Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-02-09 / 2. szám
8 Erzsébetváros 2012. február 9. www.erzsebetvaros.hu Portré Élt a Vörösmarty utcában egy varázslatos öregúr, Kemény Henrik . Generációk gyermekkorának meghatározója. Vitéz László, Süsü, Hakapeszi Maki és még jó néhány bábfigura életre keltője, a vásári bábjáték és a családi bábszínházasok utolsó hazai képviselője volt. Január 29-én töltötte volna be nyolcvanhetedik életévét. A Kossuth-díjas művésztől – a Mutatványos téren, a család egykori bódéja helyén – születésnapján vettek búcsút szerettei. « Vitéz László többé már nem vágja kupán az Ördögöt Nem volt könnyű bebocsátást nyernem hozzá, idővel azonban fogadott a Vörösmarty utcai, inkább műhelyre emlékeztető otthonában, ahol egy letűnt kor feledhetetlen mesevilágába és hányattatásaiba avatott be. Utazótáskájából sorra kerültek elő a jól ismert figurák, köztük a közel nyolcvanéves Vitéz László, a művész egyik legkedveltebb alakja. Legjobb barátaiként szerette mindegyiküket, hiszen mesefigurává vált ő maga is, amolyan „csodákra képes manóvá”, akit a játék szeretete átlényegített, kortalanná varázsolt. Pedig a vásári bábjáték utolsó hazai képviselőjét nem kímélte a múlt század: édesapját, származása miatt, a második világháborúban munkaszolgálatra vitték, ahonnan sohasem tért vissza, testvére fogolytáborba került, a család népligeti mutatványosbódéját pedig tönkretették az ávósok. A bábművész lelkesen mesélt azokról az időkről, amikor a család még együtt volt, és bár elmondása szerint kétségbeejtő, hogy hányszor kellett újrakezdeniük, a „kalákában alkotás” öröme egy életre elkísérte. „Még karon ülő voltam, amikor édesanyám kivitt a hűvösvölgyi Nagyrétre, ahol vasárnaponként volt előadás. Amikor kezdett kialakulni a népligeti mutatványos tér, édesapám lebontotta ezt a bódét, és odaköltöztette Szilléry Éva Noha Rákosi Mátyás megígérte, hogy a kétkezi munkával szerzett vagyonokhoz nem fognak hozzányúlni, mégis szétverték a kis színházat.
