Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-09-06 / 14. szám
Erzsébetváros 2012. szeptember 6. www.erzsebetvaros.hu 14 130 éves Erzsébetváros Egykor nekik szólt a Himnusz Egy nappal a XXX. nyári olimpiai játékok befejezése után, augusztus 13-án a fenti címmel nyílt kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban. A tárlat néhány, még pontosításra váró ponton kapcsolódik Erzsébetvároshoz, de mindenekelőtt a sporthoz, amelyről bebizonyosodott, hogy jóval túlmutat önmagán, hiszen kultúránk, sőt történelmünk elválaszthatatlan része. Bóka B. László Ez a kiállítás a sport hőseiről szól, akikről méltatlanul elfeledkeztünk, s akik többségét értelmetlenül elpusztították. Pedig egykor őket ünnepelte az ország. Közülük többen az MTK versenyzői voltak, azé az MTK-é, amely alapításától fogva szorosan kötődik Erzsébetvároshoz. Tizenöt név, tizenöt csodálatos és megrendítő életút: Barna Viktor (1911–1972) minden idők legeredményesebb asztaliteniszezője, az MTK sportolója, angol állampolgár lett, sikeres üzletember, aki pingponglabdákat és asztalokat gyártott. Fuchs Jenő (1882–1955) a legendás kardforgató olimpiai bajnok. Önként jelentkezett frontszolgálatra, de zsidóként csak munkaszolgálatos lehetett. Hatvanévesen aknaszedői feladatot látott el, és a németek (!) II. osztályú Vaskereszt kitüntetést adományoztak neki. A háború után német kitüntetése miatt börtönbe került, elfeledve halt meg. Hajós Alfréd (1878–1955) az első magyar olimpiai bajnok, úszó és labdarúgó, nagyhírű építészmérnök. Egy időben Alpár Ignác Almássy téri irodájában dolgozott, ő tervezte többek között a margitszigeti sportuszodát, amely a nevét viseli. Weisz Richárd (1879–1945) Magyarország és az MTK első legendás birkózó- és súlyemelő olimpiai bajnoka. Az MTK-t az ő lakásán alakították újjá 1945-ben. Braun József (1901–1943) gyerekkorától az Almássy téren rúgta a rongylabdát. A magyar labdarúgás zseniális jobbszélsője, „Csibi”, az MTK focistája munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában. Brüll Alfréd (1876–1944) harmincöt éven át az MTK elnöke, aki a saját vagyonából finanszírozta a klubot. Részt vett az úszás és a birkózás modern szabály- és versenyrendszerének kialakításában. Hatvannyolc éves korában ölték meg. Kabos Endre (1906–1944) háromszoros olimpiai bajnok kard- és párbajtőrvívó. Harmincnyolc évesen, 1944 novemberében a Margit hídon volt, amikor azt a németek felrobbantották. Kemény Ferenc (1860–1944) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, Coubertin báró barátja. A nyilas hatalomátvétel után, nyolcvannégy évesen, feleségével együtt a halálba menekült. Petschauer Attila (1904–1943) az olimpiai aranyérmes zseniális vívó, a társaság kedvence. Az Oscar-díjas rendező, Szabó István A napfény íze című filmjében használta fel életének és halálának motívumait, s kevesen tudják, hogy Presser Gábor és Adamis Anna Harmincéves vagyok című musicalében a Hazudj valami szépet című dal is róla szól. Weisz Árpád ot (1896–1944), aki a leg nagy szerűbb labdarúgóedzők egyike volt, Auschwitzban ölték meg. Éveken át dolgo zott Olaszországban, itthon elfeledték, Itáliában monográfia jelent meg róla, és Bologna stadionjának falán emléktábla őrzi nevét. Dicsőség és borzalom volt osztályrészük
