Erzsébetváros, 2013 (22. évfolyam, 1-17. szám)

2013-05-02 / 7. szám

www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu

Erzsébetváros 2013. május 2. 13

Portré

– Igen? Hallgató, maga ezt honnan tudja? – kérdezte Gobbi.

– Onnan, hogy én orvostanhallgató vagyok.

Ekkortól kezdve a színházban tudták, hogy kakukktojás vagyok, de emiatt nem veszítettem az ázsiómból.

Amikor odakerültem Major egy nagy Shakespeare-ciklust indított. Bemutatta a királydrámákat, többek között az Otellót és a III. Richárdot. Ezekben én is színre léptem. Volt egy izgalmas szerepem: a III. Richárdban Major Tamással kellett vívnom. Köztudomású volt, hogy ha ő játszott, azt heves átéléssel tette, emiatt egy alkalommal az én statiszta elődömnek elvágta a kezét, ezért kerestek valakit a helyére. Ismervén Major művész úr komoly beleélését, senki sem jelentkezett. Végül én bevallottam, hogy tudok vívni, ugyanis, mint említettem, a bátyám és az apám katonatiszt volt, és otthon tanítottak engem. Meg is kaptam a lehetőséget. Biztos, ami biztos, kértem a jelmeztárból egy nagyon vastag bőrkesztyűt, mert a kellék kardnak nem volt ugyan köszörült éle, de nagyot tudott ütni, és nem kívántam az elődöm sorsára jutni. A III. Richárd utolsó felvonásában ál-Richmondként vívtam Majorral. Meg volt beszélve, hogy amikor én fölemelem a bal karomat, akkor ő a hónom alá szúr, és én hasra zuhanok. Akkor ő belém rúg, erre a hátamra perdülök, mire ő fölrántja a sisakomat, és azt mondja:

– Megint egy új ál-Richmond. Országomat egy lóért.

Ez gyönyörűen sikerült, de a Major rúgásai oly erősek voltak, féltem, hogy bordáim törnek. Másnap megkérdeztem tőle, hogy tudna-e egy kicsit gyengébbet rúgni?

– Nézze hallgató, én átélem a figurát, és ott egy feldühödött király vagyok, és rúgok. Ha végez, maga is élje bele magát a szerepébe, csak így lehet jó színész – tanácsolta.

Ezek után nem maradt más választásom, a kellékestől kértem egy vastag kabátfélét, amit a sodronyingem alá vettem.

– Most már rúghatsz, Tamáskám – gondoltam magamban.

Forrás: Erzsébetvárosiak. Portrék (2012)

Szerkesztette: Vágola Éva