Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 19. szám
A gyergyószentmiklósi kísérletező színház az anyaországban NÉMILEG KIBŐVÍTVE, AZ IDÉN NYOLC MAGYARORSZÁGI VÁROSBAN TARTOTTA NOVEMBER 8 ÉS 15. KÖZÖTT A MÁR HAGYOMÁNYOS ŐSZI TURNÉJÁT A GYERGYÓSZENTMIKLÓSI FIGURA STÚDIÓ SZÍNHÁZ. A FŐVÁROSBAN „MINIÉVADA” VAN, HISZEN A TAVALYI REPERTOÁR HAT ELŐADÁSÁBÓL NÉGYET HOZOTT EL A SZÍNHÁZKEDVELŐKNEK. Az erdélyi művészek változatos műsortervvel érkeztek meg az anyaországba. A verbális és a mozgásos játék olykor improvizatív jelleggel egészül ki előadásaikban. Darabjaik nem nélkülözik napjaink társadalompolitikai kérdéseit, de szembesítenek bennünket az általános emberi viszonyok groteszk, sokszor abszurd helyzeteivel is. A minden eddiginél nagyobb őszi turné alkalmával nyolc hazai városban léptek fel, köztük Budapesten, Miskolcon, Egerben, testvérvárosukban Szigetszentmiklóson és Kiskunmajsán is. Georg Büchner klasszikusát, a Woyzecket az Új Színházba hozta el a társulat. A darabot csaknem minden műfajban – filmen, rajzfilmen, musicalben – feldolgozták már, ugyanakkor a mű minden alkalommal újabb nagy kihívást jelent a színházi rendezők számára. A címbeli név az őrületre utal, vagyis a környezetének kiszolgáltatott emberre, aki „befelé menekülve” saját mitológiáját hozza létre. Woyzeck egy sajátos belső logika szerint létezik, amiben sikertelenül küzd kiszolgáltatottságával. A folyamatos kitörni akarást a rendező, Dézsi Szilárd valamiféle „nagy mutatványként” értelmezi, amely végső soron maga az élet. Szintén a Merlinben mutatták be a Katona Imre által színpadra állított A téboly hétköznapjai című improvizatív darabot, amely egy valódi kihívás: a színészeknek nem létező, a környezet történéseiből kiemelt fiktív cselekvéseket kell teremteniük. Zenés politikai moralizálás a Béres László, a teátrum igazgatója által rendezett Nagynyavalya című darab, amely tavaly, a teátrum jubileumi évadában született. „A rendszerváltás idejére kalauzol vissza a történet, mégis azt gondolom, napjainkban is nagyon aktuális kérdéseket feszeget. Erdélyben ugyanis a húsz évvel ezelőtti politikai fordulatot nemhogy a drámairodalom szintjén, de még saját tudatukban sem dolgozták fel az emberek. Hallgatunk róla, annak ellenére, hogy társadalmi vonzatával naponta szembesülünk, hiszen olyan emberek vannak vezető pozíciókban, akiknek köztudottan közük volt az elmúlt rendszerhez, és a korrupció továbbra is burjánzik. Pedig ahhoz, hogy a múltat »el tudjuk engedni«, szembe kell néznünk cselekedeteinkkel” – hangsúlyozta a direktor. Hazánk egyik legsokoldalúbb táncos koreográfusával, Bozsik Yvette-tel nem új keletű a társulat kapcsolata. „A kilencvenes évek közepétől színházunk minden nagyobb eseményén fellép az ő társulata is. Idővel magától értetődő lett számunkra a közös Fiktív helyzetek, improvizáció 10 Kultúra