Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-10-31 / 18. szám
14 Erzsébetváros 2012. október 31. www.erzsebetvaros.hu Halottak napja Mint a legtöbb emberi rituálé, a halottakról való megemlékezés is ősidőktől fogva a kultúra része. Az ókori Rómában Feralianak nevezték a halottak tiszteletének szánt napot, melyet február 21-én tartottak. E napon az élők áldozatot mutattak be elhunyt rokonaik sírján. Már a Kelet-római Birodalomban is megemlékeztek a halottakról, de akkor még csak a keresztényüldözések mártírjaiért imádkoztak. Ez lett később a Minden vértanú ünnepe, s ebből fejlődött ki Mindenszentek napja, melyet II. Gergely pápa vezetett be. Egy nemes családból származó bencés apát, Szent Odiló volt az, aki a clunyi kolostorban és környékén 1030 körül bevezette az elhunytakról való megemlékezés napját, melyet imákkal és alamizsna osztással kapcsolt össze. Ezt vette át később a XIV. században a katolikus egyház, és tartja meg azóta is november 2-án a halottak napját, mely az idők során az egy nappal korábban lévő Mindenszentek vigíliája lett. A halottakról való gondoskodást már korán összekapcsolták a jámborsággal, hiszen a temetés napján, néha már a szertartás alatt is a templomajtóban vagy a sírnál az elhunyt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, szegények, betegek és öregek között ajándékokat, kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát osztottak. A ma is élő szokást, a halotti tort régebben a szegények, koldusok megvendégelése előzte meg. A halottak napjához kapcsolódó magyar népszokások rendkívül változatosak. Ilyen például, hogy Göcsejben megterítettek az elhunytnak is, Szeged környékén fehér kalácsot sütöttek, amelynek a tetejét mézzel vonták be, ez volt a kolduskalács, hiszen a temető kapujában várakozó koldusoknak adták azért, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottjáról. Mindenszentek napjának estéjén a halottak emlékezetére szólnak a harangok. A régi hiedelem szerint e napon nem szabad földmunkát végezni, néhol a munkát általában is tiltották, hiszen zavarta az elhunytak nyugalmát. Korán szokásba jött a sírok megtisztítása, virággal való díszítése és a halottak lelki üdvéért szóló gyertyagyújtás. Sok vidéki helyen e napon sütnek-főznek, sőt éjfélig még a zene is szól. Van, ahol rétest készítenek, az asztalra gyertyát helyeznek, majd templomba mennek. Egy kis baranyai faluban, Hegyszentmártonban, ahol nincs templom, csak harangtorony, az emberek rőzséket hordanak össze, meggyújtják azokat, és a férfiak egyenként a családjukért harangoznak. Nagyon sok családnál szokás ma is, hogy halottak napján annyi gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottjuk van. Érdekesség, hogyan lett a krizantémból, amely Ázsiában a jólét jelképe, Európában a temetők virága. Hazájában a sárga virág meghosszabbítja az életet, Japánban pedig a királyi ház jelvénye. Franciaországba a XVIII. században hozták dísznövényként. Lelkek emlékezete „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.” Kosztolányi Dezső: Halottak November 2-a Halottak napja. Ilyenkor megindul az ország a temetők felé, friss virágokat viszünk, gyertyákat gyújtunk. Egy pillanatra mindenki megáll, fényképek, emlékek kerülnek elő. A krizantém Ázsiában a jólét jelképe
