót használná. Állítólag kora reggel, fél hatkor már a Pilvaxba várták Petőfit, ő azonban késett. Végül elmentek hozzá, majd tovább Jókaihoz, hogy megbeszéljék a teendőket. A „12 pont” ekkor már megvolt, március 11-én fogalmazta meg Irinyi József, mert eredetileg az Országgyűlésnek kívánták benyújtani. A Pilvaxnál időközben nagy lett a mozgolódás, felolvasták a 12 pontot. Mire Jókai, Petőfiés a többiek megérkeztek, már nagyjából 500 fős tömeg verődött össze. Petőfiekkor szavalta el először a Nemzeti dalt. A tömeg végigjárta az egyetemet, csatlakoztak az orvoskar, a politechnikum és a jogászkar hallgatói is. Az igen jelentősre, egyes becslések szerint közel tízezresre duzzadt tömeg a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcához, a Landerer-Heckenast nyomdához vonult, lefoglalta az egyik nyomdagépet, hogy kinyomtathassa a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A tömeg elérte célját: megszületett a sajtószabadság. Az események délután három óra körül a Nemzeti Múzeumnál folytatódtak, ahová népgyűlést hívtak össze. Máig él a téves mítosz, hogy Petőfiitt is elszavalta a Nemzeti dalt, ez azonban nem igaz. Itt született az elhatározás, hogy mindannyian az események miatt sietve összehívott városi közgyűléshez vonulnak, hogy elfogadtassák a 12 pontot. A pesti városházán a petíciót az időközben a tömeghez csatlakozott Nyáry Pál, Pest megye alispánja adta át Rottenbiller Lipót alpolgármesternek. A tanács, mit tehetett egyebet, elfogadta a 12 pontot. A tanácsban megalakították a Közbátorsági Bizottmányt, melynek elnöke Irinyi Dániel lett. Ekkor hangzott el a javaslat, hogy Budára kellene vonulniuk, és a körülbelül húszezer embernyi tömeg meg is indult. Kiszabadították Táncsics Mihályt, a Helytartótanác scsal pedig elfogadtatták a cenzúra eltörlését, illetve azt, hogy a rendre a katonaság helyett a megalakítandó nemzetőrség fog felügyelni. A vér nélküli forradalom este a Nemzeti Színházban fejeződött be, ahol 18 órakor Anton Hocebo: Benyovszky, avagy a kamcsatkai száműzöttek című darabja helyett a Bánk bán díszelőadása került színre. Az előadás előtt Jókai közölte a nézőkkel, hogy győzött a forradalom. A magyar esemé-
