Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 17. szám
Boross Sándor Táncos Éveken keresztül táncolt a Dunaújvárosi Vasasban, majd a Népszínház és a Bihari János Táncegyüttes tagjaként dolgozott. Ez utóbbi csapatot 1996-tól tíz éven át vezette, közben a Honvéd Együttes művészeti titkáraként tevékenykedett, majd a Honvéd Táncszínház menedzsere lett. Az ezredfordulótól a Bihari János Kulturális Egyesület ügyvezető elnöke. A zene mellett hobbija a foci és a vetemény kertjével való foglalatoskodás. foglalkozni, annak fizikailag és szellemileg is rendben kell lennie. A rendszeres énektanulás, a mozdulatok és a koreográfiák elsajátításának folyamata állandóan fejleszti a memóriát, közösségfejlesztő ereje révén pedig a társadalomba való beilleszkedésre, nem utolsósorban pedig a rendszeres munkára, a tágabb világlátásra, a szépre nevel. Emlékszem olyan, a nyolcadik kerületi „kemény negyedből” származó, egykori „biharis” vis zszajelzésére, aki úgy köszönte meg az itt töltött éveket, hogy „ha nincs Novák tata (Novák Ferenc – a szerk.), akkor én ma börtönben ülök”. – Ugyanakkor nemzeti kultúránkat is magukévá tehetik az iskola falai között tanulók. – Mindig is azt vallottam, hogy „nagyon gazdag és sokszínű néptáncunkban és népzenénkben kulturális nagyhatalom” vagyunk. Ezt a két „nemzeti kincsünket” szeretnénk megszerettetni a fiatalokkal, és a most uniós pályázati pénzből nemrég indult szakkörön keresztül az iskolákba is el akarjuk vinni a zene és a tánc üzenetét. Szeptembertől több kerületi intézményben – a Baross Gábor Általános Iskolában, az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola két székhelyén, a Dobsuliban, a Miskolában és a Bóbita óvodában –, valamint a szentendrei Izbégi Általános Iskolában tartunk táncórákat. Minden hatodik órában – ezzel is színesítve az oktatást – zenekarral közösen vezetjük a foglalkozásokat. Közel százhatvan gyerek vesz most részt a programban. Az első évet profioktatóink, a további öt évet pedig az iskolák által delegált pedagógusok „viszik tovább”. A későbbiekben sem hagyjuk magukra a foglalkozásvezetőket : módszertani segítséget, egyfajta „támaszt” nyújtunk majd a tanároknak az oktatáshoz. – Mostanában egyre nyilvánvalóbb, hogy folk ze nénknek határainkon túl is sikere van. Milyennek látja a néptánc helyzetét? – Mindenekelőtt saját fogadtatásunkból indulok ki. A nyolcvanas években többet utaztunk, akkoriban a Vízöntő és a Malév Kamarás Együttessel léptünk fel, akik mai elnevezéssel „világzenét” is játszottak nagy sikerrel, ma azonban már kifejezetten csak magyar népzenét játszó zenekarokkal utazunk külföldre a Bihari János Táncegyüttessel, mégis mindenhol hatalmas lelkesedéssel fogadják műsorainkat. – A közösséghez kötődés érzése élethosszig megmarad a régi diákokban. – Általában szorosabb kapcsolatot tartanak fenn egymással, mint más, specializáció nélküli iskolák tanulói. Erre azonban mi igyekszünk is „rásegíteni”: minden évben rendezünk egy Biharis Napot, ahol sportolással, kézműves foglalkozással, játékokkal és ebéddel várjuk jelenlegi és régi tagjainkat. Hetekkel ezelőtt mintegy százötven „öreg” és jelenlegi diákot üdvözölhettünk az eseményen. Bízunk benne, hogy a későbbi években, sőt évtizedekben is lehetőségünk lesz arra, hogy közösségünket a kerületben összetartsuk. 11 Portré
