Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 1. szám
zon névre keresztek étterem, természetesen saját zenekarral. A pincérek és az étellift segítségével a lakásokba is lehetett reggelit, ebédet vagy vacsorát rendelni, mégpedig a portáspulton elhelyezett étlapról. Nyáron akár a 260 személyes kerthelyiséget is választhatta az ember, ha elegánsan kívánt vacsorázni. Az étterem valaha két okból is felkapott hely volt, egyfelől be lehetett ülni hírességeket kukkolni, másfelől emberszabásúak voltak az árai: a lakók számára az előfizetéses reggeli 3 forint 10 fillérbe, az ebéd 7,50-be, a vacsora pedig 7 forint 60 fillérbe került - II. osztályú árakon. Ha valaki felvitte az ételt a lakásába, akkor még ennél is kevesebbet számoltak fel, de mint említettem téríttetni is lehetett a III. emeleti tálalóba. Akár menürendszerben is lehetett kérni mindent: reggelit, ebédet, vacsorát, így 18-20 forintot kellett fizetni. Az étterem mellett cukrászda üzemelt, és OTP fiók, hiszen az egész ház az OTP öröklakás építési akciója keretében épült, s mint ilyen, egyedüliként az országban. Anno volt itt társalgó, szintenként egy és egy központi, amelyben valódi élet zajlott, a kártyacsaták külön teremben, olvasóterem kölcsönözhető könyvekkel és zeneszóba, mégpedig zongorával. Ez utóbbi egyben tévészobaként is funkcionált, hiszen elhelyeztek benne egy akkori időkben modernnek számító készüléket. Ezek után gondolom, az már igazán semmiségnek tűnik, hogy a háznak saját mosodája volt a pincében, a tisztításra váró ruhákat a portán lehetett leadni és ugyanott tisztán átvenni. S vajon mi lehetett a tetőn? Természetesen napozóterasz nyugágyakkal, öltözőfülkével és zuhanyzóval, kilátás pedig egészen a Gellért-hegyig. A házban két lift is működött, egy személy- és egy teherlift. A portás minden lakót elérhetett a belső telefonon, ahogyan a lakók is őt. A ház fűtését és melegvíz ellátását saját kazánja oldotta meg. A házban október 15. és április 15. között reggel 7 és 19 óra között működött a fűtés, a lakásokat 20, a közös helyiségeket 18 fokra fűtötték fel. Kérésre persze változhatott mind az időpont, mind a hőfok. A lakások l inno volt itt társalgó, szintenként egy és egy központi, amelyben valódi élet zajlott, a kártyacsaták külön teremben, olvasóterem kölcsönözhető könyvekkel és zeneszóba, mégpedig zongorával, n induló közös költsége 310 forint volt, ma 34 ezer forint (120 euró körül), amelyben benne van a melegvíz, a portaszolgálat, a fűtés és a közösségi területek takarítása. Ennyi szolgáltatás felsorolása után talán már érthetőbb, miért is volt a ház oly népszerű a művészek közt, akik élték a maguk másfajta tempójú és logikájú életét, amelybe a főzés, takarítás és a többi ritkán fért bele. Itt lakott Ruttkai Éva, Szendrő József, Korda György akkori párjával Mátray Zsuzsával, Toldy Mária, Zalatnay Sarolta, Payer András, Harangozó Teri, Csűrös Karola férjével Horváth Ádám televíziós rendezővel, Halmi Gábor konferanszié, Péchy Blanka és egy, a sorba nem pontosan passzoló úr, bizonyos André Kosztolany. Még ma is bizarrnak tűnik, de a beköltözőknek házirend írta elő a gyermek és kutya nélküli életet. Ha valakinek gyermeke született vállalnia kellett a mihamarabbi elköltözést. A kutyátlanság, már kezdetben megbukott, hiszen Korda György hozta imádott Bobbyját, aki nevével ellentétben lány volt, de ettől még a lakók nemigen kedvelték, az énekes kapta is rendesen a megjegyzéseket. A névsorból kikövetkeztethető, hogy napi vendég volt a házban Latinovits Zoltán, bár nem lakott itt és nem is nagyon kedvelték, mert kizárólag egyedül akart utazni a liftben. A ház ma szürke színű, imitt-amott beázásnyomok, néhol hull már a vakolat. A belépőt becsengetés és kis kamerán való vizslatás után ma is portás engedi be a szebb napokat látott épületbe, amelyet egykor boarding house-ként hirdettek. Ma itt egy garzon 11 millió környékén kapható. Életét nem közös képviselő, hanem intézőbizottság irányítja, amelyben még ma is többségében művészek ülnek.
