Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 18. szám
18_erzsebet.indd 72011.11.08. 12:50 Portré 7 Móri Árpádné Pedagógus Kerületünk Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnáziumának elkötelezett igazgatója, „civilben” három nagykorú gyermek édesanyja. Húsz éve dolgozik Erzsébetvárosban, második otthonának érzi a városrészt. Szabadidejében szívesen űzi a sudoku nevű japán logikai társasjátékot, vagy keresztrejtvények fejtésében merül el, de a zene és a tánc is kikapcsolódást jelent számára. néptánc csoportunk képviselte Magyarországot. Kifejezetten keressük a fellépési lehetőségeket, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek érezzék: a sok gyakorlás meghozza gyümölcsét. A napokban a Nemzeti Múzeum Teleki Pál konferenciáján szerepeltek, a karácsonyi, adventi időszakban pedig a Kossuth térre hívták énekelni kórusunkat. – A zene kulturális gyökereink megismerésére, nemzeti tudatunk erősítésére is nevel. Fontos ez oktatásukban? – A néptánc és a népzene nagy szerepet tölt be a népi hagyományok ápolásában. De megemlíthetem saját Liszt Ferenc kiállításunkat is, amelyen az énektanárok vezetésével ismerkednek a tanulók a neves zeneszerzővel. Emellett azt gondolom, hogy a gyerekeknek az élő történelemmel is kell találkozniuk, mert rajta keresztül tudják átélni és igazán magukévá tenni a múltunkat. Ezért az 56-os forradalomról való megemlékezés céljából nemrég történelmi hetet szervezett az iskola. Azon belül „Az azok az ötvenes évek” címmel kiállítást rendeztünk, melyre a gyerekek otthon, nagyszüleiktől származó, a mindennapi életben használatos eszközöket, fényképeket, könyveket gyűjtöttek, de voltak, akik portrélmet készítettek az eseményeket átélt rokonokról, szomszédokról. – Milyen arányban maradnak általános iskolásaik az intézmény falai között a középiskolás években is? – A gimnáziumban évfolyamonként egy-egy osztályt indítunk, ebből adódóan nem is tudnánk befogadni az általános iskolát befejezők mindegyikét. Középiskolásaink hetven százaléka az itteni elemisták közül kerül ki, a többiek külsősök. A 160 fős gimnáziumi tagozat jellemzője a családias jelleg, de vonzereje a tartalmas kórusélet is. Középiskolánk az átlagos képességű tanulókat is hatékonyan készíti fel felsőoktatási tanulmányaikra, büszkék lehetünk remek érettségi eredményeinkre és a beiskolázási mutatóinkra. A jövő évben angol nyelv és informatikai tagozatot tervezünk indítani, erre a célra készülve hamarosan felújítja az önkormányzat számítógépparkunkat is. Nagyon várjuk az új gépeket! Elsősorban nevelő tantestület vagyunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy másodlagos lenne a tanulók jó tanulmányi eredménye. De úgy tapasztaljuk, hogy a nevelésre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen napjainkban a gyerekek kevesebb időt töltenek a szüleikkel mint korábban. – Ön Erzsébetvárosban él? – A tizenhatodik kerületben lakom, de majdnem húsz éve dolgozom a hetedik kerületben, úgyhogy már idevalósinak érzem magam. Először az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központban voltam szaktanácsadó, ebben a funkciómban ismertem meg a városrész iskoláit. Emlékszem, amikor első alkalommal az Alsóerdősori iskolába látogattam, engem is családias jellege fogott meg. „Beleszerettem” az intézménybe, abba, hogy itt a tanárok szabadon próbálkozhatnak ötleteikkel, s így nemcsak a gyerekeket, hanem a tanárokat is folyamatosan fejleszti az oktatás. Ezt a szemléletet szeretném, immáron mint az iskola vezetője, megvalósítani.